Mítosztalanítás/ 29. Esszénusok


/folyt.


A keresztelkedés szertartása alapvetõen eltér a zsidó hagyománytól.

Különösen pedig a test feláldozásától, ami azon a kegyetlen feltételen alapszik, hogy a bûnök véráldozat árán bocsánatot nyernek.


A rituális tisztálkodás hagyománya többezer éves, a földi dolgoktól való megszabadulást és a lélek újjászületését szimbolizálja egy tiszta testben.


Manu Törvényeinek második könyvében, amely a szentségekkel foglalkozik, található az a parancs, hogy az újszülött gyermekre szent vizet öntsenek, mielõtt elvágják a köldökzsinórt, aztán tegyenek az újszülött nyelvére egy kis aranykanálból méz, tisztított vaj és só keverékét, miközben szent imákat mondanak.


Az Atharva-védák szerint, akit nem tisztítanak meg vezeklés vizével

, vándorolnia kell, a "vándorlás" a "büntetõ" reinkarnációt vagy szellemi életet jelenti.


A János által végzett keresztelés esetében ez a szertartás egy bizonyos közösséghez való tartozás jelképe volt, mely kultikus szentségek bevezetésével különböztette meg magát az idegenektõl.


Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a nazarénusok független szektát alkottak, amely kiemelkedett hitvallásának misztikusságával.

A titokban mûködõ misztikus szekták tagjaival szemben mindig bizalmatlan volt a hatalom és üldözte õket.

Pált is utolérte ez a gyûlölet, amikor a Felix helytartó elõtti kihallgatáson Tertullus ügyvéd így vádolta:

"ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élõ valamennyi zsidó között és fõvezére a názáretiek eretnekségének."

/Apostolok cselekedetei 24.5./


Plinius és Josephus tudósítása szerint a nazarénus szekta legalább százötven évvel Krisztus születése elõtt már létezett a Jordán- és a Holt-tenger keleti partján.

A tanítványok hajukat hosszan viselhették.

Keresztelõ Jánost is hosszú hajjal ábrázolják, mint aki "teveszõr ruhát viselt dereka körül bõrövet" /Mt 3.4./

Egy Lentulus nevû római polgár leírta Jézus külsejét egy, a római szenátusnak küldött levelében, -a Lentulus-levél az apokrif szövegek egyike, Jézus haját "laza és hullámos"-nak nevezi. Hullámokban hullott vállára és "feje tetején elválasztotta a nazariták szokása szerint."


A "nazar" India nyelveiben is megtalálható /"nas" szógyökér=azonosul valamivel, nasa=orr, a jógában az orr tövénél lévõ pontra is használják nasaanta, azaz a szemöldökök között, ha valaki koncentrál.

Hindusztánban a "nazar" szó belsõ vagy természetfölötti víziót jelent, "nazar cand" igézetet jelent.

Egyben a hipnózisban és a mágiában használt kifejezés "nazaran" jelentése pedig "meglát" vagy "látomása van".


A nazarénus szekta részletes leírása ma már aligha lehetséges, mivel igen kevés szöveg áll a rendelkezésünkre.

A nazarénus Jézus és ortodox kortársainak eszméi közötti különbséget lehetetlen volna meghatározni, ha nem találnak meg nemrégiben egy informatív leletet az esszénusokról, akik csak felületesen különböztek a nazarénusoktól és akiket egyértelmûen befolyásolt Buddha tanítása és a Védák.


Az esszénusok például csak tiszta vizet használtak, míg a nazarénusok - és Jézus - olajat.

Még a múlt században is azok, akik ismerték az esszénusok írásait, arra a következtetésre jutottak, hogy Jézus közössége csakis az esszénusok egyik ága lehetett.

/H.Graetz zsidó történész a kereszténységet még így is nevezte: "esszénizmus idegen elemekkel"./

Az esszénusokat akkor még csak az ókori történetírók közvetett leírásaiból ismerték.

Alexandriai Philo /Kr.e.13-43/ zsidó filozófus az "erény atétái"-nak nevezte õket és Josephus "A zsidó háború" c.mûvében majdnem egy egész fejezetet /II.8/ szentelt nekik.

Mindketten négyezer körülire becsülték a szekta tagjainak számát.

"Kiváló erkölcsû férfiak, akik az országban mindenfelé élnek".

Még az idõsebb Plinius, római szerzõ is megemlíti az esszénusokat.

Az esszénus szekta tanításainak jelentõsége mégis homályban maradt a híres tekercseknek a Holt -tenger mellet Qumranban történt megtalálásáig.

A fölismerés, hogy az esszénusok tanításai megelõlegezték Krisztuséit - Jézust magát is egészen új megvilágításba helyezte.

/szerk.Béres E.