Elment egy barát és közjogi harcostárs.

Elment egy barát és közjogi harcostárs.

A barátom tiszta ember, hazafi és zárkózott. Az utóbbi miatt nem láthatta meg azt a szûk ösvényt, amely az egyéni gondjai megoldására, a nemzetét és az egész emberiséget felfalni készülõ sátáni erõk csapásaival szembeni küzdelem folytatásához vezet. Egyedül maradt. Pedig Mi - a bajtársai -, ott voltunk körülötte. Csakhogy nem voltunk elég közel. Csakhogy nem voltunk képesek elég gyorsan dönteni, ahogy olvastuk a búcsúüzenetét. Csakhogy nem adtuk össze elég gyorsan azt a bennünk élõ tudást, amit a Jóisten reánk bízott, s amivel próbára is tett minket hétfõ este. Ezen a próbán nemcsak az egyén, de a közösség is elvérzett, mert pár percen múlt ugyan, de nem értük el õt azon a végzetes úton, s nem tudtuk visszafordítani onnan. Azon az estén szembesültem a szabad akarat erejével, az értelmetlen világ okozta halál látványával, s egészen közelrõl érezhettem meg a magyar nép tragédiájának halálos levegõjét. Depressziós lett a nemzet. Utolért minket a lélekbágyasztó mélakór és a hitetlenség, s ebben a kórban szenvedõ barátunk a radikális parabellumot választotta. Remélem, több magyar nem dönt majd így, hiszen épp ez a célja a hazánkat megszálló, s velünk acsarkodó liberális pénzdiktatúrának!
Ki akar bennünket irtani. A magyar lelkialkat kiszolgáltatottsága és a magyar férfi drámája iszonyatos erõvel hat rám, mert régóta érzem magam is, ezt a tehetetlenséget.

A liberális agymosás családirtó tettei és a monetáris diktatúrának minden erkölcsi gátlást lerontó hatása ellen, meg kell találnunk az ellenszert, s ez csak a közösség ereje, a Teremtõbe vetett hit, valamint a szeretet, bölcsesség, alázat hármasa lehet.

Nekrológot kellene írnom, de nem tudok. Összeszorított fogakkal, összeroskadva ülök, s az arca itt van elõttem. Bár láttam fején a halántéklövést, de nem úgy marad meg az emlékeimben, hanem bátor, nyílt tekintetével és szégyenlõs, apró mosolyával. Mert Seres Tibor élete a szeretet és az alázat jegyében folyt, s nem volt híjával a fiatal korához kapcsolható bölcsességnek sem. A néhány hete folytatott beszélgetésünk kérdéseit idézi fel az emlékezetem, amely csak a témát képes pontosan elõhozni, nem a konkrét szavait.
De az alábbi kérdések és gondolatok az övéi, s lassan meg kellene válaszolnunk õket:
- „Miért nem pereljük be a szocialistákat, hiszen a zsarnoki rendszer gyilkosainak a pártja az övék? Hiszen nemcsak 89-ig követett el pártszinten népirtást az MSZP, hanem folyamatosan hazaáruló! Hogyan ülhetnek bent a parlament alsóházában olyan címeres rablók és gerinctelen tömegbe lövetõk, gazdasági gyilkosok, mint pl. Gyurcsány, aki napi 2, 5 milliót keres, miközben énekli az internacionálét. Aki azt meri állítani magáról, hogy munkával és tisztességesen szerezte azt az óriási vagyont, amelyrõl mindenki tudja, hogy nem lehetett úgy megszerezni! De Õ pofátlanul a szemünkbe hazudva mondja: " Mi az hogy?" Nagyon is.".
Vagy a többi – akár bal akár jobboldali – liberális, aki gazdasági hiénaként, esetleg függetlenített párt, szakszervezet vagy KISZ vezetõként, vagy csak nyugati kapcsolattal rendelkezve privatizált gyárakat, üzemeket. Akik múltjukra való tekintettel, kaphattak E-hitelt vagy hitelgaranciát és dolgozók elbocsátásával életeket tettek tönkre úgy, hogy szülõket fosztottak meg az önbecsüléstõl és a gyermekeiknek nyújtandó kenyértõl. Mert a bolsevik-profit a legfontosabb.
Akik arról fecsegnek, hogy nincs ingyen ebéd, de közben ingyen gazdagodtak meg és Mi eltûrjük õket a társadalomban, mert nincsenek kitéve a megvetésnek, pedig mindenki tudja róluk, hogy kétes körülmények között szereztek vagyont!
Miért nem pereljük be õket? Milyen jogrend az, ahol õsbolsevik, ilyen szabadon alázhat meg tisztességben megõszült munkavállalókat, s nem közösítjük ki õket?

