A polgárháború elõkészítés végsõ stációja Gyöngyöspata?

BG: A polgárháború elõkészítés végsõ stációja Gyöngyöspata?

Nehéz szívvel írtam le a fenti címet, de ahogy a cigány jogvédõnek titulált megélhetési politikusokat nézem és hallgatom, sajnos nincs túlzás a kérdésben. 2004-ben már a szlovák állam is szembe került egy hasonló polgárháború veszélyével, de nekik nem olyan politikai osztályuk volt/van, mint nekünk.

Két héttel Pintér kinevezése után nem történt semmi. Sõt, eltelt egy egész év, s ma már a reális statisztika szerint naponta történik a védtelen – fõleg idõs és tanyán vagy falvakban élõ – emberek elleni brutális rablótámadás, erõszak. Már a fõvárosban is számos bûncselekményt követnek el olyan bûnözõ életmódot folytató romák, akik öregeket kínoztak, zsarolnak, idõs nõket erõszakolnak meg. A mostanában sokat hisztizõ Kállai Ernõ egy régebbi kijelentése szerint a közösség elleni erõszak tényállását csak a kisebbségek védelmében szabad használni. (?) Ez ismét a tipikus kettõs mérce, ami ráadásul a cigányságot hergelte további követelõdzésekre. Pedig a cigányság számára is világosan ki kellene jelölni a jogi és életmód határokat, amelyeket minden állampolgárnak be kellene tartania, még Gyöngyöspatán is! Egy 2003-as kutatás szerint a hazai cigány népesség száma 670 és 700 ezer fõre tehetõ, azaz szûk száz esztendõ alatt megtízszerezõdött a számuk. 2010-re, pedig a számítások szerint közel 770 ezer fõ lesz a roma és közel 300 ezer fõre emelkedik a vegyes házasságból származó cigány félvérek száma. (hihetetlen) Jellemzõen az ország azon területei, ahol cigány népesség többsége él, gazdaságilag fejletlen, aprófalvas terület. (kivéve a fõvárost!) Megfejelve azzal, hogy a rendszerváltozás után a cigányság népesség nagyobb része igen rossz munkaerõpiaci helyzetbe, s ezzel alacsony jövedelmi pozícióba került, vagy teljesen elveszítette a munkalehetõséget, így legalább 20 éve segélyeken él, s a gyermekei és unokái egyszer sem látták munkába sietni.

Nézzük végig a stációkat, hogyan is jutottunk idáig. Hogyan alakult át a hazai cigányság „romává”, és milyen figyelmeztetõ jelek voltak már 200 éve is.

Elsõ stáció: 1820-ban Tessedik Sámueltõl

" A becsületes embernek, ahol és ahogyan tudja, át kell alakítania a cigányt dolgos, tevékeny, derék emberré, szolgává, cseléddé, családapává és családanyává, és csak azután kívánhatnak egymásnak kölcsönösen szerencsét, és örülhetnek szerencséjüknek. Nem kellene-e a magyar közönségnek oly sok körözött rendelet után egy egyértelmûen hozott határidõre komolyan megfogni a dolgot, s ezt az állam terhére, kárára és szégyenére szolgáló csavargófajt végre a köznek hasznára, csatorna-, híd-, zsilipépítésnél, vízszabályozásnál alkalmazni, és ezáltal az emberi társadalom hasznos tagjává fogadni?"

Második stáció: A kulcsszó: közbiztonság? Nézõpont Intézet, 2008

„Egy 2005-ös TÁRKI-elemzés szerint a magyar felnõtt lakosság 62% értett egyet azzal, hogy a bûnözési hajlam a romák vérében van. (Ez az arány 2000-ben még 55, 2002-ben 53% volt. Forrás: Ombudsmani jelentés 2006.) Egy 2008-as vizsgálatban az úgynevezett "cigánybûnözést" már a megkérdezettek 91 %-a tartotta létezõ jelenségnek. (Valószínû, tapasztalati úton nõtt az eredmény!BG)

Állásfoglalás részlet a magyarországi bûnözési helyzetrõl, az elkövetõk etnikai hovatartozásának nyilvántartásáról

Magyarországon a bûnügyi statisztika legutóbb a szocializmus idején, 1971 és 1989 között vette számba külön a cigány származású bûnelkövetõket. Ma már ezt az adatvédelmi rendszer jogszabályai nem teszik lehetõvé. A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény – az európai gyakorlatnak megfelelõen – fokozottan védett, ún. különleges adatnak nyilvánította az etnikai hovatartozást, így azt az érintett írásbeli hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni. A bûnüldözési tevékenység vonatkozásában hasonló rendelkezést tartalmaz az ilyen különleges adat kezelésére vonatkozóan a rendõrségi törvény.[1] Az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatrögzítésre ezért sem a bûnüldözés, sem az igazságszolgáltatás, sem a büntetés-végrehajtás során nem kerül sor, ilyen adatnyilvántartás ma nem létezik. Így az egyes etnikai csoportokhoz tartozó bûnelkövetõk vagy cselekményeik számszerû alakulására vonatkozó állítások és feltételezések jogszerûen gyûjtött és feldolgozott tényadatokkal nem támaszthatóak alá.[2] (mostan mégis bevallott a rendõrség 1300 erõszakos roma cselekményt. BG)

1. Ennek megfelelõen a romákkal kapcsolatos bûnügyi arányszámokra vonatkozó állítás csupán találgatás, személyes benyomásokon alapuló szubjektív észlelet, nem pedig megalapozott következtetés a Magyarországon élõ roma kisebbséggel kapcsolatban. (bizony csak be kell látogatni egy börtönbe, s azonnal felmérhetõ ez a nem megalapozott következtetés. BG) A „cigánybûnözés” fogalmának használata oksági kapcsolatot feltételez a cigány származás és a bûnelkövetési gyakoriság között. Olyan, bûnbakképzésre alkalmas tartalmakat közvetít, amely a cigány kisebbség egészét méltatlan helyzetbe hozza, az elõítéleteket és indulatokat pedig tovább szítja. (a cigánybûnözés nem minden cigány bûnözése, hanem a bûnözõ életmódot folytató cigányokra jellemzõ bûncselekmény típus. BG) Az iskolázottsági szint, a munkaviszony, a jövedelem, a családszerkezet, a megélhetési kultúra hagyományai, az idõ strukturáltsága vagy annak hiánya és más szociális tényezõk összességében döntõen meghatározzák a mindennapi életet és világlátást. A megélhetésért vívott küzdelem és a lehetõségektõl való megfosztottság másféle stratégiákat és túlélési mechanizmusokat tesz elérhetõvé a mélyszegénységben élõ ember számára, mint az átlagos társadalmi-gazdasági helyzetben élõ társa számára. (az önhibájukon kívül teljesen lehetetlen helyzetbe hozott magyar gazdák inkább felakasztották magukat pl. a libajnai akciója nyomán BG) A cigány származású emberek sokszorosan felülreprezentáltak a társadalom legszegényebb és leggyengébb érdekérvényesítési képességû rétegében, az iskolázatlanság, a munkanélküliség, a nélkülözések a cigányságot különösen és nagy számban érintik. (senki sem kényszerítette õket arra, hogy ne tanuljanak, hiszen az iskolalátogatás eddig kötelezõ volt a nagykorúságig BG.) Ezek a tényezõk a bûnelkövetési hajlandóság esetében szintén rizikófaktorok, hiszen a kitaszítottság, a lehetõségek hiánya, a kilátástalanság, a mindennapi megélhetésért folyó harc vonzóvá teszi a bûnözõ életmódot. (érdekes, hogy egyetlen más kisebbségnél nem lesz vonzó a bûnözõ életmód tömegesen BG) A cigányemberek meglévõ hátrányait súlyosbítja a többségi társadalom gyanakvása, amely sajnos a valóságban bekövetkezõ rossz tapasztalatokra alapít, mert a „tudomány” soha nem azt vizsgálja, hogy mi volt elõbb: az elõítélet vagy a beilleszkedési képtelenség BG. ) A többségi társadalom rosszallóan elfordul a beilleszkedni, alkalmazkodni nem tudóktól. Ha pedig valakinek nincs vesztenivalója, ha nincstelen és kirekesztett, akkor õ maga is ellenállóvá válik azzal a közeggel szemben, amely kiveti magából. Nem valamely sajátos etnikai jellemzõ tehát az, amely a cigányság bûnözési hajlandóságát determinálja. (de akkor miért nem tud beilleszkedni a cigányság nagy része Franciaországban, Olaszországban és az összes európai államot felsorolhatnám. BG) A probléma összetett: a cigányság esetében több generáción keresztül fennálló társadalmi-gazdasági okokra, rögzült viselkedési formákra és beállítódásokra valamint az elõítéletesség negatív hatásaira vezethetõ vissza, hogy a „cigánybûnözés” fogalma újra és újra felbukkan.

Azok a problémák, amelyek cigányemberek megélhetési vagy éppen szervezett jellegû bûnözésben való részvételéhez vezetnek, súlyosak és kezeletlenek. (remélem, nem azt akarja ez a mondat jelezni, amit évtizedek óta hangsúlyozok, hogy az elmúlt korszakok nem megfelelõen kezelték a cigánykérdést, s itt az idõ változtatni! Ha a helyzet kezeletlen, akkor hova lett az irdatlan mennyiségû forrás, amit a magyar társadalom kiizzadt magából? BG) A helyzet az elmúlt húsz év során sokat romlott. A fokozódó feszültség és félelem légkörében növekszik az etnikai indulat és az az illúzió, hogy a probléma kezelését a büntetések szigorítása és a rendvédelmi szervek jogosítványainak szélesítése jelenti. Nem veszünk tudomást arról, hogy jó ideje véres társadalmi ütközések idõzített bombáján ülünk. Ha ezt nem hatástalanítjuk idõben, vagyis nem törekszünk a jelenségek mögötti valódi problémák rendezésére vagy enyhítésére, az beláthatatlan következményekkel járhat. A szubjektív észleléseken alapuló javaslatoktól és intézkedésektõl nem várható hatékonyságjavulás a rendvédelem területén. A tragédiák megelõzéséhez vezetõ felelõs büntetõpolitikához a valós helyzetet feltáró kutatásokra és az ezek eredményeinek elemzésén nyugvó hatásos intervenciókra lenne szükség.” (amíg nem tisztázható az alapkérdés, hogy nem nekünk kell a cigánykultúrába illeszkednünk, hanem a nálunk élni akaró cigányság minden rétegének kell beilleszkednie az európai kultúrkörbe, addig minden segítségnek látszó „támogatás”, azt az érzetet kelti bennük, hogy az nekik jár! Az együttélésre képes cigánysággal ugyanis nincs problémánk, sõt a beilleszkedett és dolgos cigányság elleni támadást minden jóérzésû magyar elítéli. Én is elítélem! BG)

Harmadik stáció: Levél, s a józan következtetéseim.

