A politika-színház elõadása: az EU parlament elõtt OV.

A politika-színház elõadása: az EU parlament elõtt OV.

Széltében hosszában errõl kérdez és beszél mindenki.

A miniszterelnök nagyszerûen helytállt.

A legkülönbözõbb véleményekhez lenne hozzáfûzni valóm, de minek?

Inkább a sajtótájékoztatót véleményezem részletesebben, mert annak kevesebben tapsoltak.

A sajtónak - Orbán Viktor által - elmondottak, egyrészt meggyõzhették az EU vezetést, hogy a magyarok beilleszkedtek a számukra idegen eredetû jogrendbe, s így másrészt: egy hihetetlenül fontos és a ráfigyelõket kijózanító nyilatkozat sor is volt.

- A rettenetesen buta és primitív "kón bandita" gondolkodású liberális baloldalnak felhívta a figyelmét OV ingyenesen arra, hogy nem érdemes túlfeszíteni a húrt és szerinte jobban kellene vigyázniuk - legalább a látszatra.

- Orbán tudja, hogy a magyar nemzet önérzete erõs, reakciói sokkal bonyolultabbak és kiszámíthatatlanabbak, mint ahogy azt az EU adminisztráció érzékeli. Világossá tette azt is a sajtó számára, hogy "egyenlõre" még lát perspektívát az EU-ban a magyar államnak.

- Álláspontom szerint azonban ez a kilátás egyre szûkebb a számára is. Lassan be fogja látni Orbán Viktor - de a Fidesz többi vezetõje is -, hogy ez nem az alapító atyák elképzelte "Nemzetek Európája", hanem egy globalista prés, amely tönkreteszi még a középosztályt is minden egyes nemzetállamban.

Nekik ugyanis a bankárkaszt a valódi fõnökük és nem a megválasztott képviselõk. No, ennyit az EU kilátásairól és a görög valamint olasz kormányok élére "demokratikusan" kinevezett Goldmann-sachs alkalmazottakról.

A bal-liberálisok hõbörgése azonban túlment az elõírt szerepeiken. Hiszen olyan vad gyûlölettel esnek nekünk, ami világosan megmutatja egyrészt az erõszakos természetüket, másrészt azt, hogy tisztán látják a magyar közjogi gondolkodásban – Szent Korona állameszmében – rejlõ egyedüli veszélyt a saját és gazdáik hatalmára. Szerintem valóban nincs messze az idõ, amikor Orbán Viktort és a hasonló gondolkodású politikusokat vissza fogja sírni az EU adminisztráció és az õket pórázon tartó bankárkaszt is.

Summázat:

Egyrészt egy sikeres politika-színházi elõadást láthattunk, másrészt a nézõk azt érzékelték, hogy a fõhõst nagyon csúnyán támadták azok, akik kritikátlanul elfogadták a hazai bolsevikok hazugságait.

A nézõk pedig tapsoltak. Igaz, a nézõnek élményt okozó elõadáson nemcsak illendõ, hanem szinte kötelezõ is tapsolni, csakhogy itt a belépõdíj fizetésérõl van szó.

De vajon ki fogja fizetni a belépõdijat? Ismét azok a nyomorultak, akik már így is csõd szélén tántorognak, vagy éhezve és fázva tapsoltak?

Szeged, 2012-01-25 Bene Gábor Sándor