AZ ELVTÁRSAK FÉLNEK? Nem tetszik a rendszer?

Az elvtársak félnek? Nem tetszik a rendszer?

„A radikalizmus Gyurcsánynak köszönhetõ. Az emberek megelégelték ami – különösen 2006-tól történt...vannak jó barátaim a Jobbikban, akik egészséges gondolkodású emberek…a baj az, hogy gyorsan akarták feltölteni a képviselõjelölti helyeket, és itt egy nagy hibát követtek el, mert belekerültek olyan emberek, akikkel én ugyanúgy nem fogok szóba állni, mint ahogy nem állok szóba a kommunistákkal a Parlament folyosóján" Wittner Mária.

„Magyarország ugyanis ráérzett a siker ízére. Az elmúlt nyolc évben ránk telepedett depressziós árnyék, ami miatt elhatalmasodott rajtunk az az érzés, hogy nem vagyunk urai a saját sorsunknak, hogy egyszerûen nincs mit tennünk, úgysem lehetünk hatással az életünket befolyásoló események alakítására, az elsõ forduló után eltûnt, megszûnt. Felcsillant mindannyiunk elõtt a lehetõség, hogy soha nem látott összefogást alakítsunk ki, és ezáltal soha nem látott mélységû és gyorsaságú változást indítsunk el. Az egész ország érzi, hogy itt és most történelmet ír, és ez a hangulat hatalmas hajtóerõ.” Orbán Viktor

A fenti idézetek valamikor az év elején hangzottak el, s most az év vége felé nézzünk bele, hogy vajon mi az, ami megoldódott az emberek problémáiból?

Mi szegedi emberek néhány hete szerdánként demonstrálunk, mert emberek továbbra is veszítik el a házukat, lakásukat, kisvállalkozások mennek csõdbe, és családok süllyednek le a mélyszegénységbe. Pedig a devizahitel veszélyességét még a bankszövetség 2006-os jelentése is felvetette, s ha az új kormány azonnal fellép ellene, akkor már komolyabb eredményt is tudna felmutatni. A gazdasági depressziót sajnálatosan éppen a 16%-os SZJA is erõsítette, hiszen a legfelsõ gazdasági vezetõk most vették ki az évek óta felhalmozódott nyereségeiket a vállalkozásaikból, hiszen ilyen alacsony adó mellett érdemes volt. Ráadásul még a magát „baloldalinak” maszkírozó kollaboráns MSZP-nek és a „szadesz” utód LMP-nek is lehetõséget adott ez az adócsökkentés a Fidesz kormány adópolitikájának támadására. Így, most ismét õk lehetnek a kisemberek támogatói, legalábbis retorikában! S még abban igazuk is van, hogy ez nem arányos, hanem igaztalan közteherviselés! Közben az összes hivatásos, rettegõ-szemkilövetõnk félti a hazai demokráciát. Ám szerintem sem a demokráciát féltik, hanem a számonkéréstõl reszketnek, csak ezt mindig másként kommunikálják. Amikor Õk demokráciát féltenek, akkor „zsákmányra” gondolnak. Arra, amit a rövidemlékezetû választópolgárok még nem felejtettek el, hiszem a hazugságállam megszervezése, a közvagyon szétlopása, az önkormányzati és állami tisztségekben elkövetett korrupció, a közbeszerzések árainak az egekig való emelése és a „visszajáró zsebpénz” mind-mind megtartó, vagy zsákmányszerzõ kategória lett. S Márai Sándor szavainak igazságát lehetetlen feledni, mert nehéz lesz megszabadulni tõlük: akik már tényleg nem az eszmét védik. Hogyan lehet majd a jelen helyzetben ráébreszteni a választókat, hogy racionálisan kell majd újra szavazni? Egy körülmény segíthet ebben, ha az ország tényleg ráérez a siker ízére. Megérti, hogy vannak ugyan a globalista pénzhatalomnak bizonyos elvárásai, de nem lehet tovább cipelni az elmúlt 66 évben ránk telepedett vörös púpot a hátunkon, nem lehet az MKP/MDP/MSZMP/MSZP holdudvarát, politikus bûnözõit tovább eltûrni! Le kell számolni a depressziós gondolatok nyomásával, s végre hatással kell lenni a jövõnkre, s így számon kell kérni minden bûncselekményt, amit a nemzet és a közvagyon ellen elkövetett bárki: bármilyen hatalmi pozícióban, vagy csak magánemberként. Felcsillan elõttünk a remény, hogy kialakulhatna a két párti alsóház, jöhetne a Fidesz és a Jobbik vetélkedése! Világosan kell ugyanis látnunk, hogy sem az MSZP, sem az LMP (milyen szépen rímelnek!) nem képes megújulni. Az MSZP marad a koncot védõ régi-új bolsevikok gyûjtõhelye, a liberális és zöldre festett „szadesz” pedig éppúgy becsapja a választóit, mint elõdje. Nem szabad tehát hinnünk az LMP szlogenjeinek sem, mert bár idõnként nagyon jókat is mondanak, de az valójában csak szerepjáték, kommunikáció. Csak a népszerûség, a voksok szerzése az, ami az antibolsevizmusukat és a természetért való aggódásukat indokolja. (ez utóbbiról Lányi András tudna sokat mesélni)

