Állampolgárság -és jogi útvesztõk...

Az Európa Tanács keretében, 1997.-i, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény 2. cikke meghatározza az állampolgárság fogalmát, amely szerint az valamely személy és egy állam közötti jogi kötelék, nem utal a személy etnikai származására, illetõleg a többes állampolgárság az ugyanazon személy által két vagy több állampolgársággal való egyidejû rendelkezés.

Figyelemre méltó a 3. cikk az állam illetékességérõl:

„1. Minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az õ állampolgárai.

2. Az ilyen jogszabályt más államok annyiban kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel.”

Példák a honosításra:

Ausztria

Görögország

Írország

1986. decemberéig regisztrációval szerezhetett állampolgárságot az, akinek nagyszülõje ír állampolgár volt, de a szülõje nem ,- az ír származású, ír nemzetiségû személyek esetében az Igazságügyi Minisztérium külön döntése alapján a honosítási feltételek alól felmentés volt adható 2001-ig.

Izrael

Törvény értelmében minden zsidónak, házastársának és gyermekének joga van letelepedni Izraelben. Õk vagy bevándorolni szándékozóként, vagy ideiglenes lakosként lépnek be az országba. Ez utóbbi olyan személy, aki nem szeretne letelepedni és ezt a megérkezéstõl számított három hónapon belül be kell jelentenie a Belügyminisztériumba, ezután mint az ország állandó lakosa státusz illeti meg és korlátozott állampolgári jogai is keletkeznek.

Nagy-Britannia

Nagy Britanniában több állampolgársági kategória létezik, így a brit állampolgárság, a brit tengerentúli állampolgárság, valamint a brit nemzetközösségi állampolgárság. Korábban hat állampolgársági kategória volt.többségére az általános tartózkodási szabályok az érvényesek, azonban bizonyos országok polgárai beutazhatnak és tartózkodhatnak az országban, de munkát csak akkor vállalhatnak, ha legalább egy nagyszülõjük az Egyesült Királyság területén született.

Németország

A német Alkotmány 116. § szerint a német állampolgárok mellett német német az, aki menekült vagy kitelepített, aki német nemzetiségû, és akiket 1937. december 31. után a Német Birodalom területére befogadtak, valamint ezek házastársai és leszármazottai. Nyelvvizsga és származási igazolások alapján statusdeutsch-nak (Aussiedler) ismerik el a volt Szovjetunió területérõl bevándorolni szándékozókat. Ezzel a státusszal gyakorlatilag a német nemzetiségûek mind az idegenrendészeti eljárást, mind az állampolgársági eljárást kikerülhetik.

Az 1990-es Aussiedleraufnahmgesetz széleskörû jogokat biztosít a „népi németeknek”, joguk van a szociális- és társadalombiztosítási ellátásra, szülõföldjükön szerzett nyugdíjukat német szabályok[2] szerint kapják meg, végzettségüket elismerik, német nyelvtanulási[3] és elhelyezkedési lehetõségeket biztosítanak. Ez a szabályozás a viták kereszttüzében van Németországban, tekintettel arra, hogy a betelepedõk elég nehezen integrálódnak, gyakran szociális ellátásra szorulnak, visszaélések is elõfordulnak, így az 1993 után születettekre már nem alkalmazható. A betelepülés évenkénti és tartományonkénti kvótához van kötve, így a benyújtott kérelmek elbírálása gyakran évekig elhúzódik.

A vitáknak politikai alapja is van, hisz a betelepülõ németek 74 %-a szavaz a CDU-ra, míg csak 17 %-a az SPD-re, amely az átlaglakosság 42-44 %-os pártprefenenciái mellett kifejezetten feltûnõ. Ennek megfelelõen az évi 100-150 ezres betelepülést a baloldali erõk korlátozni akarják, míg a saját választási esélyeiket növelendõ a Németországban élõ másod- és harmadgenerációs bevándoroltak állampolgársághoz jutását támogatják.

