A nagy, kettõs kísérlet, hazai stációi.

A nagy, kettõs kísérlet, hazai stációi.

20 éve tartoztunk 22 milliárd dollárral, azóta fizettünk 162 milliárd dollár kamatot. AZ EREDMÉNY: ma 135 milliárd dollárral tartozunk egy gátlástalan bankárkasztnak!

A hazai jegybankot - amely hamisan: MAGYAR NEMZETI BANK névre hallgat -, több intézmény ellenõrzi, de egy sem magyar. Így pl. az Európai Központi Bank, s a Bázel of Internacional Settlement, stb.

Az említettek nagyon közösségi intézményeknek tûnnek, de sajnos magánbankok, s bár nem verik nagydobra, de tulajdonosai vannak!

Sõt a Magyar Nemzeti Banknak sincs már semmi köze a Magyar Államhoz, illetve a magyar emberekhez, csak annyi, hogy a BIS parancsára magasan tartja az alapkamatot, amit Mi fizetünk meg!

Ebbõl az következik, hogy a Baseli „központi jegybank” rendelkezik fölötte hatáskörrel, ami érdekes módon kizárólag a Rothschild család magántulajdona, akiknek a becsült, osztatlan családi vagyona kb. 500 trillió dollár. Nehéz errõl indulat nélkül írni, de legyünk tárgyilagosak!

Nézzük mi is az a nagy kettõs kísérlet, amely az egész világot, s benne hazánkat különösen megalázó módon – banán köztársasággá tette –, s így a periféria országok közt is a legmélyebb gyarmati függésbe vitte.

Nézzük csak a legutóbbi évtizedek adósságcsapda stációit, s közben vizsgáljuk meg a politikai színészgárda által letagadott tényeket és a meghamisított számok helyett végre, pillantsunk a valós adatokra!

1956-ban kísérlet történt az ideológiamanipuláció bolsevik diktatúrája megtörésére, s az igazságos jogrend visszaállítására. Egy valóságosan is népképviseleti rendszert épített ki alulról a megnyomorított nemzet,

ám célkitûzéseink nem fértek bele sem a pénzmanipulációs hatalmi rend, sem az ideológiamanipulációs diktatúra elképzeléseibe, s így a nyugat szinte biztatta is a bolsevikokat hazánk megszállásra. Örömmel zárta le a magyar ügyet az ENSZ is, hiszen a demokrácia-szabadság és semlegesség még belefért volna a mögötte álló monetáris diktatúra ál-elképzelésébe, de a harmadikutas gazdaság és alulról építkezõ nemzeti hatalom már megrémisztette Wall street, a bázeli BIS és a londoni City tulajdonosi köreit, akik valójában a két manipuláció mûködtetõi.

1957 tavaszára megtört a szabadságharcunkban kialakult nemzeti egység és a bolsevik bábkormány úrrá lett a helyzeten. Mindennek az ára pár ezer akasztás, több százezer bebörtönzés, és milliónyi ember megfélemlítése, hogy az elmenekült értelmiségrõl ne is beszéljünk.

Mivel a legbátrabb harcosok vagy elestek, vagy elmenekültek, így a kádár féle bábkormány minden erejét a bosszúhadjáratra fordíthatta. A szovjet szuronyok mellé megérkezett a szovjet és nyugati élelmiszer, ruházati, sõt mûszaki segítség is. Mindennek ellenére az ország teljesítõképessége drasztikusan csökkent, sõt az erõszakos, õrült kollektivizálás és az ÁVO tagjainak a gazdaságvezetõ posztjaiba való kerülése 1968-ra kikényszerítette az Új Gazdasági Mechanizmust, amit azonnal felismert és bevezetése után rövid úton letiltott Moszkva.

1973-1989 között kénytelen volt az ideológiamanipulációs rendszer hitelt felvenni „halálos” ellenségétõl a pénzmanipulációtól, és Fekete elvtárs bankártestvérei egymilliárd dollárt küldtek be Magyarországra.

1973-1989 között erre a hitel összegre kifizetett a hazai kollaboránsok bolsevik kormánya 11 milliárd dollár kamatot, s ez szinte csõdbe vitte az országot. Ám még mindig fennmaradt 20 milliárd adósság, ami az Antall féle átadás elõtt, hirtelen 22 milliárd dollárrá nõtte ki magát. (?)

Tehát: kölcsön:…………….. 1 milliárd dollár!

Visszafizetve:………………. 11 milliárd dollár!

Maradék adóság:………….. 22 milliárd dollár!

