Prófécia a növekvõ tudatosságról

Prófécia a növekvõ tudatosságról

A napokban gondolkodtam el 2006 õszének spontán történéseirõl, s arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy részben egy kísérlet volt, ami arra irányult, hogy leteszteljenek bennünket - a magyar társadalmat -, s feltérképezzék azokat a személyeket, akik egy válságos vagy „forradalmi” helyzetben megszólalnak, vagy cselekvõ tevékenységet is képesek felmutatni.

Letesztelték, hogy kik, milyen módon és mit tettek, illetve milyen gyorsan terjedt el a hír, s ehhez képest mennyi idõ alatt szervezõdtek meg a hírre reagáló csoportok, személyek. Mi azóta, fényképpel, teljes adat és személyiségtérképpel nyilván vagyunk tartva, s így a hatalom bármikor elérhetõen tud rólunk minden szükséges információt.

Tudják, hogy mikor ki állt fel, mi a tûréshatárunk, s kiket kell kivonni a forgalomból bizonyos esetekben. Azonban a statikus nyilvántartás nem számol a tudatosság fokozatos fejlõdésével, az ifjúság megjelenésével és a körülmények állandó változásával sem. Sõt azzal sem számol a mai háttérhatalom, hogy az ember képességei és az ún. „kulturális kreatívok” által felmutatott tisztánlátás a jövõben egyre erõsödni fog, s ez a felismerés az õsi tudás megszerzésére már benne fészkel a fogyasztói társadalomból lassan kiábránduló értelmiség nagyobb részében is. A lélekmérgezõ propaganda, az iskolákban tanított hazugságok, a szintetikusan elõállított ételek stabilan és lassan jelentkezõ negtív élettani hatásai mára már nincsenek annyira rejtve az emberek elõtt, s így egyedül az internet cenzúrázása, vagy a felkínált információk áttekinthetetlen túlkínálata jelenthet még tudati befolyásolást az emberiség számára. A cenzúrázás azonban végképp leleplezné õket, a túlkínálat fokozása pedig csak akkor lenne eredményes, ha a tudati fejlõdés okán az emberek ismeretei nem bõvülnének, s szelekciós készségük is visszafejlõdne.

Az emberi figyelem eltérítése a fontos és alapvetõ dolgokról már több évszázada folyik, de igazán hatásossá csak a XX. században vált a filmek, televízió, játékszenvedély, kábítószer, és számtalan más ártatlannak tetszõ eszköz által. Mindezek a modernizáció által fölöslegessé és haszontalanná minõsített sokmilliárd ember „féken tartására és a lényeglátástól való teljes eltérítésére” szolgál. A gondolkodó és az elemzõ képességét – mondhatni úgy is, hogy a józan paraszti eszét – megtartó magyarságunk azonban nem akarja, hogy bennünket és utódainkat rá tudja kényszeríteni ilyen és hasonló eszközökkel a világot ma még látszólag teljesen uraló bankárkaszt az önfeladásra! (Sõt mi a nemzeti-civilkontroll megteremtését is megcéloztuk.)

Szerencsére nõ a tudatosság azokban a titkosszolgálati személyekben is akik, fiatalok és így nem fertõzõdtek meg a bolsevik korszak gátlástalanságával, viszont az információáramlás rohamos nyitottsága miatt sokkal tájékozottabbak a világ dolgai iránt, mint elõdeik. S mivel a haza szolgálata miatt szegõdtek el a „céghez”, így számíthatunk arra, hogy õk felismerik a nemzeti érdekeinket, amely egyébként egybeesik az emberiség érdekével is. A nyitott értelmû közszolgák ugyanis meg tudják ítélni, hogy mi az, ami a nemzet javát szolgálja. Így a fiatalok már nem fogják a nemzet és emberiségellenes bankárkasztot kiszolgálni, hiszen már könnyû felismerni azt az önzõ és emberiség elleni szándékot, amit ezek a pénzemberek képviselnek.

Ráadásul a fiatalság különösen fogékony az igazságra és így felismeri, hogy a bankárkaszt terveiben sem mi – nemzetiek és kulturális kreatívok – sem õk – a kiszolgáló személyzet -, semmilyen formában sem szerepelünk, sõt egyenesen a lassú, de biztos kiirtásunk a céljuk!

Egyre több erre a bizonyíték. Ott vannak a Gerogiai Útmutató Kövek, vagy Susan George ismert könyve a Luganói tanulmány, amelyek olyan óriási lakosságcsökkentõ tervet jeleznek, a melyek a világ összlakosságának lényegesen több mint felét szánták rövid úton halálra. Ezen tervek sátániak, de sajnos egyre több oldalról vannak megerõsítve.

De vajon mi az oka ennek az õrül és aljas tervnek?

(Rendkívül fontos, hogy mindannyian megértsük ezeknek a hihetetlen terveknek az indítóokait.)

- Egyrészt annak a felismerése, hogy a természetet a jelen ún. „fenntartható fejlõdés” néhány évtized alatt visszafordíthatatlan károsodásba fogja hajszolni, s ennek az okát csak úgy lehet kiküszöbölni, hogy a világ ”környezetszennyezõit”, tehát a fejlett és motorizált társadalmakat fogják megtizedelni: biológiai fegyverekkel, gyógyszerekkel és a mesterséges élelmiszerek károkozásaival.

