Magyarország Nemezetvédõ Államtörvényének vitaanyaga

Ez a Magyarok Szövetsége AJET tagozatának javaslata, amely a társadalmi vita során folyamatosan módosult (V8) változat!

Jelen törvény, noha számos ponton határozott és szokatlan megállapításokat tesz, mégsem kinyilatkoztatás, hanem a hagyomány és a modernizáció szintézise.

Sõt már nem is alaptörvény javaslat, hiszen minden pártpolitikus keveri az alaptörvényt az alkotmánnyal! Mert nem képesek kilépni a rossz beidegzõdésbõl.

A szövegben található narancsszínû kiemelések azon részekre utalnak, amelyeket a "képviselõk" - szövegkörnyezetükbõl kiragadva -, beépítettek az új alaptörvénybe.

Mi azonban, legnemesebb történelmi-jogi hagyományunk és ezzel együtt nemzetünk jólétének, megmaradásának zálogát látjuk az általunk kidolgozott anyagban. A magyar életforma, kultúra és az igazságos jog "érték-együttesében" kifejlõdött: Kárpát-medencei Magyar Alkotmányosság szerves továbbfejlesztése volt a célunk, s ezért semmiféle tiszteletdijat, vagy juttatást nem fogadtunk el. Nemezetszolgálatunk eredményét adjuk most közre. (AJET tagozat vezetõsége)

Magyarország Nemzetvédõ Államtörvénye

(Vitaanyag)

Preambulum szó helyett: KÖTELEZÕ ÉRVÉNYÛ BEVEZETÕ!

„Isten, álld meg a magyart...”, hogy felismerje a rá leselkedõ veszélyt mert az idegen eredetû jogrendet, bárhogyan hívják: az nem a magyarságot szolgálja!

A nemeztvédõ alkotmányosságunkról soha nem mondhatunk le, ehhez visszatérni és õseink szellemében továbbfejleszteni, a nemzet minden tagjának örök és szent kötelessége!

A Magyar Szent Korona által megszemélyesített országunk alkotmánya, részben íratlan alkotmány. Ez nem jelenti, hogy fejletlenebb lenne más alkotmányoknál. Éppen ellenkezõleg. Mivel a korona és az ország minden tagjának, polgárának a lelkében és gondolkodásában él, ezért ismereteink szerint a legdemokratikusabb társadalmi szerzõdés, mely fenntartható állami mûködést szabályoz. Államunk szabad megállapodások kapcsolatain, az adott szó becsületén alapuló társadalom volt, amely a Szent Korona védõernyõje alatt valósította meg minden korban, az akkor lehetséges harmóniát a Kárpát-medence népei között. Ezt kell visszaszereznünk. A magyar közjogi gondolkodás továbbfejlõdése szerint alkotmányunk legfontosabb része az épp idõszerû alap- vagy sarkalatos törvény, mely a közjogi berendezkedés és politikaformálás módját, szabályait rögzíti a közjó érdekében. A politikai kultúra javítása, a valóban igazságos lét, a jogok és kötelezettségek egyensúlyán alapuló joguralmi állam, a hagyományosan alkotmányos államrend jogfolytonosságának szükséges helyreállítása, sõt a továbbfejlesztése a legfõbb célja e törvénynek. Mindezt azonban, csak a magyar múlt tapasztalatai, s a már gyakorlatban bevált jogelvek biztosíthatják a nemzetellenes és globális gazdasági-kultúra korszakában. Isten országa azonban - hívõkben és hitetlenekben is él. Ott alkot szellemi életünkben és annak számtalan termékében, fõleg a jézusi szeretetvallás tanításában, de kívülrõl másképpen nem avatkozik be életükbe. Továbbra is csak a Hit erejével tesz csodákat, segíti lelki, erkölcsi életünket, de az állam jelenleg szétválik a hitélettõl.

Jelen Alaptörvény elfogadásával ünnepélyesen kinyilvánítjuk ragaszkodásunkat a - katonai megszállások által használaton kívül helyezett - Szentkorona alkotmányosságához az Isten akarata szerint és a nép által, a nép érdekében létrehozott közhatalomhoz.

A magyar történeti alkotmány ezt a közhatalmat és a - a nemzet államalkotó akaratát - fejezi ki, s magába foglalja a Vérszerzõdés, Szent István intelmei, Aranybulla, illetve évezredes történelmünk törvényei és szokásai mindazon részét, amely a legnagyobb sorscsapások ellenére megtartotta nemzetünket. S amelynek örök, és igazságaiban módosíthatatlan jogelveire épülve – a jelen Alaptörvény – az örök fejlõdés és alkalmazkodás jegyében a hatalom, az igazság és az erkölcs egymás mellé rendelését rögzíti. Különös tekintettel az 1947.augusztus 20-án, megtartott (Altöttingben) magyar Országgyûlés törvényes határozatára, mely szerint: „a történelmi ezer éves alkotmány minden jogi alapja a magyar nép felfogása szerint is, a nemzet összességében – az azt jelképezõ Szent Koronában van”.

A történelmi alkotmányosságba illeszkedõ jelenkori részként, ezen államtörvény megalkotásával hazánkat olyan állammá kívánjuk formálni, amely visszatér a független magyar államok sorába, s a nemzet politikai, szellemi, gazdasági függetlensége és nemzeti önrendelkezése, hagyományainak szellemében biztosított. A hagyomány természetjogi erkölcse nélkül, maga a jog, mint társadalmi intézményrendszer értelmét veszti. A Szent Korona nélkül nincs erkölcs, nincs alkotmány, nincs magyar identitás és állam iránti tisztelet.
Ezért sem több, sem kevesebb jogot nem kívánunk, mint bármely más szabad nép, amely elkötelezte magát kultúrájának, hagyományainak megtartása és Európa békés jövõje mellett, így nem kíván lemondani sajátos történelmi-jogi múltjáról. Mivel az Alkotmány örök érvényû fejlõdés, amit hazánkban a Szent Korona értékrendje képvisel, így a jelen törvény ráépül, de nem írhatja felül. Ezért büntetni rendelünk minden olyan cselekedetet, amely az erkölcsi norma leképzését, az intézményesült szokásjogot és jogelveket megsérti, betartatni képtelen.

Jelen törvény tehát, egy hosszabban megfogalmazott normarendszer, amely nemzetvédõ államtörvény, s párhuzamos a fejlõdõképes, szokásjogi Alkotmányunkkal, ám modern módon szabályozza az állam és polgárainak cselekvési határait. A folyamatos állami mûködést biztosító magas szintû jogszabály olyan szabályozást valósít meg, amely jellegét tekintve idõrõl idõre módosítást követel. Mivel a mai történelmi korszaknak, s a kor társadalmának -tehát a Szentkorona tagjainak - elfogadott, igény, lehetõség és szükséglet alapján elkészült közmegegyezése a vállalt morális értékrendünkrõl, s jövõt építõ társadalmi-politikai céljainkról. Jelen Jelen törvényben minden jogpozitívista szabály, amely nem felel meg a Történeti Alkotmány természetjogi követelményeinek, az csak a jog külsõ alaki kellékével rendelkezik, tehát nem alkalmazható, mert tartalmilag jogtalan. A jognak pedig mindig a helyes és méltányos, nem pedig a viszonylagos igazság a tükre. Jelen törvény, mai viszonyaink között, a kor követelményeire adott korszerû válaszokkal szerves kapcsolódást fog biztosítani a történeti alkotmányhoz, s elvei alapján megszületõ sarkalatos törvényeihez.

I. FEJEZET

AZ ALKOTMÁNY ÉS A SZENT KORONA KAPCSOLATA

A Szent Korona nem csak tárgy, hanem bonyolult személyiségû személy is, sõt az állam felett álló méltányos és igazságos jog foglalata, azaz szimbolikusan maga a Történeti Alkotmány. A jelen törvény a történelmi alkotmánynak részévé akkor válhat, ha a Nemzetgyûlés elfogadja, népszavazás megerõsíti, s az idõ bizonyságot ad arra, hogy minden részletében a közjót szolgálja, ezáltal beépül a nép tudatába, s ezért a nemzet minden körülmények között magáénak érzi, megtartja és megtartatja. A rész és egész viszonyában lévõ Alaptörvény és Alkotmány így válik egységgé a nemzet tudatában, s a Szent Koronában. Egykoron a nemzet átadta szuverenitását a koronának, s ezzel vált a Szent Korona tagjává, az uralkodó pedig annak fejévé. A Szent Korona így minden hatalom és jog forrása, a legfõbb felség, ezért intézményétõl az alkotmány és az állam semmilyen módon el nem választható. Minden magyar állampolgár egyenjogú és azonos kötelezettségû tagja a koronának.

A Szent Korona a magyar állam függetlenségét és folyamatosságát, a nemzet egységét, és örökös szabadságát is megtestesítõ élõ (jogi) személy. Teste az ország testének, a földnek, a víznek, a levegõnek, az energiának jelképe. A Szent Korona - mint a nemzet megjelenítõje -, mindezen elidegeníthetetlen javak tulajdonosa. A Szent Korona e minõségében a teremtett világnak, az életnek, a természet törvényeinek a társadalmi törvényekkel szembeni elsõdlegességét, fenntarthatóságát, és ezzel együtt az eljövendõ magyar nemzedékek létfeltételeit is biztosítja.

II. FEJEZET
JOGFOLYTONOSSÁG A TÖRTÉNETI ALKOTMÁNNYAL, A MAGYAR ÁLLAM

1. §

(1) A magyar nemzet – ezen államtörvény megvitatásával és elfogadásával – helyre állítja történelmi alkotmány jogfolytonosságát, közjogi hagyományokra épülõ államiságát.
(2) Az Országgyûlés/nemzetgyûlés kötelessége, hogy jelen alaptörvény és a magyar történeti alkotmányosság alapján legkésõbb 2012. január 1-ig sarkalatos törvényekben újraszabályozza Magyarország állam- és jogrendszerének teljességét.

(3) Az úgynevezett népköztársaság és köztársaság szerveinek törvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemû rendelkezései érvénytelenek.

Jelen törvény felhatalmazza a minisztériumokat arra, hogy az úgynevezett népköztársaság és köztársaság szerveinek rendelkezéseit, amennyiben a jogrend és a jogbiztonság érdekében szükséges, a saját felelõsségére ideiglenesen hatályban tarthassa, vagy helyettük új rendelkezéseket állapíthasson meg.

Addig is, amíg a minisztérium ebben a tárgyban intézkedik, az úgynevezett népköztársaság illetve köztársaság szerveinek rendelkezései ideiglenesen alkalmazásban maradnak, amennyiben tartalmuknál fogva a történeti alkotmánnyal, illetve az annak megfelelõ törvényekkel és törvényerejû szokásjoggal nem ellenkeznek, vagy törvényes felhatalmazás körében keletkeztek és még megszüntetve nem lettek. Jelen törvény felhatalmazza továbbá a minisztériumokat, hogy a törvényhozás további rendelkezéséig rendelettel megtehesse azokat az intézkedéseket, amelyek az úgynevezett népköztársaság és köztársaság szerveinek rendelkezéseivel létesített állapot megszüntetésére és a jogrend helyreállítására szükségesek. Felhatalmazza a minisztériumokat arra is, hogy amennyiben a jelen §-ban említett rendelkezések tárgyában a törvényhozás további intézkedése szükséges, evégbõl mielõbb megfelelõ törvényjavaslatokat terjesszen a Tisztelt Ház elé.

(4) Ha bármely ellenzéki vagy hatalmi tényezõ elutasítja a jelen Alaptörvény megalkotásának jogszerûségét, akkor kötelessége az Országgyûlésnek azonnal népszavazást kiírni az Alaptörvény elfogadásáról, vagy a civil szervezésû, és az alkotmányos jogfolytonosságot helyreállító Nemzetgyûlés szükségességérõl, valamint az államforma kérdésérõl.
(5) A magyar nemzet egészének joga, hogy meghatározza saját államának formáját. A néptõl származékosan megszerzett szuverenitás birtokosa az Országgyûlés, amely így köteles az államforma kérdését népszavazás tárgyává tenni, a kormányzat számára alkalmas idõpontban. Ennek megtörténtéig a közhatalom gyakorlása jogszerûen, csupán a jelen törvény által szabályozott keretek között történhet, tehát a Rákosi-kádár jogrend jogfolytonosságának megszüntetésével.

2. §

(1) Magyarország független, demokratikus, történeti alkotmányának jogelvein alapuló: joguralmi és szociális állam.

(2) A joguralmi állam olyan jogállam, amelynek egyetlen feladata tagjai/polgárai közös akaratának érvényesítése mind az államon belül, mind nemzetközi vonatkozásokban. S minden tevékenységét az állam fölött álló igazságos és méltányos jog, a természetjogi alkotmányosság határozza meg.

(3) Az állam biztosítja minden állampolgára számára az elõbeszédben meghatározott és történelmi dokumentumokban lefektetett jogok igénybevételének lehetõségét, ugyanakkor elvárja a polgároktól a jelen Alaptörvényben lefektetett kötelességek teljesítését.

(4) A magyar joguralmi állam létezésének és mûködésének alapját csakis az idõtlen nemzettest generációinak egyértelmûen kinyilvánított akarata – továbbiakban közakarat – képezheti.

(5) Éppen ezért: a tevékeny hozzájárulás az egyértelmû közakarat kialakításához mulaszthatatlan kötelessége a nemzettest minden tagjának. E kötelesség minimuma az egyértelmû akaratnyilvánítás a törvényhozó testületek, a helyi önkormányzati képviseletek tagjainak, valamint az államelnök megválasztásánál. Aki e minimális kötelességnek egyértelmûen bizonyított, nyomós ok nélkül nem tesz eleget, nem tekinthetõ a nemzettest tagjának, elveszíti állampolgárságát/szavazati jogát és nem tarthat igényt a lefektetett jogokra.

(6) A választójogi törvényben kell megfogalmazni az állampolgárság illetve a szavazati jog elvesztésének lehetõségét, illetve a választásokon való hiányzás lehetõségeit és jogkövetkezményeit.

(7) A joguralmi államban a nemzeti értékrend és az erkölcs alkotmányos norma. Az õsi alkotmány hatálya alatt az volt a felfogás, hogy az alkotmány életforma. Jelen alaptörvény ehhez az életformához való visszatérést hivatott elõsegíteni, szolgálni.