Erre, mondta Antal József: "Ez becsületbeli ügy!" "Az adósságot vissza kell fizetni!" Erre mondom Én, hogy uzsorásoknak nem kell fizetni! (89-tõl több országnak elengedték a tartozás jelentõs részét!)

1990-ben Soros György és Andrew Sarlós felajánlja Antall József leendõ miniszterelnöknek, hogy Õk megvásárolják Magyarország adósságállományát, s "Mindössze" a nemzeti vagyon értékesebb részét kívánták érte kicsemegézni, fõleg az édesvízkészlet érdekelte õket, de az energia szektor, a stratégiai cégek és az egészségbiztosítás is kellett nekik. A pénzügyi szektor privatizálása természetesen akkorra már belépõjegynek számított a nyugathoz, Mi bankot konszolidáltunk!

Így tehát 1989-90-ben nem a rendszert változtatták meg, hanem a rendszer kommunikációját! Hiszen az ideológiamanipulácó addigi haszonélvezõit továbbra is megtartották, csak nem a bolsevizmus, hanem a globalizmus liberális doktrínáját erõltették a társadalomra, no meg a pénzmanipulációs adósságcsapdát. Így kerültünk akkor kettõs szorításba, ahol a bolsevikok liberálissá, a vesztes dolgozók pedig kiábrándulttá váltak. Mindennek az lett a következménye, hogy néhány keményen inflációs év után: visszaszavazták a gyilkosokat.

1989-2010 között a hatalombitorlók felvettek a nevünkben 50 milliárd dollárt, s közben kifizettek 150 milliárd dollárnyi kamatot, de ismét csak tartozást mutatott az egyenleg. Akkor úgy hozzávetõlegesen 132 milliárddal, és annak kamataival! Micsoda aljas világpolitika ez!

Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Libajnai Gordon, de még Gyurcsány Ferenc is folyamatosan fizette a jelzett uzsorakamatokat, csak tagadták a nép elõtt és õk is manipuláltak!

2010-ben már 11, 6 milliárd dollárt fizettünk ki csak kamatokra, ez pedig pontosan a költségvetésbõl hiányzó összegnek felel meg Ám fizetési könnyítésrõl, átütemezésrõl szó sem esett: sem akkor, sem ma.

Vizsgáljuk meg, hogy a nyugati monetáris diktatúra miért folyósított hiteleket már a 70-es években Kádár János gyilkos államának?

Talán nem akarták, hogy éhen haljunk? Hiszen a szükséges ennivalót azért megtermelte a magyar föld akkor is! Vagy talán erõsíteni akarta az ún. „szocializmust”, amely valójában egy rosszul kontraszelektált vezetõréteggel bíró államkapitalista típusú rendszer volt? Az erõsítés értelme persze csak napjainkban válik világossá, hisz a kelet-nyugati szembenállás mítoszát akkoriban nagyon is elhittük, sõt életszerûnek is látszott. Ám azóta közismert ténnyé vált az, hogy mind a Trockij vezette vonalat, mind Lenin irányzatát a nyugati pénzvilág látta el apanázzsal, s így a szembenállás mítosza már, nem is tartható tovább.

A politikai színpadon persze máig megy a küzdelem, de ezt nem szabad nagyon komolyan venni. Viszont amikor világossá vált a monetáris diktatúra vezetõi számára a gazdasági és politikai kudarc a bolsevik oldalon, akkor úgy döntöttek, hogy feladják az ideológiai- manipulációs elképzelést, s már csak a pénzmanipulációst hagyják mûködni. Ezzel azonban kinyílt a lehetõség az addig csak Dél-Amerikában alkalmazott adósságcsapda európai kipróbálására.

Erre az a legnagyobb bizonyíték, hogy Mi még a nemzeti vagyon fogalmát sem használhattuk, sõt igazi vagyonfelmérését egyszer sem hozhattunk tetõ alá. Sõt a látványosan hamis privatizáció segítette is õket abban, hogy el lehessen tûntetni a - törvénytelen állam által soha nem védeni, hanem széthordani szándékozott - közvagyont! Azt, ami ráadásul nem is az államé volt, hanem a népé, a nemzeté, a koronáé!

1994-ben a nép visszaszavazta az ideológiai manipulátorait, s a pufajkás kormánya nemcsak a kamatokat fizette ki, hanem Bokros Lajos megszorított, Suchmann Tamás pedig még nyugati államoknak is „privatizált”. Ahogy a két nagyon ellentétesnek látszó világ egymás nyakába borult, világossá válhatott mindenkinek az egész álságosság!