Felcsillan elõttünk a remény, hogy kialakulhatna a pártmentes felsõház, ahol nem a rossz hagyományok, hanem a jók dominálnának. Ahol a civilszférát jelenítenék meg a képviselõk, ahol az a középosztály szerepelhetne végre, amely nem öröklött jogon, nem mû-szakszervezeti vezetõként, vagy békepapból püspökké emelkedett ál-keresztényként, vagy kivénhedt pártpolitikusként kerül a felsõházba, hanem a jelölés nélküli választás 1956-os hagyománya alapján. Amely felsõház az eredeti vármegyei jogosítványokkal rendelkezõ megyei önkormányzatokat, de a gúnyhatáronúli nemzettestünk képviselõit és a Szent Korona erkölcsi értékrendjéhez ragaszkodó hungarusokat, tehát a nem etnikailag magyar tagok követeit is befogadná.

A jelen globalista világ persze errõl hallani sem akar, hiszen neki éppen a nemzetállamok megszüntetése és az önálló egzisztenciával bíró középosztályok megszüntetése a célja, viszont nagyon erõteljesen támogatja a liberál-bolsevik vonalat, mert Õk tökéletes kiszolgálói a nemzetközi töke érdekeknek. Nekünk viszont azt a nemzetállami koncepciót kellene visszaállítanunk, amely nem szélsõséges, ultra nacionalista, hanem humanistán patrióta. Mindez persze nem valami új irány, vagy ideológia, hanem a magyar Szent Korona állameszme lenyomata bennünk: magyarokban és hungarusokban. Ennek érdekében kell felcsillantanunk mindannyiunk elõtt a lehetõséget, hogy soha nem látott összefogást alakítsunk ki és így, soha nem látott mélységû és gyorsaságú változást indítsunk el. Az egész ország érzi a történelem szelét, de sajnos csak negatívan. Sem a pénzhatalom, sem véleményhatalom, sem a gazdasági hatalom, sem a kultúra területén nincsenek komolyabb áttörések, hacsak nem számítjuk annak Csurka színházhoz juttatását. Egyedül a közpolitika az ahol némi változás tapasztalható, mert a gondolkodó emberek számára ma világossá válhat a PÁRTPOLITIKA és a NEMZETPOLITIKA különbsége. 2006 õszén azt hittem, hogy már nem lehet emberek feje felett dönteni, mert kilóg a lóláb! Azonban a bal-liberális kormányok olyan médianyomással erõltették ránk a sok átgondolatlan, buta, kormányzati ötleteket, s oly sikeresen ugrasztottak egymásnak társadalmi rétegeket, hogy az embereknek sem ideje, sem energiája nem maradt a civil és nemzeti gondolat, igaz és elõremutató kritikáit meghallani. No meg nem is kínálkozott rá semmilyen média felület! Sajnos ebben, azóta sincs változás, bár az Internet némi javulást hozott, de nem annyit, amennyi elégséges lenne. Az persze kétségtelen, hogy a választásokon nem a Fidesz nyert sokat, hanem a nemzet nyert egy keveset! Az aggódó liberál-bolsi tömeg pedig – most láthattuk õket október 23-án –, oly ravasz módszerekkel mossa az emberek agyát, hogy a két nemzeti pártban csalódottak még képesek lesznek a 4K irányába elmozdulni. Pedig a "negyedik köztársaság" ismét egy pénzháttérhatalmi átverés, sõt gigabaromság. Pedig milyen jól hangzik ez is: "Az erõszakkal járó, hagyományosan értelmezett 'forradalom' helyett egy fejekben lezajló, társadalmi mentalitást megváltoztató forradalmat akarunk elérni, amely a kapitalista rendszer által megfertõzött emberi gondolkodásmód megváltoztatásán alapszik." Abban persze igazuk van, hogy a jelenleg fennálló társadalmi és gazdasági rendszer valóban nem tudja kezelni a munkanélküliséget és nem tudja ellátni a közösségi feladatokat, sõt nem képes a megújulásra sem.