(8) Az Országgyûlés törvényalkotó, s nincs joga az alkotmányos alapelvekkel és azok szellemével nem egyezõ törvényi változtatást kezdeményezni.

(9) Az Alaptörvény jelentõs módosítását, a jövõben csak felsõházi választás rendszerében létrejövõ – pártoktól független – Nemzetgyûlés tárgyalhatja, és az azt követõen kiírt népszavazás hagyja jóvá.

(10) Senkinek és semmilyen szervezetnek nincs joga elfogadni olyan törvényt, vagy úgy módosítani az Államtörvényt illetve a törvényeket, hogy az, létében vagy függetlenségében veszélyeztesse a magyar nemzetet, annak tagjait, vagy annak államát.

(11) A Magyarország nem csak alkotmányos hagyományához ragaszkodó joguralmi állam, hanem 1956 elvei szerinti szociális és semleges állam is. Elkötelezett a szociális értékek iránt, s alapvetõ feladata az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének elõsegítése is. Azonban feladata az indokolatlan szociális juttatások elvonása és munkahelyek biztosításával bérré alakítása. A semlegesség 1956-os követelés, melyet meg kell valósítanunk. Ki kell lépünk a – gazdasági kiszolgáltatottságunk katonai biztosítékát jelentõ – NATO-ból, s teljesítve 1848 követelését haza kell hoznunk a katonáinkat. Ki kell lépünk az EU-ból - hisz nemzetközi jogilag sem létezõ köztársaság írta alá a csatlakozást -, s korrekt elszámolást kell kezdeményeznünk.

(12) Az állam feladatainak ellátásához mozgósító erejû nemzeti humán programot kell alkotni, s az állampolgárokban fel kell szabadítani a siker és cselekvési vágyat azzal, hogy megvalósítható célokat, s erkölcsös gazdasági jövõképet mutat fel számára a kormány.

3.§

(1) Az alkotmány és részei – joghatályosan – nem szüntethetõk meg és nem függeszthetõk fel.
(2) Hatalmi fölény alkotmányt, állam vagy alaptörvényt nem írhat, nem módosíthat. Törvénysértés jogot nem alapíthat.
(3) Az Államtörvény kisebb jelentõségû módosítására az Országgyûlés a nemzettel közösen jogosult oly módon, hogy az Országgyûlés által megszavazott javaslatot, a módosítást érintõ pontonként külön-külön, az Államfõ által kiírt népszavazás útján hagyja jóvá a nemzet akkor, ha azok nem veszélyeztetik létét, s a korona fõhatalmát.
(4) Az Alaptörvény jelentõsebb módosítására, így a jelen Államtörvény megalkotására kizárólag erre a célra választott, a pártoktól és az országgyûléstõl teljesen független jogintézmény, a Nemzetgyûlés jogosult. A Nemzetgyûlés összehívása, és mûködése jelen Államtörvény szerinti felsõházi választás alapján – az 1956-os, munkástanácsok megválasztási gyakorlatával – történik.
4.§

(1) Az önrendelkezés a nemzetet illeti. Amely a közhatalmát közvetlenül népszavazás, népi kezdeményezés útján, valamint származékosan a választott képviselõi révén gyakorolja.
(2). A képviselõk választásának és visszahívásának részletes szabályait sarkalatos törvény szabályozza.
(3) Senki és semmilyen szervezet tevékenysége nem irányulhat a hatalom erõszakos, törvénytelen vagy csalással, esetleg csalárd módon történõ megszerzésére és kizárólagos birtoklására. Az õsi jogelv szerint ugyanis a fõhatalom birtoklására nem gyarló emberi személy, hanem csak a Szent Korona jogosult, mint legfõbb szuverén, s mint az államot is korlátozó, méltányos és igazságos joguralom – tehát az alkotmányosság – megjelenítõje. A koronának ugyanis minden magyar állampolgár tagja, ezért a korona nem a királyságot, hanem magát a közhatalmat jeleníti meg, s a közjó feltétlen szolgálatát várja el tagjaitól.

(4) A valódi önrendelkezés a nemzetgazdaságban csak akkor jelenhet meg, ha nemzet életminõségét érintõ törvények esetén, az országgyûlési képviselõk kétharmados többségének szavazata mellett, még népszavazási jóváhagyás is megerõsíti azokat.
5.§

(1) Magyarország hagyományos jogrendszere biztosítja a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom közötti egyensúlyt, a köztájékoztatás mûködésének kereteit, illetve az egyoldalú médiatájékoztatás tilalmát. A nemzeti köztájékoztatásnak – mint új hatalmi ágnak – a feladata, a magyar kultúra, a páratlan történelem és államszervezési erõteljes felmutatása, hiszen nemzeti büszkeség és a magyar sorskérdések kibeszélése nélkül nem lesz semmi, ami visszatartaná fiataljainkat a kivándorlástól. Mi magyarok sokat adtunk a világnak s mégis úgy tûnik, hogy identitási válságba került az ország. Véget kell ennek vetni, s ebben a kormány felelõsségét emeli ki jelen törvény. (2) A szuverenitás elsõszámú letéteményese a Szent Korona a második az államfõ. Utóbbi õrködik az államhatalmi ágak egyensúlya fölött és az Országgyûlés alkotmányellenes mûködését indokolt esetben feloszlatással megszüntetheti, mert õ a magyar alkotmányosság elsõ számú õre.

6.§

Magyarország fegyveres erõi védik a magyar nemzet önállóságát, területi épségét. A honvédelmrõl szóló új, sarkalatos törvényben vissza kell adnunk a haza fegyveres szolgálatának a megbecsülését. (lásd jelen államtörvény a 32.§)

7.§

Magyarország hivatalos nyelve a magyar. Az államalkotó népek anyanyelvükön iskolákat hozhatnak létre, s mindenkor jogukban áll az egymás közötti érintkezésben anyanyelvüket használni, ahol elérik a nemzetközileg elfogadott lélekszámot, ott a települési hivatalban is.

A magyar politikai nemzet tagjai, azaz a Szent Korona országainak államalkotó népei: magyar, horvát, román, tót, szász, rác, sváb, ruszin, örmény. Magyar nemzetet etnikai szempontból alkotó népek: magyarok, székelyek, hunok, kunok, jászok, palócok, vendek.

8.§

Magyarország fõvárosa: Budapest

9.§

Magyarország himnusza: Kölcsey Ferenc Himnusz címû költeménye, Erkel Ferenc zenéjével.

10.§

(1) Magyarország megjelenítõje a Szent Korona, amelyet a nemzet, mint önmagát is jelképezõ élõ (jogi) személyt tisztel. Nevében eljárva cselekszik, s a legszigorúbb védelemben részesíti.

Tehát a legalább ezer esztendõs államban, a királyt megilletõ közjogi hatalmat nem gyarló emberi személy, hanem korona képviseli.

(2) Magyarország zászlója három, egyenlõ szélességû piros, fehér és zöld színû vízszintes sávból áll, közepén a Szent Koronás Magyar címer, a csüngõkkel.
(3) Magyarország címere csúcsára állított harci pajzs alakú egység, függõleges tengelyében osztva. Baloldalt hétszer vágott mezõben négy ezüst, (a zászlókon fehér) és négy piros, egyenlõ magas vízszintes sáv. A tengely jobboldalán: lenn zöld hármas halom, rajta háromágú virág koronán álló fehér, apostoli kettõs kereszt, piros mezõben. A címerpajzs tetején a Magyar Szentkorona, a csüngõkkel.
(4) Történelmi nemzeti jelkép az Árpád házi hétszer vágott lobogó, amely négy fehér és négy piros, egyenlõ magas vízszintes sávból áll, továbbá a kiterjesztett szárnyú kerecsen sólyom, köznapi nevén turulmadár. Olyan zászlót és jelképet, amely sérti a magyar nemzet önérzetét, történelmi múltunkat, amely idegen országok színeit vagy jelképeit alkalmazza, sem település, sem szervezet nem használhat. Egyéb nemzeti jelképeinket és használatát a jelképtörvényben határozzuk meg, a Heraldikai Bizottság javaslata alapján.

(5) Minden magyar jelkép, bármely módon való megsértése bûncselekményt valósít meg, s ezt a törvény nem enyhíthetõ büntetési tételekkel rendelje büntetni.

(4) Állami megemlékezés kötelezettségével járó nemzeti ünnepeink:
a) március 15., az 1848-49-es joghelyreállító szabadságharc emlékére
b) augusztus 20., az államalapítás, a Korona felajánlás és Szent István király emlékére
c) október 23., az 1956. évi joghelyreállító szabadságharc emlékére
d) június 4.-e, október 6.-a és november 4.-e, nemzeti gyászemlékezések napjai.

III. FEJEZET
ALAPVETÕ JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK

11.§

(1) A magyar állam elismeri az emberek sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvetõ jogait. Az egyéni és közösségi jogok tiszteletben tartása és védelme, az állam kötelessége.
(2) Az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó részletes szabályokat törvény állapítja meg, de azok lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja.

12.§

(1) Magyarországon minden embernek elidegeníthetetlen joga van az élethez, az emberi méltósághoz és a lakhatáshoz, amelyektõl senkit sem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Az emberi élet a fogantatástól a halálig tart. A magzati létbõl adódó sajátosságokat külön törvény szabályozza.

(3) Abortuszt, csak komoly és megalapozott egészségügyi okból lehet elrendelni.
(4) Senkit sem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. Az ember klónozással történõ ismétlése tilos.

13.§

(1) Mindenkinek joga, hogy saját személyiségét szabadon kibontakoztassa, amennyiben mások jogait nem sérti, és nem ütközik az alkotmányos rendbe, vagy erkölcsi törvénybe.
(2) Magyarországon mindenkit megillet a szabadság és a személyi biztonság joga. Ettõl csak a törvényben meghatározott okokból, törvényes eljárás során lehet megfosztani az állampolgárt.

(3)Az egészséghez való jog tiszteletben tartása nem csak kötelezettséget ró az államra, hanem jogokat is. Aki nincs tekintettel a saját egészségére, s különbözõ káros, az egészségi állapotát rossz irányba befolyásoló magatartást folytat, annak az egészségügyi hozzájárulását növelni kell addig, amíg ezt a magatartást folytatja.

14.§

(1) A törvény elõtt minden ember egyenlõ.
(2) A férfiak és nõk egyenrangúak és egyenjogúak.
(3) A magyar állampolgárságot leszármazási és területi elven, honosítással és visszahonosítással lehet megszerezni.

(4) A magyar nemzettest tagja születésétõl fogva: nemre, származásra, nyelvre, vallásra, lakóhelyre, állampolgárságra való tekintet nélkül minden személy, akinek elõdei között legalább egy magyar származású és anyanyelvû felmenõje van, s eskü erejû nyilatkozatban a magyar nemzet tagjának vallja magát, továbbá vállalja és tevékenyen gyakorolja az ezzel járó alkotmányos kötelességek teljesítését.

(5). Az szétszakított nemzet tagjai - különösen a Kárpát-medencében élõk - az állampolgársági visszahonosítást a legkedvezõbb módon: egyszerûsített eljárással, térítésmentesen kapják meg.

(6) A bevándorlási engedéllyel érkezett idegen és büntetlen elõéletû személy, csak akkor szerezheti meg az állampolgárságot, ha erre erkölcsileg is megfelelõ, s magyar nyelven letette a nemzet és a közjog történetébõl elõírt vizsgát.

(7) A magyar állam, nemcsak a nemzet tagjainak, de az egykori Szent Korona tagok utódainak és a kulturálisan és genetikailag magyar eredetû népcsoportoknak is biztosíthatja az állampolgárságot a legkedvezõbb módon.

(8) Magyar állampolgársággal tehát az rendelkezhet, aki megfelel a fenti követelményeknek, vagy aki a történelmi Magyarországon született magyar felmenõk nélkül, de vállalva a sorsközösséget a magyarsággal, cselekedeteivel és tudásával szolgálja a Szent Korona országát. (9) A kulturálisan és genetikailag magyar eredetû népcsoportok felé a magyar állam kötelezettséget vállal arra, hogy - lehetõségeihez mérten - segítséget nyújt az õsi települési földjükön való autonóm létrend kialakításához, s kötelességének érzi megvédeni a szülõföldjüket elhagyni nem kívánó közösségeket, valamint történelmi emlékhelyeiket.

(10) Magyarország állampolgárai származásra, foglalkozásra, nemzetiségre, vallásra, társadalmi helyzetre, valamint bármely veleszületett jellemzõire való tekintet nélkül egyenlõ jogokat élveznek, egyenlõ kötelezettségek mellett.

(11) A kettõs vagy többes állampolgárságú magyar állampolgárok egyes tisztségekre történõ választását, kinevezését az alaptörvény vagy más törvény korlátozhatja.

15.§

(1) A hit, a lelkiismeret, a vallás és a világnézet szabadsága sérthetetlen, ezt jogszabály sem korlátozhatja. A magyar állam jogfolytonos az apostoli királysággal, s állampolgárainak többsége alapvetõen a Jézusi szeretet vallás híve. Az állam világnézeti türelmességét és az egyházak jogállását, külön sarkalatos törvény szabályozza.
(2) A vallásgyakorlás mindenki számára szabadon biztosított, azonban ez nem járhat mások jogainak, illetve a nemzeti érdek sérelmével.

(3) Senkit sem lehet hite és lelkiismerete ellenére fegyveres hadi szolgálatra kényszeríteni.

16.§

(1) A magyar állam a bejegyzett nemzetiségek állami nyilvántartásba vett tagjai számára biztosítja az önrendelkezés (autonómia) lehetõségét, melynek keretében maguk határozzák meg az alkotmányosság keretein belül, együttélésük alapelveit; saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvi oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.
(2) Ezen jogok gyakorlása nem vezethet mások jogainak sérelméhez.
(3) A magyar állam biztosítja a nemzetiségeknek az egyéni és közösségi részvételt a közéletben, s helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.
(4) A nemzetiségek tagjaival szemben semmiféle megkülönböztetés (sem negatív, sem pozitív) nem engedhetõ meg, a megkülönbözetés ugyanis büntetni rendelt bûncselekmény.

