Az összeesküvés gyakorlata és a nyilvánosság.

Az összeesküvés gyakorlata és a nyilvánosság.

Egy Bloomberg nevû üzleti hírügynökség jelentetett meg elemzést, amely meglepõ nyíltsággal beszél arról, amit valójában primitív összeesküvés elméletként szoktak visszautasítani a pártpolitikusok, a megmondóemberek és maga a – pénzhatalom pórázán mûködõ – médiavilág is. Ebben az elemzésben viszont végre, nyíltan esett szó a nemzetközi pénzügyi trükkök hadmûveletérõl, amelyet egyes, ismert pénzügyi befektetõk folytatnak Magyarország ellen.

Hozzá kell tegyem, hogy mindez annak a monetáris politikának a következménye, amelyet a központi európai bank erõltet rá az MNB vezetésére, s amely kapcsán folyamatos és álszent ojvékolás folyik, mintha a Nemzeti Bank függetlensége valóban veszélyeztetve lenne a kormány által. Elõször is a jelen kormány egy pillanatig sem veszélyeztette azt a „függetlenséget”, amely az államkötvény árának felhajtása és a forint lenyomása irányában hat. Ám ez a „függetlenség” nem a magyar társadalom érdekében, hanem épp annak kirablása okán szükséges. Igaz, eddig csak arról hallottunk, hogy a kockázati felár és a forint árfolyama kizárólag a spontán keletkezõ folyamatok, tehát a piac „szabályozó” szerepének az eredménye, de íme: most nagy hirtelen megváltozott a közgazdasági „tudomány” álláspontja a kérdésben.

No de vizsgáljuk meg a témát alaposabban.

Mi lehet az oka ennek a stílusváltásnak a BLOONBERG részérõl, s mi a valóságos magyar álláspont? A magyar miniszterelnök az EU-t a szovjet elnyomókhoz és a brüsszeli követelésekkel szembeni ellenállását pedig „szabadságharchoz” hasonlította, viszont mindez azt eredményezte, hogy a 8,4 százalékos kincstárjegyet 9,2 százalékra kellett emelni ahhoz, hogy „eladható” legyen. S mivel az ország gazdaságát olyan ügyesen privatizálta, deregulálta és liberalizálta a régi-új magyar politikai elit, hogy az ország finanszírozását valóban csak külsõ forrásokból lehet megoldani. Mert pl.az EU és az adósságcsapda olyan szinten szivattyúzza ki az ország erõforrását, hogy önálló pénzkibocsátásra, belsõ fogyasztás növelésére egyszerûen nincs komoly lehetõség. (legalábbis addig biztosan, amíg nem váltja le a nemzet a teljes hatalmi struktúrát, a pártpolitikai elitet, oldalaktól függetlenül.)

A Bloomberg elemzés szerint Orbán Viktor ki akarja fogni a szelet a Jobbik vitorlájából, amely párt ki akarja léptetni az országot az EU-ból. A januári, több százezres „békemenet” ugyanis, az ellen a kísérlet ellen jött létre, amely Magyarországot az EU gyarmatává akarja süllyeszteni. (itt a Bloomberg szakértõk jelentõs lemaradásában vannak, hiszen az ország már jóval a csatlakozás elõtt elvesztette szuverenitását, s a bankárkaszt pénzügyi megszállása révén, már igen régen gyarmati sorban él.)

Orbánnak a WikiLeaks által kiszivárogtatott megjegyzését, hogy „ne azt figyelje Amerika amit mondok, hanem amit csináltok” úgy látszik nem ismerik a szakértõk és a megmondóemberek, de a közgazdasági elemzõk sem. Ez ugyanis egyértelmûen mutat rá arra, hogy szinházasdit játszik csupán a senki által meg nem választott EU adminisztráció, de a médiavilág is, ahol tucatjával jelennek meg azok a cikkek, amelyek alapvetõ tévedéseket, sõt hazugságokat tartalmaznak a fõrendezõ utasítása szerint, mert csak ezzel lehet az állampapírok kamatait ilyen – Európában is magas – szinteken tartani, s a köznépet és magát a magyar államot is így kirabolni.

A Bloomberg egyik elemzõje persze kijelentette: Orbán EU-ellenes retorikája hosszú távon a nemzeti radikalizmus növekedéséhez vezet. Csakhogy azzal, hogy elismerik az összehangolt támadást a magyar fizetõeszköz ellen, lovat adnak a Jobbik alá, sõt lejáratják a Fideszt, s legfõképpen Orbán Viktort. A miniszterelnök ugyanis még nemrég azt nyilatkozta, hogy nem kedveli az összeesküvés-elméleteket, mert az elbutítja az embert, hiszen leegyszerûsíti a dolgokat. No de kinek van akkor igaza, ha most a neoliberális világrend egyik legfontosabb szócsöve is, közérthetõen nyilvánosságra hozza az összeesküvés gyakorlatát.

Mindezen ellentmondások alapján egyértelmû, hogy a pénzbirodalom épülete recseg-ropog, s rövidesen a saját, rettenetes súlya alatt dõl majd össze!

Lehetséges, hogy a helytartók sokkal tisztábban látják ezt nálam, csak nem akarnak idõ elõtt átállni? Lehet, hogy azon ügyködik a kormány, hogy a bukás a lehetõ legkisebb veszteséggel következzen be? Vagy csak arról van szó, hogy õk is a sötétben tapogatóznak, mert hiszik is meg nem is, hogy összedõl az évezredes bálvány, a pénz gólem? Az is természetes, hogy a hatalmi elit megpróbál lavírozni a bankárkaszt és az õket megválasztó nemzet között, de egyre fogy a választói türelem, mert a helytartók csak magukat igyekeznek menteni e vészhelyzetben, s ezt a végtörlesztés és a 15 százalékos aránytalan és igazságtalan SzJA teljes mértékben bizonyítja is.

Mert mit is jelent Orbán Viktornak az Európai és a Szovjet-Unió összehasonlítása, amin „megsértõdött” az EU pénzéhes, adminisztratív vízfeje? (Sajnos az igazságot kevesen viselik el manapság, de a pénz diktatúrájának tányérnyaló látszatvezetõi teljesen képtelenek erre!)

Az állam-kapitalizmus (amit szocializmusnak hívtunk sokáig) ugyanis szinte édestestvére a magán-kapitalizmusnak (aminek a globalista változatát éljük át mostanság). Antagonisztikus ellentét tehát nem ezek között van, hanem a pénzuralmi rendszer ember alkotta jogrendje és a joguralmi rendszer Isteni, azaz mindig igazságos jogrendje között.

Ha mindezt közismertebb szavakkal írom le, akkor a kibékíthetetlen ellentét nem a diktatórikus rendszerek között, tehát nem a bolsevik-szocializmus és a liberális-kapitalizmus között húzódik, hanem a pénz diktatúráinak jogrendjei és a közjót szolgáló természetes értékrend alapján felépülõ igazságos jogrend között!

Szeged, 2012-03-28 Dr. Bene Gábor S.