Újabb gondolataim a morális mélypont ügyében.

Újabb gondolataim a morális mélypont ügyében.

Már-már úgy tûnik, mintha Schmitt Pálon kívül minden kisdoktor

elmélyült tudós, sõt kutató elme volna hazánkban. Pedig érdemes lenne belenézni a mostanában gyönyörtõl visongó egykori marxista-leninista egyetem doktorkáinak az „alkotásaiba”. A Magyarok Szövetsége számára azonban erkölcstelen minden olyan törekvés, hogy bele rúgjunk abba, aki ha hibázott is, de hibáját nem bolsevikként rázta le magáról, hanem lemondással állt félre. A magyar tudományosság és az államfõi intézmény tekintélye némileg helyreállt ezzel. Ne feledjük: az elmúlt törvénytelen 68 évben még nem mondott le senki, sem illegitim, sem fél-legitim korszakban.

Ám most mindez ez megtörtént, így legyõztünk egy kisebb-nagyobb etikai hiányosságot, de most kell tovább menni ezen az úton!

Nem feledhetjük, hogy a véres kezû MSZMP – s annak Kádártól megszabadulni akaró bolsevik-globalistái – inkább pártelnökké választották õt, hogy ne kelljen lemondania! A késõbb lebukott pufajkás arcátlan és primitív „NA ÉS?” kérdése után pedig, a D-209-es útelágazásokba tévedt. Végül az õszödi böszme, mint címeres MSZP fõhazug és közvagyonlenyúló milliárdos, a politikai kérdésekre szemkilövetéssel válaszol. Az elõzõleg feltett vagyonosodási kérdésre a „Mi az hogy! Nagyon is!” kijelentésével minõsítette a korrupció hazugságállamát máig.

A következmények nélküli ország bolsevik víziója most azonban egy pillanatra megroppant, s változás lehetõsége tárult elénk. Az államfõ lépése azt mutatja, hogy a bolsevik utódpárttal szemben a Fidesz-KDNP által jelölt elnök nemhogy veszített, hanem inkább nyert az erkölcsileg leamortizált, kompromittálódott pártpolitika ellen. Most talán felszámolhatóvá válik a következmények nélküliség, s elindulhat egy megtisztulási folyamat, amelyet már 1990 óta várunk. S amelyet 2006 õsze is zászlóra túzött.

Szövetségünk tehát követeli a pártos hatalommonopólium leépítését és a teljes, rajtunk élõsködõ, hazai és külföldi milliárdos réteg átvilágítását!

Azonban eddig is nevetséges volt az, hogy egy rendszer, amely fennen hirdeti a népszuverenitást, nem tartja elég érettnek a szavazópolgárait arra, hogy közvetlenül válasszanak államfõt. Itt az idõ a változtatásra a jogrendben, s a bevált közjogi hagyományhoz való visszatérés mellett a törvényes vagyonosodási vizsgálat a kiemelkedõen liberálissá lett bolsevik-buzsoázia körében a legszükségesebb!

Szövetségünk nyíltan kiáll amellett, hogy a magyar állam a teljes politikai lejáratását csak úgy tudja elkerülni, ha KÖZVETLENÜL A NÉP ÁLTALI ÁLLAMFÕVÁLASZTÁST vezetünk be! Azonban nem a kenõpénzrendszerû és a lakájmédiára támaszkodó idegen jogrend, hanem a magyar történeti alkotmányosság igaz jogrendje alapján!

Szövetségünk elõzõleg kiadott nyilatkozatában felmutatott majd hatvan nevet, akik álláspontunk szerint alkalmasak lennének a nemzet bizalmára, mert nem párttagok és nem tagjai titkos társaságoknak.

Ezen felsorolás élén szereplõ RÁCZ SÁNDORT, 1956 hõsei elõtti tiszteletünk jeléül a Szövetségünk államfõ jelöltjeként kell megnevezni!

Most itt idéznék Orbán Viktor szakdolgozatából:

" A párt elvû érdekképviselet lehetetlenségérõl alkotott Szolidaritás nézetet már korábban érzékeltettük. Ennél izgalmasabb a kérdés az állami képviselet esetében. Az állami képviselet megteremtésére kifejezett kísérletek voltak, pld. a két kamarás szejm segítségével becsatornázni a társadalom autonóm szerveinek érdekeit. Ugyanakkor megítélésünk szerint ez a pont alkalmasnak mutatkozott volna arra, hogy valamiféle hatalommegosztás alakuljon ki a párt és a társadalom autentikus szervezõdései között"

Most, hogy két héten belül eldõl a jelölés, felhívjuk a pártpolitika figyelmét arra, hogy a lengyel szolidaritás villanyszerelõ elnöke lett a rendszerváltás utáni Lengyelország elsõ köztársasági elnöke. Tehát Lech Wa³esát már 1989-ben megválasztották államfõnek. Mi, 23 év késében vagyunk tehát!

Szeged, 2012-04-04 Dr, Bene Gábor S.