LEVELEK A GÖDÖRBÕL:Szokásjog vagy polgári ideológia?-beszélni,csak beszélni...

A "köz" mûvelésében résztvevõ drága Hölgyeim és Uraim!

Engedelmükkel felhívnám a figyelmüket a következõkre.

Mielõtt egy szóval "operálnak" vagyis úton-útfélen hangoztatnak egy kifejezést,- netán arról elõadássorozatokat tartanak vagy sajtóban és politikusként beszélnek, - tisztába kellene jönni annak valódi jelentésével.

Úgyis,mint szógyök,valamint mint jelentéshordozó.

Segítek:

"éthosz""- eredetileg az állatok legelõje, majd az ember szokásos lakóhelye, az ezzel összefüggõ dolgok: szokás, hagyomány, illem.
Szûkebb értelemben azonban az cselekszik etikusan, aki nem követi vakon az áthagyományozott viselkedési szabgályokat, hanem saját belátása nyomán teszi az éppen megkívánt mindenkori jót,- ez "éthosz: karakter, jellemszilárdság, maradandó készség a jóra, azaz erény. Befogadhatjuk az erényt, de csak szokás által válik tökéletessé.

A latin "mos",-morál-"akarat", ami szokásban, erkölcsben, törvényben nyilvánul meg. A magyar "erkölcs" szó -legrégebbi elõfordulása a XIV.-XV. század körül - eredete ismeretlen.
/prof.dr.Nyíri T.után szabadon- de beszélhetünk a "lelki-ismeretrõl" is.../

Politika,média,ideológia,szociológia,paradigma-váltás

Itt jegyzem meg, hogy semmit nem változott a világ,-ahogy a magyar társadalom ezirányú szokásai sem.

Amikor úgy 35 évvel ezelõtt filozófust hívtak az akkor engedélyezett mûsorokba, a következõ történt:

Körben ültek egy asztalnál "okos" emberek.

Egy hivatalalos pártfunckionárius, egy jogász, egy közéleti személyiség,pár egyházi képviselõ,- és õ.

A mûsorvezetõ 58 percen át kérdezte és beszéltette -az összes többit.

Végül az utolsó két -azaz kettõ- percben hozzáfordult,- aki lelkiismeretesen el is kezdte:

"Nos, a szó jelentése valójában...."-majd lekeverték az adást,mert letelt az adásidõ.

Amikor diákként éltem, semmi izgalmasabbat nem tudtam,mint azok az elõadások, ahol ilyesmirõl volt szó.

Eltelt majd 25 év.

Mivel találkoztam eközben?

-"nagy nevû" közéleti személyiségeket lehetett látni televízióban és rádióban -akiknek a fejében csak egyfajta ideológia ült és ebbeli elfogultságból vagy annak elkötelezettjeként nem volt képes szellemi vitákra /pár éve pl. egyikük egy adásban szennylapnak nevezte az egyik legnagyobb napilapot/. - Szellemi irányadóikról beszélni sem érdemes.

-ugyanilyen "okos" emberek voltak a rádiók vezetõi, akik külön szobában bólintottak arra, kinek,mit szabad elmondania adásban a "köz javára"

-találkoztam mindenféle iskolákban futószalagon gyártott médiásokkal,- akikkel valamit elhitettek /ahogy ma sem igen érdekli jó részét,hogy mi az üzenet valójában és mi is a módja azt átadni,- a "benne élõk" a politikusok hülyeségei és bábszinháza utáni hírek rabszolgáiként futkosnak hajszoltatva

-Vannak azután a "megmondó" emberek,-akik úgy gondolják,hogy így-meg úgy lehetne..../"Ták-országban"

-Egy rövid ideje újra megjelent egy-egy egyházi ember a beszélgetõs-mûsorokban.Kedélyesen elbeszélgetnek egy-egy társadalmi jelenségrõl. Az ott ülõk közül nem egy esetben tudomása sincs a történtekrõl, azok hátterérõl.

- Elkezdték az "erkölcs" fogalmát, mint olyat "bevezetni a köztudatba"./ilyen irányú kódexek régóta léteztek pl. a bankoknál is, a dolog nem újkeletû,-az eljárás módszere hasonult képviselõik felfogásához/

-az "erkölcs egyetemes válságáról" beszélnek,-okként jelölve meg a szakterületek gondjaiban.

-"erkölcsiségrõl és értékrendrõl" kezdenek kommunikálni

Paradigmaváltás?

Csak nem ott tartunk, hogy "mi az ember?"

Csoportok és szövetségek, közösségek és egyházak szeretnének a megújuláshoz segítséget adni.

Ez -tetszik tudni- így volt mindig, amióta világ a világ.

Mindig az egyes ember, mint ego, létezõ, /"on"/ hoz döntést, döntéseket, már amennyiben szellemi lényként egzisztál.

Meg kell mondjam, csoportos "megtérésben" nem bízom.

