A divide et impera sikere, vagy a magyar megosztottság.

A divide et impera sikere, vagy a magyar megosztottság.

Többen megkérdezték tõlem, hogy mi okból kellene demonstrálni most?

Hiszen szerintük megoldódott a helyzet. Az államfõ lemondott, s így kivette a zsarolás lehetõségét a gátlástalan globál-bolsevik rablók kezébõl. Szerintem viszont a tüntetés egy egészséges nemzettudatú nép számára mindig szükséges, ha nincs megfelelõ érdekképviselete. Ha megkérdõjelezik a nép jogát az államfõ megválasztására, ha maga a "közhatalom" sem áll ki annak érdekében, hogy a multik ne rabolhassák ki polgárait, ha nem kellõen élhetõ az ország, ha a felnövekvõ ifjúságnak idegenben kell keresni a boldogulást.

Ma, az emberek többsége a napi problémáinak megoldásán fáradozik. Miközben a nyakunkon a „sárga veszedelem” - a befizetetlen csekkek formájában -, nincs erõ és idõ a józan magyar gondolat felszabadító erején elmélkedni. Pedig minden gyakorlati megoldást meg kell elõzni egy elméleti számvetésnek, mert a kivitelezést tervezés alapján végezzük! Szerintem a kevés számú tisztességes pártvezetõk is szeretnék, ha a nép megmutatná végre a számára azt az utat, amelyen a globalizmust legyûrheti.

Mivel a nép csak akkor nyeri majd vissza önbizalmát, ha képes lesz visszavenni nemzettudatát, ha felismeri a társadalmi összefogás szükségességét, ha önszervezõdve él, s ezzel megérzi a nemzeti egység erejét és hatalmát.

Ekkor ugyanis átlátja, hogy képes a közösség változtatn​i az idegen jogrend szorításán: nemzetként már képes lerázni nyakáról kifosztóit.

A nemzettudat visszaszerzéséhez azonban nem elegendõ az írás és az olvasás, mert gyakorlati teendõk is kellenek. Most már eljött az idõ arra, hogy megszervezõdjön egy komoly tüntetés a tisztességtelen pártpolitika ellen, amely nemcsak itthon, de külföldön is magyarellenes. A hazugságállami manipulációk eredõje ugyanis a pártrendszerbe kódolt egyéni érdek, s ezen az sem változtat, hogy az éppen uralkodó párt bal, vagy jobb oldalán áll a politikai színháznak. A pártpolitikai garnitúra ugyanis már számtalan esetben leleplezõdött, s bár vannak a szerepeiket tehetségesebben alakító „pártszínészek”, de azok sem képesek a multinacionális bankárkaszt által megírt szerep szövegkönyvének módosítására. Igaz, ezt szokta a pártpolitika ún. összeesküvés elméletként emlegetni, sõt a közbeszédben az is elterjedt, hogy ez túlzottan elbutít minket, hiszen a dolgokat nagyon leegyszerûsíti, de én inkább hiszek Alexander Szolzsenyicin alábbi idézetének, ahol választásokról és az álságos demokráciáról így írt:

„A televízió ugyan megmutatja a jelölt külsejét, viselkedését, de nem mutatja meg államférfiúi képességeit. Minden ilyen választási kampány az állameszme vulgarizálása. A sikeres kormányzáshoz tehetség és alkotóerõ kell - ezt pedig egyáltalán nem könnyû kiválasztani a nagy területen lefolytatott általános választásokkal. Ez a rendszer önmagában nem kényszeríti rá a politikai személyiségeket, hogy felülemelkedjenek saját politikai érdekeiken, sõt ellenkezõleg, az, aki erkölcsi alapelvekbõl akar kiindulni, könnyen vereséget szenvedhet.

Tocqueville a XIX. századi Egyesült Államok tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy a demokrácia a középszer uralmát jelenti. (Bár az ország rendkívüli körülményei ilyen esetben is elõtérbe tolhatnak erõs egyéniségeket.)