17.§

(1) Magyarországon mindenkit megillet a szabad véleménynyilvánítás joga. A valóságtól eltérõ vélemény kinyilvánítása nem sértheti egyetlen egyén, vagy közösség önérzetét sem.
(2) A magyar állam elismeri és védi az információ szabadságát. Cenzúrának nincs helye. A sajtószabadság azonban nem sértheti az általános erkölcsi, vallási normákat. Valótlanság, rágalmazó vád senkirõl nem állítható. A bizonyíthatóan szándékos vagy gondatlan félretájékoztatás bûncselekmény.
(3) Az (1) (2) bekezdésben foglaltak megsértésével kapcsolatos visszaélések részletes szabályait külön törvény rendezi.

18.§

(1) Magyarországon mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, és a személyes adatok védelméhez való jog.
(2) Házkutatást csak törvényben szabályozott okokból lehet tartani.

19.§

(1) Minden magyar állampolgárnak joga, hogy békésen, fegyvertelenül gyülekezzék az ezt szabályozó törvény keretei között, sõt kötelessége az alkotmánysértõvel szemben fellépni.

20.§

(1) Magyarország minden állampolgárának joga a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetõleg azokhoz csatlakozni.
(2) Pártpolitikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre.
(3) Magyarországon a pártok az alaptörvény és jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. A pártok részére állami támogatás nem adható.

A pártok kizárólag a tagjaik által befizetett tagdíjakból gazdálkodhatnak, és kampányt csak a közmédia térítésmentes segítségével folytathatnak.
(4) A pártok közhatalmat nem gyakorolhatnak. Pénzügyi felügyeletüket az ÁSZ, törvényességi felügyeletüket pedig a felsõház köteles ellátni. Bármely párt pénzügyi visszaélése esetén a felügyeleti szervek, bíróságnál kezdeményezhetik feloszlatását.

(5) Minden magyar állampolgárnak joga, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon.
(6) Minden állampolgár szabadon gyakorolhatja a sztrájkjogot, az ezt szabályozó törvény keretei között.

21.§

(1) Magyarországon a tulajdon, a birtokjog és az öröklési jog biztosított.
(2) A tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekbõl, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
(3) Az elidegeníthetetlen nemzeti vagyon a Szent Korona örökös tulajdona. Ennek részei:
a) Magyarország, illetve a Szent Korona földterülete
b) a föld méhének kincsei
c) a felszín alatti vízkészlet
d) a folyóvizek és holtágak, közcélú felszíni vízi csatornák a természetes vízzel közvetlen kapcsolatban lévõ tavak, valamint ezek medre,
e) a vízfolyások elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget,
f) az országos közutak, vasutak, vízi utak és az országos közforgalmú kikötõk, a nemzetközi közforgalmú repülõtér, továbbá az ország területe feletti légtér,
g) a távközlésre felhasználható frekvenciák,
h) az atomenergia alkalmazását szolgáló üzemi létesítmények, berendezések és nukleáris anyagok,
i) a közmûvek, az energiaszolgáltatás és továbbítás hálózata,
j) a külön törvény szerint a nemzeti kulturális örökség részévé nyilvánított értékek. Illetve minden a területén született szellemi termék, amelyre a közösséget képviselõ államnak elõvételi joga van.
(4) A nemzeti vagyon magántulajdonba nem kerülhet.
A nemzeti vagyon egyes elemei felett kizárólag magyar állampolgárságú természetes személy szerezhet birtokjogot, amíg tevékenysége nem irányul a közjót biztosító Szent Korona ellen.
A nemzeti vagyon egyes elemei felett külföldi természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet használati jogot szerezhet külön jogszabályban meghatározott feltételekkel.
(5) A Nemzeti Földalap terhére bármely felnõtt magyar állampolgár saját maga illetve családja ellátására, általuk történõ mûvelésre termõföldet igényelhet.
(6) A nemzeti vagyonnal kapcsolatos szabályok további részleteit külön törvény szabályozza.

22.§

Magyarországon minden ember jogképes. A jogképesség az embert, fogantatásának orvosilag valószínûsíthetõ idõpontjától kezdve illeti meg.

23.§

(1) Magyarországon a bíróság elõtt mindenki egyenlõ. Mindenkinek joga van a független, pártatlan bíróság elõtti nyilvános tárgyaláshoz. A bíróság zárt tárgyalást rendelhet el, amennyiben a tárgyalás katonai titkot, vagy más nemzeti érdekbõl titkosított ügyet érint.
(2) Senki sem tekinthetõ bûnösnek, amíg bûnössége bizonyítást nem nyert.
(3) A büntetõeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga.
(4) Magyarországon mindenkit megillet a jogorvoslat joga.

(5) Magyarországon a szokásjog jogforrási erejét – különösen a büntetõjogban – hosszú idõ óta nem ismerték el. Alkalmazták viszont a keretjogszabályokat, amelyek áttörték az uralkodó jogfelfogást, sõt az EU jogharmonizáció miatt is ez történt. (pedig a nullum crimen elvének megfelelõen csak az lehetett bûncselekmény, amit a törvény minõsít annak) Az igazságosság szokásjogát tehát a független bíróságoknak kell lassan visszavezetni az ítélkezési gyakorlatba.

24. §

(1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is.
(2) Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit, csak a törvénynek megfelelõen hozott határozat alapján lehet kiutasítani.

25.§

Magyarországon mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet/panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé, s annak válaszadási kötelessége van.

26.§

(1) Magyarországon mindenkinek joga a munka és foglalkozás szabad megválasztására, a kényszermunka viszont tilos.

(2) Nem minõsül kényszermunkának a bûncselekmény miatt elítélt személy munkára kötelezése.
(3) Az egyenlõ munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlõ bérhez van joga.
(4) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minõségének.
(5) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidõhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.

(6)Az állam kötelessége, hogy minden ésszerû eszközt felhasználva, pl. a hivatalos munkaidõ lecsökkentésével, állami beruházásokkal, vállalkozást segítõ módszerekkel, kert / termõföld biztosítással és az élelmiszer feldolgozóipar ujjászervezésével, a dolgozni akaró és tudó személynek biztosítsa a tevékeny élet lehetõségét a megalázó segélyezés helyett.

27.§

Magyarország tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és mûvészeti élet szabadságát, a tanszabadságot, a tanítás és nevelés szabadságát, de nem támogatja a nemzeti érdek ellen ható tanításokat, elõadásokat, kiállításokat és kiadványokat, melyek büntetõjogilag is üldözendõk.

28.§

(1) Az állam polgárai számára biztosítja a mûvelõdéshez, az alkotmányos tudathoz való jogot.
(2) A magyar állam ezt a jogot az ingyenes és kötelezõ óvodai és általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhetõ közép és felsõfokú oktatással, továbbá a felsõfokú oktatásban résztvevõk - tanulmányi eredményétõl függõ - anyagi támogatásával valósítja meg. A nevelési és oktatási intézmények feladata nemcsak a tanítás, az ismeretek átadása, hanem a nemzeti nevelés, az erkölcsi és szellemi értékek személyiséget alakító közvetítése, valamint a társadalmilag hasznos, egyéni képességek felderítése és kifejlesztése. Az oktatás-nevelés költségeit a külföldre távozó személy köteles megtéríteni a társadalomnak.
(3) Az egyházi, alapítványi és magániskolák létesítésének jogát az állam biztosítja.
29.§

(1) A házasság és a család – valamint a legmagasabb rendû nõi hívatás az anyaság – az államrend különleges védelme és ellenõrzése alatt áll.
(2) A gyermekek gondozása és nevelése a szülõk természetes joga és elsõrendû kötelessége.
(3) A szülõk kötelesek kiskorú gyermekük erkölcsi, lelki, szellemi és testi nevelésérõl és taníttatásáról minden körülmények között gondoskodni.
(4) A házasságra, családalapításra és gyermeknevelésre kizárólag különnemû párok jogosultak.

30.§

(1) Magyar állampolgárságtól – hûtlenség esetét kivéve – senkit sem lehet megfosztani, vagy magyar állampolgárt Magyarország területérõl kiutasítani.

(2) Magyar állampolgár külföldrõl – hûtlenség esetét kivéve – bármikor hazatérhet.
(3) A politikai üldözöttek – méltányosságból – menedékjogot élveznek Magyarországon, ha az üldözés ténye bizonyítható, s ha az üldözés erkölcsileg is elítélendõ.

31.§

(1) Magyarországon alsóházi választójoggal rendelkezik minden 21 éves, legalább általános iskolai végzettséggel rendelkezõ magyar állampolgár, akinek állandó lakcíme van Magyarországon, s jövedelmével, illetve vagyonával arányosan járul hozzá a közterhekhez. (2) Magyarországon képviselõnek választható minden nagykorú, választójoggal rendelkezõ, büntetlen elõéletû magyar állampolgár, aki semmilyen diktatórikus pártnak, vagy azok utódpártjainak nem volt tagja, valamint soha, semmilyen titkosszolgálatban nem volt beszervezett, s errõl nyilatkozatot tesz. Továbbá mentes és mindenféle családtörténeti problémáktól – apa-fiú, anya-lány, apa-anya kapcsolati zavaroktól, illetve letette az elõírt vizsgát a magyar történelem és közjog témájából, valamint igazoltan letöltötte a két éves, honvédelmi szolgálatot, akár fegyveres, akár polgári önkéntesként.

(3) Nem lehet képviselõjelölt az sem, aki kormányzati, vagy pártbizalmi pozíciót töltött be 1990 elõtt, illetve részt vett a közvagyon magánosításában, de feltétel az is, hogy ne legyen kettõs állampolgár és a Kincstárnak se tartozzon.

(4) A jelöltnek részletes programját és vagyonnyilatkozatát a választó kerületében és országosan is nyilvánosságra kell hoznia, mert hazánkban csak olyan személy irányíthat bármely szinten, - az egyes szakintézményektõl, a települési önkormányzatok, parlamenti szakbizottságok tagságán át a miniszteri, illetve államfõi szintig -, aki alkalmasságát bizonyítja és vagyoni helyzetét is teljes mértékig a választók elétárja. (5) A Felsõházban az elcsatolt területek arányos felsõházi képviseletét vállaló személyek lehetnek kettõsállampolgárok, a magyar mellett a lakóhelyük szerinti utódállam polgárai is.
(6) Ki van a választójog gyakorlásából zárva az, aki elmebeteg, közsegélybõl él, gondnokság, csõd vagy erkölcsrendészeti felügyelet alatt áll, akit politikai jogainak felfüggesztésére ítéltek, aki letartóztatásban van, akit vád alá helyeztek, vagy egy ideig az, akit a törvényben felsorolt bûncselekményekért vagy fegyelmileg elítéltek.

32.§

(1) A haza védelme Magyarország minden állampolgárának szent kötelessége.
(2) Az állam közhatalmi intézményeiben vezetõ tisztséget csak olyan személy tölthet be, aki önkéntes vagy sorkatonai szolgálatot teljesített legalább két esztendõn keresztül.

(3) Az állampolgárok általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetõleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek. A honvédelmi kötelezettség részletes szabályait külön sarkalatos törvény tartalmazza.

33.§

(1) Minden természetes és jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet köteles – az APEH számára átlátható módon - jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni.
(2) B) Az önadózás rendszerét meg kell szüntetni. Minden jövedelembõl - munkabér, tõke, kamat, osztalék, stb. után, vonják le az adót, s a kifizetõhelyeket terhelje ezért felelõsség. (3) A közterhekre vonatkozó részletes szabályokat külön törvény tartalmazza.

34.§

(1) Rendkívüli állapot, szükségállapot idején az alapvetõ jogok gyakorlása - 12. § (1), (3), 13.§ (2), 14. § (2), 15. §, 16.§, 22. §, 23.§,29. § (2), 30.§, 36.§ kivételével - felfüggeszthetõ vagy korlátozható.
(2) Az alapvetõ jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások, bíróság elõtt érvényesíthetõk.

35.§

A magyar állam kötelessége, hogy a területén élõ polgárai számára a legmagasabb szintû testi, lelki és szellemi egészséget, a betegségek megelõzését, esélyegyenlõséget biztosítsa.

36.§

A magyar állam kötelessége, hogy valamennyi állampolgára érdekeit képviselje. Szervezze és biztosítsa számukra a társadalmilag hasznos munkát és jövedelmet, valamint a szociális biztonságot, az öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság, és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges ellátást.

IV. FEJEZET
AZ ÁLLAMFÕ

37.§

(1) Az Államfõ a Szent Korona után a legfõbb közjogi méltóság, s azt a szerepet illetve hivatalt tölti be, amelyet a magyar történelem folyamán a mindenkori nádor viselt a király távollétében.
(2) Magyarország Államfõje a Szent Korona legmagasabb szintû képviselõje a bel- és külkapcsolatokban. Az Államfõ elnevezése az államformáról szóló népszavazás függvénye.
(3) Az Államfõ gondoskodik az alkotmány tiszteletben tartásáról, döntései útján biztosítja a közhatalom rendezettségét, valamint õrködik az államszervezet alkotmányos mûködése felett.
(4) Az Államfõ õrködik az állam és a Szent Korona szuverenitása és biztonsága, területi sérthetetlensége és oszthatatlansága, továbbá az államközi szerzõdések megtartása felett.

(5) Államfõvé az a választójoggal rendelkezõ személy választható, aki erkölcsileg feddhetetlen, egyéni életútja és szaktudása alkalmassá teszi erre, s a 31§ bekezdéseinek megfelel, valamint pályázatából kitûnik, hogy rendkívüli adottságokat, elõrelátást és felelõsségtudatot bizonyított.

(6) Az Államfõt a nemzettest akaratnyilvánításra jogosult és kötelezett tagjai közvetlenül választják.