- Másrészt az is oka ennek a sátáni tervnek, hogy már nincs szükség arra az óriási munkástömegre, amelyik eddig megtervezte és megtermelte a fejlõdéshez szükséges termékeket. A mai fejlettség szintjén ugyanis a tervezés és a termelés nagyon kis százalékához szükséges az emberi elme és a jóléti társadalmakhoz szokott munkáskéz. A magukat az extra profit kisajátításával az egekbe emelõ „fõgonoszok” azonban, nem akarnak engedni eddigi életnívón egyetlen halovány csökkentést sem, hanem inkább választják az emberiség jelentõs részének mesterséges kiirtását, s így a társadalmi és természeti „problémák” jelentõs kiiktatását szeretnék elérni azok, akik a humanitást papolják és hangsúlyozzák újságjaikon és televízióikon keresztül.

Nekünk tehát fel kell készülnünk egy olyan vészhelyzetre, amelyet vagy az ember, vagy egy pólusváltás, esetleg más helyi, vagy globális katasztrófa okozhat az emberiségnek, hiszen erre sajnos, igen jelentõs esély van.

A növekvõ tudatosság azonban szinte minden emberileg elõidézett katasztrófától meg tudna bennünket menteni, mert nem a bankárkaszt tagjai azok, akik az indítógombot megnyomják. Õk csak a parancsot adják ki, mert annyira alkalmatlanok a tényleges fizikai munkára. Ezért fontos az, hogy végrehajtás fontos posztjain: olyan morális-tartással, emelkedett tudattal bíró személyek teljesítsenek szolgálatot, akik éppen erkölcsiségük okán nem vehetõk meg!

Ha van 2006 õszének valóban komoly hatása a magyar társadalomra, akkor a gondolkodni képes magyarok nem hihették el a lakájmédia Kossuth teret lejárató sztereotípiáit, a ”vizelési szokás és a zsidózás” hihetetlenül aljas és alaptalan hazugságait, hanem utána néznek annak, ami ott, s akkor történt.

(Ez is a tisztánlátás teljességéhez szükséges feladat mindenki számára.)

S a magyarság - minden információgyûjtõ és reakció felmérõ teszt jellege ellenére is -, legyen büszke 2006 õszére, mert ismét nálunk kezdõdött el akkor valami, amit a világ addig nem is ismert: az erkölcsi forradalom, amely ma már számtalan európai államban megkezdõdött, s amely elõbb-utóbb a bankárkaszt bukásához, a globálkaptalista rend összeroppanásához vezet.

Ma még csak az olajárak emelkedése, holnap a sorozatos tõzsdei manipulációk leleplezõdése, majd az Irán-Izrael háború kitörése lesznek azok a pontok, ahol a társadalmak tudatossága is jelentõsen nõni fog. Onnan pedig csak egy lépés lesz a formai hatalommegosztás helyetti õsi, magyar (a valóban tartalmi hatalommegosztás) keresése, a demokrácia helyett pedig a görög politeia felfedezése, illetve az egyetlen bevált, sok 1000 éves, de fejlõdõképes jogrend, a közjót szolgáló: magyar állameszme!

Ennek a szerves jogfejlõdének a legfõbb biztosítéka az a tárgy, amelyet mi magyarok a Teremtõvel való kapcsolattartóként, s a legfõbb szuverén személyként tartunk számon, s amelynek az említésére is idegessé válik a bankárkasztot kiszolgáló liberális értelmiség. Pedig ha egyszer végig gondolnák az általuk hirdetett eszmevilágot, akkor rá kellene döbbenniük az igazságra, amely nem relatív, hanem nagyon is abszolút!

A gonosszal folytatott harcunk küzdõtere tehát nem a pártpolitika, hanem a tudat.

Mert ezért folyik a harc már néhány évszázada, s ezért született meg a marxizmus-leninizmus, de ezt akarta megragadni a felvilágosodás korától a liberalizmus, sõt a vallások többsége is erre a célra gyúr. Ma azonban lehull az álarc azokról, akik a tudatmanipulálás bajnokaiként vívtak velünk, mert már annyira biztosnak érezték a végsõ gyõzelmet, hogy nem ügyeltek a látszat megõrzésére.

Nekünk pedig csak a túlélés módozatain kell töprengnünk, mert az egyre jobban növekvõ tudatosság nem a monetáris diktatúrát fogja szolgálni, hanem az emberiség igényét a boldogságra, a legfõbb jóra. Ám eddig legtöbbször nem az ész, hanem ésszerûtlen cselekvés: indulat, hiúság vagy szeszély irányította tetteinkat. A növekvõ tudatosság azonban visszatérít minket az õsi erényhez: ami alkalmassá tesz a közjót szolgáló cselekvés boldogságához. A teljes élethez vezetõ út tehát elõttünk áll. Induljunk!

Szeged, 2012-03-01 Dr. Bene Gábor S.