Surányi, Bokros, Suchmann alatt jól felerõsödött a nemzeti vagyon erõteljes kiárusítása, adósságunk megháromszorozódott, pedig akkor évente „csak” 5-10 milliárd dollár kamatot fizettünk. Miután Horn elvégezte a piszkos munkát a nyugati bankárvilág a Fidesznek is adott lehetõséget, mert a mezõgazdaságra és a termõföldre is rá akarta tenni a kezét. Ennek érdekében megzsarolták Orbánt. Az akkor még úgy-ahogy mûködõ magyar mezõgazdaságot ekkor sikerült teljesen tönkretenni. Torgyánt, Szabadit pedig bûnbakként félreállítani, miközben minden területen a vagyon kimentés, a feldolgozóipar tönkretétele, a zsebszerzõdések elleni látványos – de keveset érõ – fellépések folytak! Amíg a Szent Korona védte a magyar földet, addig nem volt képes az osztrák és a holland tõke ilyen látványos területszerzésre. S mindez nem jött be nekik Angliában, mert ott a termõföld a korona tulajdona, csak bérelni lehet! A saját tulajdonú közvélemény kutatót mûködtetõ Fidesz, persze belebukott a kisgazda tömörülés felszámolásába, pedig akár fordítva is történhetett volna.

2002-ben Orbán Viktor óriási teljesítményt mutatott fel, de már túl- késõn. A Fidesz elbizakodottsága, a helytelen döntések sorozata, a pénzhatalom ellenszenve, az EU tárgyalásokon látható kollaboráns jelleg, amely a valóságos magyar érdekek ellenére olyan módon vitte közelebb az országot az Unióhoz, amit sokan nem tudtak tolerálni, stb. Ez mind oda vezetett, hogy a választásokon szokásosan beépített csaló manõver – többszázezres eltérés van a KSH 18 éven felüli magyar lakosság adatai és a választási névjegyzék között – segítségével az a Medgyessy Péter kapott lehetõséget a kormányzásra, aki nemcsak D 209-es ügynökként, hanem Fekete elvtárs legjobb tanítványaként: azonnal kapott kölcsönt. Így azután a 100 napos programmal sikerült befolyásolni a tömeget, s ezzel végleg bezáródott a nemzet fölött az adósságcsapda. Hiába zárta le az Erzsébet hidat Budaházy Gyuri és a nemzetiek csapata, mert még a „nagy vesztes Fidesz” sem állt ki az igazságért, s nem akarta leleplezni az 1990 óta mûködõ választási rendszer csalóit. Hogy miért nem, az a Fidesz titka, de vannak tippek rá. Medgyessynek sikerült az agymosott tömeggel elhitetni, hogy akár Bécsben is nyithat cukrászdát! Özönlött az országba az idegen termék, hiszen a hitelbõl és az Orbán kormány megtakarításiból telt a fizetések és a nyugdíjjak azonnali emelésére, ám mindez csak a multinacionális cégeknek hozott hasznot a hazai kereskedelemnek, mezõgazdaságnak, feldolgozóiparnak pedig a végét jelentette. Gyurcsány viselt dolgaira és a pénzmanipulációs, valamint az ideológiamanipulációs rendszer közötti híd szerepére most nem térnék ki, csak annyit róla, hogy nem sikerült neki a nagy húzás: a polgárháború kirobbantása 2006-ban, pedig minden arra az egy lapra tett fel. A hazárdjátékosok korszaka persze még nem járt le, de a magyar adósságcsapda olyan szilárdnak tûnik, hogy Orbán Viktor választási mondata nekem nagyon nem jött be: nem létezik olyan mély kátyú, amelybõl az ország szekerét közös erõfeszítéssel ne tudnánk kiemelni. (Ha nem pontos az idézet, akkor mea culpa) Az persze lehetséges, hogy sikerülni fog egy szekeret kiemelni, csakhogy az a szekér már régen nem a mienk, hanem a pénzmanipulációs és az ideológiamanipulációs hatalmi rend közös tulajdonosaié, akik nem akarnak lemondani semmirõl, csak akkor, ha összeomlik a pénzmanipulációs rendszer is úgy, ahogy a másik. Most pedig nézzük, hogyan is kezdtem el az adósság stációiról az írásomat?

20 éve tartoztunk 22 milliárd dollárral, azóta fizettünk 162 milliárd dollár kamatot. AZ EREDMÉNY: ma 135 milliárd dollárral tartozunk egy gátlástalan bankárkasztnak! Miért nem az tartozik, aki felvette?

Szeged, 2011-11-14 Dr. Bene Gábor S.