Új – bombasztikus - korszak jön? II. rész

2011-07-24 Új – bombasztikus – korszak jön? II.

"lehet-e erõs államot építeni akkor, ha a polgárnak nincs létbiztonsága, s ha

nem tisztáztuk még a nemzet fogalmát sem?"

Az idei, tusnádfürdõi beszédében Orbán Viktor, szinte teljesen azt a nemzeti beszédstílust és fogalomkészletet alkalmazta, amely 2006 õszének erkölcsi forradalmát jellemezte.

Szó esett azon legfontosabb kérdésekrõl is, amit lassan öt éve kezdtünk emlegetni ott a Kossuth téren. Például arról, hogy a pénzmanipulációs válság ugyan nem gazdasági, de kihat a gazdaságra is, s ez a mûválság bebizonyította: véget ér a nyugati jóléti és fogyasztói társadalom idõszaka. Sõt az is elhangzott - bár burkoltan -, hogy véget kell vetni az ún. parazita-mûködésû pénzdiktatúrának, s inkább az évezrede bevált, munkaalapú társadalmat kell visszaépíteni.

Igaz, még nem minden kifejezést alkalmazott a miniszterelnök, de jó úton halad. A legmeglepõbb az volt számomra a 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem zárónapján, hogy azt is kimondta: sikeres államot csak akkor lehet felépíteni, ha erõs nemzet áll mögötte.

Szívesen megkérdeztem volna tõle: lehet-e erõs államot építeni akkor, ha a polgárnak nincs létbiztonsága? Illetve akkor, ha nem tisztáztuk még a nemzet fogalmát sem? A társadalom ugyanis nagyon bizonytalan értelmû szavakat hall naponta a politikusi garnitúrától, de sajnos ilyen bizonytalan ma minden.

-Lehet-e úgy erõs államot építeni, ha nemcsak a munkahelyek hiányoznak, hanem ha van munkahely, akkor a dolgozó kiszolgáltatott a munkaadónak, aki többnyire ki is használja ezt. Vagy, ha mindez nem állna fenn, akkor otthon is kiszolgáltatott minden szempontból. Áldozata a jogosulatlanul kiárúsított közüzemek profitéhségének, mert lassan képtelen kifizetni a számláit. Áldozata a bérek és a GDP teljesítményünk aránytalanságának, hisz ezen arány nálunk a legrosszabb Európában. Áldozata a nem létezõ összeesküvésnek, amely a médiadiktatúra mocskán keresztül fertõzi az agyát, de a gyermekeinek a gondolkodását és erkölcseit is. Áldozata a csak a kriminalisztika tankönyveiben létezett cigánybûnözésnek, amely persze nem minden cigányra, csak a köztük megbúvó egyre több bûnözõkre vonatkozna, ha létezne! De nem létezik, s így nyugodtan szervezõdhet a fegyveres cigánymaffia (még rendõr is lehet belõlük), de erõsödhet az uzsorás réteg pénzügyi és erõszakhatalma, mert a teljesen idióta pártpolitika szerint az állami erõszak-monopólium nem engedheti meg sem az önvédelmet, sem a jogos védelmet. Pedig ezen kategóriák máig benne vannak a Büntetõ Törvénykönyvben, csak el kellene olvasni. Nem attól kellene tehát félnie az államnak, hogy léteznek önkéntes védelmi szervezetek, akik egyes ún. jogos védelmi helyzetben segíthetnek a bûnözõkkel szemben, hanem attól, hogy annyira lovat kapnak maguk alá a bûnözõk, hogy egy szlovákiai helyzet fog elõállani, ahol már csak katonasággal lehet majd letörni a paraziták alaptalan követelõdzéseit! Hangsúlyozom, nem a tisztességes és dolgos emberek ellen beszélek, hanem éppen az õ védelmükben, hiszen a parazitáknak õk is áldozatai.

Idén Tusnádfürdõn az is elhangzott, hogy a jóléti államok helyett munkaalapú társadalmi rendszerre lesz szükség Európában. Ezt hallottuk a Kádárizmus alatt is, de a kontraszelekciós vezetõ kiválasztás rendszere bizony sokat rontott a hatékonyságon. Ám amikorra a Kádárizmus megenyhült, jött a Washingtoni konszenzus szele, s már az ifjúkommunisták is megérezték a pénz hatalmának ízét, s azonnal csatlakozni akartak a jóléti világhoz. Nekik sikerült is. Nem is hiszem, hogy létezne olyan egykori ifjúkommunista, aki ma nyomorogna Magyarországon. Ha mégis van, akkor Õ komolyan vette a szó eredeti jelentését, a közösségit. Vagy még az is lehet, hogy keresztény-kommunista. Bár engem Gellért Oszkár (eredetileg: Goldmann Oszkár) óta nem vonzanak ilyen keresztény eszmék, hiszen õ is csak 1919-es sajtófõnöki szerepe után tért át a katolikus vallásra, majd a második világégés után belépett a kommunista pártba. Ezt csak azért írtam le, hogy ha van szocialista olvasóm, akkor le tudja vonni a tanulságokat a köpönyegfordítók jellemeit tekintve.

De szívesen megkérdeztem volna Tusnádfürdõn Orbán Viktortól ezt is: lehet-e erõs államot építeni akkor, ha nem tisztáztuk a nemzet fogalmát sem?

A félig legitim magyar állam miniszterelnöke szerint ugyanis a korszakváltás legfontosabb következménye lesz a magyar nemzet és Közép-Európa egészének összenövésére is. Talán ki lehetett volna azt is mondania ott, hogy a magyar politikai nemzetnek minden Kárpát-medencében élõ, s a Szent Korona igazságos és méltányos értékrendjét elfogadó személy a tagja. S mivel a mi történelmünk folyamán csak a Habsburg-ház „divide et impera” elve állt a magyar etnikum és a nemzetiségek közé, így amikor a magyar nemzetrõl beszélünk, akkor Zrínyi szavaira gondolunk, aki ezt így fejezte ki: „Horvát vagyok, tehát magyar!” Ez annál inkább fontos lett volna, mert Orbán Viktor szerint térségünk a most formálódó új gazdasági korszaknak a középpontja lesz majd. Azt azért óvatosan hozzáteszem: remélem az izraeli államfõ felvásárlási szándékának romániai és magyarországi megvalósulása elõtt megvalósul majd, a Szent Korona értékrend szerinti egyenrangú nemzetek közötti párbeszéd és tisztes megegyezés!

Mert ennek is eljött már az ideje, hiszen Trianon rendelkezéseit se tartják be az utódállamok, s a mi államunk viszont képtelen megteremteni saját legitimitását!

Szeged, 2011-07-24 Dr. Bene Gábor S.