Mítosztalanítás/25. Csillagok


/folyt.



"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme bölcsek érkeztek Napkeletrõl és azt kérdezték "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az õ csillagát, amikor feltûnt és eljöttünk,hogy imádjuk õt." /Máté 2.1-2./

Ha valóban történt volna valami rendkívüli csillagászati esemény azon az éjjelen, azt följegyezték volna a világi források is.

A különleges bolygó-konstellációt ma is lehetne bizonyítani.

Kepler azt gondolta, hogy a betlehemi csillag biztosan nova /új csillag/,amely Kr.e. 7-ben jelent meg a Jupiter és Szaturnusz együttállásának eredményeképpen. A nova elméletét késõbbi csillagászok elutasították.

Az i.e. 7. év folyamán háromszor fordult elõ a Szaturnusz és a Jupiter együttállása a Halak jegyében /a hal Krisztus jelképe és a korai keresztény közösségek titkos ismertetõjele volt/.

Egy ilyen találkozás ebben a csillagászati konstellációban csak minden 794. évben fordul elõ és minden megfigyelõt lenyûgözött a csodálatos látvány, amikor a két bolygó egészen közeli szomszédságban megjelent az éjszakai égbolton, mint a különlegesen fényes kettõs csillag.

l925-ben Paul Schnabel orientalistának sikerült megfejtenie egy majdnem kétezer éves ékírásos táblát, melyet az Eufrátesz melletti Sippar csillagvizsgálójánál találtak.

Az agyagtábla pontosan írja le a csillagászati eseményt.

Kr.e. 8.vége felé a Jupiter és a Szaturnusz láthatóvá vált alkonyat után a nyugati égbolton. Körülbelül l6 fokra voltak egymástól,a Jupiter a Vízöntõ, a Szaturnuszt pedig a Halak jegyében.

Kr.e. 7. februárjában mind a két bolygó eltûnt és láthatatlan maradt néhány héten át a Nap sugarai miatt.

A keleti csillagászok a Jupiter elsõ megjelenését kora hajnalra /napfelkeltére/ várták, ami jelentõs esemény volt a szeldzsuk idõszámítás 3o4. évében a l3. Adaru alalmával,- azaz a mi idõszámításunk szerint Kr. e. 7. március l6-án.

Megfigyelték, ahogyan a Jupiter egyre közelebb került a Szaturnuszhoz, míg végül a két bolygó "találkozott" Airu hónap végén /Kr.e. 7. május l9-én/.

A Jupiter és a Szaturnusz együttállása -2l fokra a Halakhoz képest, mindössze egy fok különbségû elhajlással és pontosan egyforma azimuton - még kétszer ismétlõdött meg ugyanabban az évben hasonló módon, október 3-án és december 5-én.

Mindkét bolygó látható volt estétõl reggelig és magasan ragyogott a meridiánon éjfél körül.

Amikor a Nap nyugaton lement, a bolygók fölemelkedtek keleten és amikor eltüntek Nyugat felé, a hajnal beköszöntött keletrõl.

Az év elején a bolygópár hélikusan /azaz a Nappal együtt/ emelkedett és az év végén hélikusan süllyedt.

Az egész év folyamán látható volt a Jupiter és a Szaturnusz és soha nem hagyták el egymás társaságát több, mint három foknyira.

Ez a jelenség a Halak jegyében nem ismétlõdött meg újabb nyolcszáz éven belül.

Máté evangéliuma is háromszor említi a csilagot.

A bölcsek azt mondják: "Mert láttuk az õ csillagát,amikor feltünt..."

Az eredeti görög szövegben az "anatole" kifejezést találjuk.

A nyelvészek rájöttek, hogy az anatole szónak különleges csillagászati jelentése volt, ha egyes számban használták.

Egy csillag hélikus emelkedését jelentette, azaz, ha keletrõl jelent meg a horizont egy bizonyos pontján, kicsivel a Nap elõtt.

Többes számban használva ugyanaz a szó földrajzi mellékjelentést kap és a Távol-Keletre utal.

A három bölcs valóban így követte az égi jelenést, keletrõl nyugatra.

"Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tõlük a csillag feltûnésének idejét". /Máté 2,7/.

A "feltûnés" a csillagászati szóhasználatban különleges terminus volt és egy fölemelkedõ csillag elsõ megjelenését jelölte.

A korabeli héphit szerint egy ember csillaga születésének pillanatában emelkedik föl.

Heródes kérdése arra utalt, hogy a születésnek jóval elõbb kellett történnie.

A babiloni naptár szerint a Jupiter a Szeleukida korszak 3o4. évének utolsó hónapjában jelent meg emelkedõ pályán.

A 3o5. év /Kr.e.6./ a tavaszi níszán hónappal kezdõdött, ami ugyanakkor zsidó újévet is jelentette.

Amikor a három bölcs Jeruzsálembe érkezett, a Jupiter alighanem már a Szaturnusszal való együttállásának második évében volt és Jézus, aki valószínûleg Kr.e. 7-ben született, abban az idõben már majdnem kétéves gyermek lehetett.

Talán ez volt az oka, hogy Heródes a legenda szerint kétéves korig minden gyermeket megöletett bizonyos helyeken.

Mi ösztönözte ezeket a rejtélyes keleti /itt a görög anatole szó többes számban áll/ bölcseket arra, hogy alávessék magukat egy több hónapig, esetleg évekig tartó utazás megpróbáltatásainak?

Honnan jöttek valójában és miért kerestek olyan állhatatosan, buzgó lelkesedéssel egy gyermeket?


/szerk.Béres E.