Mi a szövetségünk feladata, már 1161 éve?
- Részletek
- Bene Gábor
- Találatok: 1092
Mi a szövetségünk feladata, már 1161 éve?
Mi a szövetségünk feladata, már 1161 éve?
”Tõlünk függ minden, csak akarnunk kell...”
„ Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen...” Széchenyi István
A Magyarok Szövetségének a nemzetépítés a feladata. Az persze képezheti vita tárgyát, hogy mennyire teljesítjük a feladatunkat. Viszont megkérdõjelezni a tiszta szándékainkat csak azon személyek tehetnék, akik tisztában is vannak a valós tevékenységünkkel. Sajnos azonban többnyire csak olyan személyektõl kapjuk a kérdõjeleket, akik megsértõdtek már a Szövetség idõszerû megújításánál, vagy menetközben nem voltak hajlandóak velünk tevékenykedni, esetleg még a hívásunkat is visszautasították. Ezen utóbbi kategóriába tartoznak azok, akik már folyamatossá teszik az ellenünk szóló támadó lépéseket, vagy liberálisnak, vagy fasisztának, vagy valamelyik párt bérencének titulálnak minket, de amikor hívtam õket – alapvetõen hamis, vagy önös érdekû módon utasították vissza az együttmûködést.( Pl.ilyen válaszokat kaptam: „nem ez a küldetésem”, vagy "miért nem alakultok párttá?„ illetve " miért nem engem választottatok be a vezetésbe?”)
A Magyarok Szövetségének tehát a nemzetépítés a feladata. A magyarokat ért sok évszázados kudarcok sora, és a modern agymosás eredménye ma az, hogy van társadalmunk és népünk, de nincs - anyagilag a hatalombitorlóktól független -, nemesen gondolkodó nemzetünk annak ellenére, hogy minden magyar ember nemesnek születik. Azonban a számítógép modern világában nem a szomszédokkal, hanem egy virtuális világgal kell foglalkozunk: egy bûn-mátrix részeként. Sajnos ma, már nem a nagycsalád – a nemzet – ügyeit visszük elõre. Ezen úgy lehetne változtatni, hogy nem visszatérést hirdetünk a középkor technikai szintjére, hanem a régi, bevált szokásjogot, a népi hagyományainkban rejlõ erkölcsi értékeinket kell vissza vennünk, s aszerint élni!
Mivel a Magyarok Szövetségének valójában a tudati nemzetépítés a feladata, így tudatni kell a magyar emberekkel, hogy a háttérhatalom által mûködtetett és fizetett titkosszolgálatok a kiötlõi a Facebook és más közösségi oldalaknak. Mert a kémszolgálati tevékenység „modernizálódása” már ott tart, hogy mindenki kitárulkozik a neten, s személyes adatait, véleményét a gyarmatosítókról, a saját fényképeit, az elvbarátait és hovatartozását maga teszi közzé, s így mára már nem szükséges utána kutakodni a régebben hagyományos és bevált titkosszolgálati eszközökkel. A világot behálózó Google már a megalakulásától kezdve ellát olyan titkos feladatot is, amely kifejezetten kémfeladat.
(Pl.: Úgynevezett „forradalmak” kreálása, aktivista csoportosulások szervezése, ellenõrzése, vagy esetleg akadályozása, éppen a hatalmi elit célja szerint.)