Valahogy azért nem, mert a jószándékkal kikövezett utakon, a nagyon lelkiismeretesen és becsületesen induló kezdeményezések mentén valahogy mindig elõbukkannak a rejtett érdekek,-akár hatalmi,anyagi vagy egyéb elõjellel.

Ahogy látom, még abban sincs egyetértés, hogy a mózesinek mondott "parancsok",-netán mint kánont/?/ beiktatása vagy besóhajtozása túl eredményes lenne.

Az, amit úgy hívunk, a "lélek ismerete" egy gyerekben is benne van.

Példát és utat mutattak a gyereklelkûeknek azok, akik most errõl beszélnek?

Olvasom ugyanitt, hogy "az értékrendnek meghatározó befolyása van".

Ó , igen.

Politikai oldaltól függetlenül,-merthogy mostmár nem "jobb"-vagy "bal"-oldalnak mondja a média által újabban bevezetett terminológia a hazai gondolkodási és választási /?sicc!/ lehetõséget - hanem "nemzetinek" vagy "nemzetietlennek",- tanácsolható, hogy az egyes embernek, mint olyannak kellene elsõsorban magába néznie és gondolkodásmódjában "megtérnie",- úgyis mint "metanoia"-a gondolkodás megfordulása.

Úgy mondja ezt a jó magyar nyelv,- lsd."szokás",hogy:

"söpörjön a maga háza táján".

Meg kell mondjam, nem hiszek az ember "bûntelenségében", "megtértségében" és szép erkölcsiségében.

Azt gondolom,hogy az ember egy angyal és ördög közé gyúrt valami,-jó és rossz keveréke,-de nem a mindenkori dualizmus dönti el,hogy milyen.

Abban az erõben viszont hiszek , ami a parasztokat arra vezérli, hogy hajnalban fölkeljen, enni adjon az állatainak, elvesse a vetõmagot, tûzõ napban learassa, a legelõrõl hazahajtsa, minden és mindenki ellenében évszázadok alatt.

Az õ csöndjeikben, kínjaikban,-mégis derüjükben, Nap-ba hunyorgásukban hiszek.

Pedig nincs "küldetés-tudatuk".Nem is tudják, mi az.

De beléjük van írva a rend.

Nem beszélnek, tesznek.

Nagy szavakat városi elidegenedettségben igen sokat lehetett mindenkor hallani,- fõként szellemi,lelki, egyházi,politikai téren.

Nem "hierofánia", szent tér egy egy újdonsült csoport környezete.

Akaratlagos vagy nem szándékos bántás, lekezelés, rátartiság, jellemtelenség mindenütt jelen van ,ahol emberek jelen vannak.

Még a szentek sem voltak mentesek-saját bevallásuk szerint sem-kisszerû gyöngeségektõl.

Ne beszéljünk tehát kiválasztottságról és isteni küldetéstudatról -mert nagyon rosszul veszi ki magát.

Fõként akkor, amikor volna mirõl elgondolkodni.

A "polgár" fogalmát bevezetett párt-ideológusok hatalmi és érdekkörei csak egy másik szín a palettán.

Egy megint divatos szó"elit".

"Szellemi, lelki, tudományos, szakmai és média- elit magyarázza milyennek "kell" lennie az értékrendnek, a társadalomnak.

Bár- nyersen fogalmazva "fejétõl büdös a hal", ezekre nem a fehérgalléros bûnözõk, vagy a munkát sosem látott, de támogatott rétegek képviselõi fognak figyelni.

Ez egy hermeneutikus kör hölgyeim és uraim.

A rendet a káosz elõzi meg.

De melyik rendet?

Többnyire akkor tévednek, amikor azt hiszik, valamit "csak így,-csak egyféleképpen, csak az általuk közvetített módon " lehet csinálni.

És ez okozza a legtöbb társadalmi válságot, meg nem értést.

Mi ennek az oka?

Ha kicsit jobban megnézzük a szeretet és türelem,az erkölcs fogalmát, - nem kontextusbanm hanem társadalmi folyamatokban-, mindjárt láthatjuk, hogy annyira szeretõ, türelmes,erkölcsös embert, csoportot, pártot nem találunk,-csak éppen reneszánszát éli ezekrõl beszélni.

Tetszik tudni, mindannyian benne voltunk abban a folyamatban, ami idáig vezetett.

Magyarul: a kísérletet végrehajtó saját maga is „benne áll” a kísérletben,-saját eszközeit alkalmazza,- ilyen értelemben nem lehet objektív.

Kísérletezgetni lehet,-csak éppen közben életek, családok, közösségek, kezdeményezések mentek tönkre, váltak céljaikat vesztett érdekközösséggé.

Jobbnak is nevezett oldalon.

Érdekes módon pont azok a közösségek hallgatnak, akik pedig túlélték a disznóságokat.

Merthogy õket nem kérdezte senki.

Csakhogy megtanultak túlélni, generációkat felnevelni egy minduntalan sorsáért kesergõ –de önmagába alig nézõ társadalomban.