A nemesi nevet sejtetõ Istvánffy András azonban nem tudja a magyar történelmet, pontosabban azt ismeri csak, amit a bolsevikok tanítottak neki, mert különben nem erõlködne a teljesen illegitim köztársasági maszlaggal. Elõbb-utóbb kénytelen lesz a kormány népszavazást kezdeményezni a témában, mert az mégse járja, hogy ilyen hülyeségekkel szédítsék az ország népét akkor, amikor még soha nem döntött közvetlenül a nemzet az államformáról.

A törvénytelen elsõ köztársaságot egy puccsal hozta létre Károlyi Mihály. A második: szovjet nyomásra született. A harmadik köztársaságot a globalisták védelme alá helyezésük érdekében szavazták meg a bolsevikok,s a mai kormány valóban próbálna egy új rendszert építeni, de a globalista bankárkasztnak nem tetszik a rendszer, s megtévesztett elégedetlenkedõket használ fel céljai eléréséhez!
Ráadásul nagyon jól forgatták a szavakat a láthatatlan monetáris diktatúra, ott látható képviselõi. Felhozták azt, hogy: "Hiányzott a valós részvétel lehetõsége, hogy az emberek ne csak négyévente tudják befolyásolni a döntéseket. A politikai elit eltávolodott a társadalomtól. Az emberek nem véletlenül ábrándultak ki a politikából, pontosan érzékelték, hogy az nem értük dolgozik. Hiányzott Magyarországnak egy olyan fejlõdési pálya, ami a többség számára biztosítani tudta volna a létbiztonságot, a lehetõséget, hogy tisztességesen, csalás nélkül dolgozhasson és boldogulhasson. Húsz év csalódás után óriási volt a vágy az újrakezdésre. Sajnos egy olyan ember kezébe került ez a lehetõség, aki visszaélt vele. Az Orbán-rendszer elárulta 56-ot, és visszalépés 89-hez képest. Ez nem újrakezdés, hanem a rendszerváltás ígéreteinek végsõ elárulása. Most már se jogállam, se létbiztonság, se szolidaritás nincsen. Csak félelem, létbizonytalanság és mindent átható cinizmus…"

Csakhogy 56-ot minden eddigi budapesti kormányok is elárulták, s 89-hez képest visszalépni azt jelentené, hogy megszabadítjuk a parlamentarizmust az összes bolsevik és globalista liberálistól, s a hagyományos magyar alkotmányosság talaján kezdjük újra felépíteni azt a magyar államot, amelyet azért hoztak létre õseink, hogy a nemzetet szolgálja! Ám a 4K nem erre irányul, hanem rendszerváltásnak hazudott impériumváltás folytatását akarja! A valódi jogállam ugyanis 1944-március 19-ig tartott, s a látszat ellenére nem tovább! "…Nekünk, akik különbözõ ellenzéki mozgalmak és pártok tagjai vagy szimpatizánsai vagyunk, vagy éppen nem tartozunk sehova sem, a közös célunk a valódi újrakezdés, a köztársaság újraalapítása kell hogy legyen.
Olyan negyedik köztársaságra van szükségünk, ami valódi fejlõdési pályára állítja Magyarországot."

Milyen hazug és demagóg a szónok, hiszen a fejlõdési pályáról éppen a bolsevizmus, majd a globalizmus térített le minket! A tisztességes magyar embereknek pedig nem az újrakezdés, hanem a szerves jogfejlõdés lehet csak a célja, hiszen nem dobhatjuk a szemétre a nemzet legalább ezer éves államalkotó akaratát, egy olyan "fejlõdésért", amely egy véges világban akar végtelenül "fejlõdni"!
A szónoknak írt beszédet akár Kádár János, de még Horn Gyula is elmondhatta volna, hisz olyan szörnyû csúsztatásokat engedett meg magának, ami arcpirító: "....ahol tisztességesen lehet boldogulni, ahol senkinek sem kell középkori nyomorban élnie, és ahol a tehetség alapján elõbbre lehet jutni.... három feladatunk van: Az elsõ feladatunk az, hogy megszervezzük azokat az erõket, amelyek ma hiányoznak.(hiszen Gyurcsány és a lenyúlások leleplezték a fõerõt) A második hogy megteremtsük az ellenzék demokratikus erõinek összefogását.(minden elégedetlent fogjunk össze és ígérjünk nekik kánoánt) Az ellenzéki összefogás célja a köztársaság újraalapítása, a negyedik köztársaság megteremtése kell legyen." (nehogy véletlenül rájöjjenek a magyarok, hogy nekik nem a királyság és köztársaság között kell választani, hanem a saját jogrend és az idegen között!)