38.§

(1) Az államfõi jelöléshez legalább 50.000 választópolgár ajánlása szükséges.
(2) Az államfõt 10 évre választják, az általános, egyenlõ és közvetlen, titkos választójog alapján, a leadott érvényes szavazatok többségével.
(3) Államfõvé az a választójoggal rendelkezõ személy választható, aki erkölcsileg feddhetetlen, egyéni életútja és szaktudása alkalmassá teszi, valamint a 31§ bekezdéseiben foglaltaknak megfelel, s jelölését megelõzõen kizárólag magyar – esetleg utódállami és magyar – állampolgársággal rendelkezett, s titokban sem kötõdik egy párthoz sem.
(4) Az Államfõ választását a felsõház elnöke tûzi ki a hivatalban lévõ Államfõ megbízatási idejének lejárta elõtt legalább 30 nappal.
(5) Amennyiben az Államfõ megbízatása a hivatali idõ lejárta elõtt, az 54.§ (1) bekezdés b-g pontjaiban foglaltak szerint szûnik meg, a felsõház elnöke a megbízatás megszûnésétõl számított 30 napon belül kiírja a választást. Az elsõ és második fordulót, a megbízás megszûnésétõl számított 60-90 napon belülre kell kiírni, munkaszüneti napra, az (1) (2) bekezdésben foglaltak szerint.
(6) Az államfõ jelölésére önkormányzat, civilszervezet, egyház, szakszervezet, egyetem, tudományos intézmény, valamint önjelölés esetén magánszemély is jogosult.

(7) Az ajánlások OVB-nek történõ leadása után az államfõ jelöltek benyújtják pályázataikat a felsõház elnökének, aki azokat köteles az Ogy. honlapján 3 napon belül nyilvánosságra hozni. A nemzeti köztelevízió a választások elõtt 60 nappal meghirdeti a pályázók nyilvánosan kisorsolt részvételi beosztásával, államilag közvetíteni rendelt vitaesteket. Semmilyen más természetû reklámot, vagy megjelenést a törvény nem engedhet az államfõ választás kapcsán.

(8) Az Államfõ választásának további szabályait külön törvény tartalmazza.

39.§

(1) Az Államfõ megbízatási ideje hivatalba lépése napjától kezdõdik, s részére az Országgyûlés két háza együttes ülésen, 30 napon belül tiszteletdíjat állapít meg.
(2) Az Államfõnek mentelmi joga van.

40.§

Az Államfõ tisztsége összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi, és politika tisztséggel megbízatással, vagy párthoz kötõdéssel. Az államfõ semmilyen más hivatalt nem viselhet, s nem lehet országgyûlési képviselõ sem. Más keresõ foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért - a szerzõi jogi védelem alá esõ tevékenységet kivéve - díjazást nem fogadhat el.

41.§

(1) Az Államfõ hatáskörét, akadályoztatása vagy hivatali idõ elõtti megüresedés esetén átmenetileg a felsõház elnöke gyakorolja, azzal a korlátozással, hogy az Országgyûlést nem oszlathatja fel.
(2) A felsõház elnöke, az Államfõ helyettesítése idején képviselõi jogait nem gyakorolhatja, és helyette az elnöki feladatát a felsõház által kijelölt alelnök látja el.

42.§

(1) A magyar államot az Államfõ képviseli a Szent Korona nevében.

Jogosult az Országgyûlés ülésének elnapolására, kellõ indokkal a feloszlatására.

(2) Az államfõ nevezi ki azt a kormányfõt, aki élvezi a miniszterek, illetve az Országgyûlés bizalmát. Az Államfõ kellõ indokkal, felmentheti a miniszterelnököt is.
(3) Azon törvényeket melyekkel nem ért egyet, több alkalommal is visszaadhatja az országgyûlésnek megfontolásra. A kihirdetését azonban 10 hónap után nem tagadhatja meg.

(4) Az Államfõ megbízza és fogadja a nagyköveteket és követeket.
(5) Az Államfõ az Országgyûlés törvénybe foglalt döntését követõen ratifikálja, illetve felmondja a nemzetközi egyezményeket.

43.§

Az Államfõ a belsõ és külsõ állambiztonsági ügyek általános irányítója. Tanácsadó testülete e téren az Országgyûlés illetékes bizottsága.

44.§

Az államfõ a fegyveres erõk fõparancsnoka.

45.§

(1) Az Államfõ részt vehet és felszólalhat az Országgyûlés és az országgyûlési bizottságok ülésein. Javaslatot tehet, szükség esetén utasíthatja az Országgyûlést törvény vagy határozat megfontolására.
(2) Az Országgyûlés által elfogadott, ki nem hirdetett törvény esetén az Államfõ elõzetes normakontrollt kezdeményezhet.
(3) Kitûzi az országgyûlési és helyi önkormányzati általános választásokat.
(4) Ezen Államtörvényben meghatározott feltételek esetén feloszlathatja az Országgyûlést.
(5) Az Államfõ jelöltjei közül az Országgyûlés egyszerû többséggel választja meg
- Az Állami Fõügyészt
- A Magyar Nemzeti Bank elnökét
- Az Állami Számvevõszék elnökét

- Az Országos Igazságügyi Tanács ajánlására, a Tanáccsal közösen jelölik a Legfelsõ Bíróság elnökét

46.§

Az államfõ népszavazást kezdeményezhet.

47.§

Az Államfõ megbízza és felmenti az egyetemek rektorait és tanárait, kinevezi és elõlépteti a tábornokokat, bírákat, megerõsíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét.

48.§

Az állam szempontjából különösen jelentõs ügyekben az összehívhatja a kormány ülését, ahol az ülésvezetés joga az Államfõt illeti.

49.§

Az államfõ dönt a szokványostól eltérõ állampolgársági ügyekben.

50.§

Az államfõ gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát.

51.§

Az Államfõ adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket, és engedélyezi viselésüket.

52.§

(1) Az Államfõ dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal.
(2) A Koronatanács az Államfõ döntéseit segítõ, egyeztetõ, véleményformáló testület, amely az Államfõválasztás alkalmával legtöbb szavazatot kapó, legfeljebb 10 személybõl áll. Az Koronatanácsba csak olyan jelölt kerülhet be, akire a választás során legalább 100.000 szavazatot adtak, és a 31§ (2,3,4,5,6) bekezdésében foglaltaknak megfelel.

53.§

Az Államfõ irányításával mûködik az Államfõi Hivatal. Az Államfõ állapítja meg a hivatal szervezeti és mûködési szabályzatát, nevezi ki és menti fel annak vezetõjét. A hivatal költségvetését az Országgyûlés határozza meg, és az Állami Számvevõszék útján ellenõrzi.

54.§

(1) Az Államfõ megbízatása megszûnik:
a) a megbízatás idejének lejártával,
b) visszahívásával
c) az Államfõ halálával,
d) a feladatkör ellátását 90 napon túl lehetetlenné tevõ állapottal,
e) az összeférhetetlenség kimondásával,
f) lemondással,
g) az Államfõi tisztségtõl való megfosztással.
(2) Az országgyûlési képviselõk egyötödének indítványára a Legfelsõbb Bíróság állapítja meg, hogy az Államfõ, feladatkörének ellátását 90 napon túl lehetetlenné tevõ állapotban van.
(3) Ha az Államfõvel szemben tisztsége gyakorlása során összeférhetetlenségi ok merül fel, az országgyûlési képviselõk egyötödének indítványára, az összeférhetetlenség kimondásáról a Legfelsõbb Bíróság dönt.

55.§

(1) Az Államfõ személye sérthetetlen. Védelmét külön törvény biztosítja.
(2) Amennyiben az Államfõ tisztsége gyakorlása során az Alkotmányt, az Alaptörvényt, vagy más törvényt megsért, vele szemben az országgyûlési képviselõk egyötöde indítványozhatja a felelõsségre vonást. Ez esetben az Országgyûlés felfüggeszti az Államfõ mentelmi jogát.
(3) Az Országgyûlés határozatának meghozatalától kezdõdõen a felelõsségre vonási eljárás befejezéséig az Államfõ hatáskörét nem gyakorolhatja.
(4) Az Államfõ cselekedeteit és mulasztásait a Felsõház bírálhatja el, fellebbezési fórum a Legfelsõbb Bíróság
(5) Ha a Felsõház illetve a Legfelsõbb Bíróság az eljárás eredményeként a törvénysértés tényét megállapítja, az Államfõt tisztségétõl megfosztja, s Államfõ-választáson többé nem indulhat.
(6) Amennyiben az Államfõ bûncselekményt követ el, tisztségétõl történõ megfosztása után a büntetõeljárás rendes bíróság elõtt zajlik.

56.§

Az Államfõ tisztét csak akkor gyakorolhatja, ha az Országgyûlés elõtt, az országos köztelevízió által közvetítve leteszi az Államfõi esküt.

V. FEJEZET
AZ ORSZÁGGYÛLÉS

57.§

„B” változat

Az Országgyûlés

Törvényhozási rendszerének 1956 tapasztalataira épült átalakítása

I. Törvényhozó testületek

(1) A magyar joguralmi államban a törvényhozó hatalmat (legislativa) két, egymástól független Törvényhozó Testület (továbbiakban: T.T.) gyakorolja:

a) A Politikai Parlament (továbbiakban PP vagy Alsóház) és

b) Az Önkormányzatok Országos Tanácsa (továbbiakban ÖnOT vagy Felsõház).

(2) A PP tagjait a választójoggal rendelkezõ polgárok választják az eddig ismert alapokon, tehát világnézeteket, eszméket, ideológiákat képviselõ csoportok jelölései alapján. Ilyenek elsõsorban a politikai pártok a mai formájukban, ide tartoznak azonban – per definitionem – pld. az egyházak is. Az eddigi gyakorlattól eltérõen tehát a parlamenti választásokon a törvényesen elismert egyházak is állíthatnak jelölteket. A jelölések és a jelöltek teljesen egyenrangúak, de a választásokon képviselõjelölt csak az lehet, aki a magyar nemzet és közjogának történetébõl az elõírt vizsgát letette. (3) A PP-ban (vagy alsóházban) találnak helyet a nemzeti kisebbségek öntörvényûen megalkotott képviseleteinek jelöltjei is. (4) A PP-be választható képviselõk száma 176. (5) Az ÖnOT (vagy felsõház) a megyék, városok, megyei jogú városok, a fõváros és a határontúli magyarok közgyûléseinek küldötteibõl áll. A küldöttek száma 176.

II. Választókerületek

(6) Választókerületek a megyék eddigiekben is kijelölt választókerületei és a megyei jogú városok, Budapesten és a nagyvárosokban a városkerületek.

(7) Az egyes kerületekben megválasztható képviselõk száma a választókerület lélekszámának az ország összlakosságához viszonyított arányszámától függ.

(8) A kerületben esetleg élõ nemzetiségi kisebbség képviselõinek számát a kisebbség lélekszámának a választókerület összlakosságához viszonyított arányszáma szabja meg. A nemzetiségi kisebbségek azonban akkor is választhatnak képviselõt, ha erre az arányszám alapján nem lenne lehetõségük. A nemzetiségi kisebbségek képviselõi a PP-be delegálhatók, a felsõházba pedig az önkormányzati választások jelölés nélküli rendszerébõl kerülhetnek.

III. Képviselõjelölések

(9) Érvényét veszti az eddig hatályos választási törvény fejezete, (4-60 §), amely a jelölésekre, jelölõ szervezetekre, a jelöltekre, valamint az ajánlásokra vonatkozik.

(10) Az önkormányzati választás – illetve a felsõházi képviselõválasztás - jelölõk és jelöltek nélkül folytatandó le, ami értelemszerûen kizárja az ajánlásokat is.

(11) Az alsóházba küldendõ képviselõk jelölésére viszont jogosultak az (1) alatt megnevezett testületek.

(12) A PP-be küldendõ képviselõjelöltként olyan személyek állíthatók fel, akik:

a) betöltötték 21. életévüket, s nem vettek részt a közvagyon magánosításában

b) eredményesen lezárt középiskolai vagy szakmai képzettséggel rendelkeznek

c)1990 elõtt nem viseltek kormányzati, vagy pártpozíciót,1990 óta büntetlen elõéletûek,

d) letették az elõírt vizsgát a magyar nemzet és közjogának történetébõl, valamint alávetik magukat múltjuk átvilágításának s ennek alapján kizárható minden gyanusítás arra vonatkozóan, hogy érintettek lehetnek bûncselekmény vagy ügynök múlt által, sõt errõl a nyilatkozatot is juttatnak el a válsztási bizottságokhoz, helyi és országos szinten.

e) a választásokon való indulásukat megelõzõen legalább öt éven át bejelentett lakhellyel rendelkeztek a választókerületben,

f) részletes programjukat és vagyonnyilatkozatukat nyilvánosságra hozták

g) Nincs a adótartozásuk, s vagyonarányosan járulnak hozzá a közterhekhez

(13) Két testület nem állíthat fel azonos jelöltet, s egy személy nem léphet fel két (vagy több) testület jelöltjeként.

IV. A PP (alsóház) képviselõinek megválasztása

(14) A PP-be és az ÖnOT-ba küldendõ képviselõket párhuzamosan, egy idõben választják.

(15) A PP-be küldendõ képviselõk választása az eddig érvényes törvényeknek megfelelõen, de egy fordulóban bonyolítandó le, azonban az ajánlószelvények (kopogtatócédulák) gyûjtése feleslegessé válik.

(16) A PP-be választandó jelölteket állító testületek legalább két jelöltet neveznek meg. A választó jelöltet választ, szavazatát a jelölõ testület nem veheti igénybe más jelölt számára.

(17) A választó a PP-be a megnevezett jelöltek közül egy jelöltet választhat. Érvénytelen minden szavazólap, amelyen egynél több jelölt van megjelölve.

(18) PP-listán induló testületek delegálható képviselõinek számát az egyes testületek jelöltjei által elnyert szavazatok számának a választókerületben leadott összes, érvényes zavazatok számához viszonyított százalékos aránya szabja meg. Amennyiben valamely szervezet kevesebb jelöltet állított fel, mint ahány képviselõt delegálhatna a fenti arányszám alapján, meg kell elégednie jelöltjeinek delegálásával.

(19) Olyan szervezetek, amelyeknek jelöltjei nem tudták megszerezni a választókerületben leadott, érvényes szavazatoknak legalább 5%-át, nem küldhetnek képviselõt a PP-be. Az ilyen jelöltekre ledadott szavazatok elvesznek, azaz érvénytelennek tekintendõk.

(20) Az egy választókerületbõl a PP-be delegálható képviselõk száma nem haladhatja meg a választó-kerületet megilletõ számot, azaz a választókerület lélekszámának az ország összlakosságához viszonyított arányszámát.

