Mítosztalanítás/ 26.Magoi és vihara


/folyt.



Az eredeti görög szöveg a három bölcset "Magoi" -nak nevezi.

/Magus egy perzsa Zoroaszter-pap neve volt, innen származnak a mi "mágikus", "mágus" elnevezéseink./

A bibliai történet mágusait elõször az arles-i Caesarius emelte királyi rangra a VI. században.

A IX. százdban kapták a bölcsek a "Gáspár", "Menyhért" és "Boldizsár" nevet.

A korai források nem adják meg pontosan, hogy hányan voltak, Origenész ideje óta mondják számukat háromnak, talán három ajándékra utalva.

A bölcsek igen jártasak voltak a "mágikus" gyakrolatban, szakértõk voltak az asztrológiában és egészen biztosan nem voltak szegények.

A beszámolók a "csillag"-ról, amely ott állt pontosan az istálló fölött, ahol egy újszülött feküdt, nem többek jámbor mesénél.

Sokkal valószínûbb, hogy a majdnem kétéves gyermeket azoknak az embereknek a védelmében találták meg, akik ismerték isteni származását.

Ezek az emberek nyilván nem élvezték Heródes jóindulatát, mert amikor a király tudomást szerzett a három mágus küldetésérõl, rendkívüli módon felháborodottt és "vele együtt egész Jeruzsálem".

Hogy a gyermek a qumrani titkos szekták, a nazarénusok vagy az esszénusok jövendõ Megváltója volt-e vagy sem, arról még szó esik.

A Holt-tenger melletti qumrani kolostort Nagy Heródes uralkodásának idején tíz évre elhagyták, mert azokban az években kiátkozták a titkos szektát.

Ezek a körülmények lehettek a király haragjának hátterében és ezek indokolják elhatározását, hogy megöleti a gyermeket.


A nazarénusok apokrif evangéliumában is olvasható az idegenek érkezésérõl a történet.

A gyermeket ki kellett csempészni az országból,hogy megmentsék a tartomány római helytartója, Heródes elõl.

"Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant."/Máté, 2.l6/.


Miután a napkeleti bölcsek megtalálták a gyermek Jézust Jeruzsálem közelében, József - isteni utasításra - Egyiptomba menekült.

A menekülés útvonala valószínûleg Hebrónon át Beérsebába vezetett, onnan pedig a sivatagon át a Földközi tengerhez. Abban az idõben körülbelül egymillió zsidó élt Egyiptomban, Alexandriában kétszázezer.

A hagyomány szerint a zsidóknak jó soruk volt akkoriban Egyiptomban, külön településeken éltek, voltak zsinagógáik, iskoláik.

Az evangéliumokban megörökített gyermekgyilkosságokat igazolja a kortársak beszámolója. Ezt az esszénus szekta tagjai írták, akik Heródes folytonos támadásainak voltak kitéve, ezért saját országukban titokban kellett mûködniük.


"A következõ király betolakodó volt és nem papi rangból való, vakmerõ és istentelen személy, az egész ország rettegett tõle". /Ass.Mos.6.22/.


Jóval a keresztény kor elõtt buddhista misszionárius iskolák mûködtek Alexandriában is.

Ezeket "vihará"-nak nevezték- a szankszrit-kínai szótár szerint a szó fordítása: "egyetem,iskola és templom is egyben".


"És mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein". /Lukács, 2.47./


/szerk.Béres E.