Itt fortélyos félelem igazgat, az EU parlamentben éldátlan a helyzet?
- Részletek
- Bene Gábor
- Találatok: 950
Itt fortélyos félelem igazgat, az EU parlamentben éldátlan a helyzet?
Itt fortélyos félelem igazgat, az EU parlamentben példátlan a helyzet?
(Csak nem tudok kitérni az EU cirkusz elemzése elõl, mert oly sokan szeretnék tudni a véleményemet, amely szubjektív, s így ellenõrzésre szorul!)
Sokan hisznek a demokráciában Magyarországon, de közben az EU abszolút nem demokratikus! (nézzenek utána nyugodtan!)
Sokan gondolják Európában, hogy egy õsi kultúrával és jogrenddel bíró államot kapott az EU Magyarországgal, de sajnos hazánkat már tönkretette az agymosás. A bevált õsi jogrendet – a szokásjogi alapú történeti alkotmányunkat – pedig egyik kormány sem hajlandó visszaállítani.
Pedig az lenne Európa számára az igazi alternatíva a bankárkaszt monetáris diktatúrájával szemben! Ám ahhoz a nemzetek Európája kellene, s nem a jelenlegi EU, az „Erõszakos Unió”!
Szegény magyar nép, belõled is nehezen lesz nemzet, ha nem látod meg a rád leselkedõ veszélyt, az adósságcsapda folymatos növekedését! A tisztán pártokra épülõ rendszereknek egyébként is csak az elõadás a fontos. Most pedig jól szórakozhatott a nagyérdemû, hiszen a „divide et impera” igen jól mûködött. Nekünk pedig el kell higgyük azon hazugságokat is, hogy pénz kapunk az Uniótól. Holott fordítva van: Sajnos FIZETÜNK! Tessenek már gondolkodni kicsit, s fõleg higgadtan számoljon már mindenki! Hiszen az EU „értékei” kifejezetten az álcázott rablás, a pénzdiktatúra védelme, s a liberális alapelvek segítségével piacot szerezni a pénznek. Fõleg a centrum országok termékeit, s pénzét kihelyezni a fejletlenebb periféria országokba extraprofitért! Ennek azért kell feltétlen bekövetkezni, mert különben a nemzetközi bankárkaszt nem tudja a centrum országokat tovább „fejni”!
Egyébként jól mûködik a "politikai színház" és nagyot alakított mindenki. Különösen Cohn Bendit játszotta kiválóan a szerepét, rögtön antiszemitázott is egyet, hiszen ez a legfõbb érve annak az irányzatnak, amely Guillotinoktól a gulágokig terjed. Lehet tapsolni neki! Hiszen elterelõdött arról a szó, hogy valójában a nemzetközi bankárkaszt az, amely diktatúrát épít! Nem véletlenül írtuk a táblára, hogy: In 1956 the tanks, in 2012 the banks! Hisz nem Orbán Viktort és az Õ kormányát támadták a bérképviselõk – bár ezt szavakban nem vállalták el –, hanem a nemzetet! A pénzügyi unga-bungát viszont nem kifogásolta meg keményen senki, még a litván képviselõ sem, aki megemlíti.
Orbán úrnak azonban elkellett volna mondania annak a sok túlfizetett idiótának, hogy nem alkotmányt fogadott el a magyar törvényhozás, mert nekünk több mint ezer éve van alkotmányunk, még ha nem is beszél róla a pol-korrekt sajtó. Elõbb voltunk alkotmányos állam Európában, mint a megszólaló liberálisnak, szocialistának, esetleg zöldnek hazudott bérképviselõinek az állama! Hihetetlen a cirkusz, ami ott folyt! Persze a népnek nagy cirkusz kell, ha kicsi a kenyér!
Magyarok! A költõ szerint: „föl kéne végre szabadulni már”, de szerintem elõbb: GONDOLKONI KELLENE MÁR: Dr. Bene Gábor
Zárásként egy vers amely 1937. májusában született József Attila lelkében. Az aktualitás kézenfekvõ, hiszen ma is "jóvátételt" fizettet velünk a világ olyan dolgokért, amellyek nem a nemzet bûnei okán következtek be, s így a demokrácia cirkusza elfedi a valóságos szegénységet, a hazánk külsõ és belsõ erõktõl származó nyomorítását. 1937 óta lett volna lehetõség arra, hogy jogállam - megtartva az isteni igazság alapelveit - továbbfejlõdjön. Ám ez nem következett be, sõt az a közösségi vagyon ami 1937-ben még megvolt, mára már idegen prédévá vált, mert a bankárkaszt bekebelezte!
HAZÁM
1
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellõzködõ, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amibõl eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemõhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bûn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendõ, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértõ dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erõszak bûvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendõrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatûnt,
emlékezõen és okádva,
mint aki borba fojt be bûnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyûlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövõlány cukros ételekrõl
álmodik, nem tud kartelekrõl.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytõl a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendõ távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségbõl a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hûséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költõ vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
1937.