Olaszország

2000. december 20-át követõ 5 évben (optálás) mindenki, aki az egykori Osztrák –Magyar Monarchiának törvényben meghatározott területén élt, és a saint-germaini békeszerzõdés hatálybalépése elõtt külföldre (Ausztriát kivéve) költözött, egy nyilatkozattal a leszármazási igazolás csatolásával kérheti az olasz állampolgárságot, feltéve, hogy a jelenlegi olasz területeken, vagy a világháborúkat lezáró békeszerzõdések és a határmegállapító osimói szerzõdés értelmében jugoszláv fennhatóság alá került olasz területeken éltek 1920. július 16. elõtt. Tehát olasz állampolgárságot kaphatnak olyan személyek is, akik õsei soha nem voltak olasz állampolgárok. Ad absurdum, egy magyar állampolgár, akinek valamely felmenõje Fiuméban élt, most kérheti az olasz állampolgárságot. Olaszország jelentõs támogatás nyújt a külföldön élõ olaszoknak, és képviseleti jogot biztosít a parlamentben a külföldön élõ olaszok állampolgároknak (12 mandátum). Az új állampolgársági törvény meghozatalakor teljes politikai egység alakult ki a Nemzeti Szövetségtõl a baloldalig. A törvény célja volt a határon túli olaszok támogatása, illetve az olasz etnikumúak visszavándorlásának elõsegítése a negatív demográfiai mutatók miatt. Az olasz külügyminisztérium vezeti a nyilvántartást a külföldön élõ olasz állampolgárokról.

Magyaroszág

Az 1993. évi LV. törvény 4. § szerint kérelmére honosítható a nem magyar állampolgár, ha:

- a kérelem elõterjesztését megelõzõ nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakott,

- a magyar jog szerint büntetlen elõéletû és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság elõtt büntetõeljárás nincs folyamatban,

- megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított,

- honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti,

- igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekbõl magyar nyelven eredményes vizsgát tett, vagy ez alól a törvény alapján mentesül.

Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek a kérelem benyújtását megelõzõen legalább öt éven át folyamatosan Magyarországon volt a lakóhelye, és a fentebb meghatározott feltételek fennállnak, ha

- az ország területén született,

- kiskorúsága idején létesített magyarországi lakóhelyet,

- hontalan.

Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelme elõterjesztését megelõzõen legalább három évig folyamatosan Magyarországon lakott, és a fenti feltételek fennállnak, ha

- magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szûnt meg,

- kiskorú gyermeke magyar állampolgár,

- magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy

- magyar hatóság menekültként elismerte.

A fentebb meghatározott feltételek fennállása esetén, kérelmére, kedvezményesen honosítható az a magát magyar nemzetiségûnek valló, nem magyar állampolgár, aki a kérelem elõterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakik, és felmenõje magyar állampolgár volt.

Az állampolgársági törvény 5. §-a szerint kérelmére visszahonosítható az a Magyarországon lakó személy, akinek magyar állampolgársága megszûnt. Ilyen személyeknek nem kell alkotmányos alapismeretekbõl vizsgát tenniük.

Az állampolgársági törvénybõl látszik, hogy az egykori magyar felmenõkre nem vonatkozik a könnyítés, ahhoz kifejezetten magyar nemzetiségûnek kell lenni. Ez nem egyedülálló a magyar jogban, a határon túli magyarokról szóló törvény is magyar nemzetiségrõl szól. A magyar nemzetiség miatti diszkriminációval kapcsolatban az Alkotmánybíróság így fogalmazott az 5/2004. (III. 2.) AB határozatban: „az így módosított Szátv. 19. §-ának (3) bekezdése szerint a magyar nemzetiség „Magyar igazolvány” útján történõ igazolásának meghatározott feltételei vannak. Ilyen feltétel a nyelvtudás, valamint a magyar nemzetiségûként való nyilvántartás, vagy olyan közösségekben való részvétel, amelyekben kifejezésre jut a magyar nemzetiségû érzés. Ezek az ismérvek a Magyarországhoz való szorosabb kötõdést fejezik ki. Ez az ismérv megfelel a Nemzetközi Bíróság által a Nottebohm ügyben[4] az állampolgárságra alkalmazott ismérvnek, valamint az Egyezmény alapján elfogadható ésszerû indoknak.”