Ami kimaradt a Balsai-jelentésbõl

Jelen voltam hétfõn az Országgyûlés alkotmányügyi bizottságának ülésén, ahol a Balsai-jelentésrõl szavaztak a képviselõk. A 25 fõs bizottság 20 tagja tartotta a jelentést támogathatónak és 5 szavazott ellene. A jelenlévõ Bárándy Gergely és Lamperth Mónika meglepõ hozzászólásait nem kívánom kommentálni, hiszen olyan súlyos csúsztatásokat engedtek meg maguknak, amit a szerecsenmozsdatás szükségessége okán kellett elmondaniuk, pártjuk védelmében. Ma azonban kezembe került egy dokumentum, amit az MSZP illetve Lendvai (cenzorka) Ildikó jegyez, s az emberi jogi bizottságon történteket próbálja elénk tárni. Ennek gyöngyszemeibõl vagyok kénytelen önöknek szemezgetni és némi cáfolattal megtoldani.

„Ami kimaradt a Balsai-jelentésbõl” c. anyag szövege:

Az emberi jogi bizottság mai ülésén megtárgyalta a Balsai-jelentést.

A jelentés idõközben hivatalos kormányzati elõterjesztéssé változott: az Alkotmánybírósággal jutalmazott Balsai István helyett a Belügyminisztérium államtitkára képviselte a dokumentum politikai prekoncepcióját és durva egyoldalúságát. Az államtitkár nem tudott vagy nem akart felelni következõ kérdéseinkre:

„Miért maradtak ki a jelentésbõl azok a dokumentumok, adatok, felvételek, amelyek szerint a rendõri vezetõk folyamatosan tájékoztatták a Fidesz rendezvényének szervezõit, hogy az Alkotmány utcából jövõ engedély nélküli demonstrálók áttörték a rendõri sorfalat, és szándékosan az Astoriánál összegyûlt békés és törvényes megmozdulás résztvevõihez akarnak csatlakozni?”

Mivel az államtitkár nem válaszolt, így Én, mint az eseményen részt vevõ személy tájékoztatom a nemzetellenes szocialista kérdezõket.

A politikai pártok körében oly gyalázatosan eluralkodó hazugság okán nincs jelentõsége annak, hogy mi az, ami kimaradt a jelentésbõl. Hiszen van bõven bizonyíték arra, hogy a rendõrség terrorcselekményt hajtott végre és mindezt határozott politikai utasításra tette. Mindezt Lendvai cenzorka is jól tudhatja, hiszen alaposan ismeri az akkori miniszterelnök viselt dolgait és gondolkodását is. Az ötvenedik évfordulót meggyalázó rendõrség nem saját szakállára tette, amit tett, hanem meghatározott céllal, amirõl persze az utcai rendõrök nagy része nem is tudhatott. Az Alkotmány utcából hátráló magyar nép ugyanis csak a jussát akarta: megtartani az elõre meghirdetett nemzetgyûlést és ünnepelni ezen a kerek évfordulón hõseit Azokat, akik megakadályozták a bolsevizmus európai gyõzelmét, s ezzel azt a háttérhatalmi kísérletet, amely a világ feletti uralom megszerzését kívánta már akkor is. Sokan nem látták még át, hogy akkoriban két kísérlet volt versenyben. Az egyik a „magánpénz manipulációs elképzelésére” alapozott, a másik inkább az eszmei-ideológiai agymosás (szocialistának csúfolt) „államkapitalista diktatúráját” akarta elterjeszteni egész Nyugat-Európában. Hogyne haragudna népünkre a háttérhatalom, amikor az egy kézben lévõ, de két földrészen megvalósuló kísérletének vetettek véget 1956 hõsei.

Azon ordas hazugságot, hogy az „engedély nélküli demonstrálók áttörték a rendõri sorfalat” nem is kívánom cáfolni, hiszen ilyen nem történt, s a rendõrség számtalan provokációja ellenére a tömeg békés jellege nem változott, legfeljebb egy-egy személy lett erõszakossá. Ám õk is csak a rendõri túlkapások, s a Kossuth térrõl való aljas és igazságtalan kiûzetésük miatt, a magyar emberek õsi igazságérzete kapcsán. A rendõrség egyetlen videó felvételt sem akart a bíróságok elé tárni, mert tudta, hogy nincs rajtuk értékelhetõ erõszak, ami a fellépésüket igazolná! A másik állítás: „az Astoriánál összegyûlt békés és törvényes megmozdulás résztvevõihez akarnak csatlakozni” Ezzel az a probléma, hogy azok, akiket a manipulált közmédia rendszeresen csõcseléknek és randalírozóknak nevez, éppen az Astoriával ellenkezõ irányba haladtak, s csak a rendõrség terelte õket vissza!

A következõ csúsztatást ebben a mondatban vélem felfedezni: „….jegyzõkönyvek szerint Lázár János (akkor bizottsági elnök) a fõkapitánnyal egybehangzóan maga is beszámolt arról: a nap folyamán többször beszélt Bene fõkapitánnyal, aki az egyik telefonbeszélgetésben informálta, hogy az Astoria felé haladó

randalírozó sokaságot sikertelenül próbálták két órán át feltartóztatni.” Remélem, nem akarja cenzorka azt állítani, hogy bármilyen kísérletet tett a rendõrség arra, hogy a tömeg ne az Astoria irányába vonuljon vissza, hanem pl. kanyarodjon le a Hõsök tere irányába? „Feltartóztatásról” pedig ne is beszéljünk, hiszen a rendõrség üldözte a pártokhoz nem tartozó, ünnepeli akaró „nemzeti tömeget” és nem feltartóztatta! Ha valaki mélyen belenéz az okokba, akkor világosan láthatja, hogy a Kossuth térre ezen napra hirdetett nemzetgyûlés volt az, ami a politikai pártok számára teljesen elfogadhatatlanná tette a tömeg visszatérését a térre! Mindezek miatt indifferens, hogy Orbán Viktor tudott-e a veszélyrõl vagy sem, hiszen egy pártnak sem volt érdeke akkor a valós néphatalom kialakulása, a nemzetgyûlés Kossuth téri megvalósulása!

