Intézményesen és tervszerûen hazudnak nekünk!

Intézményesen és tervszerûen hazudnak nekünk!

(írás 2006 õszének, mára beért tapasztalatairól szól)

A bankárkaszt már 1982 óta tart minket pénzügyi megszállás alatt. Vagyis még a Kádár korszak alatt elkezdõdött a tudatmódosítás, mert a másik módszer – a Rákosista – nem vált be! Így a módszerváltás már a hatvanas évek végén elkezdõdött, amikor a televíziót bedobták, mint a tudati sulykolás képi és hangi eszközét. Ez annyival volt több a rádiónál, hogy le kellett mellé ülni, valamint azért, mert a képi megjelenítés hatása sokkal eredményesebb a tudatalatti számára a hangnál. Az ismétléses hang+kép együttes hatása és a képi effektek látványa új és hatásosabb módszer volt, amely – különösen, ha egy kis szórakoztató elemet is becsempésztek – könnyebben rögzült a tudatalattiban. A Rákosi kor alatt elgyötört magyar népesség hálásan dörgölõdött a könnyebb életet és relatív biztonságot jelentõ régi-új hatalomhoz, mely propaganda eszköznek tekintette a televíziót, s még azt is elnézte, hogy egymáshoz járjanak emberek televíziót nézni. Az agitálás elleni fellépéseket és a rendszer kritikáját, szinte teljesen kioltotta ez a modern masina, mert közvetített olyan precedens eseményeket is, amelyek a nézõkbõl félelmet, nyugtalanságot és kiszolgáltatottságot váltottnak ki. A TV készülék egy modern nyugati világot hirdetett, s így státusszimbólummá is vált rövid úton. Erre a jótékonynak látszó készülékre az emberek, mint a jóléti társadalom jelképére tekintettek, s nem bolsevik propaganda eszköznek látták. Így a csalásra felkészületlen magyar társadalom szinte észre sem vette, hogy tudatuk, erkölcseik, személyiségünk megtartása a TV mellett szinte lehetetlen, s közben elvesztették az õsi megtartó hagyományt, az erkölcsös életformát, az értékteremtõ élet helyett beteg, kufár vírussal megfertõzött érdekemberekké váltak a TV minták nyomán.

A televízió ugyanis nemcsak a hang és a kép eszközével, de a nem-látható és csak a tudatalattival érzékelhetõ képekkel is rombol, sõt a hírdömping félelemkeltõ szerkesztése is folyamatosan elvonja a nézõt a cselekvõ élet alkotó tevékenységeitõl, s függõség áldozatait: passzív hírfogyasztóvá teszi.

Pedig cselekvés nélkül nem oldódnak meg problémák, sõt természetes önvédelemi reakciói is kialszanak az embereknek. (Ám csak akkor, ha nem veszi észre az ellene irányuló támadást, a csalárd szórakoztatást.)

A magyar társadalom óriási többsége azonban máig nem vette észre ezt a tudatmódosító hatást, ami miatt agymosottak lettek. Sajátjuknak gondolják az akaratukat, pedig az kívülrõl van rájuk kényszerítve e tudatbefolyásolási eszközökkel, melynek a legfõbb közvetítõ elemei a hírszerkesztés, a modern mûvészet, a fizetett megmondóemberek által kialakított közbeszéd, a félrevezetõ pártpolitikai szlogenek, valamint hírekkel félelemben, s gazdasági bizonytalanságban tartása a társadalomnak.

A tudatmódosítás és tudatbefolyásolás célja tehát az, hogy a pénzvilág akaratát a társadalomra kényszerítsék, de olyan észrevétlenül, hogy azt tulajdonképpen a sajátjának gondolja, sõt ebben a hitben is éljen és cselekedjen! Akik viszont ezt a tudatért folyó harcot már felismerték, azokat is megpróbálja befolyásolni azzal, hogy megalapozatlan és hiú reményt kelt bennük aziránt, hogy cselekvés nélkül is megoldódnak a problémáik. Majd, pl. a pártokra, vagy a Jóistenre várva, vagy éppen a másik magyarra. (mert miért éppen én cselekedjek, akinek van egy kis vesztenivalója?) Ezzel a Patópálos elodázással, kiadjuk a lehetõségét annak a kezünkbõl, hogy a dolgaink olyan irányban alakuljanak most, amely elhozza számunkra a megoldást. Az a „ej ráérünk arra még” stílus lehetetlenné teszi az önszervezõdést, így az önvédelmet is.

Az önvédelem kialakításához ugyanis elõször az atomizált társadalmat kellene megszüntetni, s ebbõl a szempontból még a Fidesz technikája is hordoz némi pozitívumot. Ugyanis régebben még elképzelhetetlen antiglobalista és bankárkaszt ellenes mondatok hagyták el Orbán Viktor, de már a többi Fidesz vezér száját is. Azt persze nem hiszem, hogy éppen most világosodtak volna meg, de azt igen, hogy a közhangulatot érzik, hiszen a titkosszolgálati jelentéseket ma is olvassa a hatalom valamennyi képviselõje. A közszellem pedig már egyértelmûen bankárkaszt ellenes, mert akár a valutaalapú ügyletek, akár az ország eladósítása a pénz (rejtõzködõ) hatalmának a látható következménye, s errõl az embereknek már képük, tapasztalatuk van.