V. Maklakov be is ismerte, hogy a "népakarat" a demokráciában is fikció: az, ami annak minõsül, mindössze a parlament többségének döntése.

Ellenõrzõ mechanizmus nincs fölöttük, csupán az az eshetõség marad, hogy a következõ választásokon nem választják újra õket. A nép többségének nincs más befolyása a kormányzásra. Holott mindenféle más képviselet esetében, legyen az polgári vagy kereskedelmi, nem fordulhat elõ, hogy a képviselõnek több joga legyen, mint a megbízójának, és a képviselõ elveszíti a mandátumát, ha megbízatását nem látja el tisztességesen.

(Ez a gondolat vezette a Magyarok Szövetségét arra, hogy az államfõ megválasztást kivegye a származékos jogú képviselõk kezébõl, s a nép kezébe adja vissza. Hiszen ez esetben az államfõ legitimitása erõs, s ezzel a további hatalomcentralizáció és a pártképviselõk jelenlegi eltávolodása a választóiktól megszûnne, s valóban népképviselõkké lehetnének végre a pártközpontból vezényelt gombnyomogatók. BG)

De van még egy paradoxon: ha a kormány a parlamenti többségbõl alakul meg, e többség tagjai megszûnnek a kormánnyal szemben álló független népképviselõk lenni, s minden erejükkel a kormányt szolgálják és támogatják, hogy az bármi áron fennmaradjon.

A törvényhozók tehát a végrehajtó hatalom alárendeltjei lesznek. „

Eddig Alexander Szolzsenyicin szövege, de pontosan ezt érezhetjük mi is itt Magyarországon, mert az õsi képviseleti rendszerünk sokkal „modernebb és tisztességesebb” volt, mint a jelenlegi. Lehet ugyanis azt lenézõen kezelni, hogy õseink parlamentjében a nyeregben ülve hoztak döntéseket, de a választott fejedelem mindig a döntést hajtotta végre, s nem talált ki helyette sem párt, sem egyéni érdekû törvénymódosításokat, mert nem mûködött még akkoriban a lobbizás. (ez utóbbit sokak szerint csak a fanarióták vezették be a Kárpátokon túl, de sajnos beszivárogtak a képviselõik ide is) Szerintem a józan magyar emberek számára világos, hogy létezik egy alantas világerõ, amellyel szemben nem mernek a pártpolitikusok fellépni, mert az úgynevezett demokrácia nem biztosít számukra elég komoly erõt és hátországot ahhoz, hogy ezzel a láthatatlan, de érezhetõen szervezett magánhatalommal szemben használni merjék a választók által rájuk bízott közhatalmat.

Ha a nemzetté érett nép megmutatná erejét és a szegények sem vásárolnának a multik üzleteiben, a gazdagok sem helyeznék el a megtakarításaikat a multik bankjaiban, majd kiállna békésen minden hét egy meghatározott napján a helyi közhatalom épülete elé minden magyar ember, s azt mondaná, hogy „elég volt”, valószínûleg változna a helyzet. A 2006 õszi bolsevik megfélemlítés már elmúlt, s a Fidesz-KDNP sokkal kulturáltabb társaság mint az elõzõ „rablóbanda”, ezért nem fog tömegbe lövetni. A nemzet azonban csak akkor érik meg a közös cselekvésre, ha elfelejti végre a megosztás minden eszközét és nem lehet a tisztességes magyart szembefordítani a másik magyarral.

Szeged, 2012-04-08 Dr. Bene Gábor S.

Ui:

Ha valaki szeretne kiállni azért, hogy az államfõt közvetlenül a nép válassza meg, akkor tegyen javaslatot az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. villámposta címen!

Ha valaki szeretné tanulmányozni a Szövetségünk alaptörvény tervezetét, esetleg javaslatai vannak hozzá, az látogassa meg a magyarokszovetsege.hu honlapot, s keresse a Nemzetvédõ Államtörvényt!