Amennyiben a választókerületben érvényesen megválasztott képviselõjelöltek száma ezt meghaladja, az egyes testületek kötelesek képviselõik számát úgy csökkenteni, hogy a tényelegesen delegált képviselõk aráyszáma pontosan – vagy leglábbis megközelítõen – megfeleljen a (18) alatt megjelöt arányszámnak.

(21) A PP-listán jelölteket felállító szervezetek maguk fedezik a jelöléssel és a választással kapcsolatos költségeket. A választások befejezése és a kormány megalakulása után benyújthatják igényüket valós és igazolt költségeik megtérítésére az államháztartásból. Választási költségként azonban kizárólag plakát és szórólap készítés számolható el, s ennek darabszáma sem haladhatja a választókerület polgárainak számát.

(22) Nem támaszthatnak költségmegtérítési igényt olyan testületek, amelyek az 5%-os küszöb miatt nem küldhetnek képviselõt a PP-be.

(23) A nemzetiségi kisebbségek öntörvényûen megalakult szervezetei mindenképpen igényelhetik valós és igazolt választási költségeik megtérítését.

V. Az ÖnOT képviselõinek megválasztása

(24) Az ÖnOT (felsõház) képviselõinek megválasztása a PP-képviselõk megválasztásával párhuzamosan, tehát egy idõben megtartandó helyi önkormányzati választások alapján két lépcsõben történik.

(25) A helyi önkormányzati választások minden eddigi gyakorlattól eltérõen, de az 1956-os forradalomban sokszorosan bevált s ezáltal szentesített módszer szerint jelölések és jelöltek nélkül bonyolítandók le.

(26) A helyi önkormányzati választásokon kiadott szavazólapokon csupán a betöltendõ tisztségek megjelölése szerepel:

a) 10.000 vagy annál kisebb lakósságú településeken:

helyi önkormányzati képviselõ

polgármester

megyei küldött

helyi kisebbségi képviselõ

b) 10.000-nél több lakosú településeken:

választókerületi képviselõ

polgármester

megyei küldött

helyi kisebbségi képviselõ

c) megyei jogú városokban:

választókerületi képviselõ

polgármester

közgyûlési képviselõ

helyi kisebbségi képviselõ

d) fõvárosban:

választókerületi képviselõ

polgármester

fõpolgármester

közgyûlési képviselõ

heyi kisebbségi képviselõ

(27) A szavazólap A4 nagyságú, 5 x 7,5 mm-es hálózattal ellátott papír, amelyen a betöltendõ tisztségek megjelölése után a választópogár három sorban, nyomtatott nagy betûkkel (verzáliákkal) megadhatja a kérdéses tisztségre választott egy személy családi és utónevét, lakcímét, valamint a kétségtelen azonosításhoz még esetleg szükséges, további adatokat.

(28) A választópolgár minden tisztségre – a testületi tisztségekre is – csak egyetlen személyt választhat.

(29) Önkormányzati tisztségre minden olyan személy választható, aki maga is rendelkezik választójoggal s akinek a település/választókerület a választásokat megelõzõen legalább öt éve állandó tartózkodási helye.

(30) Polgármesteri/fõpolgármesteri tisztségre, valamint a megyék, megyei jogú városok és a fõváros közgyúlésébe nem választható olyan személy, aki nem felel meg a jelen Alaptörvény 31§ bekezdéseiben megjelölt feltételeknek.

(31) A megválasztott személyek a tisztséget csak bizonyítható, nyomós személyi okok alapján utasíthatják vissza.

(32) Az egy személyt illetõ tisztségeket (polgármester/fõpolgármester) azokkal a személyekkel kell betölteni, akiket a legtöbb választó nevezett meg a tisztségre.

(33) A testületek (helyi önkormányzat, helyi kisebbségi önkormányzat, megyei, megyei-városi, fõvárosi közgyûlés) tisztségeinek betöltésénél a megnevezések gyakoriságának sorrendje mérvadó.

(34) Amennyiben a választók által megválasztott képviselõk száma kisebb a testület számára elõírt létszámnál, a ténylegesen megválasztott képviselõk maguk döntenek egyszerû szavazással arról, hogy

a) munkájukat kisebb létszámmal végzik, vagy

b) maguk választása alapján kiegészítik a testületet az elõírt létszámra.

(35) A megyék, városok, megyei jogú városok és a fõváros közgyûlésének legelsõ feladata az ÖnOT-ba köldendõ képviselõk megválasztása.

(36) Az ÖnOT-ba küldhetõ képviselõk számára nézve az 57.§ (7) bekezdés az irányadó.

(37) Az ÖnOT-ba (felsõházba) nem delegálható olyan személy, aki nem felel meg az Alaptörvény 31§ (2,3,4,5,6) bekezdésében foglaltaknak.
(38) Az ÖnOT-ba a legnagyobb lélekszámú civilszervezetek jelölése alapján lehet nemzet érdekében kiemelkedõ teljesítményt nyújtó személyek közül sorsolással kijelölni 40 fõt. Õket az Államfõ is kinevezheti, de a megválasztott ÖnOT képviselõk is szavazhatnak a megalakuláskor a befogadásukról.

(39) A határon túli nemzetrészek képviselõi ugyanezen választási rendszer alapján kerülnek ki és megnevezésre, azzal a különbséggel, hogy minden elcsatolt területrõl a két legtöbb szavazatott kapott képviselõ jogosult a felsõházi tagságra.

(40) Az elcsatolt területek és a diaszpóra képviselõinek minimálisan ötvenezer szavazattal kell rendelkezniük. A felsõházi képviselõjelöltek felsõ határa az elcsatolt területekrõl:

Õrvidék: 2 fõ

Felvidék: 2 fõ

Kárpátalja: 1 ruszin és 1 magyar anyanyelvû

Erdély Székelyföld nélkül: 2 fõ

Székelyföld: 2 fõ

Délvidék: 2 fõ

Horvátország: 1 horvát és 1 magyar anyanyelvû

Szlovénia: 2 fõ

Európai és amerikai diaszpóra képviselõi: 1-1 fõ

A világban szétszórt magyarok és a testvérnépek szövetségének képviselõi: 1-1 fõ

(41) Az Országgyûlés elsõ feladata a legfõbb végrehajtó szerv, a kormány minisztereinek a szigorúan szakmai alapon történõ megválasztása, s majd a miniszterek választanak elnököt, akit csak az államfõ nevezhet ki a kormány vezetõjének, azaz miniszterelnöknek. (Ezzel megváltozik a német mintából kölcsönzött, s tõlünk nagyon is idegen kancellári rendszer)

(42) A második kötelessége az elõzõ törvényadó testületek által hozott törvények, illetve az elõzõ kormányok által megkötött szerzõdések, és rendeletek felülvizsgálása arra vonatkozóan, hogy azok mennyiben felelnek meg a történeti alkotmány és jelen törvény követelményeinek. Különös gond fordítandó a szomszédos államokkal kötött ún. alapszerzõdésekre, és mindenekelõtt az Európai Unióval kötött szerzõdésekre. Azok a törvények és szerzõdések, amelyek nem állják meg helyüket a hagyományos magyar jogelvek tekintetében, semmisnek tekintendõk. (43) A megválasztott, illetve delegált képviselõk visszahívhatók, amennyiben a programjukban vállaltak ellen, vagy képviselõhöz nem méltó dolgot tesznek. A visszahívásra a képviselõ által képviselt választópolgárok többsége jogosult a választási törvényben meghatározott szabályok szerint (44) A jelen rendszerben az elsõ kamara dominánsan pártpolitikai jellegét ellensúlyozni tudja a második kamara, hiszen az már önmagában hibás, ha egy testületnek magán kívül senkit sem kell tekintetbe vennie, ha nincs felette semmilyen kontroll, ha nincs ellensúly és fék.

57§

„C” változat

(1) a) A magyar államban két egymástól független törvényhozó testület alkotja a hét évre megválasztott Országgyûlést és gyakorolja a törvényhozó és kormány-ellenõrzõ hatalmat.

b) Az Alsóház – mint politikai parlament, a továbbiakban PP. – az eddigi gyakorlat szerinti képviseleti rendszerben, a világnézeteket képviselõ csoportok jelölései alapján nyerik el a képviselõséget az ország 176 választókerületében. Pártok, egyházak, egyesületek, alapítványok is állíthatnak jelölteket, és magánszemélyek is indulhatnak, ha a c) pont feltételeinek megfelelnek.

c) Az alsóházi 176 országgyûlési képviselõ azok lehetnek, akik megfelel a 31§ (2,3,4,5,6) bekezdésekben foglaltaknak, s önkéntesen vállalják a választók 51 százaléka általi visszahívhatóság feltételeit.

(2)

a) A Felsõház – azaz 176 fõs Önkormányzati Tanács – képviselõit az 1956-os forradalomban szentesített módszer szerint, azaz jelölések nélkül választják meg, de két lépcsõben.

(Így feleslegessé válik külön országgyûlési és külön önkormányzati választások megtartása. Ezáltal az Alsó- és Felsõház képviselõinek választása azonos idõben, párhuzamosan történhet.)

b) Az új típusú – önkormányzati – szavazócédulákon nem szerepelnek jelöltek nevei, csak a tisztségek, s így a szavazócédulákra maga a választópolgár írhatja be az általa javasolt neveket a megfelelõ tisztségek mellé.

c) Az önkormányzati szavazólapokon csupán a következõ betöltendõ tisztségek szerepelhetnek:

– 10.000 fõs, vagy annál kisebb lakosságú településeken:

- polgármester

- megyei küldött

- helyi önkormányzati képviselõ és

- helyi kisebbségi képviselõ

– 10.000 fõnél több lakosú településen: - polgármester

- megyei küldött

- választókerületi képviselõ

- helyi kisebbségi képviselõ

– megyei jogú városokban: - polgármester

- közgyûlési képviselõ

- választókerületi képviselõ

- helyi kisebbségi képviselõ

– a fõvárosban: polgármester

fõpolgármester

közgyûlési képviselõ

választókerületi képviselõ

helyi kisebbségi képviselõ

d) a szavazólapok A4-es nagyságúak négy illetve öt részre felosztva, hogy a betöltendõ tisztségek után a választópolgár kényelmesen, nagybetûkkel felírhassa a tisztségre általa legalkalmasabbnak tartott személy vezeték és családnevét, valamint az azonosítására alkalmas további adatokat.

e) A választópolgár minden tisztségre csak egyetlen személyt jelölhet.

f) A tisztséget annak a személynek kell betölteni, akit a legtöbb választó megjelölt a tisztségre.

g) A testületi tisztségeknél a megnevezések gyakoriságának sorrendje a mérvadó.

h) A Felsõház tehát legfeljebb 176 képviselõbõl áll, amelyet:

- a vármegyék, városok, megyei jogú városok és a fõváros közgyûléseinek küldöttei,

- a határon túli magyarság képviselõi,

- egyes intézmények választott, vagy delegált képviselõi,

- valamint kinevezett személyek, akik nemzetszolgálatot teljesítõ és saját érdemeik alapján a civilek által ajánlottak közül lettek kisorsolva.

(3)

a) Az országgyûlési és önkormányzati választást követõ 30 napon belül a vármegyék, városok, megyei jogú városok, a fõváros közgyûlésének a legelsõ feladata a felsõházi tagok megválasztása. A vármegye 2-3, a megyei jogú város 1, az egymáshoz közeli városok pedig a lakosság számának az összlakossághoz viszonyított arányszámától függõen együtt küldenek felsõházi tagot.

b) A felsõházi képviselõk esetében szigorodik a 31§ (2.3.4.5.6) bekezdések feltételrendszere, hiszen õk kizárják magukat, ha egyetlen régi vagy jelenlegi pártnak tagjai voltak, vagy jelenleg is azok.

(c) A felsõházba a legnagyobb lélekszámú civilszervezetek 100 fõs jelölései alapján lehet nemzet érdekében kiemelkedõ teljesítményt nyújtó személyek közül sorsolással kijelölni maximum 40 fõt. Õket a civilszervezetek által megszervezett, de az Államfõ jelenlétében lebonyolított sorsolás után fogja az államfõ kinevezni, vagy ha erre nem kerül sor, akkor a már megválasztott felsõházi képviselõk döntenek a befogadásukról az alakuló ülést követõ idõszakban.

(d) A határon túli nemzetrészek képviselõi ugyanezen választási rendszer alapján kerülnek ki és megnevezésre, azzal a különbséggel, hogy az alábbi felsorolás szerinti területrõl a két legtöbb szavazatott kapott képviselõ nyerhet jogosult a felsõházi tagságra. Az elcsatolt területek és a diaszpóra minden képviselõjének azonban, minimálisan ötvenezer szavazattal kell rendelkezniük.

A határon kívül élõ magyarság képviselõi a helyben megszervezett, de valamely belsõ-magyarországi civilszervezet által segített és ellenõrzött választás alapján küldhetnek felsõházi képviselõket.

Felvidék: 2 fõ

Erdély és Partium Székelyföld nélkül: 2 fõ

Székelyföld: 2 fõ

Délvidék és Csángóföld 1-1 fõ

Horvátország: 1 horvát és 1 magyar anyanyelvû

Kárpátalja: 1 ruszin és 1 magyar anyanyelvû

Szlovénia és Õrvidék: 1-1 fõ

Európai és amerikai diaszpóra képviselõi: 1-1 fõ

A világban szétszórt magyarok, s testvérnépek szövetségének képviselõi: 1-1 fõ

(4) Amennyiben a szakmai kamarák és egyetemek, is ezzel az 1956-os típusú belsõ választással fognak felállítani a szakmai, illetve egyetemi tanácsot, illetve a fegyveres testületek szakszervezetei, tûzoltók tanácsai, valamint a MÁV vasutas tanácsa, stb., akkor ezek a tanácsok állíthatnak felsõházi küldötteket a fennmaradt képviselõhelyekre, létszámarányos módon.

(5) A választójog további részleteit külön – a Nemzetgyûlés által – kidolgozott és jóváhagyott választójogi törvény szabályozza.

58.§

(1) Az Államfõ az országgyûlési-önkormányzati választások elsõ fordulóját áprilisra tûzi ki.
(2) Az Országgyûlés megbízatása hét évre szól.

