Gondolataim a Nemzeti Együttmûködés kiáltványához!

Gondolataim a Nemzeti Együttmûködés kiáltványához!

A politikai nyilatkozatot az Országgyûlés 2010. jun. 14.-i ülésnapján fogadta el,

s a kék színû alapszöveget kiegészítette (feketével): Dr. Bene Gábor S."Legyen béke, szabadság és egyetértés"

A XXI. század elsõ évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.

Sajnos szomorúan kell tudatnom a szöveg szerzõivel, hogy Magyarország ezzel - az 1/2010. (VI. 16.) számú OGY politikai nyilatkozatával -, nem szerezte vissza az önrendelkezés jogát és képességét, mert ez szólhat ugyan a nemzeti együttmûködésrõl, de a Lisszaboni Szerzõdés - ami valójában egy átnevezett uniós alaptörvény - megszavazásával, elveszítettük az önrendelkezési jogunkat és képességünket! Sokan nincsenek ezzel teljesen tisztában Magyarországon, de emlékeztetõül leírom, hogy a többségi döntés elvét szavazták meg (még a Fidesz is!), ahol már nincsen lehetõség többé a nemzetállamok vétójára! Tehát, ha lakosságarányosan az Európai Parlament 64 százaléka valamit megszavaz - akkor az bármennyire is káros hatású az egyes nemzeteknek -, nem tehetnek ellene! Tessenek csak végiggondolni ezt!

José Barroso szerint a Lisszaboni Szerzõdés elfogadásával: "Európa egy birodalom. Igaz, nem császári birodalom, de birodalom." Az új birodalmi „Szovjetuniónak”(EU) központi Bizottsága, a bürokratái, a Tanács, de az egyes államok kormányai és kormányfõi is, a saját nemzetei helyett a központi (pénzhatalmi) érdekeket szolgálják döntõen. Elvileg ugyan "nemzeti parlamentjeiknek" és saját polgáraiknak felelnek, de gyakorlatilag már akkor elárulták nemzeteiket, amikor megfelelõ tájékoztatás és népszavazás nélkül ratifikálták az állami függetlenséget eltörlõ EU alkotmányt. Átfogalmazva: az „Európai Egybesült Államok” polgárainak, már nincs is önrendelkezése! Volt szovjet megszállás, lett pénzügyi megszállás! S az említett két zavaros évtizednek csak a történeti alkotmányhoz való visszatérésünk vethetne véget!

A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsõséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdõdött.

Ha eltekintünk Bocskay és Rákóczi vezette joghelyreállító küzdelmeinktõl, sõt 1848-49 alkotmányvédõk szabadságharcától, akkor valóban mondhatjuk ezt. Ám a nemzeti önrendelkezésért folyó utolsó fegyveres küzdelem valóban 56, s utánna 1989-ben a kiegyezésnek kellett volna következnie. De csupán egy vacak paktum született és nem joghelyreállítás! Hiszen a közjogi küzdelem 1711-ben, 1867-ben sikeres volt a nemzeti önrendelkezés vonatkozásában, bár elismerem egyik sem volt teljes. Az 89-es viszont egy teljesen sikertelen közjogi „harc” volt, mert a magyar alkotmányosság helyett a Rákosi-kádár korszak jogrendjét „modernizálta” a globalista érdekeknek megfelelõen az MSZMP többségû képviselõház. Elismerem, hogy most lehetõség nyílt a nemzeti önrendelkezés visszaszerzésére, azonban ehhez, a történelmi magyar államokkal és a jogrenddel való természetes folytonosságot kellene kimondani, s szakítani végre a diktatúra jogfolytonosságával!

A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott.

Mélyen igaz gondolatok! Annak beismerése, hogy csak nem mûködött olyan jól az áálítólagos demokrácia és jogállam, mint ahogy eddig nagyhangon szavalta a politika. S annak a politikai paktumnak, amely az említett kiszolgáltatásba, szegénységbe, adósságcsapdába, valamint lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott, talán még "alkotmányos válságot elõidézõ paktum" is lehetne a neve, amely éppen az õseink által megvívott joghelyreállító szabadságharcok jogi és alkotmányos eredményeit adta fel 1989-ben. S ennek a jelenlegi, teljes politikai osztály aktív, vagy passzív részese sõt kialakítója volt. Ezért nagyon idõszerû lenne kijavítani a saját hibáikat!

A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyûjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez.