Az, amirõl tehát 2006-ban beszéltünk a Kossuth téren, mára vált mindenki számára láthatóvá. Mert akkoriban még sok kérdés volt takarásban, s a pártpolitikai megoldásokban, még igen sokan bíztak.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az EU egy gyarmatosító intézménye a pénzhatalmi háttérerõnek, s ezért is írta a „békemenet” Fideszes tagja táblájára, hogy: Nem Leszünk Gyarmat! Csakhogy már azok vagyunk.

Bibó emléknapon jártam ma, s csodálkozva hallgattam a hallgatók elõadását arról, hogy a gazdaságot nem kapitalista és nem szocialista módon kell továbbvinni, hanem egy sajátos harmadik úton. Sõt arról is szólt az elõadás, hogy az 1956-os alulról építkezõ és elemi erejû népképviselet a "forradalmi bizottságok" lennének a valódi népszuverenitás letéteményesei, s végül az is kiderült, hogy a függetlenséget Bibó István is úgy képzelte el, hogy külsõ erõ ne befolyásolhassa az állam és a "forradalmi" önkormányzatiság munkáját.

Vajon miért nem ezen az úton indult el az 1989-es átalakulás? Vajon az akkori Bibó kollégium tagjai miért nem ezt szorgalmazták az alsóházban? Erre a két kérdésre csak a Fidesz alapítói tudják a választ, de remélem, nem hallgatják el a magyar társadalom elõl, s mielõbb elmagyarázzák nekünk! Már csak azért is, mert a népszerû amerikai szerzõ Michael Moore szájából hallottam a minap: "A jól informált társadalom nélkül, a demokrácia megszûnik!"

Ha ez igaz, akkor nálunk már régen megszûnt a demokrácia? Az információt szétkürtölõ közmédiák ugyanis nagyon szûrt híreket adnak, de azt is sajátosan befolyásoló szerkesztési stílusban. Így ma a hírközlés, egy eszköze a megfélemlítésünknek és terrorizálásunknak, ugyanis ezen keresztül fenyegetnek meg minket: ha nem az „európai normák” szerint viselkedünk, ha lázadozunk az igazságtalan anyagi sarcolásunk ellen, vagy az európai és bankárérdekû jogrend ellen merünk fellépni, illetve a monetáris diktatúra ellenszerét a magyar alkotmányosságot emlegetjük, akkor elveszítjük a jóindulatukat. Bár ez a jóindulat ver a kezünkre bilincset és tesz minket saját hazánkban jogtalan rabszolgává, mégsem egyszerû ezt felismerni! A társadalmi megfélemlítés célja tehát az, hogy ne merjük magunkat megvédeni az ellenünk irányuló (s az õsi magyar jog szerint jogtalan) támadásokkal szemben!

A polkorrekt hazugságokkal ültetik el bennünk a bûntudat érzését is. Mivel a társadalom többsége nincs tisztában az õsi jogrend elemeivel, s hiszi, hogy a jelen jogrend teljesen törvényes. Így a hazugságáradat el is éri a célját, mert a törvénytisztelõ magyar lakosság birkaként veti alá magát a jogtalan áltörvényességnek, s hagyja magát zokszó nélkül butítani, kifosztani, megalázni, eltaposni és elnyomni.

Bezzeg, ha véletlenül valaki közülünk megvédi önmagát, s a jogtalan támadással szeme helyezkedik, vagy visszaüt! Azonnal kezdõdik a „törvényes felelõsségre vonás”!

Szerintem ez az alapvetõ oka annak, hogy nem tudjuk megvédeni magunkat, nem tudunk szövetségeseket találni, nem önszervezõdünk, s nem tudunk alapvetõ érdekeink képviseletére szövetséget kötni. Mert a törvénytisztelõ magyar hogyan szövetkezzen a látszólag törvényes rend ellen, amikor õsidõk óta a törvényes rend híve?

Ellenségeink ezért bújnak „magyarbõrbe”, ezért hitegetnek minket a törvényességgel, s közben intézményesen és tervszerûen hazudnak nekünk. Mert más módszerekkel, egyenes mondatokkal, igaz jogrend alkotmányos módszereivel, nem lennének képesek minket legyõzni!

A 2006-ban meghirdetett „morális forradalom” lassan bontakozik ki, de minél többen ismerik fel a hazugságállam intézményes és alaposan kidolgozott forgatókönyvét, annál egyszerûbben látják át a törvényes és törvénytelen állam közötti alapvetõ különbséget. Ezt pedig így lehet legegyszerûbben megvilágítani:

A közjót szolgáló állam jogszerûen alkalmazza a közhatalmi jogosítványait. Viszont a párt és magánérdekeket szolgáló állam intézményesen és tervszerûen hazudik, hogy a közjó ellen is fel-használhassa az ellopott közhatalmat! Mert aki hazudik, az lop is!

Szeged, 2012-03 -21 Dr. Bene Gábor