Olvasom az Interneten a szöveget, amelyet egy hozzám is eljuttatott levél tartalmaz, s amelyhez egy-két gondolatot azért hozzá kellene tenni, mert csak így lenne az ügy kerek. Íme az eredeti szövegrészlet:

„Együtt kell érezni a romákkal? De hát melyikekkel elnök úr? Szögi Lajos
gyilkosaival? Netán az élsportolót meggyilkoló cigánybandával? A Siófokon
felvonuló, randalírozó, fenyegetõ cigánycsürhével? Az idõs embereket, kis
pénzükért agyonverõ, megkéselõ, öreg asszonyokat megerõszakoló, megcsonkító kegyetlen cigányállatokkal? A börtönökben levõ több mint 12 000 elítélt cigánybûnözõvel? Honnan tudja elnök úr, hogy a cigányasszony gyilkosa nem cigány? Provokációból. Honnan tudja, hogy a cigányok meggyilkolását nem e épp az aljas politikai hatalom valamely érdekcsoportja szervezi, és valósítja meg? Elnök urat nem zavarja, a rendõrség különös tehetetlensége? Nem jutott még eszébe, hogy a kormányt vonja felelõsségre? Hogy követeljen egy új, normális igazságügyi és rendészeti minisztert? Egy új, a hatalomtól függetlenül is dolgozni képes országos rendõrfõkapitányt? „

Kicsit szomorú szívvel olvasom az "útonálló" sorait. Errõl beszéltünk hónapokig a Kossuth téren, errõl írunk évek óta, minden fórumon - ahol csak lehet.
Tudom, hogy kevés helyen jelenhetünk meg, s ott is csupán az elszántan nemzeti gondolkodásúak és a magyar jövõért aggódó emberek olvassák.

A cigányságot módszeresen készítették fel erre a szerepre. Elõször elvették a munkalehetõségeiket, megtömték õket ígéretekkel és "segíllyel" azért, hogy helyette a szülés váljon sokuk számára az egyetlen kizsarolható megélhetési forrásukká és most, szembe fordítják õket a - ma még többségi - magyar néppel.

Elõbb-utóbb ez a szembefordítás fokozatosan egyre több emberáldozatot fog majd jelenteni. A Világbank szerint ugyanis optimálisan 6 millió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében. (A módszerek a Lugánói Tanulmányból is kiolvashatók, amely a nemzetihirhaló.hu oldalon, a publicisták anyagai között található. Bár az Én rovatomban, de köszönet érte Csath Magdának! BG)

Ha cigányság nem is, de mi ismerjük végre fel, hogy a nevetõ harmadik fog jól járni. Mindezt azok készítik elõ, akik átmentették magukat az ún. "létezõ szocializmus" vezetõ értelmiségébõl a globalizmus rabló kapitalistájává, a pénz és korporációs hatalom kiszolgálóiként. Akik egyébként hülyét csináltak a munkásosztályból éppúgy, mint az értelmiség naiv, tisztességesebb tagjaiból is.

Elsõsorban a jogász-társadalmat vették meg óriási pénzekkel, hogy hallgasson a jelenlegi állam - de jure - illegitim mivoltáról, és a magyar közjogi gondolkodás helyett pedig fogadja el a ránk tukmált idegen jogrendet és a megvalósított ál- jogállamiság és alibi-demokrácia hamisságra épült kereteken belül maradjon.

Miért nem követelik a jogászok minden nap a magyar alkotmányosság visszaállítását? Mert a cigányokkal együtt õket is megvették kilóra, vagy megfélemlítették, csak még rafináltabban és még nehezebben átlátható módon.
Egy ügyvéd barátom mondta a minap: a Kossuth tér hatása óriási volt a magyar társadalomra, mert sem a közbeszéd, sem a jobbik nem szólt a történelmi alkotmányosság jogfolytonosságának helyreállításáról 2006 õszéig.
Most viszont errõl beszélnek az emberek, ezt hirdeti a Jobbik, a Magyarok Szövetsége, a 64 Vármegye, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006, az MVSZ, a Trianon Társaság és még nagyon sok nemzeti szervezet és mozgalom. Elõbb-utóbb a Fidesz is ezt tûzi majd a zászlajára, ha nem akar csúfosan megbukni a választásokon.(Idõben tévedtem, de a választások után elkezdtek „alkotmányozni”! BG)

Örülök, hogy már jogászok közül is (néhányan) kezdenek visszatérni a probléma gyökeréhez, az elsikkasztott rendszerváltáshoz, de ez ma már kevés. Ez még nem fog bennünket megmenteni a balliberálisok által kiszolgált globális pénzháttérhatalom gerjesztette cigányterrortól. Ezért kellene az egész társadalomnak egységesen kiállni a munkahelyteremtés, sõt a közmunka lehetõségének kifejezetten a cigányság részére történõ biztosítása mellett!
Mert magának a cigányságnak kellene felismernie, hogy eszközül használja õket a balliberális politika, s ha egy nemzeti liberális kormány alakul, akkor mindezt talán tompítja majd, de megállítani nem fogja tudni! (Hacsak nem állítja vissza a jogok és kötelezettségek egyensúlyát jelentõ természetjogot, s ha nem száll szembe azzal a jogpozitivista törekvéssel, hogy mindent jogszabályban kell megfogalmazni és a régi, jó és bevált elvek maradjanak a feledés homályában!)

Amint már említettem a helyzet annyira el van mérgesedve, hogy a konfliktus további fokozódását megállítani csak a józan gondolkodás tudná. De létezi-e ma Magyarországon józanság, a parlamenti pártok háza táján? És gondolkodás?

(ezt a stációt valamikor 2009-ben írtam!) BG

Negyedik stáció: Egy tanár levele a szegregációról.

Mielõtt a levél olvasásába kezdenénk, nézzük csak mit ír a Wikipédia a cigánybûnözés kialakulásának okairól? (vigyázat, mert itt is világosan érezhetõ a kettõs beszéd!) „A cigánybûnözés egy jelentéssûrítõ szóösszetétel, amelyet szakmai fogalomként használtak a demokratikus átalakulás elõtti magyar kriminalisztikában, fõként a rendõrség, illetve a bûnüldözõ szervek. A közbeszédben és a korabeli médiában is jelen volt, de politikai viták tárgya nem lehetett az egypártrendszer keretei között. A rendszer átalakítása idején vált a belpolitikai viták tárgyává a kifejezés, de a kétezres években a Jobbik ismét használni kezdte, mert a szó sokáig csak a kriminológiai szókincs részét képezte. A pártok kerülik, elutasítják a kifejezést, mivel rasszista megnyilvánulásnak tartják. Használói azokat a bûncselekményfajtákat értik alatta, amelyeket fõképp cigányok követnek el. A cigányok hivatalosan nem nyilvántartott, de feltételezett magas bûnelkövetési mutatói azonban nem közvetlenül származásukkal, hanem a körükben gyakran tapasztalható halmozottan hátrányos helyzettel, a szegregációval és egyéb tényezõkkel, pl. magával a cigányellenességgel függenek össze.” (Tehát minden a Mi bûnünk a bal és jobboldali liberálisok szerint? BG)

Nézzük a levél részletet, amely „leleplezi” a szegregációt:

„Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán aluli képességekkel és szülõi háttérrel rendelkezik. Mindössze négyen vannak, akik megfelelõ családi háttérrel rendelkeznek.
Szaguk alapján - nem félek kimondani - büdösekre és illatosokra osztom az osztályt. Ha szóvá teszem a szülõknek, hogy a gyerekük mosdatlanul jön iskolába, ordibálnak, fenyegetõznek Mi köze hozzája, magának az a dolga, hogy megtaniccsa! Vannak, akiknek a kezén hétfõn még ott van a pénteki vízfesték nyoma. Volt, akinek a ruháján és a hajában hetekig ott volt az ételmaradék. Már pedig nem fogom hagyni, hogy büdösen, koszosan járjanak az osztályomba! (Megjegyzés: Van, akinek retkes a bõre, és gyakori a tetvesedés az iskolában.) A gyerekek követelõzõk, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, irigyek, koszosak, mosdatlanok. Vannak közöttük, akik éheznek, és ez számukra fizikai fájdalmat okoz. Az az igazság, hogy többek szüleit kiskorúak veszélyeztetése miatt fel kellene jelentenünk. Egyelõre nem tettük, mert bizonyítani is kellene, és ki tudja, mi lenne a következménye. A minap este felhívott otthon mobilion az egyik gyerek családja és megfenyegetett. Senkinek nem adtam meg a mobil számomat. (?) A Családsegítõ Szolgálatnak szóltunk már, de a szolgálat munkatársainak segítségét is durván visszautasítják. Az osztályban többeknek nincs téli ruházata, a legnagyobb fagyban is vászoncipõben járnak, de kólára, chipsre és ékszerekre valahonnan futja. „

(ezek sajnos letagadhatatlan tények, s nem a levélíró találta ki õket. BG.)

Ötödik stáció: kisebbségi (sváb) levele zs. és c. polgártársaihoz


„Õseim a ti õseitekhez hasonlóan évszázadokkal ezelõtt ezt az országot választották hazájuknak. Mivel minket senki nem kényszerített arra,
hogy itt éljünk, ezért jogosan várta és várja el a befogadó ország,
hogy elfogadjuk: elsõ a magyarok érdeke. Mi svábok nem érezzük
magunkat elnyomottnak, hiszen beszélhetünk, tanulhatunk németül,
ápolhatjuk hagyományainkat. Ahogy ti is.

Természetesen nem felejtettük el azt a sötét, kommunista korszakot,
amikor a svábokat tömegesen deportálták, málenkij robotra hurcolták
õket, házaikat elvették, sokukat névmagyarosításra kényszerítették.
Akkor persze liberálisok, fajvédõk, népszavás idióták nem tiltakoztak.
Gusztosokban, Bárándykban és Mohácsikban nem keltett félelmet a Munkásõrség, a kommunisták felfegyverzett, bakancsos, egyenruhás párthadserege. (naná, hiszen Õk voltak akkor is hatalmon. BG!)

