Mítosztalanítás / 34. Qumran


/folyt.


Az Újszövetség teljes hallgatása az esszénusok rendjérõl, arról a szektáról, amely - tagjainak számát tekintve - legalább annyira jelentõs volt, mint a szadduceusok és a farizeusok /és akiknek tagságát Josephus kb. négyezerre becsülte/ - valamiképpen szándékosnak tûnik.


Egyszerû földrajzi megfontolásokból kiderül, hogy szinte lehetetlen volt Jézusnak elkerülnie Qumránt.

Az a hely, ahol János szertartásosan megkeresztelte Jézust a Jordán vizében /ami lehetõvé tette számára, hogy csatlakozzon a mérsékelt nazarénusok rendjéhez/ a kolostortól látótávolságon belül volt,- alig hét kilométernyire tõle.


János a sivatagban élt, talán Qumrán barlangjaiban és Jézus közvetlenül megkeresztelése után visszavonult "4o napi magányba" /emlékezzünk: a "4o" egy periódust jelöl./-valószínûleg meditációba,

"sivatagban", "vadállatokkal" volt együtt és "az angyalok szolgáltak neki." /Mk l.l3./


Az "angyalok" valószínûleg a qumrani szerzeteseket jelentették.


Flavius leírja: "Bárki is legyen az, aki csatlakozni akar a szektához, nem kap azonnal bebocsáttatást, hanem egy évig kell a renden kívül élnie, ugyanúgy, ahogy a szerzetesek élnek, csak egy kis fejszéje lehet és egy fehér köntöse.

Ha kiállja a mértékletesség próbáját, egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy beléphessen a közösségbe, részesül a vízzel való beavatás tisztító szertartásában, de a közös étkezéseken még nem vehet részt. /II.8.7./

/szerk.Béres E.