59.§

(1) Az országgyûlés feloszlatását közvetlen népszavazás is elrendelheti. Erre vonatkozó érvényes és eredményes népszavazás esetén az Államfõ köteles az Országgyûlést feloszlatni.
(2) Az Országgyûlés feloszlathatja önmagát, ha az errõl szóló határozatát az összes képviselõ többsége elfogadja.
(3) Az Államfõ is feloszlathatja az Országgyûlést, ha
a.) az Országgyûlés vagy a kormány tevékenységében olyan súlyú hibákat követ el, ami indokolhatóvá teszi a feloszlatást,

b.) az Országgyûlés - ugyanazon Országgyûlés megbízatásának idején - tizenkét hónapon belül legalább négy esetben megvonja a bizalmat a Kormánytól, vagy
c.) a Kormány megbízatásának megszûnése esetén az Államfõ által miniszterelnöknek javasolt személyt az elsõ személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg, vagy különös méltánylást igénylõ egyéb esetben, különösen alkotmány sértés esetén, vagy olyan ügydöntõ népszavazás után, ahol a szavazópolgároknak már negyede elutasította az országgyûlés, vagy a kormány szándékát.
d.) ha a polgármesterek egyszerû többsége írásban erre kéri az államfõt.

(4) Az Országgyûlés feloszlatása elõtt az Államfõ köteles kikérni az alsó- és a felsõház elnökének véleményét.
(5) Ha az Államfõ feloszlatja az Országgyûlést, illetve az Országgyûlés önmagát, az Államfõ választást tûz ki a feloszlatás kimondását követõ 30-60 napon belül.

60.§

Az országgyûlési képviselõk tevékenységüket a közjó érdekében végzik. Választóiknak felelõsek, indokolt esetben bármikor visszahívhatóak, hiszen programjukhoz kötöttek.

61.§

(1) Az országgyûlési képviselõ mandátuma lejártáig nem lehet Államfõ, a Legfelsõbb Bíróság tagja, az Állami Számvevõszék elnöke, alelnöke, számvevõje, bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója, politikai államtitkár, polgármester, fegyveres erõk, a rendõrség, és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagja, nem tölthetnek be gazdálkodó szervezeteknél, gazdasági társaságoknál és szervezeteknél valamint intézményeknél anyagi elismeréssel, juttatással járó tevékenységet.
(2) Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja.

62.§

(1) Az országgyûlési képviselõk megbízatása megszûnik:
a) az Országgyûlés mûködésének befejezésével,
b) a képviselõ halálával,
c) az összeférhetetlenség kimondásával,
d) lemondással, lemondatással
e) a választójog elvesztésével,
f) visszahívással.
g) bírósági ítélettel

(2) Az összeférhetetlenség, a lemondás, a választójog elvesztésére és a visszahívhatóságra vonatkozó szabályokat külön törvény rögzíti.

63.§

(1) Az országgyûlési képviselõt – bûncselekmény elkövetésen való tettenérés kivételével - mentelmi jog illeti meg, melyrõl törvény részletesen rendelkezik.
(2) Az országgyûlési képviselõ által a mandátuma ideje alatt elkövetett bûncselekmények esetében - a közbizalom és a visszatartó erõ növelése érdekében - a kiszabható büntetési tétel felsõ határát kétszeresére kell emelni.

64.§

Az országgyûlési képviselõt a függetlenségét is biztosító tiszteletdíj, kedvezmények és költségtérítés illeti meg. A költségtérítés azonban szigorúan számla szerint: lakásbérletet, lakás fenntartást és utazási költségeket takarhat csupán.

65.§

Az Országgyûlés tagjai sorából elnököt, alelnököket, és jegyzõket választ. Elsõ ülésén meghatározza a rendes és rendkívüli ülésszakok rendjét, Házszabályt alkothat, a szokásjog betartásával. Ha maga az Országgyûlés sértené meg az Alkotmányt, az Államelnök azonnal feloszlathatja.

66.§

(1) Az Országgyûlés ülései nyilvánosak. Az Államfõ, az Országgyûlés elnöke, a kormány, továbbá bármely képviselõ kérelmére az Országgyûlés a képviselõk kétharmadának szavazatával zárt ülés tartását határozhatja el.
(2) Az Országgyûlés tanácskozásához az összes képviselõk felének a jelenléte szükséges.
(3) Az Országgyûlés határozathozatalához, amennyiben a jelen Alaptörvény nem rendelkezik eltérõen, a leadott szavazatok többsége szükséges, amely nem lehet kevesebb 30 százaléknál.

67.§

(1) Az Országgyûlés biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét. E jogkörében Alaptörvény módosítást kezdeményez, törvényeket alkot, megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását, valamint számon kéri a kormány tevékenységét és a választási program megvalósításának ütemét ellenõrzi
(2) Törvényt bármely országgyûlési képviselõ, az Államfõ és a kormány is kezdeményezhet.
(3) A törvényhozás joga az Országgyûlést illeti meg az alábbiak szerint: mindkét ház a másik ház által hozzá küldött törvényjavaslat tárgyában a javaslat hozzáérkezésétõl számított 2 hónapon belül köteles határozatot hozni.
(4) Ha az Országgyûlés egyik háza a másik ház által elfogadott törvényjavaslatot elveti, vagy olyan változtatással küldi vissza a másik házhoz, amelyet a másik ház nem fogad el, az ellentét kiegyenlítését együttes ülésen kísérlik meg a két háznak azok a bizottságai, amelyek a törvényjavaslat tárgyalását elõkészítették. Az említett bizottságok megoldási javaslatot készítenek a két ház részére, amelyet a két ház külön-külön tárgyal.
(5) Amennyiben a (3) bekezdésben meghatározott eljárás három egymást követõ ismétlése sem vezet eredményre, a törvényjavaslat lekerül a napirendrõl.
(6) Az Országgyûlés által elfogadott törvényt az Országgyûlés elnökei aláírják, majd megküldik az Államfõnek.
(7) A törvény hivatalos lapban történõ kihirdetésérõl, annak kézhezvételétõl számított 30 napon belül az Államfõ gondoskodik. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja.
(8) Ha az Államfõ a törvénnyel nem ért egyet, azt aláírás elõtt észrevételeinek közlésével visszaküldi az Országgyûlésnek, amely köteles azt újratárgyalni.
(9) Ha a Legfelsõbb Bíróság alkotmányellenességet állapít meg, az Államfõ a törvényt az Országgyûlésnek visszaküldi.

68.§

Az Országgyûlés az Alaptörvény alapján törvényben határozza meg az állam polgárait kötelezõ legáltalánosabb és legfontosabb magatartási szabályokat, valamint az állam szervezetének és mûködésének legfontosabb szabályait. Amennyiben Alaptörvény sértené meg valamely õsi alkotmányossági jogelvünket, úgy az Államfõ, az Országgyûlés, bármely miniszter, a Legfelsõbb Bíróság vagy maga a kormány is kezdeményezheti annak kijavítását.

Amennyiben magánszemély fedezne fel ilyen ellentmondást, úgy bírósághoz köteles fordulni.

69.§

Szokásjogi alapokon nyugvó, de törvényben szabályozható tárgykörök:
- Magyarország jelképeinek használata és védelme
- A jogalkotás rendje
- A népszavazás, mint a legfõbb döntéshozó fórum szabályozása, de nem korlátozása
- A rendkívüli állapot és a szükségállapot idején alkalmazandó részletes szabályok
- Az országgyûlési képviselõk jogállása, az országgyûlési képviselõk tiszteletdíja és költségtérítésének összege valamint a kedvezmények köre
- Az Országgyûlés Házszabálya
- Az Államfõ jogállása, tiszteletdíja, kedvezményei és az õt megilletõ költségtérítés összege
- Mentelmi jog felfüggesztése
- A kormányalakítás rendje, a miniszterelnök és kormány tagjainak jogállása, tiszteletdíja, kedvezményei és az õt megilletõ költségtérítés összege
- A bíróságok
- Az ügyészségek
- A Magyar Nemzeti Bank jogállása, és mûködési rendje
- Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jogállása, és mûködési rendje
- A Nemzeti Média Tanács jogállása, és mûködési rendje
- Az Állami Számvevõszék szervezetének és mûködésének alapelvei
- Az EU. parlamenti képviselõk jogállása és kötelmei
- Az országgyûlési biztosokra vonatkozó szabályok
- A veszélyhelyzetben alkalmazható szabályok
- A fegyveres erõk feladatai és a rájuk vonatkozó részletes szabályok
- A rendõrségrõl és a nemzetbiztonsági szabályok
- A fegyveres erõk és a rendõrség tényleges állományú tagságának pártban való tevékenységére vonatkozó korlátozások
- A helyi önkormányzatokról szóló törvény, valamint az önkormányzatok alapjogait korlátozó szabályok
- Az utazási és letelepedési szabadság
- A személyes adatok védelme
- A lelkiismereti és vallásszabadság
- A közérdekû adatok nyilvánossága,
- A sajtószabadság és a sajtóhoz fûzõdõ jogok
- A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyelete, valamint vezetõinek kinevezése
- A kereskedelmi rádió és televízió engedélyezése
- A tájékoztatási monopóliumok megakadályozása, az információ szabadsága
- A gyülekezési jog
- Az egyesülési jog
- A pártok gazdálkodása és mûködése állami támogatás nélkül
- A nemzeti és etnikai kisebbségek jogai
- Az állampolgárságról szóló szabályok
- A sztrájkjog
- A honvédelmi kötelezettség
- Az országgyûlési képviselõknek, illetõleg a helyi képviselõ-testületek tagjainak és a polgármestereknek a megválasztása és visszahívása
- A tulajdonjog és birtokjog szabályozása
- Földhasználat, földtulajdon szabályai
- A szövetkezetekre vonatkozó szabályozás
- A kereskedelmi társaságok jogi szabályozása
- A külföldiek beruházásainak szabályozása
- A büntetõ- és polgári törvénykönyv
- A büntetõ- és polgári eljárási törvénykönyv
- A közigazgatási eljárás általános szabályai
- Az adó-, vám-, és illetéktörvények és az ezekre vonatkozó eljárás
- A házassági és családi jog, illetve a személyállapotra vonatkozó szabályozás
- A szellemi alkotások joga (iparjogvédelem, szerzõi jog, védjegyjog)
- A gazdasági verseny jogi szabályozása
- A köztisztviselõk jogállása
- Az állam költségvetése
- Nemzetközi kötelezettségvállalás
- Hitelek
- Az állami egészségügyet szabályozó jogok és kötelezettségek
- Természetvédelem, természeti kincsek védelme
- A nevelést és oktatást meghatározó szabályok
- A szociális ellátások szabályai
- A nemzeti örökség megõrzésének szabályai

70.§

Az Országgyûlés két háza meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát, feltételeit, folyamatosan ellenõrzi a végrehajtó hatalom mûködését.

71.§

Az Országgyûlés két háza választja meg szakmai szempontok alapján a minisztereket. A miniszterek pedig javaslatot tesznek az Államfõnek a miniszterelnök személyére
Az Államfõ jelöltjei közül az Országgyûlés egyszerû többséggel választja meg
- Az Állami Fõügyészt
- A Magyar Nemzeti Bank elnökét
- Az Állami Számvevõszék elnökét, alelnökeit

- Az Országos Igazságügyi Tanács ajánlására, a Tanáccsal közösen jelöli az Államfõ a Legfelsõ Bíróság elnökét

72.§

A Legfelsõbb Bíróság javaslatára az Országgyûlés feloszlathatja azt a helyi képviselõ-testületet, amelynek mûködése az alkotmánnyal ellentétes.

73.§

Az Országgyûlés a hagyományok figyelembevételével dönt a megyék területérõl, nevérõl, székhelyérõl, a megyei jogú várossá nyilvánításról és a fõvárosi kerületek alakításáról.

74.§

Az Országgyûlés - az államfõ ilyen irányú jogát nem sértve - közkegyelmet gyakorolhat.

75.§

(1) Az országgyûlési képviselõ interpellációt, kérdést, azonnali kérdést intézhet a kormány bármely tagjához, az Állami Számvevõszék elnökéhez, és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez. Az utolsó szó joga minden esetben a képviselõt illeti meg.
(2) Az (1) bekezdésben megfogalmazott jogok gyakorlására az Országgyûlés elnökei az Országgyûlés rendes ülésszakán hetente egy ülésnapot köteles biztosítani

(3) Az országgyûlésnek fontos kormányzati cselekménye a zárszámadás megvizsgálása. A zárszámadás az állam bevételeirõl és kiadásairól szóló számadásnak az elfogadott költségvetéssel való összehasonlítása. Ezt az Állami számvevõszék készíti el évenként és közli a kormánnyal. A miniszterelnök pedig a legfõbb állami számvevõszék esetleges észrevételeivel haladéktalanul a képviselõház elé terjeszteni köteles. A képviselõház a zárszámadást megvizsgálja, s ennek eredményeképpen megadja vagy megtagadja a kormány számára a felmentést. Az elõbbi esetben a fölmentést hozzájárulás végett megküldik a felsõháznak, amely szintén határoz fölötte. A két ház határozatához - ezen esetben - államfõi megerõsítés nem szükséges. A felmentés megtagadásának a kormány jogi felelõsségre vonása lehet a következménye. Ugyancsak kormányzati tevékenység az országgyûlés részérõl, hogy részt vesz néhány államszerv megalkotásában. Így ha szükséges, akkor nádort, koronaõröket választhat, valamint jelölteket állíthat az államfõnek, az Állami Számvevõszék elnöki állására.

VI. fejezet
A KORMÁNY

76.§

A kormány védi az alkotmányos rendet, képviseli a nemzet számára fontos értékeket, védi és biztosítja az alapjogok érvényesülését, biztosítja az alkotmány és a törvények végrehajtását, irányítja a minisztériumok s a közvetlen alárendelt szervek munkáját, biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenõrzését, valamint ellátja mindazokat a feladatokat, melyeket törvény a hatáskörébe utal. A Kormány mûködése során elsõdlegesen három célt követ: alkotmányosságot, nemzeti érdeket, közjó szolgálatát, tehát gazdasági fejlõdést.

77.§

„A” változat: (szakít a kancellári rendszerrel, s visszatér a hagyományhoz!)

A kormány tagjait az alsóház választja meg szakmai képzettségük alapján, majd a miniszterek választanak lehetõleg maguk közül elnököt, vagy az alsóházat kérik fel a választásra. A döntést a miniszterek, megválasztásukat követõ 5 napon belül hozzák meg, s felkérik az Államfõt a kinevezésre. A kormány minden tagjának meg kell felelnie a 31§ bekezdéseinek. S az Államfõnek az Ogy. alakuló ülését követõen 12 napon belül kell kineveznie a kormányfõt, akit azonban el is mozdíthat, indoklás után.