Nagyszüleimtõl is mindent elvettek. Anyu így lett Brauer helyett
Bányai, és ráadásként a középiskolából is kirúgták. Mégsem lettek
megélhetési bûnözõk. Kemény munkával elõlrõl kezdték az életüket,
ahogy még nagyon sok sváb. Híresek is a svábok a spórolásukról. Persze
országokat még ma sem tudunk felvásárolni.

Vallom, hogy minden fajnak, rassznak, etnikumnak és nemzetiségnek
vannak jellemzõ tulajdonságai. Nem vagyunk egyformák. Ez a
különbözõség az egyik fontos része a kriminológiában alkalmazott
profilalkotásnak. Milliárdos ingatlanpanama, tõzsdespekuláció - zsidóbûnözés.

Színesfémlopás, emberölés különös kegyetlenséggel 200 Ft-ért,
csoportosan elkövetett garázdaság kapákkal és vascsövekkel
felfegyverkezve - cigánybûnözés.

Ha majd a svábok között is elszaporodik egyfajta bûnelkövetési
módszer, én nem fogok tiltakozni a „svábbûnözés” szóösszetétel
használata miatt. Sõt, elsõként fogok elhatárolódni a bûnözõ életmódot
folytató sváboktól. Fiamat a tisztességes, becsületes életre nevelem. Kitûnõ tanuló és nem szokott "gyerekcsínyt" elkövetni.

Zsidók és cigányok! Szörnyû lehet itt élnetek, hiszen mindenkit
gyûlöltök és nem értitek, miért nem gyûlöl még benneteket mindenki. Vajon
én, mint sváb származású, miért nem érzékelem a kirekesztést? Mert mi
elfogadtuk a szabályokat!

Megszerettük ezt az országot, Magyarországot a hazánknak tekintjük. Ti
csak egy gazdatestnek, amin parazitaként élõsködtök.

Ha nem érzitek itt jól magatokat, gondoljatok ex-miniszterelnökötök
szavaira: "El lehet innen menni! ".

Ritzel Rita

Rita gondolatai után nézzünk szembe azzal a valóságos ténnyel, hogy a Didaktika Autósiskolában ingyen szerezhet jogosítványt bárki – aki cigány – sõt, még munkabér is jár a tanfolyam idejére! Ha nem cigány, akkor dolgozzon és fizessen csak szépen. Még hogy munkabér a tanfolyam alatt, meg informatikai képzés a magyaroknak; hogy mit képzelnek egyesek...?

Íme a hír: „Somogyi cigányok jogosítványt szerezhetnek egy integrációs szakképzés keretében. A döntésrõl szóló értesítést a minap kapta meg a Didaktika Autósiskola. Kovács Sándor Lóránt ügyvezetõ igazgató a Sonline.hu-t arról tájékoztatta: a megyei cigány kisebbségi önkormányzat pályázata alapján a kadarkúti kistérségben 54; cigány származású személy szerezhet tehergépkocsi-vezetõi jogosítványt, míg a csurgói és a barcsi kistérségben 21-21 fõ jelentkezhet a C-kategóriás képzésre. Ötvenegymillió forintot lehet felhasználni az intenzív képzésre, részletezte az ügyvezetõigazgató.

A tanfolyam szeptemberben kezdõdik el, s egy évig tart. Az eredményesen vizsgázók már karácsonyra megszerezhetik a jogosítványt, s ezután alapfokú informatikai képzésre járnak. A végzõsök késõbb a honvédségnél helyezkedhetnek el, saját vállalkozást alapíthatnak, vagy fuvarozó cégnél vállalhatnak munkát. Kovács Sándor Lóránt jelezte: a résztvevõk a program ideje alatt munkabért kapnak. (Sonline)

Szerkesztõségünk megjegyzése: Valamiért ez ellen a diszkrimináció ellen (mely teljesen egyértelmûen a magyarok kirekesztése) nem tiltakoznak a jámbor zsidók és cigányok) Az árvízkárosult magyar etnikum meg alhat télen a híd alatt, mert ez az ötven millió kell a cigány jogsikra!

Üdvözlettel: Sipos Z.

Hatodik stáció: Ez nem magyar, hanem európai probléma!

Európai Parlament közvitája olyan szinten tereli el a lényegrõl a figyelmet, ami már nem hagyható szó nélkül. A több mint tízmilliónyi európai cigányságot politikai fegyvernek használják egyes pártok, így a tartósan válságos helyzet tényleges megoldásáról terelik el ezzel a figyelmet, és járulnak hozzá a probléma elodázásához - mondta Tõkés László, európai parlamenti képviselõ, az EP-alelnöke azon a sajtótájékoztatón, melyet Európai-magyar cigánystratégia címmel tartott Balog Zoltánnal, a társadalmi felzárkóztatásért felelõs államtitkárral közösen.

Tõkés kiemelte: „Igen beszédes annak a 120 milliárdnyi forint közpénznek a sorsa, melyet - az Állami Számvevõszék megállapítása szerint - az elmúlt nyolc évben, a hangoskodóan "cigányvédõ" posztkommunista rezsim idején térítettek el eredeti rendeltetésétõl”. Én pedig kiemelem, hogy semmiféle olyan megoldás nem jó, amit az elmúlt 70 esztendõben próbált ki a bolsevik és a globalista világ. Csak a jogok és kötelezettségek valódi egyensúlya tudná biztosítani azt, hogy a cigányság: (ahogyan Tessedik írta) végre a köznek hasznára lehessen, s így a csatorna-, híd-, zsilipépítésnél, vízszabályozásnál alkalmazni lehessen, s ezáltal a társadalom hasznos tagjává váljék.

Társadalmi Felzárkózási és Cigányügyi Tárcaközi Bizottság révén Magyarország úttörõ szerepet vállalhat és mintaértékû módon mutathatna példát a cigányügy terén egész Európának. Balog Zoltán szerint a tervezett európai roma keretstratégia részeként át kell tekinteni, hogy a szociális ellátórendszer mennyiben segíti (?) a munkavállalást. Véleménye szerint az egyházak segítsége nélkül nem lehet elõrelépni romaügyben. Sõt kifejtette, hogy mindenkivel szeretnének együttmûködni, aki javítani és nem rontani szeretne a helyzeten. (jelentkezem!) A Roma Integráció mostani évtizedében persze nem kellene feltalálni a melegvizet! A Szegénység és Társadalmi Kirekesztés Elleni Küzdelem Európai Esztendejében, csak úgy lehet továbblépni, ha szakítunk az eddig zsákutcás megoldásokkal, liberális gondolkodás helyett az ésszerûséget vesszük elõ. S ha elolvassák a következõs stáció végén felsorolt javaslataimat, akkor tanácsadói díj nélkül fognak hozzájutni a megoldás legegyszerûbb kulcsához, amely megvalósításával, valóban új fejezet nyílhatna a cigányság történetében. (természetesen tudom, hogy pusztába kiáltom minden szavamat!)

Hetedik stáció: 2011. A cigányság, mint államalkotó nép.

A napokban egy televíziós riportban szereplõ rendõrtiszt, határozottan kijelentette : hogy a cigányság államalkotó nép! Én, miután a történeti alkotmány híveként vallom a magyar politikai nemzet egységességét, körbe kell járnom e témát. Meg kell vizsgálnom, hogy miért nincs lehetõsége a cigányságnak arra, hogy a jogok és kötelességek egyensúlyának rendszerébe beilleszkedjen. De arra is választ kell találjak, hogy kik az eredendõ okai annak, hogy ma hazánkban pattanásig feszült a helyzet a cigánykérdést felvetõk, valamint a "megélhetési bûnözést elfogadók" között? Mindezt nem a szokásos sárdobálás módszerével, hanem inkább a realitás talaján tenném.

Államalkotó-e, aki nem akar a közterhekbõl részt vállalni?

Tisztázzuk valamit! Nem arra gondolok, hogy valamely Magyarországon élõ etnikai közösség nem lehet államalkotó, hanem a magyar államot csupán fejõstehénként használókra tekintek így. Tehát nem a liberál-globalisták által unos-untalan elsütött "kirekesztés", hanem értékrendi meghatározás a célom. Túl sokan ugyanis, sommás és egyénileg kigondolt ítéleteket hoznak egyes népcsoportokkal szemben, ami nagyon helytelen. Ám mások - szintén helytelen módon -, nem a nyilvánvaló tények, illetve statisztikai adatok alapján, hanem valamiféle álságos liberalizmus okán védelmeznek hazánkban olyan bûnözõ és parazita életmódot folytató egyéneket, akik kihasználják az állam és az értékteremtõ közösségek áldozatvállaló tevékenységét úgy, hogy erkölcstelenül „megcsapolják” a közpénzeket.

Beszélhetünk itt azokról a régebben lebukott, illetve a közeljövõben leleplezõdõ fehérgalléros bûnözõkrõl, akik önkormányzati vagy más tisztségeket kihasználva, privatizálással okoztak kárt a köznek, korrupcióval fogyasztották a közvagyont, de azokról az ál-nyomorékokról is, akik rokkantnyugdíjat „vásároltak” maguknak.

Sõt azokról is, akik tucatnyi gyermeket hoztak a világra úgy, hogy eltartásukról, iskoláztatásukról és emberi környezetben való életükrõl és felnevelésükrõl nem voltak képesek gondoskodni, s részükrõl a jövõben sem valószínû az ilyen a gondoskodás lehetõsége. Tisztázzuk azt a tényt is, hogy nem a hódmezõvásárhelyi polgármester leminõsítõ, pontosabban a vagyontalanokat lekezelõ mondatait kívánom megerõsíteni, hanem csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy a gyermekvállalás nem történhet felelõtlenül, s nem lenne szabad az állítólagos „gyermekszeretet” okán annyi gyermeket vállalni, amennyit a szülõ nem képes tisztességes mintaadással felnevelni és iskoláztatni. Már ezért sem, mert ez esetben, joggal merülhet fel a gyanú, hogy bizony azért születnek az ilyen gyermekek, hogy a szülõknek is megélhetést biztosítson az utánuk járó családi pótlék! Sõt, ez esetben felmerülhet a felületes szemlélõben az is, hogy bár a bizonyítás nagy nehézségbe ütközik, de a láthatóan megélhetési gyermekszülés erkölcstelen gyakorlata, egyenesen kívánatossá tehet dupla családi pótlékot eredményezõ, sérült gyermek születését is. Hiszen ha szülõk, csak a családi pótlékból tudnak megélni, akkor a pótlék összegének „megnövelése” már nem nagy lépés az eleve erkölcstelen gyermekvállalástól. Mindez tehát értékrend választás, illetve szocializációs kérdés. Néhány éve a Fidesz akkori képviselõje, Edelény polgármestere is kimondta: "A cigányok által többségében lakott településeken, például Lakon, például Szendrõládon a terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni" – sõt arról is nyilatkozott, hogy: "utánajártam, és igaz, gumikalapáccsal veri a terhes nõ a hasát, azért, hogy nyomorék gyereket szüljön". Molnár Oszkár, azóta már nem Fideszes, de függetlenként is bizalmat kapott Edelényben a polgármesteri székhez. S ez bizony azt is jelenti, hogy a helyiek szerint sem hazudott! Márpedig azok ismerik legjobban a helyi viszonyokat, nem a pártközpontokban ücsörgõ vezéregyéniségek! Elgondolkodtató az, hogy a logika és a helyi emberek ismerete miért ellentétes a pártpolitika diktátumszerû döntéseivel, de még a médiában folyó közbeszéd folyamatos csúsztatásaival is!

