Gondolkodás és gyûlölet - Krómer István levele Fodor Andráshoz!

Gondolkodás és gyûlölet - Krómer István levele Fodor Andráshoz!

Ma kaptam meg az alábbi közérdekû levelet, s bár még nem jelezett vissza az írója, de mégis közzéteszem. Elõször azért mert jelzi, hogy a magyar értelmiség nem olyan buta, ahogy a politikai osztály hiszi. Másrészt, mert Fodor Andrással magam is találkoztam már, s minden nemzeti elkötelezettsége ellenére magam is érzékeltem rajta egyfajta érdekes gyûlölet-félét minden iránt, ami nem egyezik meg a saját elképzelésével, s pártszimpátiájával.

Évek óta vallom, hogy a gyûlölködõk népe csak akkor tudna legyõzni minket, ha a saját hasonlatosságukra tudnak minket átformálni. Ha olyan gyûlölködõvé tudják tenni a Szent Korona tagjait, mint ahogy tették Kádár népével. Ha jézusi szeretet vallás híveibõl vagy buta és gyáva bólogatókat, vagy harcos, de nagyon is gyûlölködõ-vicsorgó katonákat faragnak, tehát a „saját képükre” formálnak minket.

Mivel naponta tapasztalom meg mekkora a tudati káosz az emberek fejében, nagyon szükségesnek tartom a reálisan gondolkodók megszólaltatását. Különösen azért, mert a részképviseleti országgyûlésrõl ma már mindenki tudhatja, hogy nem népképviseleti!

Mindezzel nem a Fideszt vagy a Jobbikot kívánom támadni, csupán felhívni a társadalom figyelmét arra, hogy az össztársadalmi érdekképviselet csak a pártoktól független felsõházi képviselettel oldható meg!

Ha viszont nem a liberálisok által is hangoztatott ún.”civil-kontroll” irányába mozdulunk el, hanem a pártok uszályában akarjuk a változásokat továbbra is, akkor szükségképpen csalódni fogunk! BG

Kedves Fodor András!

Számos üzenete jelzi, hogy gondolkodásában (legalább) két neuralgikus pont van: a Gyurcsány Ferenctõl való páni félelem és az oroszok zsigeri gyûlölete.

Kérem, próbálja ezt a külsõ megfigyelést, tudós ember módjára, olyan visszajelzésnek tekinteni, amin érdemes elgondolkodni, a pontosabb elemzés érdekében.

Ha e két téma kerül szóba, lehetõleg kezelje önnön érzelmeit módszertani kétkedéssel, s ellenpróbát téve gondolja végig, nem az elfogultság vezeti-e a tollát?

Konkrétan annyit szeretnék megjegyezni, hogy ha Gyurcsány kilépésében Thürmer-analógiát keres, akkor épphogy Gyurcsányé Thürmer szerepe, aki kilép az MSZ(M)P rendkívül erõs kohéziójából, szervezeti véd- és dacszövetségébõl, a semmibõl próbálván a nézeteinek megfelelõ új pártot létrehozni.

Úgy, hogy nincs egy várakozás, egy mások által ki nem elégített társadalmi igény a politikájára (mint ahogy pl. Vonáékéra volt - a cigányügy (cinikus) tematizálása;

meg az LMP-ére – új nem korrumpált erõ, környezetvédelem; s még valamennyire 1998-ban Csurkáéra is volt). Az esélye sem sokkal jobb Thürmerénél.

Ha még néhány Eörsi Mátyás-szerû alak csatlakozik hozzá, nagyjából azonos pályára számíthat…

Neki még a Munkáspárt elkötelezett aktivista-hálózata sem áll rendelkezésre, s nincsen saját lapja, mint Thürmernek volt.

Ezt némileg ellensúlyozhatja a frakció majdani létrehozása és a szabad demokrata értelmiség egy részének – de csak egy részének - hátszele.

De ez ma már korántsem ér annyit, mint mondjuk 15 éve. Gyurcsány lejárt szavatossági idejû, önjelölt politikus, akit már befolyásos liberális véleményformálók

(legutóbb Somogyi Zoltán) is bosszankodva szemlélnek, hogy miért nem lép le már végre a színrõl. Gyurcsány láthatóan a bejutási küszöb átlépéséért harcol, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy tesz még egy szolgálatot a jobboldalnak azzal, hogy nem sikerül átlépnie.

(Azt követõen, hogy – valljuk be – Piszkos Fred módjára, de - a kétharmadot is neki köszönhetjük.)

Ez az ország olyan mértékben gyûlöli Gyurcsányt, és rajta keresztül (még most, szakításuk után is) az MSZP-t, hogy az Orbán-kormány önveszélyes, az alsó középosztályt cserben- hagyó, a keresztény politikai filozófia szempontjából, fõként a mai kiélezett költségvetési helyzetben elfogadhatatlan adópolitikája (az adójóváírás megszüntetése, vagyis a keményen dolgozó kisfizetésû alkalmazottak effektív szegényítése árán megvalósított lineáris adó) ellenére sem állnak mögéjük.

Ez az állapot persze nem biztos, hogy korlátlan ideig tart (igazságtalansága mellett ezért önveszélyes is ez az adópolitika), de sokkal hamarabb fognak a protestszavazók Mesterházy vagy a szívósan építkezõ, és Szegeden már bizonyított (a svindlijeit ügyesen takargató: BG) Botka mögé állni, mint Gyurcsány mögé.

Aki ráadásul mostanában õszinteségi rohamba esett, nyíltan beszél arról, hogy megszorítani akar, s oda ülteti maga mellé az elsõ sorba demonstratívan Bauer Tamást, Bokros Lajost és Békesi Lászlót. Ezzel a Három B-tenorral akarja visszacsempészni magát népe szívébe?

Ugyan.

Ami meg az oroszokat illeti, bizonyára rájuk is áll a Churchill-i mondás, hogy nincsenek barátaik, csak érdekeik.

És nem bolondok itt és ma Gyurcsányra tenni. Akinek egyébként egy értelmes döntése volt, amikor nem állt ki szolgai korlátoltsággal a Nabucco-gázvezeték mellett, amit épp a napokban maga Vladimir Socor nyilvánított halottnak. Aki egyébként két éve – akaratán kívül – egy igen mély értelmû állítást mondott Putyinról: „Putyin gondoskodott róla, hogy hatalma elég erõs legyen a külföldi befolyás visszaveréséhez.”

Ezért szereti a saját népe, és ezért utálja Socor és az õ Amerikája. Hogy Ön, kedves Fodor András, miért utálja, az számomra rejtély.

Hiszen Putyin olyan mutatványt vitt végbe, amirõl mi, magyar patrióták sokáig csak álmodhattunk: visszavette a rabolt állami vagyont, megérdemelt helyére juttatta a legnagyobb tolvajt: Hodorkovszkijt, kicsavarta a liberális médiamágnás: Berezovszkij kezébõl a kútmérgezés eszközét, rendet teremtett és kiemelte népét a reménytelen nyomorból.

És mondhatja bárki, hogy csak az olajjövedelmekbõl, de ezek az olajjövedelmek

a parlamentet tankokkal szétlövetõ „demokrata” Jelcin idejében (akit ez után a mélyen demokratikus mutatványa után választattak újjá amerikai kampánytechnikusok!)

is rendelkezésre álltak, csak mások rendelkezésére…

Üdvözölöm, a gondolkodó olvasókkal egyetemben: Krómer István