Mítosztalanítás/4. imádságaink

"Magyarok Istene, tekints e szép népre,
Kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe!
Szüntesd meg a sok vérontást, a testvéri viszálykodást,
Derítsd e szép népre békesség hajnalát!

Sírva és zokogva kérjük fölségedet:
Vond vissza népedtõl büntetõ kezedet!
Áldd meg szegény magyarokat, felejtsék el balsorsukat,
Urunk, Jézus Krisztus, mutass nekünk utat!

Isten, hazánkért térdelünk elõdbe,
Rút bûneinket jóságoddal född be,
Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed,
Érdemét idézzed!

István királynak szíve gazdagságát,
Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát,
Ó, ha csak ezt látnád!


Szent Erzsébetbõl hõs szeretet árad,
Margit imái vezekelve szállnak;
Minket hiába, Uram, ne sirasson
Áldott Boldogasszony!

Ránk bûnösökre minden verés ránk fér,
De könyörögnek õk tépett hazánkért,
Hadd legyünk mink is tiszták, hõsök, szentek,
Hazánkat így mentsd meg!

Ó Szent István, dícsértessél, menny és földön tiszteltessél,
De fõképpen nálunk ma, mint országunk istápja.
Kérünk mint apostolunkat, és az elsõ királyunkat:
Szent István nézz mennybõl le,
A szép magyar népedre!

Sok sánta vette járását, sok vak nyerte meg látását,
Némák kezdtek szólani, siketek is hallani.
Kérünk mint apostolunkat, ...

Még a gyenge gyermekségbe csoda vala a szentségbe,
Örömére mennyeknek, csodájára népeknek.
Kérünk mint apostolunkat, ...

Boldogságos Szûzanyánknak, mint magyarok asszonyának
Feláldoztad hazánkat, szentelted Koronánkat.
Kérünk mint apostolunkat, ...

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el szegény magyarokról!

Ó, Atyaistennek kedves szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, ...

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, ...

Dícséret, dicsõség legyen az Atyának,
A te szent Fiadnak, s Szenlélek mátkádnak!
Magyarországról, ...

......................
Feljött immár az a csillag, feljött immár az a csillag,
Keljenek fel, kik alusznak, keljenek fel, kik alusznak.

A fák, füvek lengedeznek, a fák, füvek lengedeznek,
Az angyalok énekelnek, az angyalok énekelnek.

Nem fogadta semmi pompa, nem fogadta semmi pompa,
Béfektették a jászolba, béfektették a jászolba.

De amikor megszületett, de amikor megszületett,
Fény borítá bé az eget, fény borítá bé az eget.


Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
Kit régente várt az egész világ.
Betlehemben kibimbózott zöld ág,
Király nembõl méltóság, király nembõl méltóság.

De nem talált szállást a városban,
Maradása lészen a pusztában.
Ökör, szamár állanak a jászlon,
Csodálkozván Jézuson, csodálkozván Jézuson.

Bölcsõd volnék, gyengén ringatnálak,
A hidegnek csípni nem hagynálak.
Bétakarván úgy ápolgatnálak,
Szolgálnék, mint Uramnak, szolgálnék, mint Uramnak.



Én elmegyek közületek, mert köztetek nem élhetek.
Valahára visszatérek, találjak még belõletek.
Én elmegyek más országba, szívemnek nagy bánatjára,
Én elmegyek más országba, szívem vígasztalására.

Kinek nincsen hely itt lakni, menjen mennyországba lakni.

Építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat.
Építsen az Ég szélére, ott nem éri semmiféle,
Építsen az Égre házat, ott nem éri semmi bánat.

Abrudbánya, Verespatak, hidd meg, rózsám, hogy elhagylak.
Látod, babám, hogy nyergelek, mégsem hiszed, hogy elmegyek.
Lovam lába indulóba, magam pedig búcsúzóba,
Vess utánam egy pillantást, mert sohasem látjuk egymást.


Paradicsom szegeletbe aranyszõnyeg leterítve.
Azon vagyon rengõ bölcsõ, abban fekszik a kis Jézus.
Bal keziben aranyalma, jobb keziben aranyvesszõ.