Talán fel sem merült volna bennem mindez, ha az állam valóban azt a funkciót látná el Magyarországon, amit õseik államalkotó akarata szerint el kellene látnia! Például az ország külsõ védelmének megszervezése, a legszélesebb érdekképviselet biztosítása a polgárainak, s közjó érdekû szolgáltatások biztosítása a gazdaságban, az jogszolgáltatás helyett az igazságszolgáltatás a bíróságokon és rend a sokszor megígért belsõ rendvédelem területén. Az államnak például állami munkahelyteremtéssel kellene gondoskodna végre azon polgárairól is, akik valami miatt nem képesek a „szocialista párt" vezetése által többször kifejtett: öngondoskodásra. Mert mindenképpen munkát, s ezzel a polgárainak és családjainak megélhetést kellene biztosítania az államnak, hiszen ez az egyik alapvetõ feladata! Ma már em a „szocializmusnak” hazudott államkapitalizmusnak, a „közveszélyes munkakerülés” néven elhíresült - jogszabályi - munkakényszerét sírom vissza, hanem csupán leírom annak a magyar államnak a kötelességét, amelyet a Szent Korona tagjai – az etnikai különbség nélküli Hungarusok –, tehát a magyar politikai nemzet hozott létre. Én az õsi, igazságos és joguralmi államra gondolok akkor, amikor leírom azon elvárásaimat, amelyek nem egyéni ambíciók miatt, hanem a közjót akaró nemzet akaratából fogalmazódtak meg egykor, a jogok-kötelezettségek egyensúlyaként.

Mindez kifejezõdött az évszázadokig bevált közjogi rendszerünkben. Abban az õsi, de nem elavult, s a hatalommegosztást mellérendelten biztosítani akaró Szent Korona állameszmében, amelyrõl a bolsevik és globalista ál-elit minden mocskot elmond, de amely folyamatos fejlõdésben volt egészen 1944-ig. Azt sem állítom, hogy minden a legtökéletesebben mûködött volna 1944 elõtt. (hiszen már a Monarchia korszakában kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk!), De azt igenis állítom, hogy a nagy gazdasági világválság és Trianon minden drámája ellenére akkor, aki dolgozni akart, annak lehetett munkája, sõt abból tisztességesen meg is élt! Mûködtek a hagyományos cigány szakmák, a nagynéném falujában a vályogvetõ cigányokat igen megbecsülték a minõségi munkájuk nyomán, s a cigánykovácsok sem ácsingóztak segélyért a falvakban. Akkoriban nem létezett nálunk megélhetési bûnözés, sõt Európa legmagasabb szintû közbiztonsági rendszerét jöttek tanulmányozni hozzánk a nyugatiak.

S ma, miért nálunk a legmagasabb a segélyezés mértéke egész Európában?

Mert a munkaképes lakosság közel egynegyede él segélybõl. Tehát egészséges, felnõtt férfiak és nõk kapnak teljesítmény nélkül a többség által megtermelt javakból. Ráadásul az agymosó médiavilág és a politikai közbeszéd hazugságai miatt nem is fogják fel, hogy a megalázó segélyek nem is kötelezõen járnak nekik, hanem az csak adható! Bizonyos területein az országnak úgy elvadult már a helyzet, hogy a segélybõl élõk 95 %-át kitevõ cigányság egyes – erkölcsileg igen lesüllyedt – primitív elemei, egyenesen követelõdznek már! S ha nem elég a megélhetéshez a segély, akkor nem munkát követelnek, nem piacképes képzést igényelnek, hanem lopnak, rabolnak, zsarolnak, stb. A családjukat ellátni képes, tisztességesen élõ cigányság pedig elszenvedi mindennek a következményeit, hiszen a többségi táradalom - a folyamatos rossz tapasztalatai miatt -, gyanakodva néz már rájuk is, mert az államhatalom tehetetlensége folytán hibásan általánosít. Ma Magyarországon, ha valaki nem a Rózsadombon él, s van némi rálátása erre a jelentõs társadalmi problémára, akkor nem dugja a fejét a homokba, nem a valóban létezõ „cigánybûnözés” letagadásával és eltusolásával van elfoglalva, hanem a megoldáson töri a fejét. Átgondolja, hogy miképpen is lehetne végre a cigányságot úgy helyzetbe hozni, hogy az, ne a teljes társadalom értéktermelést végzõ tagjainak vállára nehezedjen. S ez által, ne további társadalmi feszültségeket okozzon.

Én nagyon sajnálom azon cigányokat, akik akár az iskolázottságuk, akár a tisztességük okán felemelkedtek, s látniuk kell társaik, esetleg rokonaik bûnözõ vagy segélyezett helyzetét. Õk ugyanis értik azt, hogy ez a megalázottság éppen abból származik, hogy a liberális értelmiség olyan taktikát választott az ál-rendszerváltáskor, amellyel az összes olyan munkahely megszûnt, ahol a romák szakmai képzés nélkül is tudtak dolgozni. Értik azt is, hogy éppen ezek az aljas liberálisok uszítják a leszakadó cigány réteget a többségi társadalommal szembe, a szájukba adván hazug szavakat: miszerint a magyarok - akik valójában befogadták õket, sõt adóikból biztosítják a megélhetésüket is - fajgyûlölõk! Azt is értik a tisztességes cigányok, hogy erre azért van szüksége a liberális ál-elitnek, hogy ne döbbenjenek rá a munka nélkül nyomorgó cigányok arra, kik is okozták az õ leszakadásukat, s ne derüljön ki hová kerülnek azok a milliók, amelyeket a költségvetésbõl a cigányság felemelésére szán a magyar Országgyûlés. A cigányság jelentõs része tisztességes, sõt sokan szakképzettek, iskolázottak. Ezért van munkájuk is, de éppen ezért azt is látják, hogy a többségi társadalomnak a jelentõs része is nagyon le van szegényedve, s rengeteg munkával keresik meg azt a nevetséges összeget, amelyet a szakképzetlen és rossz körülmények között élõ (s, így segélyezett) cigányok csak úgy „puszira” kapnak a magyar államtól. Így történhet meg az, hogy nem vonzó a fiatalság számára a tanulás. Sem szakmát, sem a beilleszkedéshez szükséges alapmûveltséget nem kívánják a fiatalok megszerezni, de az állam ellátását nagyon is igénylik, s egyre komolyabb igényeik támadnak. Ráadásul ezekben a segélyes családokban már a harmadik, vagy negyedik generáció születik és nõ fel úgy, hogy a segély az egyetlen „pénzkereset”, pontosabban az egyetlen legális jövedelemforrása az egész családnak.

Hibás-e a szociális rendszer, amely a gyermek felelõtlen nemzését okozza?

Bármely etnikumnál problémát okozna az, ha olyan személyek vállalnának nagyszámú gyermeket, akik - akár objektív, akár szubjektív okokból - képtelenek azok eltartására! Éppen ma hallottam, hogy sok rendõrt szeretnének kiképezni a cigányság soraiból. Ez persze elfogadható lenne akkor, ha már megtörtént volna az, amit értékrendi váltásnak gondolok.(Ám ehhez még pár esztendõre és tanulásra szüksége van a hazai cigányságnak!) Ha valóban a munka és annak öröme vinné a cigány fiatalokat a testületbe, ha általánosan is elfogadná a társadalom és az állam is azt a mondatot, amit ma elküldtem az Echó televízió SMS falára: „A cigányságnak munkahelyekre, a rendõrségnek pedig az álságos liberalizmustól mentes új törvényekre van szüksége!” Ezen SMS valószínûleg soha nem fog megjelenni! A televíziós riportban szereplõ (rendõrtiszt) azt mondta, hogy a cigányság államalkotó nép! Nos, erre a kijelentésre sokféleképpen lehet reagálni. Ha pl. ragaszkodva a realitásokhoz megkérdezném: mikor és hol alkottak a cigányok államot? Nos, akkor elõbb-utóbb rám sütnék a rasszizmus bélyegét! Nem mintha félnék a liberális-globalisták megbélyegzésétõl, s így csupán annyit jegyzek meg, hogy ha egy munkaképes ember adózik, s hozzájárul a közterhekhez, az bizony hasznos tagja, sõt alkotója egy államnak! Ám aki folyamatosan csak kivesz abból a közösbõl – az bármilyen etnikumú –, erkölcsileg nem lehet államalkotó, tehát sokkal inkább élõsködõ és ezzel: államromboló. Orbán Viktor szájából hallottam nem régiben az alábbi gondolatot: „A mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született. Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk.” Én magát az állítás igazságát nem tagadom, csakhogy a szerencsétlen, munkalehetõségtõl megfosztott cigányságnak nem feleslegesen születnek gyermekeik, hiszen - amint már fentebb is említettem -, éppen ezen gyermekek utáni családi pótlék „tartja el” az egész családot, s ezzel sajnálatosan újratermeli a társadalmat fejõstehénnek használókat! Aki nem hiszi ezen állításaimat, az járjon utána és cáfoljon meg konkrét számadatokkal!

Ennyi kritika után azonban nézzük a javaslataimat az ügyben:

- Az új államtörvényben (tehát nem az alkotmányban, ami nekünk õsi örökség!), szabályozni kell az állam munkaszervezõ kötelezettségét azok számára, akik dolgozni képesek és akarnak.

- A fenti kötelezettség alapján biztosítani kell a gyermekek utáni adókedvezményt úgy, hogy az a család tisztességes megélhetését és a gyermek valós szükségleteit fedezze, de maximum a saját adója erejéig.

