GIGAHATALMAK ÉS A VÍZ
- Részletek
- Béres Erika
- Találatok: 800
GIGAHATALMAK ÉS A VÍZ
"A "négy nagy" gigahatalma
Amint említettük, a Világbank óriási összegeket tett félre a világ vízmûveinek magánkézbe kényszerítése céljából. Ennek persze több oka lehet, de elõször nézzük meg, mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak.
Elõször is magasabb árat. Ki az a bolond, aki hatalmas összegeket fektetne be - hacsak nem volna lehetõsége a garantált nagy haszonszerzésre. Ez a vadkapitalizmus lényege. Azaz a legkevesebb befektetéssel a legnagyobb haszon elérése. Ha pedig monopolhelyzetbe kerül egy vállalat, ki akadályozhatja meg a lehetõ legnagyobb haszon kisajtolásában? Mostanában nagyjából négy óriáscég uralja ezt a területet: a francia Suez és Vivendi (amely újabban Veolia Environment névre hallgat), a Német RWE-AG és az angol Thames Water, a Bechtel- United Utilities tulajdona. Ezek szolgáltatják a vizet, és kezelik a szennyvizet száz országban - majdnem háromszázmillió fogyasztónak. Ha minden a terveik szerint teljesül, tíz éven belül a fogyasztók hetven százaléka a markukba kerül.
Mivel jár a víz privatizációja? Magasabb árakkal és gyenge szolgáltatásokkal - mint a világ számos táján tapasztalható.
Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták fertõzték meg a privatizáció után.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízmûveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minõsége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Amint említettük, a Világbank óriási összegeket tett félre a világ vízmûveinek magánkézbe kényszerítése céljából. Ennek persze több oka lehet, de elõször nézzük meg, mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak.
Elõször is magasabb árat. Ki az a bolond, aki hatalmas összegeket fektetne be - hacsak nem volna lehetõsége a garantált nagy haszonszerzésre. Ez a vadkapitalizmus lényege. Azaz a legkevesebb befektetéssel a legnagyobb haszon elérése. Ha pedig monopolhelyzetbe kerül egy vállalat, ki akadályozhatja meg a lehetõ legnagyobb haszon kisajtolásában? Mostanában nagyjából négy óriáscég uralja ezt a területet: a francia Suez és Vivendi (amely újabban Veolia Environment névre hallgat), a Német RWE-AG és az angol Thames Water, a Bechtel- United Utilities tulajdona. Ezek szolgáltatják a vizet, és kezelik a szennyvizet száz országban - majdnem háromszázmillió fogyasztónak. Ha minden a terveik szerint teljesül, tíz éven belül a fogyasztók hetven százaléka a markukba kerül.
Mivel jár a víz privatizációja? Magasabb árakkal és gyenge szolgáltatásokkal - mint a világ számos táján tapasztalható.
Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták fertõzték meg a privatizáció után.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízmûveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minõsége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták fertõzték meg a privatizáció után.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízmûveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minõsége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.
Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízmûvek privatizációja ellen.
Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minõsége csökkent, miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízmûveket.
Kolera terjedt el.
Egyesült Államok, Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-án ünnepelte a vízmûvek privatizálása elleni gyõzelmét. "Ez óriási gyõzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknak is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriási haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel a vízlelõ helyek sebezhetõségére."
Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros kirúgta a nyerészkedõ vállalatokat, és visszavette a vízmûvek kezelését. Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók felhatalmazták a vízmûvek visszaszerzésére. A választási ígéretet az emelkedõ vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester hivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási ígéretet. Az 1985-ben privatizált vízmûveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi kezelésbe.
Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme végzõdött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízmûvek visszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes idõszak, amelyet a folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az vállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul mûködõ gépi felszerelés miatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.
A 21. század biznisze
A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e témában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresõbe: water privatization. Annyi adat jön elõ, hogy nem gyõzi feldolgozni õket.
Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták fertõzték meg a privatizáció után.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízmûveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minõsége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.
Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízmûvek privatizációja ellen.
Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minõsége csökkent, miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízmûveket.
Kolera terjedt el.
Egyesült Államok, Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-án ünnepelte a vízmûvek privatizálása elleni gyõzelmét. "Ez óriási gyõzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknak is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriási haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel a vízlelõ helyek sebezhetõségére."
Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros kirúgta a nyerészkedõ vállalatokat, és visszavette a vízmûvek kezelését. Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók felhatalmazták a vízmûvek visszaszerzésére. A választási ígéretet az emelkedõ vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester hivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási ígéretet. Az 1985-ben privatizált vízmûveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi kezelésbe.
Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme végzõdött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízmûvek visszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes idõszak, amelyet a folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az vállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul mûködõ gépi felszerelés miatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.
A 21. század buisness-e
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízmûveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minõsége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.
Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízmûvek privatizációja ellen.
Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minõsége csökkent, miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízmûveket.
Kolera terjedt el.
Egyesült Államok, Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-án ünnepelte a vízmûvek privatizálása elleni gyõzelmét. "Ez óriási gyõzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknak is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriási haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel a vízlelõ helyek sebezhetõségére."
Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros kirúgta a nyerészkedõ vállalatokat, és visszavette a vízmûvek kezelését. Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók felhatalmazták a vízmûvek visszaszerzésére. A választási ígéretet az emelkedõ vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester hivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási ígéretet. Az 1985-ben privatizált vízmûveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi kezelésbe.
Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme végzõdött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízmûvek visszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes idõszak, amelyet a folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az vállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul mûködõ gépi felszerelés miatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.
A 21. század biznisze
A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e témában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresõbe: water privatization. Annyi adat jön elõ, hogy nem gyõzi feldolgozni õket.
Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták fertõzték meg a privatizáció után.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízmûveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minõsége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.
Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízmûvek privatizációja ellen.
Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minõsége csökkent, miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízmûveket.
Kolera terjedt el.
Egyesült Államok, Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-án ünnepelte a vízmûvek privatizálása elleni gyõzelmét. "Ez óriási gyõzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknak is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriási haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel a vízlelõ helyek sebezhetõségére."
Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros kirúgta a nyerészkedõ vállalatokat, és visszavette a vízmûvek kezelését. Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók felhatalmazták a vízmûvek visszaszerzésére. A választási ígéretet az emelkedõ vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester hivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási ígéretet. Az 1985-ben privatizált vízmûveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi kezelésbe.
Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme végzõdött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízmûvek visszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes idõszak, amelyet a folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az vállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul mûködõ gépi felszerelés miatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.
A 21. század buisness-e
A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e témában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresõbe: water privatization. Annyi adat jön elõ, hogy nem gyõzi feldolgozni õket."