Mert a jogok és kötelezettségek egyensúlyát jelentõ õsi jogrendünket, éppen ezért nem akarja visszavenni az eddig hatalomra került egyik párt sem, sõt ósdinak, anakronizmusnak, középkorinak nevezi, pedig csak igazságos, mint Mátyás volt.
Miért nem vonhatja felelõsségre „libajnait” a bíróság, miért hagyjuk azt a sok gerinctelent, hogy a rádióban, televízióban, újságokban, neten megalázzák az õket eltartó és államalapító magyarságot? Vagy ettõl lesznek kiválasztottak?
A tegnap bolsevikjai és politikai bûnözõi, ma közszereplõi az országnak és õk határozzák meg a közéletet. Kell-e csodálkozni azon, hogy anarchia van a fejekben? Ezért nem értik az emberek a Szentkorona állameszme értékét, a hagyomány útján keletkezett magyar történeti alkotmány elmismásolásának okait! Ezért hiszékenyek!

A közélet szereplõinek múltjának is fedhetetlennek kell lennie, de ebben az országban lassan csak a melósok között akadnak fedhetetlenen személyek. Ám mi, éhbérért dolgozunk és a napi gondjainkkal vagyunk elfoglalva, mert még az önkéntes nemzetszolgálatunkat is lenézi az a pártpolitikai horda, amelynek tagjai a szocikkal való látszatszembenállás és az átmentési megegyezés révén került be a 89-es hatalmi struktúra mesterséges ellenzékeként.

Paramilitáris szervezetnek titulálnak bennünket olyanok, akik Soros pénzen mûvelõdtek külföldi egyetemen, ahol a bankárkaszt érdekeit védelmezõ ideológiát szívták magukba: ellenünk. Bennünket – önkéntes és nemzetszolgáló magyarokat – tulajdonképpen csak felhasználnak a pártok.
Az egyik kopogtatócédula szedésre, a másik a társadalom riogatására, harmadik a nemzetközi porondon történõ, önigazolásos védekezésre. Az õseink alapította állam pedig nem bennünket véd meg, mert intézményrendszerét már megszállta a régi és új hatalmi elit, amely a pénz bûvöletében élve minden tisztességes kiállást az igazság mellett: szigorúan megtorol rajtunk! Mert az államunkat is régen foglyul ejtette már a pénztelenséget elõidézõ bankárkaszt IMF kormányzója. (1982-ben történt!)

Én azért maradtam „senki”, hiszen sem számlát, sem olajat, nem hamisítottam!
Én önkéntes gárdista vagyok és nem baloldali nemzeti szocialista, de nem is jobboldali fasiszta!

Mi bizony nem félkatonai szervezet, hanem fegyvertelen bûnözõ-elriasztók vagyunk.

A félkatonai fegyveres testület Magyarországon az
In-Kal Security, amely valóban fegyveres és valódi magánhadsereg. Azt pedig senki sem piszkálja, mert õk Kovács László egykori MSZMP/MSZP fõnök éber-héberei.
A társadalmi szembe állítás pedig tökéletesen mûködik, hiszen már mindenkit sikerült szembe fordítani: szülõket, gyermekeket és házastársakat, tehát a férfit és a nõt, de a marxi osztályharcot is visszahozták, pedig arról hittük, hogy elmúlt.”

Mit tehetnék hozzá a barátom keserûségéhez? Mivel emlékezhetnék munkájára és áldozatvállalására hívebben, mint a fenti gondolataival, amit elkeseredésében öntött a lábaim elé. Akkor nem hajoltam le érte, mert az élet rohanásában magam is részt veszek, s bár meghallgattam Õt, de nem tudtam neki komoly választ adni a kérdéseire.
A választ rövidtávon a lövés adta meg, de hosszútávon a történelem.

Annak pedig Mi vagyunk az alakítói.
A végsõ választ tehát nekünk kell megadni, hiszen: Segíts magadon, az Isten is megsegít!

Szeged, 2012-02-29 Dr. Bene Gábor S.