- Aki munkaképesen sem vállal munkát, illetve vagyonából nem teljesíti maradéktalanul az állampolgári és szülõi kötelezettségét, attól meg kell vonni a szülõi jogokat, a nevelést az államnak át kell vennie. Azonban ennek a költsége a szülõk vagyona vagy a közjó érdekében kikényszerített közmunkabért terhelje.

- Semmiféle olyan segélyt, családi pótlékot, stb. nem szabad folyósítani egészséges és munkaképes felnõttnek, amely megbontaná a jogok és kötelezettségek reális egyensúlyát.

- A gyermekeknek csak akkor lehet kötelezettsége, hogy a szüleiket eltartsák, ha a szülõ is teljesítette a gyermek nevelésével, taníttatásával, ellátásával. Dr. Bene

Nyolcadik stáció: A lejárató kampány az antifasisztáknak!

Világosan látható volt már a Heller ügynél is, hogy a bankárkaszt jól kézben tartott véleménydiktatúrája nyugaton még a legordasabb hazugságokat is képes elhitetni a nézõvel, vagy olvasóval. Michael Frank nem tartozik a szívbajos füllentõk közé, s így a legnagyobb tájékozatlansággal is képes a hazugságokat elõállítani. Kritizálja a magyar toleranciát és az emberi méltóságot hiányolja.

"Magyarországon egyre gyakoribbak a romák elleni halálos támadások. Uszító nyelven bûnbakká tesznek egy teljes népcsoportot, amely iránt a lakosság széles körei mély ellenszenvet táplálnak." A magát újságírónak tartó Michael azonban nem képes reális képet alkotni, mert pl. nem él Gyöngyöspatán, sõt nem is hajlandó tényszerûen tájékozódni. Csak a bal-liberális megmondóemberek véleményére alapozva írogatja a hamis „tényeket”, amelyekbõl csak hamis következtetéseket lehet levonni. Már nem titok az sem, hiszen a rendõrség hozta nyilvánosságra, hogy: „A kislétaival együtt nyolc támadásból álló sorozat nyomozócsoportja 1300 olyan korábbi erõszakos bûncselekmény aktáit vette elõ, amelyeket romák követtek el. " " Tehát a rendõrség is elismerte ezzel, hogy igenis létezik cigánybûnözés, bár az is igaz, hogy nem minden cigány bûnözõ. Viszont a cigány etnikumra jellemzõ elkövetési mód – sajnos – nem ad arra lehetõséget, hogy „indiai” vagy „arab” bûnözésnek nevezzük azt, amit cigányok követnek el. 1300 erõszakos cselekmény ellenünk 1-2 éven belül. Minden nap 1,5 erõszak ellenünk, ha négy évet dolgoztak fel. De naponta 4,5, ha egy évet vizsgáltak. Ráadásul a kisebb súlyúak ebben a statisztikában nem is szerepelnek. A fenyegetõzések, ordítozások, zsarolások, pofonok esetén az idõs egyedül élõk, vagy a cirkuszokat kerülni akaró idõs magyarok inkább kitérnek és nem jelentik az ügyet a rendõrségen. Sokan közülük valóban félnek, mert kiszolgáltatottak, s tudják, hogy a rendõrségre nem nagyon lehet számítani.

Saját tapasztalatom is van: a cigánymaffia elleni rendõrfellépés enervált, mert ezekben a kérdésekben nagyon meghurcolják õket a „jogvédõ” politikusok.
Magyarul a cigányság nem csak maga generálja azt a helyzetet, hogy ilyen sokan bûnbaknak tekintik õket, hanem részben kihasználja a liberális pártok által használt közbeszédet. Az Õ bûnbak szerepük azonban nem ártatlanságból, hanem nagyon is a kiemelten nagyfokú bûnelkövetésbõl ered! A cigányság nemcsak a nagyszámú bûnözés, hanem az élõsködõ magatartása és munkakerülõ életmódja miatt is ellenszenvessé vált sokak számára. (tisztelet a kivételnek!) A fenti idézetben szereplõ 1300 erõszakos cselekmény kifejezetten a magyar emberek elleni erõszakos cselekmények, de csak akkor, ha az elkövetõ még cigánynak is mondta magát. Szóval ez csak egy kicsiny szelete annak, amit õk követtek el ellenünk. Persze a beilleszkedésre képes és a szorgalmasan dolgozó cigányokkal semmi baja nincs a magyar társadalomnak, a bûnözõ életmódú maffiózókkal viszont nagyon is.

Még Michael Frank is elismeri: "túl egyszerû lenne a magyar államot és a magyar társadalmat imamalomszerûen arra emlékeztetni, hogy csak a diszkrimináció felszámolásával oldható meg a probléma. A romák helyzete más országokban is hasonlóan kritikus. Berlusconi lajstromba véteti õket Olaszországban, amivel diszkriminatív politikáját a kormányzati politika szintjére emeli. Máshol sem jobbak a körülmények" De vajon a szerzõ annyira át van itatva a hazug liberalizmussal, hogy valóban nem veszi észre, hogy annak kellene beilleszkednie, aki elhagyta õsi települési földjét. Mi a furcsa abban, hogy az õslakosok szeretnének ragaszkodni a saját kultúrájukhoz, szokásaikhoz és azt annak kell tolerálni, aki nem a saját etnikai közösségének országában kíván élni?

„Munka és tulajdon, egyén és közösség rendeltetése,s célja körüli konszenzus teljes hiánya miatt mindkét oldal tehetetlen. Ezen alapul a romák beilleszkedésre való képtelenségérõl szóló összes elõítélet" Ezen idézet persze elárulja a probléma gyökerét, mint ahogy árulkodó a cikk befejezése is:
"Magyarország a próbaköve egy új, közös európai feladatnak: a romákkal való együttélés újbóli megtanulásának. Elsõ lépésként azonban a legkeményebb eszközökkel meg kell akadályozni a puszta értetlenségbõl fakadó gyûlöletet, üldözést és gyilkosságokat. Az idegennek vélt szomszéd büntetése az ínség és a frusztráció miatt hátborzongató hagyomány Európában" Szerintem viszont elõször a romáknak kellene az európai együttélés normáit megtanulni! Ha Olaszországban él, akkor az olaszt, ha Magyarországon él, akkor a magyar normákat. Szerintem viszont erre kellene összpontosítania a müncheni Süddeutsche Zeitung-nak, s nem a bûnözõket kellene ajnározni. Hiszen így is kiírták Kanadában a nagy üzletek ajtajára egy idõben, hogy: Magyarok ne lopjatok! Pedig csak magyar állampolgárságú cigányok tucatjai jártak az üzletekbe lopni, s nem a magyar etnikum tagjai.

Kilencedik stáció: Ezekért dolgozik Magyarország…...

Az államot azért hozta létre a nemzet, hogy legyen egy erõs érdekképviselete. Egy külsõ támadás elleni és egy belsõ védelme a közösség jogrendjének. Sajnos már régóta olyan intézkedéseket hoz a magyar állam, amelyek nem a nemzetet, hanem a pártokra szelektálódott uralkodó réteget és az idegen tõkestruktúrák tagjait szolgálja. Viszont a demokratikus választásoknak csúfolt hatalomvédõ legitimizácónak,(tehát a megszerzett hatalomhoz való görcsös ragaszkodásnak), nagy szüksége van olyan szavazatokra is, amelyek nem a nemzet, hanem a saját egyéni és kiscsoport érdekeik mentén születnek. Így történt meg az, hogy már a Washingtoni Konszenzust követõen, titkos pártintézetekben készülni kezdett az országban a társadalom manipulációs térképe, amelyen akkor még túl kevés idegen kultúrájú népcsoport szerepelt. Világossá vált tehát a hatalombitorlók számára, hogy segíteni kell a szaporaságáról ismert cigányságot abban, hogy megfelelõ ellenpólust tudjon képezni a magyarsággal szemben. Igaz, addigra már a több pártból felépülõ rendszer megosztó jellegét bekalkulálták,de kicsinek ítélve a megosztást, elõkészítették a cigányság megélhetési szaporodását is.

Helles Ágnes egy dolgozatából idéznék most: „Az elsõszámú komoly korrekció az volt – amely mellett mondjuk az a csoport, amellyel én dolgoztam a szociálpolitikán a nyolcvanas években, mindig is érvelt – hogy a családi pótlék minden gyereké lett, azaz megvalósult a horizontális méltányosság. Megszûnt az a beépített korlát, hogy csak az kapta a családi pótlékot, akinek minden hónapban megvolt a háromheti munkaviszonya. Mi azért is mondtuk, hogy tessék elszakítani a családi pótlékot a munkaviszonytól, mert 1985-tõl látszott, hogy jön a munkanélküliség, azaz sokan ki fognak esni a rendszerbõl. A váltás, az univerzális családi pótlék bevezetése 1990 tavaszán történt meg, amikor a különbözõ alapok átcsoportosításakor a családi pótlék a társadalombiztosítástól átkerült a költségvetésbe.

A helyzet tehát igen egyszerû, szegénységnek vagy mélyszegénységnek kell elnevezni a cigányságot, s azonnal lehet õket rejtetten támogatni, hogy az ne is tûnjön fel a társadalom értékteremtésben részt vállaló tagjainak. Heller Ágnes nem tartozik a butácska ellenfeleink közé. Dolgozatában írja, hogy Gyurcsányt Õ vette rá a ”szegénység ellenes” küzdelemre a következõ érvekkel: „Rövidebb távlatban a szegénység mértéke és mélysége van elõtérben. Ebben a családi pótlék növelésnek jelentõs lehet a szerepe. Az indexelésrõl újra törvényt kell hozni. Hogy mennyit tud a szint emelkedni forráshiány mellett: nem tudjuk. De tudjuk, hogy vannak olyan csoportok, amelyek ma különösen rossz helyzetben vannak, és ha náluk az átlagosnál jobban emelkedik a családi pótlék, annak jelentõs a szegénység csökkentõ hatása. A TÁRKI 2005. évi adatai szerint az egy gyerekes családokban egy meghatározott küszöb szerint 11 százaléknyi a szegénység, a 3 és több gyerekeseknél 36 %. Igaz, 3 vagy több gyerekes család kevés van, összesen 4%. Ám ezekben él a gyerekeknek több, mint 25 %-a. Tehát, ha jobban emelem a 3 gyerekesek családi pótlékát, akkor ez komoly szegénység enyhítõ eszköz.”