Ha valóban forradalom volt a tavasszal, akkor tessék országgyûlési határozattal kimondani, hogy a szocializmus egy bûnös rendszer volt, s ahhoz semmilyen módon nem kapcsolódhat a jelen magyar állam! A jogelõd tehát nem a "szocialista kor", hanem a történelmi magyar államok sora, így utoljára az alkotmányos Magyar Királyság! S, ha a nemzet nem kívánja a királyság államformáját, akkor arról, csak népszavazással lehet majd dönteni. Ám a magyar közjogi hagyományt, a szervesen épült alkotmányosságot ott kell folytatni, ahol annak fejlõdését megszakították. De folytatni kell a jogfejlõdést is, beépítve a bevált jogrendbe az alulról szervezõdõ és elemi erejû népképviseleti formát, 1956 legfontosabb örökségét. El kell felejtenünk a kommunista korszak jogtalan jogrendjét, de nem lehet elfeledkezni 56 semlegességi, függetlenségi és harmadikutas gazdasági törekvésérõl, de a magyar közjogi hagyománynak a Szent Koronához kötõdõ fõhatalmi elméletérõl sem! Mert a nemzet ezért vívta meg a forradalmat!

Az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja.

Alkotmányos keretekrõl addig ne beszéljünk amíg, idegen eredetû jogrendet tart életben a politikai osztály - tévedésbe ejtve és tartva a társadalmat! A kormányfõnek – aki elfogadta a megbízást a nemzettõl – teljesítenie kell amit ígért, s azt is, ami az adott helyzetben általában elvárható. Az elmúlt 8 esztendõ bûnösei nem maradhatnak büntetlenül! Ha az országgyûlés, alkotmányos keretek közötti forradalmat ismer el, akkor van-e tudomása arról, hogy az 1949. évi XX. törvény nem alkotmányos? Tudja-e továbbá, hogy a paktumpolitika felszámolása, valamint az eladósodás és a kiszolgáltatottság megszüntetésének az egyetlen útja, hogy vállaljuk a szerves jogfejlõdésünk folytatását, s elvetjük a szocialistának hazudott rendszerrel és annak ál-alkotmányával meglévõ folytonosságot. Mert a történeti alkotmányunkat kell az országgyûlésnek, államfõnek, kormánynak tiszteletben tartania és elismerni!

Az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerzõdés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének megalapításáról döntöttek.

Valóban: egy szóbeli megállapodással, de még ráutaló magatartással is létrejöhet egy kötelem. Viszont annak mindkét fél ismeri-e a feltételeit? Ismeri-e a nép és a politikai osztály a történeti alkotmány alapelveit és garanciális biztosítékait? Sajnos én nem hiszem! De létrejött egy megbízás, ami csak akkor lesz alkalmas a cél elérésére, ha mindketten azonos célért fognak tevékenykedni. Ám a nép elõl elhallgatták õsi alkotmányos jogait, behelyettesítették egy ál-alkotmánnyal, ami a néplélekben idegen húrokat próbál pendíteni. Ráadásul maga a politikai osztály sem érti a valódi alkotmányosságunk elemeit, s ezáltal: magát a szavazói felhatalmazást is félre érti a törvényhozó hatalom. Nem arra kapta ugyanis a hatalmat, hogy segítse az átmentését az országrontóknak, s nem is arra, hogy a jövõt eltékozolva biztosítsa a multiknak, s a pénzdiktatúrának a további hazai térnyerést. Szerintem társadalmi szerzõdés csak akkor születhet, ha a társadalom tájékoztatásában és a közbeszédben: alapvetõ erkölcsi változások következnek be. Ennek még nem láthatjuk a jeleit, sõt mintha a kormány, bizonyos támadási felületeket adna maga ellen. Pl.16 %-os SZJÁ az igazságos soksávos helyett.(?) A társadalmi igazságosságot ne az MSZP hirdesse!

A gyõzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttmûködés Rendszerének megalapításával vívták ki.

A gyõzelem csak akkor lehetne teljes, ha a régi rendszer haszonélvezõi nem ülnének az alsóházi padsorokban, s nem élvezhetnék oly sokan óriási pártállami nyugdíjakat, s a közvagyon kifosztásából származó egyéb elõnyöket. Az ugyanis nem igaz, hogy nincs rá jogi lehetõség, hiszen a jogtalanságra nem lehet jogot alapítani! Ha viszont igen, akkor az általam adott megbízást máris visszavonom, hiszen Budaházy és a valódi forradalmárok börtönben ülnek, kitüntetés helyett.

A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyûlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttmûködés Rendszerét.