Mert soha nem akar igazságos joguralmat, vagy közvetlen demokráciát a pénzoligarchia és annak kiszolgáló személyzete, mert attól félnek! Ez a megtévesztõ csapat nem a bankvezérelt pénzdiktatúrát leplezi le – pedig állítólag ez lenne a baloldal szerepe –, hanem a "nem tetszik a rendszer" szlogenjével tévesztik meg az elégedetleneket, hazudoznak, hogy gazdáik – a bankárkaszt – fizesse meg a kollaboráns szolgálataikat rendesen.

A Fidesz–Jobbik szembenállás szerintem természetes. Elsõsorban azért, mert a Fidesz a Jobbiknak köszönheti, hogy levette róla a „fasisztának nevezhetõ párt bélyegét”, s így ha közelítenének egymáshoz, akkor megerõsödne az a visítozás, amit még ma is hallani, csak kevesebb intenzitással, hogy: Orbán a szélsõséggel kokettál. A Jobbik megjelenése a liberál-bolsik érvei alól kihúzta a talajt. Azzal, hogy a Jobbik bekerült a parlamentbe és bele simult az alsóházi munkába csak a Fidesz nyert, mert bebizonyosodott az, hogy a parlamentarizmus nem hoz gyors változást soha. A nemzeti közösség azonban jóval többet várt a Fidesztõl. Azonban a számításba kell venni két fontos dolgot. Egyrészt a tudjuk-e biztosan, hogy nem használja ki a Fidesz a lehetséges mozgástér teljességét? Másrészt van-e lehetõség a Fidesz soraiból kiemelni a liberalizmussal fertõzött ál-nemzeti gondolkodókat, s tudnánk-e valóban egy elsöprõ nemzeti egységet produkálni? A választás kapcsán sokan mondták azt, hogy a Fidesz a kisebbik rossz. Ha ez így van, akkor most kapjuk a kisebbik rosszat! (sokan nem kicsinek érzik!)

A magyarok türelemmel várják a megoldást, de mintha túl nagy lenne az ellenszél. A lehetõ leggyorsabb segítség ígérete elhangzott ugyan, de mintha nem lenne hozzá a 2/3-nak elég ereje. A szolgáltató állam és az önkormányzat sajnos, még most sem mûködik rendesen, mert a rendszer nem partnereket lát bennük, hanem fejhetõ adózókat. A kisebb és hatékonyabb önkormányzati képviseleti rendszer ígérete azonban karnyújtásnyira van. Csakhogy éppen ezzel fogják megszüntetni az õsi magyar vármegyei ellensúlyt, amelynek köszönhetõ a haza alkotmányosságának megmaradása 1849-ig, illetve csonkán 1946-ig. Gazdaságunk talpra állítása és a szociális biztonság kérdése pedig lassan csak az álom kategóriájába lesz sorolható, hiszen a jelenlegi pénzszûke nem ad semmi lehetõséget – vagy nagyon kicsit –, az érték elõállító gazdaság visszaállítására.

Végül, akik bûncselekményeket követtek el, noha Magyarország vezetõiként azok megakadályozása lett volna a kötelességük, ma is ott ücsörögnek az ország házában, s az állampolgárok jogos elvárását a politikusbûnözõ számonkérése ügyében, egyelõre még jegeli az ügyészség. Pedig a baloldal oligarchikus kormányzásának az lett a következménye, hogy a rablás alapértékké vált és rendszerré szervezõdött a politikájukban, s mégsem lehet õket feloszlatni, mert túl nagy szolgálatot tettek annak a felelõtlen pénzügyi hatalomnak, amely ma irányítja az országot.

Azt ugyanis, hogy a Fidesz – tehát a látható közhatalom kormányoz – remélem, már senki nem hiszi el, hiszen ott áll fölötte a szervezett magánhatalom, a „ránk telepedett depressziós árnyék” a ,bankárkaszt!

Szeged, 2011-11-15 Dr. Bene Gábor S.