Mondjuk ki tehát nyíltan: cigányság szaporodását biztosítandó - a rendes munka és fizetés biztosítása helyett - bevezették a családi pótléknak a munkavégzéstõl elszakított intézményét, valamint késõbb a segély rendszert is. Mindez azonban még nem volt elegendõ egy valódi robbanásszerû gyermekvállalási bummhoz a cigány népesség körében, s így a következõ lehetõséget is kidolgozták. (Idézek egy az interneten körbeküldött levélbõl, amely jól megvilágítja a lényeget)

„A roma családnak van 6 gyereke. Beadták intézetbe õket. Majd jelentkezett a család rokonsága és egy pár nap múlva kihozták õket, mint nevelõszülõk.(!!!!)

Az állam megszabadul a gyerekektõl és fizet. Nem is keveset. Gyerekenként 80.000 (!!!), azaz összesen 480.000 forintot havonta. Az apa és az anya nem válnak el, (hisz meg sincsenek esküdve) de külön lakcímre jelentkeznek be, így mindkettõjük megkapja a szociális segélyt az önkormányzattól, 39.100 forintot fejenként. Így további 78.200 forinthoz jutnak.

Lakásfenntartási támogatásként további 9.800 forintot kap a család.
Erre jön még a családi pótlék, 12.600 gyerekenként, további 75.600 forint.
Természetesen ingyen tankönyvek és ingyenes iskolai étkeztetés is jár…….

Ezen kívül minden hónapban átmeneti segélyért is sorban állnak, ami havi 30.000 Forint az önkormányzattól. (Ha nem kapnak, akkor „..itt hagyjuk a gyerekeket (a jegyzõnél),etesse maga!” ezzel zsarolva a hatóságot.) Így a család havonta cirka 673.600 Forint bevételhez jut!!! Munka nélkül, legálisan, államilag támogatva, és fõleg ADÓMENTESEN! Telik máris plazma TV-re, meg lízinges Suzukira is a papának. Ha dolgozni menne és keresne 100.000 Forintot havonta, akkor a bevétel lecsökkenne 175.600 forintra.

És õk beszélnek arról, hogy "elnyomják" õket a büdös rasszista magyarok...

sõt még tüntetni is volt pofájuk (2009. szept.20-án).

"Ne bántsd a magyart, hisz az adójából élsz..." - azt hiszem ez most nagyon aktuális. Tessenek mondani: Van még egy ilyen marha ország, mint mi?

Kizárt!”

A kilencedik stációhoz azonban feltétlenül csatolnom kell egy Bolgár György (?) cikk részleteit, aki „Az õrület csendben készülõdik” címmel írta 2009-ben.

(Ismét az eddig zsákutcába vezetõ meséket hallhatjuk megoldásként. Amikor a jogok-kötelezettségek egyensúlya még mûködött hazánkban, akkor történeti Alkotmányunk volt. Ennek visszaszerzése viszont csak a liberalizmus elvetése esetén lehetséges. Ettõl reszket minden liberális elvtárs, Bolgár úr is! BG)

„Elszomorító levelet kaptam a napokban Békés megyébõl. Egy 69 éves férfi arról írt nekem, hogy mindig szocialista szavazó volt, folyamatosan nézi és nézni is fogja a tévében az Újságíróklubot, de az európai választásokon a Jobbikra szavazott, és legközelebb is így tesz. Az ok egyszerû. Egy hangos, kellemetlen és kellemetlenkedõ, õket folyamatosan zaklató cigány család költözött melléjük a szomszédjába, és azóta nem volt nyugta. Mint írja, legalább száz pontban tudná felsorolni (össze is írt nekem tizenötöt), hogy mennyi gondot és bajt okoztak neki a hangoskodó, senkire tekintettel nem lévõ, az együttélés legelemibb szabályait be nem tartó cigányok, a hatóságok pedig vagy tehetetlenek, vagy az õt feljelentõ cigányoknak adtak igazat, végül pedig azt tanácsolták neki, hogy inkább költözzön el. Meg is tette, több millió forint veszteséggel volt kénytelen eladni a házát, de most végre Gyulán él nyugalomban. Az ellenségeinek ellensége, vagyis a Jobbik azonban bírja a bizalmát, annyira, hogy ha fiatalabb volna, csatlakozna is hozzájuk. Az MSZP, a Fidesz és a többi párt nem védi meg õt semmitõl, de a Jobbik igen. Ezért kapott szerinte a párt annyi szavazatot, és jövõ tavasszal még többet fog, írja.

Lehet. A levél ugyanis tisztességesen, intelligensen megírt, érezhetõen õszinte, és ezért különösen lesújtó. Hogy száz százalékig megfelel-e a valóságnak, vagy csak részben, azt persze nem tudom. (már megint magából indul ki, hiszen az igaz állítások nem az erõségei! BG) Mint ahogy azt sem, hogy vajon a levélíró a maga részérõl nem sértette-e meg az emberi normákat, úgy viselkedett-e szomszédaival, ahogy az elvárható és tolerálható, és nem öntött-e olajat a tûzre, amikor vizet kellett volna. (hát ez is furcsa logika. Hiszen a sértetti közrehatás nem ismeretlen fogalom a jogirodalomban, de a televízióban sem, s így ha volt is ilyen, a felelõsséget az nem fordítja meg. BG) Mégis az az érzésem, hogy sok ilyen eset, sok hasonló konfliktus van, hiszen tudjuk, hogy a cigányok jelentõs része valóban másképp, más módon, gyakran a környezet számára nehezen elfogadhatóan és elviselhetõen él. Mások a normáik, mások a szokásaik, nagyobb, hangosabb a családjuk, a civilizáció alsóbb fokán, gyakran megütközést keltõen élik általában nyomorúságos életüket, még akkor is, ha nem jutnak el a bûnözésig. Hogy mi volt elõbb, a tyúk vagy a tojás, tehát a nyomorúságos élet-e, és abból következik a kulturáltság alacsony foka, vagy éppen fordítva, a civilizálatlanságból vezethetõ-e le a szegénység és a nyomorúság, az valószínûleg mindegy, mert egymást erõsítõ folyamatokról van szó. Olyan helyzet alakult ki, amelyben a cigányság nagy része nem dolgozik, ha akar, sem tud munkát szerezni, ebbõl következõen a többség számára felháborítóan segélyekbõl kényszerül élni, ezt azonban gyakran nem csendesen, szerényen, hanem hangosan és megbotránkoztatóan teszi. Sokszor – számos beszámoló szerint – inkább követelõzve, hogy tudniillik a segély jár neki, és nem a minimális hálával azért, hogy a társadalom nem hagyja õt és családját éhen halni.
Ha ehhez a kilátástalan helyzet nyomán még társul bizonyos, a cigányokra talán inkább jellemzõ bûncselekmények elszaporodása is, akkor érthetõ (bár el nem fogadható), hogy egyszerû, de becsületes emberek is a cigányok ellen fordulnak, mert úgy érzik, hogy nem hagyják õket békében és nyugalomban élni, és ha ez így van, akkor a cigányokat erõvel kell a normák betartására kényszeríteni. Vagyis a válasz az erõszak, vagy legalábbis az erõszakkal való fenyegetés. (még szép, hogy nem tagadja le a napot az égrõl Bolgár úr! Tehát nem mindegy bizony, hogy ki volt az események elindítója, ki miatt kezdõdött a lavina! BG) Tragédia. Nem is az, hogy sokan ebben az egyszerû reakcióban vélik megtalálni a megoldást. Hanem az, hogy szinte lehetetlen lesz elmagyarázni nekik – mint ennek a levélírónak is –, hogy mennyire nincs igazuk (? Na ne már!), hogy az õ ösztönös reakciójukat mennyire tudatosan és aljasul manipulálva használják ki a szélsõjobboldalon, és hogy amennyiben netán sikerrel járnának, szörnyû világ elé nézünk.(BG: Csakhogy szélsõjobb nem étezik hazánkban! Ez szöveg pedig csak arra jó, hogy félrevezessék a már lassan tisztánlátó kulturális kreatívokat!)

…De még ha feltesszük is, hogy a gárda soha nem lépi túl a fizikai kényszerítés határait, akkor is nyilvánvaló, hogy egy félkatonai rendben mûködõ szervezet határozná meg, hogyan éljen a társadalom. Nem a törvények, (amelyeket éppen Bolgár úr elvtársai tettek félre 1949-ben! BG) nem a hatóságok, hanem valakiknek az ereje és szervezettsége, ráadásul olyanoké, akik egy számukra kevéssé tolerálható népcsoport megrendszabályozására jöttek létre. Ez volna maga a látszólag alulról szervezõdõ fasizmus, amelyet persze felülrõl szerveznének és mozgatnának. A megfélemlítéstõl azonban a cigányoknak nem lenne munkájuk, nem olvasnának, tanulnának többet, nem alkalmazkodnának jobban a többségi társadalomhoz, hanem csupán állandó fizikai és lelki félelemben élnének, egészen addig, amíg meg nem próbálnák megszervezni magukat a fizikai önvédelemre, mert számukra is csak ez lenne az egyetlen kínálkozó válasz. A vége pedig a háború. Amit egyetlen épeszû ember sem akarhat.
(BG: Aki már olvasta Susan George könyvét az tudja: a "titkos megbízói kör" számára a szakértõi csoport által javasolt, hátborzongató megoldások egyike a polgárháború! A remek iróniával megrajzolt globalizáció 22-es csapdáját azonban éppen Bolgár György, Heller Ágnes és eszmetársaik készítik elõ. S ha a cigánygyilkosságokat véletlenül nem egy titkosszolgálat rendelte meg vagy szervezte, akkor különösen veszélyesek azok az írások, amelyek ha álcázottan is –, de a gyûlöletre és az erõszakra sarkallják a társadalmat, hiszen éppen a gyûlölet „nagymesterei” azok, akik ezeket írják, s korlátozás nélkül terjesztik!)

A baj az, hogy a háború – a szörnyû gyilkosságsorozattal – már elkezdõdött. Hogy kik kezdték el és miért, milyen megfontolásból, azt még nem tudni, de a célpont (a cigányság) és a cél (a megfélemlítés, a gyûlöletvírus elterjesztése) már nyilvánvaló. (bizony-bizony! A háború már sokkal hamarabb elkezdõdött, csakhogy a tudatunkért folyik, s az egyik legerõszakosabb tudatmódosító éppen Bolgár úr maga! BG) Ám éppen a józan, de már a jogállami demokráciától elforduló emberek (meg persze a normális polgári demokrácia) érdekében bal- és jobboldali összefogással változtatni kéne a mindennapi, sokszor formális gyakorlaton. (BG: nem egyszerûbb felszámolni a pártokat? S a valódi nemzeti értékrend alapján visszaszerezni az õsi és jól mûködõ alkotmányosságunkat? Ahol a természetjog igazságossága és méltányossága uralkodott nem a pártok.

