Tragikus tévedés.

Tragikus tévedés.

A jézusi szeretet vallása és a szerves fejlõdés helyett, ismét a monetáris diktatúrát választotta Európa. Valami ködös fejlõdési ideált láthat maga elõtt a brüsszeli adminisztráció és ebbe belerángatták a még a nemzeti és „demokratikus” választásokon nyerõ, s részben jóhiszemû politikusokat is. Pl. Vaclav Klaus így nyilatkozott errõl: „A pénzügyi unióra való áttérés újabb lépés az egyes európai országok szuverenitásának megszüntetéséhez.” Én talán annyiban módosítanám ezt a gondolatot, hogy már maga a közös pénz kialakítása is elõrevetítette ezt az un. „szuverenitás megszüntetõ” célt, s ennek a végsõ állomása lesz az USE, tehát az Európai Egyesült Államok.

Ha egy kicsit is tájékozottak vagyunk, akkor megvilágosodhat számunkra az ok, hogy miért is van erre szükség. A pénzügyi világgyarmatosítás eszköze eddig a szabad pénzügyi spekuláció volt, tehát szabadon vissza lehetett élni a virtuális pénzteremtés jogával, amit a közjót szolgáló államoknak nem lett volna szabad soha átengedniük a gátlástalan haszonszerzésben érdekelt magánszférának. Ezt a szabad pénzügyi spekulációt roppantotta meg a pénzügyi luftballonok szabályozatlan fújogatása, amelyben megingott az egész világ pénzrendszere. Sõt még az is kiderült, hogy a virtuális pénzek kontrolálatlan kibocsátásának óriási a veszélye. Ám a pénzügyi diktatúrát „üzemeltetõ” magánbankrendszer nem olyan új szabályozást akart bevezetni, amely saját lehetõségeit szûkítené, hanem olyat, amely a világ totális uralmához – tehát egy pénzügyileg irányítható világkormányhoz – vezet.

Az európai pénzügyi unió csak egy földrészt egyesít most e cél érdekében, de ennek a hatása nagyon is kézenfekvõ az emberiség életében. Az eddigi világháborúk is a pénzügyi struktúrák láthatatlan kezének hatására alakultak ki, s a gazdasági válságok: ugyanígy. Ha tehát megvalósul a teljes európai központosítás a pénz manipulátorok elképzelése szerint és vezetésük alatt, akkor nem kell többé nagy világháborúkat indítani, mert elég lesz a világ népességét gazdasági módon – tehát az élelmiszer és „egészségügyinek” álcázott gyógyszeripari lobbik segítségével – szabályozni. A pénzügyi világgyarmatosítás ugyanis magát a pénz értékmérõ szerepét használja ki arra, hogy egy parazita, s így értékteremtésre képtelen társadalmi kasztot helyez a hatalomba úgy, hogy a szerepüket valami fontos és nélkülözhetetlen tevékenységnek állítja be. Ezzel ember-milliárdokat téveszt meg, s azok szinte önként és dalolva mennek a tõke vágóhídjára.

Nem valami baloldali marxista vagyok, tehát nem a fûnyírós egyenlõség híve, hanem a szerves fejlõdésé – mondhatni engem kulturális kreatívnak is –, de az számomra is teljesen világos, hogy tragikus irányba vezeti az emberiséget a bankárkaszt pénzügyi diktatúrája. S az igazi tragédia az, hogy ennek a diktatúrának világon egyetlen és bevált ellenszerét, a magyar közjogi hagyományt nem továbbfejleszti most a hazai politikai osztály, hanem elhallgatja.

Sõt, a törvénytelen államból megpróbál törvényest varázsolni úgy, hogy közben gazdasági szabadságharc címén feladja a szuverenitásunk maradékait is. A tragikus tévedés tehát egy látszólagos fejlõdés irányába tett lépéssorozat, amely feladja azt az utat, amelyet számunkra – mint a tudás népe számára – kijelölt a történelem mozgatója, a Teremtõ. Ezzel valójában eldobjuk magunktól a szerves fejlõdést, s elfogadjuk a parazitizmus vérszívását, eltûrjük a ránk tett bilincseket. Sõt, mintha magunk bilincselnénk meg magunkat.

Szeged, 2012-01-05 Dr. Bene Gábor S.