„B” változat: (marad a németektõl átvett kancellári minta)

A Kormány az Alsóház képviselõi közül választott miniszterelnökbõl és a tárcákat vezetõ miniszterekbõl áll. Tagjai megfelelnek a 31§ (2) bekezdésében foglaltaknak.

78.§

(1) A 42 § (2) bekezdésben foglaltak szerint – a megválasztott miniszterek javaslatára - Államfõ kinevezése alapján az Országgyûlés tagjai szavazatának többségével fogadják el a Kormány programját, s ezzel a miniszterelnök személyét, amelyrõl külön nem kell szavazni.
(2) Az Országgyûlés által megválasztott minisztereket az Államfõ nevezi ki és menti fel. A Kormány a miniszterek, illetve a miniszterelnök kinevezésével alakul meg. A Kormány tagjai az Országgyûlésben a Szent Korona elõtt esküt tesznek. A Kormány tagjai saját vagyonukkal is felelõsek a végzett tevékenységükért.

79.§

A kormány megbízatása megszûnik:
a) az újonnan megválasztott Országgyûlés megalakulásával
b) a miniszterelnök illetve a kormány lemondásával,
c) a miniszterelnök halálával,
d) a miniszterelnök visszahívásával
e) a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával
f) ha az Országgyûlés bizalmatlansági indítványt szavaz meg.

g) illetve ha az Államelnök felmenti.

80.§

(1) Ha a miniszterelnök benyújtotta a kormány lemondását, az Államfõ elfogadja.
(2) Az Államfõ az új kormány hivatalba lépéséig, vagy a lemondott kormányt, vagy egy ügyvezetõ kormányt bíz meg az ügyek vitelével.

81.§

(1) Az Országgyûlés abszolút többséggel bizalmatlanságot szavazhat meg a kormánnyal szemben.
(2) A bizalmatlansági indítványt az Államfõ, vagy a kormányfõ illetve a képviselõk egyötöde nyújthatja be, s legkorábban hét nappal benyújtása után bocsátható szavazásra.
(3) Ha a bizalmatlansági indítványt nem szavazzák meg, a következõ ugyanilyen indítvány három hónappal a szavazás után nyújtható be.
(4) Ha az Országgyûlés megszavazza a bizalmatlansági indítványt, az Országgyûlés tizenöt napon belül megválasztja a kormány új tagjait, akik ismét elnököt választanak, akit javasolnak az Államfõnek kinevezésre. Az államfõ azonban a jelöltön kívül, mást is kinevezhet.
(5) Az Országgyûlés által megszavazott bizalmatlansági indítványnak minõsül, ha az állami költségvetésrõl szóló törvényjavaslatot a 67.§ (5)- (7) bekezdésben rögzített eljárás lefolytatása után sem fogadja el. A kormány költségvetést hiánnyal nem terjeszthet az Országgyûlés elé.
(6) Ha az Országgyûlés megszavazta a bizalmatlansági indítványt, de nem választott miniszterelnököt, az Államfõ feloszlatja az Országgyûlést.

82.§

(1) Az Országgyûlés bizalmatlansági indítványt szavazhat meg egyes miniszterekkel szemben. A bizalmatlansági indítványra a 81.§ (1) (3) bekezdései megfelelõen alkalmazandók.
(2) A miniszter, akivel szemben az Országgyûlés bizalmatlanságot szavazott, lemond. Az Államfõ a miniszter meghallgatása után vagy közvetlenül elfogadja lemondását, vagy konzultál a miniszterelnökkel.

83.§

A miniszter saját elhatározásból is lemondhat feladatának további ellátásáról, a miniszterelnöknek nyújtva be lemondását. Az Államfõ a miniszter meghallgatása után vagy közvetlenül elfogadja lemondását, vagy konzultál a miniszterelnökkel.

84.§

(1) Mûködéséért a kormány az Országgyûlésnek felelõs. Munkájáról rendszeresen köteles beszámolni, valamint a képviselõk interpellációira, kérdéseire, és az azonnali kérdéseire válaszolni.
(2) A Kormány minden évben, külön köteles megvizsgálni az államadósság jogszerûségét és a hitelek célszerû felhasználását, valamint az államadósság alakulásáról évente tételes elszámolást nyújt be az Országgyûlésnek.
(3) Az Országgyûlés ülésén a kormány tagjai a házszabályban szabályozott módon szólalhatnak fel, a képviselõkkel szemben többletjogokkal nem rendelkezhetnek.

85.§

A magyar állam minisztériumainak felsorolását külön sarkalatos törvény tartalmazza.

86.§

(1) A miniszterelnök meghatározza a kormány politikájának fõ irányát, összehangolja a miniszterek munkáját, vezeti a kormány üléseit, gondoskodik a kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról.
(2) A miniszterek vezetik az államigazgatás feladatkörükbe tartozó ágait, és irányítják az alárendelt szerveket. Tárca nélküli miniszter nincs.
(3) A miniszterelnök irányításával mûködik a Miniszterelnöki Hivatal. A miniszterelnök állapítja meg a hivatal szervezeti és mûködési szabályzatát, nevezi ki, és menti fel annak vezetõjét.

87.§

(1) A kormány a törvények végrehajtására rendeletet bocsát ki és feladatkörében határozatot hoz, melyeket a miniszterelnök ír alá.
(2) A kormány rendeletet alkothat az Országgyûlés által átruházott hatáskörben, melyet az Államfõ ír alá.
(3) A kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A kormány rendeleteit hivatalos lapban ki kell hirdetni.
(4) A kormány az alárendelt szervek által hozott minden határozatot, intézkedést megsemmisít, illetve megváltoztat, amely törvénybe ütközik
(5) A miniszterelnök, a miniszterek hatáskörükben rendeleteket adhatnak ki. Ezek a törvénnyel vagy a kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

(6) A kormány mûködését ellenõrzi az országgyûlés akkor is, amikor országos bizottságokat szervez a háborús és más kivételes hatalom rendeletalkotási jogának az ellenõrzésére. De különben is jogosult az országgyûlés mindkét háza bármely ügy megvizsgálására bizottságot kiküldeni, valamint a vonatkozó hivatalos iratok bemutatását kérni. Leghatékonyabb joga azonban az országgyûlésnek a kormánnyal szemben a felelõsségre vonás, amely azzal végzõdhet, hogy az országgyûlés bármely háza külön, vagy együtt a megvonja a bizalmát a kormánytól. Ennek következménye, hogy a kormánynak távoznia kell helyérõl. De lehet jogi felelõsségre vonás is, ha a kormány, vagy annak tagja törvénytelenséget követ el. Ilyenkor az országgyûlés vád alá helyezheti és ítélkezik fölötte.

VII. Fejezet
A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK

88.§

A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintõ helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása, az alkotmány és a törvények keretei között.

89.§

(1) Az ország területe fõvárosra, vármegyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik.
(2) A fõváros kerületekre tagozódik. A városokban kerületek alakíthatók ki.
(3) A község, a város, a fõváros és kerületei, valamint a járás és a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga.
(4) Magyarország fõvárosának közigazgatásáról külön törvény rendelkezik.

90.§

(1) A helyi önkormányzatok alapjogai egyenlõk. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérõek lehetnek.
(2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg.
(3) Az önkormányzat hatáskörének jogszerû gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat a Legfelsõbb Bírósághoz fordulhat.

91.§

(1) A választópolgárok a helyi önkormányzást helyi népszavazással, illetve az általuk választott képviselõ-testület útján gyakorolják.
(2) A képviselõ-testület tagjait hét évre választják.
(3) A képviselõ-testület tagjai választóiknak felelõsek, bármikor visszahívhatók.
(4) Az önkormányzati választásokon kizárólag az adott településen legalább 5 éve bejelentett állandó lakóhellyel rendelkezõ jelöltek indulhatnak.

92.§

(1) A helyi képviselõ-testület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
b) gyakorolja az önkormányzat birtokában lévõ köztulajdon tekintetében a birtokost megilletõ jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelõsségére vállalkozhat,
c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelõ saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban kiegészítõ állami támogatásban részesül,
d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,
e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és mûködési rendjét,
f) önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerõ címeket alapíthat,
g) a helyi közösséget érintõ közügyekben kezdeményezéssel fordulhat a döntésre jogosult szervhez,
h) szabadon társulhat más helyi képviselõ-testülettel, érdekeinek képviseletére önkormányzati szövetséget hozhat létre, feladatkörében együttmûködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek.
(2) A helyi képviselõ-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintû jogszabállyal.

93.§

(1) A helyi képviselõ-testület elnöke a település lakói által közvetlenül választott, s törvényben szabályozott módon bármikor visszahívható polgármester. A képviselõ-testület bizottságot választhat, és hivatalt hoz létre.
(2) A polgármester az önkormányzati feladatain kívül törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételes államigazgatási feladatokat is elláthat.
(3) Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzõnek, és kivételesen a képviselõ-testület hivatala ügyintézõjének is.

94.§

(1) Az Országgyûlés köteles biztosítani az állami költségvetésbõl az önkormányzatoknak a kötelezettségeik teljesítéséhez, s az alapjogok gyakorlásához szükséges pénzügyi erõforrást.
(2) Az állami költségvetésbõl (1) bekezdésen kívül pénzügyi támogatás adható bármely önkormányzatnak, elõre ismertetett nyílt pályázat útján.

VIII. FEJEZET
Az igazságszolgáltatás, a bírói szervezet

95.§

(1) Magyarországon az igazságszolgáltatást Magyarország Legfelsõbb Bírósága, az ítélõtáblák, a Fõvárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi, munkaügyi, közigazgatási és katonai bíróságok gyakorolják.
(2) A törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti.

96.§

(1) A bíróság - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik.
(2) A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos, esküdt bírák is részt vesznek az ítélkezésben. Az esküdtek illetve a Legfelsõbb Bíróság mellett mûködõ esküdtszék megválasztását az OIT szervezi meg saját hatáskörében.
(3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.

97.§

(1) A Legfelsõbb Bíróság Magyarország legfõbb bírósági szerve, s csak a Szent Koronának tartozik felelõsséggel.
(2) A Legfelsõbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. Jogegységi határozatai csak akkor érvényesek, ha a történeti alkotmányosság elvein alapulnak, de akkor minden bíróságra kötelezõek.

98.§

(1) A Legfelsõbb Bíróság elnökét – a 38. § (4) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével – az Országos Igazságügyi Tanács és az Államfõ közös jelöltjei közül az Országgyûlés választja.
(2) A Legfelsõbb Bíróság elnökét az Országos Igazságügyi Tanács és az Államfõ együttes javaslatára az Országgyûlés évenként megerõsíti, vagy új elnököt választ.
(3) A Legfelsõbb Bíróság elnöke, és helyettesei az Országgyûlés egyik házának sem lehetnek tagjai, tisztségük összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással, más keresõ foglalkozást nem folytathatnak, és egyéb tevékenységükért díjazást nem fogadhatnak el.
(4) A hivatásos bírákat törvényben meghatározott módon az Államfõ nevezi ki. Bíró csak olyan személy lehet, aki a Történeti Alkotmányra vonatkozó ismeretekkel kiegészített szakvizsgával rendelkezik. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
(5) A bírák kötelesek - az ügy tárgyalása során - az igazság kiderítésén munkálkodni, és a történelmi alkotmányosság jogelveit akár még törvényértelmezésként is alkalmazni.
(6) A bírákat tisztségükbõl csak törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. Az elmozdítást az Államfõ vagy az Országos Igazságügyi Tanács kezdeményezheti. Az elmozdításról csak az Országgyûlés dönthet.

99. §

(1) Magyarország bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet. Ezért jogosultak eljárni a Szent Korona nevében, s felelõsségük is a Történeti Alkotmányosság jogrendjének és a szokásjogoknak a társadalmi tudatba való visszahelyezése. Védik a természetes személyek, az ismert és természetes személyekbõl álló jogi személyek, valamint a hasonlóan beazonosítható személyekbõl álló, de jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bûncselekmények elkövetõit.
(2) A bíróság ellenõrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.
(3) A bírák függetlenek és csak a Szent Korona Alkotmányosságának szellemében hozott törvénynek és az erkölcs alapú szokásjognak vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

100. §

(1) A bíróságok igazgatását – mint az igazságszolgáltatás legfõbb szerve - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végzi, az igazgatásban bírói önkormányzati szervek is közremûködnek. Az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása érdekében az OIT tagjait sorsoláson kell kiválasztani a büntetlen elõéletû, jogvégzett magyar állampolgárok közül, akik önként vállalják ezt a tisztséget. Az OIT tagjainak megbízatása 3 évre szól, és nem sorsolhatók újra.
(2) Az OIT megszervezi az ítélkezést segítõ esküdtek felkészítését, felügyeli a bírák szakvizsgáztatását.
(3) Az OIT felelõssége, hogy az esküdteket hívatásuk ellátására pályázati úton megbízza, hogy a legsúlyosabb bûncselekmények, különösen a politikai bûntettek vonatkozásában – megfelelõ súllyal és folyamatosan – közremûködjenek, s a bûnösséget megállapítsák.

IX. FEJEZET
AZ ÜGYÉSZSÉG

101.§

(1) Magyarország legfõbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, az ismert és természetes személyekbõl álló jogi személyek, valamint a hasonlóan beazonosítható személyekbõl álló, de jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek jogainak és törvényes érdekeinek, a védelmérõl, valamint az õsi alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértõ vagy veszélyeztetõ minden cselekmény következetes üldözésérõl.
(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.
(3) Az ügyészség közremûködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a szokásjog és a törvények által meghatározott magyar jogrendet. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott módon - fellép a törvényesség és a szokásjog védelmében.