Ám ettõl rettenetesen félnek az elvtársak és a váltás liberális haszonélvezõi!)

Nem szabad a gárdától megoldást váró embereket magukra hagyni, hanem emberi, hivatalnoki segítséget kell nekik adni. Nem szabad a rendõrségnek csakis bûnüldözõ szervként mûködnie, az együttélésre is figyelniük kell. Nem szabad az apróbb konfliktusokat, együttélési összetûzéseket lesöpörni a hivatalok asztaláról. És nem szabad lemondani arról, hogy megpróbálják kezelni a mindennapi súrlódásokat, amelyek a bûnözésig is elvezethetnek. A szocializmusban, amikor a cigányoknak is volt munkahelye, könnyebb volt. Amikor a cigányfiúkat két évre elvitték katonának, könnyebb volt. De most is kellene valamilyen rendet, normát, civilizációt tanítani, betartatni a mindennapokban, mégpedig semmiképp sem gárdákkal. Hanem pénzzel, önfeláldozó munkával, összefogással, és annak tudatában, hogy évtizedes, évszázados beidegzõdéseket, szokásokat nem lesz könnyû megváltoztatni. Másképp azonban nem megy, különben jön a kis hazai fasizmus nagy tragédiákkal. Ne várjuk meg. (BG: Elismerem, nagyon jól használja a magyar szavakat a szerzõ, csakhogy hamisan cseng minden állítása annak, aki (bár ebben az írásában a félelem rezdülései is megjelennek) eddig minden esetben a nemzet mocskolásával, s minden magyar érték sárba taposásával volt elfoglalva)

Tizedik stáció: Az elõítéletek spirálja és Lovas István levele

Egy német liberális napilapnak nyilatkozott Balog Zoltán "a németül kiválóan beszélõ, református lelkész". Balog Zoltán büszke arra, hogy Magyarországon található a világ egyetlen roma gimnáziuma, a pécsi Gandhi gimnázium. Persze ennyi erõvel Én is büszke lehetek arra, hogy a szegedi cigánysoron született és városomban szobra is van egy nagyszerû cigányembernek, akit soha nem kellett segélyezni, s így nem is voltak rendõrségi ügyei. Vajon hány olyan „rasszista” állam van a világon, ahol szobrot kap egy cigányzenész? Mondjuk tud-e valaki arról, hogy Münchenben áll-e szobor egy ott született cigánynak?(Persze ez csak költõi kérdés, mert aljas válasz leginkább a bankárkaszt leghívebb kiszolgálóitól érkezhetne, akik maguk is többnyire valamelyik élõsködõ embercsoport tagjai.)

Balog az Európai Unió roma stratégiáján dolgozik, s a cigányok nagy tömegeit szeretné vissza vezetni a munkába, s a társadalom értékteremtõ, adófizetõ, dolgozó részévé tenni. Ám az is igaz, hogy dán, francia, finn, olasz, cseh vagy svájci államok a gyakorlatban is igen jól mûködõ rendet vezettek be a cigány származású polgárok „beilleszkedését” segítendõ. A szlovákokról most nem is beszélve, hiszen õk a megélhetési gyerekgyártást alapvetõen visszaszorították, aminek meg is lettek az eredményei, hiszen csak 2004-ben óriási életszínvonal emelkedés történt, s 10% körüli GDP-növekedés. Vajon Balog Zoltán kért és kapott-e segítséget ezen államoktól? Vagy legalább megkérdezte-e Németország vezetõitõl, hogy miért pont a cigány menekülteket nem hajlandók tovább tûrni, miért nem a többi – azóta már tisztességesen beilleszkedett – népcsoportot zavarják vissza abba az országba ahonnan egykor a háború okán elmenekültek?

Persze a Süddeutsche Zeitung szerint Magyarország "nem éppen a demokratikus haladás erõdje" -, ráadásul az európai romastratégia kidolgozásával azt a sanda szándékot süti ránk az újság, hogy a magyar-cigány problémákat akarjuk Mi a közösségre hárítani. A cikk írója azonban világosan megfogalmazza, hogy még soha sehol nem sikerült olyan koncepciót kialakítani, amely megfelelt volna a befogadó ország lakosságának és a cigányok életforma megõrzõ szokásaiknak, hagyományaiknak is. Balog államtitkár saját országában kész a munkahelyek újraelosztásánál romakvótát követelni úgy, hogy az semmilyen területen se lehessen 25 százaléknál alacsonyabb. Mert szerinte a roma közösséget is csak így lehet kényszeríteni arra, hogy átgondolja saját képzettségi színvonalát, pontosabban szembenézzen a képzettlensége tényével. Ha ugyanis az államtitkár említette kvótát a képzettség hiánya miatt nem sikerül betölteni, akkor a cigány értelmiség is belátja majd, hogy nekik is tenni kell a felemelkedésért, s nem csupán ártatlan megkülönböztetettek, hanem õket is komoly felelõsség terheli a társadalmi beilleszkedésért.

(BG: Szerintem ugyan ezek az ötletek, nem fognak áttörést eredményezni, de arra azért rávilágítanak, hogy Magyarország nem teheti meg azokat a lépéseket, amelyeket más államok nyugodtan megtehetnek. Mindez arra utal, hogy minden állam egyenlõ az EU-ban, de vannak egyenlõbbek!)

Erre utal az alábbi Lovas István levél is, melybõl megtudható az is, hogy kik a „nemzeti hõseink” a cigány-magyar kérdés egyre erõsebb gerjesztésében.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A budapesti külügyminisztérium egyik tisztviselõje szerint országa súlyos lépes megtételére készül úgy, hogy a jelenleg Kanadába vízumkényszer nélkül odalátogató magyar állampolgároknak a jö­võben ismét vízumot kell majd kérniük. Ennek oka az, hogy tavaly márciustól, amióta Magyarország ismét vízummentes Kanadával szemben, összesen 1.300 menedékkérelmet adlak be az ottani hatóságokhoz "feltehetõen roma szár­mazású magyar állampolgárok".

Önök egyiküknek sem adtak politikai vagy más címen menedéket.

A külügyi tisztviselõ szerint az "tapasztalható", hogy a kivándorlási ügyet mesterségesen gerjesztik, a mögött utazási irodák is állhatnak".

Az önök nyugtalanságát nyilvánvalóan növeli, hogy a napokban több száz cigány jelezte kivándorlási szándékát az Országos Cigány Önkor­mányzatnál és Igazolást kértek, hogy õk Magyarországon politikai üldözöttek, és sorozatos terrortámadásnak vannak kitéve.

A magyarországi cigányok közül, mint maguk és nem egy vezetõjük állítja. SOKAN rettegnek. Sokszor, még dolgozni sem mernek, mert annyira félnek kilépni otthonukból.

A cigányközösség ezen kívül úgy gondolja, hogy a cigánygyilkossággal vádolt sorozatgyilkosok nem is azok, akiket a rendõrség elfogott, vagy legalább is még a gyilkosok közül szabadon maradtak. A médiából tudjuk, a cigányok annyira félnek, hogy igazoltató szabadcsapatokba verõdve, kaszával, kapával, szekercével. baltával és egyéb eszközökkel állítanak, vagy kergetnek meg nem cigányokat.

A vízumkényszer helyreállítása azonban, Mi­niszterelnök Úr, nem lehet megoldás. Hiszen Kanada, mint a nyugati civilizáció országa, nem alkal­mazhat kollektív büntetést néhány száz, oda kivándorolni akaró cigány miatt. Hiszen bennünket arra oktattak és oktatnak, hogy a kollektív büntetés a „nácik", azaz a nemzeti szocialisták, valamint a jelzõ nélküli (BG: szerintem nemzetellenes) szocialisták („kommunisták") módszere. Másrészt kifejezetten helytelenítem, hogy Önök elutasítják a menekülti státusz biztosítását az odaérkezõ romáknak.

Budapesti nagyköveténél ellenõrizheti azt ID' ál­lításomat, hogy Magyarországon az Orbán-kormány idején mennyivel kevésbe féltek a cigányok, mint most.

Ennek ellenére, akkor - 2000 nyarán - mintegy félszáz cigány hagyta el Zámolyt és ment a franciaországi Strasbourgba, ahol menedéket kaptak. Franciaország nem vezetett be vízumkényszert az akkor még nem EU-tag Magyarország polgárainak.

A menekülés elõzménye annyi volt, hogy az ön­kormányzat kilakoltatta õket lepusztított ingatlanukból faházakba, amelyek nem feleltek meg a zámolyi cigány polgároknak. (SIC)

Ennek bõségesen hangot is adlak a panaszukra olyannyira érzékeny belföldi és nemzetközi sajtónak, majd Lionel Jospin úr, a Francia Köztársaság miniszterelnöke, annak ellenére, hogy faházaik mellett megöltek egy fiatalembert is, menedéket adott nekik.

Akkor Kõszeg Ferenc vezetésével - aki a Magyar Helsinki Bizottság elnöke volt - Jospin miniszterelnöknek hálálkodó levelet is írtak a befogadásán.

Az aláírókat a balliberális média és az akkori jobboldali kormány politikai ellenzéke úgy állította be, mint a nemzet lelkiismeretét. Annak ellenére, hogy a menedéket kért és kapott cigányok vezetõjét és közülük nem egyet Igen súlyos bûncselekmények elkövetése miatt kívánták akkor Magyaror­szágon bíróság elé állítani.

Az aláírók nevét itt feltétlenül fel kell idézni, hogy a nemzet ne feledhesse "legigazabb fiait, akik a haza üdvét és az áldozatok sorsát önzetlenül és folyamatosan a lelkükön viselik". Mint itt már mindannyian tudjuk.