A tudati nemzetépítésnek azonban nem félelmeket kell ébren tartani az emberekben, hanem a józan világlátás elõsegítését. Így az egymást erõsítõ etnikai közösségek élményét azzal, hogy a nemzet erejét már nem hadsereg, hanem „a kimûvelt emberfõk”, az igazsághoz való töretlen ragaszkodás és (például a Kárpát-medencében) a mohó nacionalizmusok által kitörölni akart: közös kulturális örökség jelentik. Ugyanis a magyarság nem etnikai alapon szervezete meg a nemzetét, mint ahogy más népek, hanem erkölcsi és értékrendi hovatartozás alapján. Egyébként ezért is annyira fájdalmas számunkra a hazánk megcsonkítása, mert ha 1920-ban népszavazásokkal dõlt volna el az elcsatolni szándékolt területek sorsa, akkor sem a tótok, sem az oláhok, sem a rácok többsége nem kívánt volna elszakadni a Szentkorona Országaitól. Csak a vad nacionalistává nevelt kisebbségük, amelynek személyes hatalomvágya diktálta a magyar haza szétrombolását, s vele a saját lehetõségeiket is. (Hiszen nem véletlenül említette 1926-ban Hlinka páter a Szlovák Nemzeti Párt elsõ embere a következõket: „ Soha ne feledjétek a magyar haza emlékét, mert ezer esztendõ magyar uralom alatt sem szenvedett annyit a népünk, mint hat év cseh uralom alatt”)
Szövetségünk nemzetépítésének célja – többek között – a Trianon okozta sebek gyógyítása is, sõt az elszakított testvéreink autonómiája, s minden magyar egységes önszervezõdése. Mindezt azonban a költõ szavaival tesszük: „mindig magunkért, soha mások ellen”! A Kárpát-medencei etnikai ellentétek ugyanis kifejezetten a Habsburg ház érdekében kezdõdtek az oszd meg és uralkodj elve szerint, s ezt használta ki a bankárkaszt is. Amely a saját céljaira a vallási ellentétek felszításával, majd az általuk pénzelt bolsevizmussal, s végül napjainkban a gazdaságot tönkretevõ globalizmussal rombolja a világot. Mára azonban a nemzetek kezdenek átlátni a bankárkaszt által készített homályon, s beindult az önvédelmi szervezõdése a különbözõ nemzeteknek. (Lásd: Izland, Görögország, stb)
Az alaposan megszervezõdött nemzetek ugyanis nem várnak senkire az önvédelmi önszervezõdés kapcsán. Nekünk, magyaroknak azonban még egyúttal meg kell kezdeni a diktatúrák ejtette lelki sebek alapos gyógyítását, valamint a liberális értelmiség hamisságát is pontosan és szakszerûen le kell leplezni! A lengyel szolidaritás mozgalmat is csak a megosztásra épülõ több pártos és pénzvezérelt globalista rendszer volt képes leépíteni, mert a régi bolsevik korszak nem volt rá képes.
Ha a Magyarok Szövetségének a nemzetépítés a feladata, így szükséges-e megvizsgálni õszintén, hogy létezik–e nemzeti pártoskodás és léteznek-e nemzeti egyházak? Szövetségünk azonban a pártok és nemzetek feletti összefogást szeretné elérni, s így nem párok és egyházak ellen dolgozunk. Ám a szövetségkötésünk – amely a történelembõl jól ismert vérszerzõdés – sokak számára valami idegen és elmaradott mítosz, márpedig bennünket éppen az tartott meg, miközben népek sora tûnt el a történelem süllyesztõjében.
Emlékezzünk csak a görög történetíró (Hérodotosz) szavaival az õsi szkíta szerzõdéskötési hagyományra: "Egy nagy agyagedényt borral töltenek meg, az eskütevõk kissé megszúrják magukat (karjukat) késsel vagy árral, vérüket a borba csepegtetik; majd egy kardot, néhány nyílvesszõt, egy harci bárdot (fokost?), és egy dárdát tesznek a keverékbe, miközben imákat mondanak; végül a két szerzõdõ fél iszik egyet az edénybõl, ugyanezt teszik az õket követõk vezetõi
Ez a szerzõdés nem valami pogány õrület, hanem a kereszténység egyik alapja is, hiszen az áldozáskor a mag népének élet (kenyér) tisztelete mellett a szkíta (bor) vérszerzõdés formaisága zajlik le minden alkalommal.
A Magyarok Szövetségének tehát a nemzetépítés – határokon is átnyúló – kihívása a feladata. Úgy kell hirdetnünk a teljes és tiszta igazságot, hogy ezzel a szomszéd utódállamokkal való megbékélést is szolgáljuk, de nem megalkuvóan, hanem annak a fényében, hogy a társadalmak felfogják ismerni a bankárkaszt intézményrendszerének (az EU-nak) a modern gyarmatosítását, s vissza fogják kívánni a Szent Korona Országainak igazságos jogrendjét. Elõbb-utóbb megérik az idõ egy Visegrád-szerû összefogásra, amely alternatívát kínálhat majd a monetáris diktatúrák Európája helyetti konföderációhoz, ahol a nemzetek valódi egyenjogúsága éppen a magyar történeti alkotmányosság értékei alapján biztosítható.
Szeged, 2012-04-21 Dr. Bene Gábor S.