A két szembenálló politikai párt érdekei tehát a nemzettel szemben teljesen közösek voltak akkor, s ez derül ki abból a butaságból is, ami így szól: „ Miért állítja a jelentés, hogy az oszlatási parancsot nem volt helyes kiadni, és ennek híján milyen szakmai megoldást tartottak volna helyesnek pl. az évfordulóra Budapestre érkezett állam- és kormányfõk közeli szállodáinak védelmére?”

A 2006-os események nem az ideérkezett vendégek zaklatására irányultak, hanem egyértelmûen az erkölcstelen szocialista párt és miniszterelnökének a megbuktatására. Ha tehát valakire szükséges volt vigyázni, az Gyurcsány Ferenc volt. A pártfüggetlen nemzeti tömeg egyébként önmérsékletet tanúsított egész délelõtt, a rendõrség viszont már reggel provokálta õket. Ha azonban délután visszaengedik a tömeget a Kossuth térre, akkor semmiféle ütközés nem történt volna, mint ahogy szeptember 18-án a televízió székházánál sem történt volna semmi, ha beolvassák a petíciót! Tehát a jelen (egyébként teljesen illegitim) jogrend szerinti legfõbb szuverént, a magyar népet kellett volna jogaiban támogatnia a rendõrségnek, s nem a hatalom bitorlóit! Nem oszlatni kell tudni a rendõrségnek, hanem tárgyalni!

A következõ kérdés is nagyon érdekes: „Miért nem tartalmazza a jelentés azokat a rendõrségi hangfelvételeket, amelyek a 2006-os bizottsági jegyzõkönyvek szerint tanúsították a két tömeg minden áron való szétválasztására vonatkozó parancsokat?”
Az elõbbiekben már elemeztem, hogy elképzelhetetlen az a helyzet, amikor egy több hónapos felkészülés után képtelen egy állam rendõrsége erõszakmentesen kezelni egy ilyen megemlékezést! Ha léteznek is az említett parancsok, azok csak azért születtek, hogy eltereljék a figyelmet a lényegrõl: a Kossuth téri nemzetgyûlésrõl!

„Miért feküdt a jelentés félévig a miniszterelnök asztalán,..”így kezdõdik a következõ kérdés, amely legalább annyira költõi, mint a többi! Maga – a Széchenyi által is elítélt – pártos politika adja meg rá a választ, hiszen a pártoknak érdekei vannak, amelyek nem sûrûn esnek egybe a nemzet érdekeivel. Végül az utolsó bekezdés: „Az MSZP álláspontja szerint az erõszak törvénytelen alkalmazóinak – legyenek akár a durva túlkapásokat elkövetõ rendõrök, akár a 319 sérült rendõr megtámadói – törvény elõtt felelniük kell. Alapos vizsgálat szükséges ahhoz is, hogy miért bizonyult a rendõrség

erõtlennek, milyen intézkedések és eszközök szükségesek a jövõben annak biztosítására, hogy a rendõri intézkedések törvényesek és arányosak legyenek, és az állampolgári jogokat mindenképpen tiszteletben tartsák. A Balsai-jelentés azonban nem erre törekszik. Politikai prekoncepciót kíván szolgálni, amelyben csupán a politikai ellenfelek kiiktatása a cél.” Az én álláspontom viszont az, hogy mivel maga a jogrend is teljesen törvénytelen 1949 óta, így az azonosító számok nélküli rendõrök valójában martalócok voltak, akik még a törvényesség látszatát sem tartották be. Tisztességes rendõr ugyanis nem vállalta volna az azonosító nélküli fellépést, különösen akkor, ha a legfõbb szuverén, tehát a nép ellen kellett ilyen körülmények között fellépnie. A rendõrök tehát nem durva túlkapásokat követtek el, hanem népellenes bûncselekmények sorozatát, vagyis terroristaként mûködtek. Nem csak az állampolgári jogokat sértették meg, hanem kiszolgálták az egyértelmûen leleplezõdött hatalombitorló rendszert!

A Balsai-jelentés valóban nem ennyire következetes, de célja sajnos nem a törvénytelenségek teljes feltárása és az elkövetõk megbüntetése, hanem a nép jogos, felelõsségre vonási igényének, a jelen jogrend - idegen eredetû - szabályai között való, részleges kielégítése.

Mindez azonban a jelen politikai rendszer természetébõl következik!

A politikai ellenfél kiiktatásának kérdése pedig inkább úgy merül fel, hogy miért ragaszkodik a Fidesz vezetõsége a jól ismert politikai váltógazdálkodás baloldalinak hazudott szereplõjéhez? Hiszen ha a néphatalom.hu honlapra rátalál valaki, az biztosan érzékelni fogja, hogy az elmúlt választásokon gyõztes Fidesz pártlistás képviselõk nélkül 174 egyéni képviselõt tudna magáénak, az MSZP pedig kettõt!

Mindez szerintem magáért beszél!

Szeged, 2011-10-07 Dr. Bene Gábor S.