Mi magyar emberek valóban a nemzeti együttmûködést akarjuk, de a bevált magyar közjogi gyakorlat szerint hatalommegosztást is akarunk a közjó érdekében, s a hatalom önkorlátozásában nem bízva, az igazságos és méltányos joguralom alá helyezzük magunkat. Az alkotmányos jogelveink érvényesülése esetén lehetne egy új sarkalatos törvénycsomagot vagy alaptörvényt készíteni, s ezt civilkontroll alá helyezve illesztenénk be az alkotmányosság fejlõdésébe. A pártokrácia csak úgy tehet szolgálatot a nemzetnek, ha felszámolja egyeduralmi törekvését, s visszatéríti államát arra az alkotmányos útra, amely 1944-ig meghatározta Magyarország fennmaradásának sok-sok száz éves jogrendjét, s ebben az esetben nem kell többé félni a vörös-barna rémségek visszatérésétõl!

Mi, a Magyar Országgyûlés képviselõi kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínû magyar nemzet tagjait.

A demokratikus népakarat még eddig nem szavazott arról, hogy megtagadja 1956 szellemiségét, vagy megtagadja a magyar történelem legdicsõségesebb joghelyreállító küzdelmeit. De szavazott arról, hogy nem akar többé megszorító intézkedéseket a SZOCIÁL-LIBERÁLISNAK HAZUDOTT politikai erõktõl, s akarja a konzervatív hagyományokat, a hagyományos közjogi rendünk szerves továbbfejlõdését! Akarja, hogy megismerhesse a Szent Korona fõhatalmának minõségi joguralmát, s a tagjai – minden megkülönböztetés nélkül – a jogok és kötelezettségek egyensúlyában éljenek és munkálkodjanak a közjó érdekében.

Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövõnk tartóoszlopai.

Ha ezt szeretné a kormány, akkor ne tétovázzon! Tegye csak a tartóoszlopokat szabaddá! Elõször is a rendõrség kétes hírnevét kellene rendbe tenni azzal, hogy mindenkit felelõsségre von, aki a gyurcsányizmust törvénytelenül kiszolgálta.
Alkosson törvényt a közmunka szervezésének kötelezettségérõl, segítse a közjót, s az otthonteremtés lehetõségét ezzel! Vezesse be a családi adózást, s szüntesse be a munkaképes emberek részére folyósított megalázó és erkölcsi zülléshez segítõ segélyeket, de a közmunka rendszerét támogassa az eddig segélyként kifizetett összegekkel! Az élõmunka járulékainak csökkentését, sõt a közmunka vonalán az elengedését is tegye lehetõvé! Az egészségtelen életet élõk számára legyen megduplázható a társadalombiztosítási összeg, de aki egészségesen él, annak ne legyen teher a kifizetése! Az erkölcsi megújhodáshoz a munkahelyek és a közmunka rendszere mindenképpen hozzá fog járulni, de a törvény teljes szigorával sújtsanak le azokra, akik nem akarják elfogadni az alkotmányos magyar értékrend bevált elemeit, akik rendszeresen törvényt sértenek!

A Nemzeti Együttmûködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élõ magyarok. Lehetõség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik.

Jelentse ez egyúttal azt, hogy az együttmûködés rendszere minden Szent Korona tag számára legyen a jogok és kötelezettségek egyensúlyának a biztosítéka is. S ne lehessen többé Magyarországon csak másokból élni, s nem a munkából!

Szilárd meggyõzõdésünk, hogy a Nemzeti Együttmûködés Rendszerében megtestesülõ összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövõjét, erõssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erõket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemû, vallású, politikai nézetû, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetõséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következõ éveit.

A magyar küldetésben való meggyõzõdésem nekem is szilárd. Hiszek az erõssé és sikeressé tehetõ országunkban, de nem bevándorlás politika árán, hanem az elszakított területeken élõk és a hazai vállalkozások helyzetbe hozása kapcsán. Azokat a magyarokat, akik nyugatra távoztak: haza kell hívni! Akik pedig az elszakított területeken élnek, kapjanak képviseletet a felsõházban! Mert az õ õseik is építették a hazát, hozzájárultak a szellemi és anyagi gyarapodásunkhoz, s a közös nemzeti ügyeink rájuk is tartozik! Ne kapjon sem állami hivatalt, sem politikusi állást az, aki önkéntesen nem szolgált legalább egy esztendõt a haza honvédelemében, s ne részesülhessen elõnyökben az, aki a haza védelmébõl nem vállal részt. Az 1159 éve alkotmányos magyar államra pedig feltehetjük az egész életünket, mert arra már érdemes lesz, hiszen így tettek elõdeink is.