Mikor aztat megsuhintja, zúg az erdõ, cseng a mezõ.
A madarak fityeregnek, az angyalok énekelnek.
Az angyalok énekelnek, a magyarok ünnepelnek.
Sosem láttam szebb termõfát, mint Úrjézus keresztfáját,
Mert az vérvel virágozik, s Szenlélekvel gyümölcsözik.


Mária, Mária, mennyei szép virág,
Kit áldva magasztal széles ez nagy világ.

Mária, Mária, mennyei liliom,
Kinek illatától gyógyul sok milliom.

Mária, Mária, mennyei szép rózsa,
Sok bús, özvegy, árva megvígasztalója.

Mária, Mária, mennyei nefelejcs

Minket, magyarokat soha el ne felejts!

Mária, Mária, hazánk védasszonya,
Árva magyaroknak megvígasztalója.

Mária, Mária, el ne hagyd népedet,
Kérünk minden helyen, segélj meg bennünket!

Mária, Mária, gyászban is fényesség,
Magyar nemzetednek egyetlen reménység.

Magyarok Nagyasszonya, boldogságos Szûzanya, Mária!
Néked áldoz magyar szív, mely hozzád örökké hív, Mária!
Ó, Mária, Jézus anyja,
Esedezz híveidért, a te magyar népedért, Mária!

Ím, tehozzád fordulunk, tebenned van bizalmunk, Mária!
Segíts szenvedésinkben, bokros keserveinkben, Mária!
refr.

Tekints le országodra, te árva fiaidra, Mária!
Néked élünk és halunk, te híveid maradunk, Mária!
refr.

Magyarok szószólója, híveid pártfogója, Mária!
Hallgasd könyörgésünket, nagy ínségben ügyünket, Mária!
refr.
Légy utolsó óránkban segítõnk a halálban, Mária!
Légy halálunk óráján velünk ez élet után, Mária!
refr.


Angyaloknak Királynéja, tiszta Szûz,
Kérjed a te szent Fiadat érettünk.
Ékes virágszál, hozzád esdeklünk,
Szép szûz Mária, könyörögj értünk!

Apostok Királynéja, ...
Mindenszentek Királynéja, ...
Rózsafûzér Királynéja, ...
Békességnek Királynéja, ...
Magyaroknak Nagyasszonya, ...
Magyarország Királynéja, ...

fényes nap immár elnyugodott,
A föld színye sötétbe maradott.
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden állat megy nyugodalomra,
Az Istentõl kirendelt álomra,
De én Uram, úgy megyek ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsómba.

Midõn ágynak adom a testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet,
Hosszas álom érheti szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.

Vessünk számot hát édes Istenem,
Hogy lelkemet ne kelljen szenvednem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Mikor meg kell elõtted állanom.

Színyed elõtt minden nap elesem,
De Te lettél Atyádnál kezesem.
De megbocsáss, mert szívembõl szánom,
Könnyek miatt szememben nincs álom.

Az ágyamba zokogva költözöm,
Vánkosomat könnyeimmel öntözöm,
Ha megtartasz holnapi napodra,
Nem fordítom azt megbántásodra.
Emlékezzél meg te gyarló ember a te Istenedrõl,
Háládatlan te soha ne légy a te Teremtõdhöz.

Lám a madarak mely korán reggel énekelni kezdnek,
Amire Isten õket teremté, el nem felejtkeznek.

S te pedig ember úgy teremtettél: az Õ szent képére,
Tenálad vagyon az õ szájából kieresztett lelke.

Testvér, mikor az úton jársz, fáj a szíved, engem nem látsz.
Sej, fáj es, avval mit tudsz tenni, mikor ennek így kell lenni.

Hogyha elmégy, járj békével, rólam se feledkezzél el,
Sej, csöndes folyóvízbõl igyál, s ott es rólam gondolkozzál.

Akkor jussak én eszedbe, mikor kenyér a kezedbe,
Sej, akkor se jussak egyébrõl, mint az igaz szerelemrõl."