102.§

(1) Magyarország legfõbb ügyészét az Államfõ nyílt pályázat során kiválasztott jelöltjei közül az Országgyûlés választja, a legfõbb ügyész helyetteseit a legfõbb ügyész javaslatára az Államfõ nevezi ki.
(2) A legfõbb ügyész, és helyettesei az Országgyûlés egyik házának sem lehetnek tagjai, tisztségük összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással, más keresõ foglalkozást nem folytathatnak, és egyéb tevékenységükért díjazást nem fogadhatnak el.
(3) A legfõbb ügyész elsõsorban a Szent Koronának, másodsorban az Országgyûlésnek felelõs, és mûködésérõl köteles beszámolni.
(4) Az ügyészek nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak, továbbá meg kell felelniük a 31.§ bekezdéseiben foglaltaknak.

103.§

(1) Az ügyészeket Magyarország legfõbb ügyésze nevezi ki.
(2) Az ügyészi szervezetet a legfõbb ügyész vezeti és irányítja.
(3) Az ügyészségre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, de csak a koronának felelõs.

(4) Az ügyészségnek a felügyeleti szerve a felsõház, de ellenõrizheti az államfõ és az ÁSZ is.

X. FEJEZET
AZ ÁLLAMI SZÁMVEVÕSZÉK

104. §

a) Az állam bevételeinek és kiadásainak, az államvagyonnak és az államadósság kezelésének s általában az állam számvitelének ellenõrzése végett Állami Számvevõszéket állít fel.
b) Feladatkörében ellenõrzi az államháztartás gazdálkodását, ennek keretében
- az állami költségvetési javaslat megalapozottságát, a felhasználások szükségességét és célszerûségét,
- ellenõrzi a kormányhivatal, az államfõi hivatal, az MNB, a bíróságok, ügyészségek, pártok, valamint az Országgyûlés gazdálkodását és jelentést készít a pénzügyi fegyelemrõl a nyilvánosságnak,

- ellenjegyzi, vagy megakadályozza a költségvetés hitelfelvételeire vonatkozó szerzõdéseket;
- vizsgálja az állami költségvetés felhasználásának a törvényességét;
- ellenõrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást;
- ellenõrzi az állami vagyon kezelését, az állami tulajdonban lévõ vállalatok, vállalkozások vagyonérték-megõrzõ és vagyongyarapító tevékenységét;
- ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt egyéb feladatokat.
c) Az Állami Számvevõszék ellenõrzéseit törvényességi, célszerûségi és eredményességi szempontok szerint végzi.
d) Az Állami Számvevõszék az általa végzett ellenõrzésekrõl jelentésben tájékoztatja az Országgyûlést. A jelentést nyilvánosságra kell hozni. Az Állami Számvevõszék elnöke a zárszámadás ellenõrzésérõl készült jelentést, zárszámadással együtt terjeszti Országgyûlés elé.
e) A Számvevõszék elnöke törvénysértés gyanúja esetén büntetõfeljelentést köteles tenni az ügyészségnek, aki a feljelentést nem utasíthatja el, s a vizsgálat eredményét nyilvánosságra köteles hozni mind az ÁSZ, mind az ügyészség.

105. §

Az Állami Számvevõszék a Szent Korona pénzügyi-gazdasági ellenõrzõ szerve, mely önálló hatáskörrel bír.

106. §

Az Állami Számvevõszék áll: egy elnökbõl, egy fõ-számtanácsosból, a szükséges számú számtanácsosokból és a segédszemélyzetbõl, kikhez a kezelõszemélyzet járul.

107. §

Az Állami Számvevõszék elnöke, fõ- és számtanácsosai és egyéb hivatalnokai az Országgyûlés egyik házának sem lehetnek tagjai, tisztségük összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással, más keresõ foglalkozást nem folytathatnak, és egyéb tevékenységükért díjazást nem fogadhatnak el.

108. §

Az Állami Számvevõszék elnökét – a 38. § (4) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével –, valamint a 31§ erkölcsi mércéjét alkalmazva, az Államfõ által jelöltek közül az Országgyûlés egyszerû többséggel választja meg.

109. §

Az Állami Számvevõszék ügyeit személyes felelõsség terhe alatt az elnök vezeti; akadályoztatása esetében a fõ-számtanácsos helyettesíti.

110. §

Az Állami Számvevõszék elnökét 10 évre nevezik ki, s hivatalát csak a 111. és 112. §-ban megállapított törvényes eljárás következtében vesztheti el.

111. §

Az Állami Számvevõszék elnöke felelõs a Szent Koronának minden mulasztásért vagy törvényellenes eljárásért, a melyet vagy maga követ el, vagy amelyet, tudomása lévén róla, jelentésében az Országgyûlés elé terjeszteni elmulasztott.

112. §

Az Állami Számvevõszék elnökének vád alá helyezését az Országgyûlés egyszerû szavazattöbbséggel rendeli el.

XI. FEJEZET
A MAGYAR NEMZETI BANK

113. §

(1) A Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi jegybankja, amely külön törvényben meghatározott módon felelõs a monetáris politikáért. Tevékenységét csak a nemzet, az állampolgárok és a közösségek vagyonának megóvása érdekében folytatja. Meg kell teremtenie a közpénzügyek megfelelõ alkotmányos alapját az adósságcsapdával szemben. (2) A Magyar Nemzeti Bank elnöke olyan személy lehet, aki megfelel a 31.§ bekezdéseiben foglaltaknak és a pénzügyi programját az Országgyûlés mindkét háza elõtt ismerteti.
(3) A Magyar Nemzeti Bank elnökét az Államfõ által jelöltek közül az Országgyûlés választja 10 évre. Hivatalát csak törvényes eljárás következtében vesztheti el.
(4) Az Nemzeti Bank elnöke felelõs minden mulasztásért vagy törvényellenes eljárásért, a melyet vagy maga követ el, vagy amelyet, tudomása lévén róla, jelentésében az Országgyûlés elé terjeszteni elmulasztott. A bank tevékenységét külföldi személyek nem ellenõrizhetik, azonban az ÁSZ félévente átvizsgálja a bank minden tevékenységét, s errõl jelentést készít.
(5) A Magyar Nemzeti Bank elnökének vád alá helyezését kezdeményezheti az ÁSZ elnöke és az Államfõ, azonban az Országgyûlés egyszerû szavazattöbbséggel rendeli el.
(6) A Magyar Nemzeti Bank elnöke, és helyettesei az Országgyûlés egyik házának sem lehetnek tagjai, tisztségük összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással, más keresõ foglalkozást nem folytathatnak, és egyéb tevékenységükért díjazást nem fogadhatnak el.
(7) A Magyar Nemzeti Bank elnöke a bank tevékenységérõl – monetáris tevékenységérõl, gazdálkodásának eredményeirõl – évente beszámol az Országgyûlésnek. Amennyiben a bank veszteséget produkál vagy jelentõs az infláció, az elnöknek azonnal le kell mondania.
(8) A Magyar Nemzeti Bank elnöke külön törvényben meghatározott feladatkörében rendeletet bocsát ki, amely törvénnyel nem lehet ellentétes. A rendeletet a hivatalos lapban ki kell hirdetni.

XII. FEJEZET
A Nemzeti Média Tanács

114.§

„A” változat!
(1) A Nemzeti Média Tanács a szabad és független rádiózás és televíziózás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága, a tájékozódás szabadsága, valamint az egyetemes és a nemzeti kultúra támogatása, a vélemények és a kultúra sokszínûségének érvényre juttatása érdekében, továbbá a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megakadályozására, a bizonyíthatóan szándékos vagy gondatlan félretájékoztatás megakadályozása érdekében felügyeli a média mûködését.

(2) a Nemzeti Média Tanács tagjait az Országgyûlés együttesen delegálja alábbiak szerint:
a) a Felsõházból:
- az Akadémia és a az egyetemek képviselõi: 1 fõ;
- az egyházak képviselõi: 1 fõ;
- a szakmai kamarák képviselõi: 1 fõ;
- a szakszervezetek képviselõi: 1 fõ;
- a civil szervezetek képviselõi: 4 fõ;
- a külhoni magyarok képviselõi: 1 fõ;
- a kisebbségek képviselõi: 1 fõ;
b) az Alsóházból a frakciók képviselõi összesen 10 fõt arányos elosztásban.

„B” változat

(1) A Nemzeti Média Tanács, a szabad és független rádiózás és televíziózás, a tájékoztatás függetlensége, kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága, valamint az egyetemes és a nemzeti kultúra támogatása érdekében létesül. Feladata továbbá a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának megakadályozására, a bizonyíthatóan szándékos vagy gondatlan félretájékoztatás elleni hatékony fellépés.

(2) A Nemzeti Média Tanács tagjait a Legfelsõbb Bíróság mellett mûködõ esküdtszék jelöli, az alábbiak szerint:

-1 fõt – szabadon – a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közül

-2 fõt – szabadon – az egyetemi tanárok közül

-1 fõt a diákszervezetek jelöltjei közül
- 1 fõt – szabadon – az alsópapság körébõl

-1 fõt – szabadon – a püspöki karból

-2 fõt a szakmai kamarák jelöltjei közül
-3 fõt a szakszervezetek képviselõibõl

- 4 fõt a civil szervezetek jelöltjeibõl
- 1 fõt – szabadon – a külhoni magyarok képviselõibõl
-1 fõt – szabadon – a kisebbségek képviselõi közül.

-2 fõt – szabadon – a médiamunkások közül.
(3) A Nemzeti Média Tanács 19 tagját a Felsõház erõsíti meg a jelölés alapján.

(4) A Média Tanács maga választja meg elnökét és alakítja ki ügyrendjét.

XIII. fejezet
ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

115.§

(1) Az állam külsõ fenyegetettsége esetén Magyarország területének egy részén vagy egészén kinyilvánítható a hadiállapot, részleges, vagy teljes mozgósítás rendelhetõ el.
(2) Hadiállapot, vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén rendkívüli állapot hirdethetõ ki.

116.§

Az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát tömeges méretekben veszélyeztetõ, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekmények esetén szükségállapot hirdethetõ ki

117.§

(1) A hadiállapot kinyilvánítására, a rendkívüli- és szükségállapot kihirdetésére az Országgyûlés, akadályoztatása esetén az Államfõ jogosult.
(2) Az Országgyûlés e döntések meghozatalában akkor van akadályoztatva, ha nem ülésezik, és összehívása az idõ rövidsége, továbbá a hadiállapot, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapotot kiváltó események miatt elháríthatatlan akadályba ütközik.
(3) Az Országgyûlés elnöke, a Legfelsõbb Bíróság elnöke és a miniszterelnök együttesen állapítják meg az akadályoztatás tényét, a hadiállapot kinyilvánításának, a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének indokoltságát.
(4) Az Országgyûlés a hadiállapot, rendkívüli állapot vagy a szükségállapot kihirdetésének az indokoltságát az akadályoztatásának megszûnése utáni elsõ ülésén felülvizsgálja, és dönt az alkalmazott intézkedések jogszerûségérõl.

118.§

(1) A rendkívüli állapot és a szükségállapot ideje alatt az Országgyûlés akadályoztatása esetén az Államfõ dönt a külön törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetésérõl, a fegyveres erõk alkalmazásáról.
(2) Az Államfõ a rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton vezeti be.
(3) A rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedések harminc napig maradnak hatályban, kivéve, ha hatályukat az Országgyûlés meghosszabbítja.
(4) A hadiállapotra, a rendkívüli állapotra, a szükségállapotra vonatkozó részletes szabályokat törvény állapítja meg.

119.§

HÛTLENSÉG

(1) A magyar szokásjogi rend szellemében, a Szent Korona javainak kisajátítása, engedély nélküli igénybevétele bármely célra, különösképpen azok átjátszása külföldi, nemzetidegen érdekeltségek kezére hûtlenségnek minõsül.

(2) Hûtlenségi eljárást a Legfelsõbb Bíróságnál kezdeményezheti a Felsõház közvetlenül, s valamennyi ellenõrzési joggal bíró állami intézmény vezetõje, valamint az országos lefedettségû civil szervezetek vezetõi.

(3) Hûtlenségnek minõsül minden, az alkotmányosság szellemét sértõ tevékenység vagy magatartás, akkor is, ha nem sért törvényt, s így büntetõjogilag nem megfogható.

(4) Különösen súlyos hûtlenségnek minõsül minden olyan tevékenység vagy magatartás, amely az állam vagy a magyar politikai nemzetet alkotó etnikumok nemzetközi érdekeit, tekintélyét, méltóságát, vagy a Szent Korona személyét sérti.

(5) A Legfelsõbb Bíróság hûtlenségi és politikai ügyekben, a büntetlen elõéletû állampolgárok közül kisorsolt 12 esküdt segítségével állapíthat meg bûnösséget.

120.§

Magyarország alaptörvénye a kihirdetése napján lép hatályba. Végrehajtásáról a kormánynak kell gondoskodnia.
Amennyiben a kormány nem gondoskodik a végrehajtásról és nem is ír ki népszavazást a jelen alaptörvényrõl, akkor alkalmazható a magyar hagyomány és a közjogi rendünk ellenállási záradéka.

121.§

(1) A Magyar Nemzettest minden tagjának az 1222-ben kibocsátott Aranybulla szerint: "...szabad (...) a hûtlenség minden vádja nélkül ellentállni és ellentmondani."

(2) A törvénysértõ hatalommal szembeni ellenállás e jogával élt a Magyar Nemzet a 18. század elsõ évtizedében, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában, 1848-49-ben, s végezetül 1956-ban.

(3) A Magyar Nemzet sorsát 1944-tõl, majd 1990 óta irányító politikusok – pártállástól függetlenül – valamennyien szándékosan vagy gondatlanul a romlás felé vitték az országot, és álságos népszavaztatással, választási csalásokkal bekényszerítették Hazánkat az Európai Unióba, ami a Nemzet érdekeinek végkiárusításával egyenlõ.

(4) A Joghelyreállító Nemezetgyûlés ezek után kötelességének tartja, hogy az Alaptörvény elfogadásával egy idõben ellenállásra szólítsa fel a Nemzettest minden tagját!

(5) Alkotmányjogi, jogos védelemre hívunk mindenkit!

A magyar közjogi felfogás szerint ugyanis, a hagyományos magyar jogrend felforgatását célzó erõszak (pl. a pénzügyi megszállás), nem lehet jogos, de az illegitim hatalom elleni szabadságharc mindig az! Mert az igaz jog nem köteles meghátrálni a hamis jogtalanság erõszakosságával szemben, hiszen a

jogtalanság, jogot nem alapít!