Íme tehát a szocialista Jospin miniszterelnöknek 2001. március 9-én írt köszönõlevél aláíróinak névsora:

Ascher Tamás, fõrendezõ
Bársony János, kisebbségkutató
Biró András, alternatív Nobel-díjas
Daróczi Ágnes, újságíró
Eörsi István, író
Esterházy Péter. író
Faludy György, író
Ferge Zsuzsa, szociológus
Fischer Adám, mûvészen igazgató
Fridh Judit a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivõje
Furmann Imre, ügyvéd
Gombár Csaba, társadalomkutató
Grünwalsky Ferenc, filmrendezõ. operatõr
Halmai Gábor, alkotmány jogász, egyetemi tanár
Havas Gábor, szociológus
Hegedüs B András, közgazdász. szociológus
Hell István. újságíró
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke
Jancsó Miklós, filmrendezõ
Kemény István, szociológus
Kende János, operatõr
Kende Péter, politológus
Kenedi János, kritikus
Kertest Gábor, közgazdász. egyetemi tanár
Kis János, filozófus, egyetemi tanár
Kóczé Angéla, az emberi Jogi oktatási prog­ramigazgató
Konrád György, író
Kõszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke
Lengyel László, közgazdász. politológus
Ludassy Mária, eszmetörténész. egyetemi tanár Nádas Péter, író
Nagy Boldizsár, nemzetközi jogász, egyetemi oktató
Orsós Éva, a Mediátor Alapítvány igazgatója
Szikinger István, ügyvéd
Tamás Gáspár Miklós, filozófus Ungváry Rudolf, író
Vásárhelyi Miklós, sajtótörténész"

A Népszabadság az aláírókat "a magyar szellemi élet színe-virágának" nevezte.

Hogy e "kiválóságok", tehát a Népszabadság szerint szellemi életünk "színe és virágai - akik a haza és a világ sorsát soha nem tévesztik szem e­lõl" – most, sokkalta súlyosabb helyzetben hallgat­nak és nem lépnek fel a menekülni kívánó cigányok mellett például egy önhöz irt levéllel. amelyben felkérik önt egy Jospin miniszterelnök állal mutatott út követésére, a cinikusak szerint azt jelenti, a "krém krémje' ki tudja hányszor bizonyította be, elveik nincsenek, csupán gyûlölik a jobb­ oldali kormányokat és a magyar népet, amelyet etnikai polgárháborúba kívánnak sodorni.

De ez nem lehet Igaz "szellemi életünk színe­ virága" nyilván egyszerre nyaral valahol és ezért nem ért és ér rá aktivizálnia magát.

Aki bármi rosszra gondol - beleértve akár önt is - az rosszindulatú, sõt antiroma és antiszemita.

Elképzelhetetlen, hogy a "színe-virágja" ne lett volna akkor õszinte, viszont most valóban akadá­lyoztatott, hiszen a jelenlegi helyzet nem csak azért mérhetetlenül súlyosabb a 2001 tavaszán tapasztaltaknál, mert már sorra ölik a cigányokat, hanem azért is - mint ezt egyre aggasztóbb jelek kezdik alátámasztani -, mert a sorozatgyilkosság elkövetésé­nek támogatása a hatalom és erõszak monopóliumát a kezében tartó kormány felé mutat, ami példátlan, és ugyanakkor példátlanul nagy fenyegetést jelent az egész cigányság részére.

Ugyanis nehéz nem arra gondolni: a kormánynak érdeke még a legsúlyosabb bûncselekmények és etnikai feszültségek végtelen szitása arán is elterelni a figyelmet arról a teljesítményrõl, amelynek eredményeként Magyarországot a Nemzetközi Va­lutaalapra kötött köldökzsinór tartja életben, miközben a kormány fõ célja a gigantikus léptékû lopás, és az emberek olyan kizsákmányolása, amelynek következtében - mint az olvasható volt nemrégiben a Magyar Nemzetben - már dolgozó emberek halnak éhen multinacionális alkalmazóiknál, mert a bankok által önkéntesen megnövelt adósságuk kifizetése után egyszerûen nem marad pénzük ennivaló vásárlására.

E közben a kormány sajtója rendületlenül szítja a cigányellenes hangulatot, a fajelméletre alapuló olyan kendõzetlen, nyers uszítások megfogalmazásával, mint azt legutóbb a kormány egyik elsõ számú propaganda ügynöke, Bolgár György tette a kormányszócsõnek számító Népszava címû napilap augusztus 7-i számában, ahol ezt írta róluk: "Mások a normáik, mások a szokásaik, nagyobb és hangosabb a családjuk, a civilizáció alsóbb fokán gyakran megütközést keltõen élik általában nyomorúságos életüket, még akkor is, ha nem jutnak el a bûnözésig.”

Csoda tehát, Miniszterelnök Úr, hogy rettegnek a cigányok?

Az említett levél aláírói dicsérték "a francia ha­tóság tényfeltáró munkáját". "a francia társadalom szolidaritását” és az egész folyamatban résztvevõ külföldi szervezetek (és külföldi magánemberek, tenném hozzá) közremûködését. Azt írták. "A francia nemzet tiszteletreméltó hagyományai köze tar­tozik, hogy menedéket nyújt azoknak, akikkel hazájukban politikai, faji vagy társadalmi okból ül­döznek Majd a zámolyiaknak nyújtott menedéket az 1956-os magyar forradalom menekültjei számá­ra nyújtott nagylelkûséggel hasonlították össze. (hogy nem sült le a bõr az arcukról, a mocskos bolsevik liberálisoknak! BG)

Az aláírók "elkeserítõnek” tartották, hogy "még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek" .

Mára, több mint nyolc évvel késõbb, e helyzet mérhetetlenül súlyosabb lett és - mint említettem - ölik a Cigányokat, de egyre kevésbé tagadhatóan kormányzati cinkossággal. Sõt.

A kormány fizetett szociológusai is mérgesítik a cigányok elviselhetetlen helyzetét akkor, amikor a cigányok által elkövetett bûncselekményeket immár két évtizede a "romló gazdasági helyzettel" igyekeznek magyarázni. ezzel tovább növelve a cigányokkal szembeni ellenszenvet a tisztességesen dolgozók körében. Hogy ez a tétel, vagyis az, hogy a romló gazdasági körülmények a bûnözés növekedéséhez vezetnek, egyébként mennyire ostoba, azt a The Washington Post címû amerikai lap Július 20-1 számában megjelent beszámolóból is láthatjuk, amely azt a rejtélyes jelenséget mutatja be, hogy a válságban zuhan a bûnelkövetések száma az amerikai nagyvárosokban (Major Cities' Plummeting Crime Rates Mystifying)

Nincs mit csodálkozni tehát, hogy a magyarországi cigányok közül több százan útra akarnak kel­ni és új hazára találni Kanadában.

Miért ne tennék? .

És miért ne éppen egy hagyományosan bevándorló országba, Kanadába'!

Menjenek Svájcba, ahol - mint kiderült július végén - a hatóságok egy 9 éves cigánygyereket is magánzárkába dugtak?

Vagy próbáljanak Berlusconi Olaszországába menni, ahol vagy az olaszok gyújtják fel táboraikat. kergetik el õket azokból, vagy a hatóságok bánnak el velük szinte hasonló brutalitással? Vagy menjenek - ahogyan korábban a zámo­lyiak lették - Franciaországba, ahol az ottani ro­máknak a budapesti Roma Rights Network (Roma Jogi Hálózat) február 17-1 Jelentése szerint a sorsuk a szinte teljes kirekesztettség, diszkrimináció és üldöztetés?

Nem, Miniszterelnök Úr!

Legyen ön példamutatóan szolidáris, legyen nagylelkû és ahelyett, hogy a magyar polgároknak általában ismét elrendeli a kötelezõ látogatói vízumot, nyissa ki sarkig a hatalmas Kanada kapuit, és engedje be azon cigány polgártársainkat. akik úgy érzik, sorsuk a megalázó szociális segély, az annál is megalázóbb kényszermunka, a kényszerû bûnözés, a szabadcsapatokba verõdés és, mint egyre több jel mutat erre, az állami cinkossággal végrehajtott sorozatos gyilkosságok dolgos cigányok ellen.

Ha ötszázan, ha ötezren, ha ötvenezren vannak. Nem beszélve arról, hogy a balliberális koalíciós kormány volt miniszterelnöke, a Nyugat által szintén olyannyira szeretett Gyurcsány Ferenc is joggal biztatott: akinek nem tetszik, menjen el Magyarországról.

Biztos vagyok benne, hogy a menekültekkel Kanada csak jól jár, mert ott mindenfajta vissza­húzó erõ, „megkülönböztetés" egyéb mesterséges társadalmi akadályok nélkül bontakoztathatják ki képességeiket, és akár belõlük, akár a második generációból. szorgalmuk és tehetségük révén matematikusok, ápolók, olajmérnökök és egyéb, a ka­nadai társadalom hasznos tagjai válhatnak. Ahogy történt, az annak idején befogadott, sokszor analfabéta kambodzsai vagy vietnami szülõk gyerekeivel. Vagyis, Miniszterelnök Úr, ne a kollektív büntetés szándéka vezesse önt a döntésben, hanem a gyümölcsöket hozó megbékélés. a befogadás és a szolidaritás kinyilvánítása.

Tisztelettel: Lovas István

Utóirat:

Ezt a levelet csak az elolvasásáig vegye komolyan, majd felejtse el.

Az ok az, hogy különben - a várható menekült­ áradat befogadása eseten - e levél közlõjét, a kana­dai Magyar Élet címû hetilap fõszerkesztõjét az olvasók meglincselnék.

Ugyanis emlékeznek arra, hogy amikor 2000-ben tömegesen érkeznek cigányok Kanadába - a­kiket "magyaroknak" neveztek -, olyan feliratok jelentek meg áruházak falán, mint Hamiltonban: " Magyarok, ne lopjatok!"

Ezt nem tudják Magyarországon, mint ahogyan azt sem, hogy ön egyszer azt mondta Mexikó elnö­kének: a vízumkényszert azért vezeti be, mert a li­berális, "demokrata" (kommunista érzelmû) és szeparatista ellenzék miatt nem tudja elfogadtatni a parlamenttel a bevándorlási törvény módosítását, a­mivel megakadályozhatná, hogy az egyes országokból érkezõk menedéket kapjanak, vagy azt, hogy a menekült státuszt kérõknek havi többezer dolláros ellátmány járjon, míg az ügyük 2-5 évig elhúzódik.

Tizenegyedik stáció: Kísértetiesen hasonlítanak 1956-ra!

Ahogyan megszervezte a háttérbõl egy láthatatlan erõ az október 30-án lezajlott eseményeket a Köztársaság téren, ahogy odacsõdítették a nyugati újságírókat és fotóriportereket a lincseléshez. Ahogyan ideális alany volt Mezõ Imre – aki 1944-ben még a francia antifasiszta mozgalom tagja volt – arra, hogy lejárassák a magyar törekvéseket, s bebizonyítsák, hogy nincs béke Budapesten, úgy szervezõdött Gyöngyöspatán is a cirkusz 2011-ben!

Hírfolyam és vélemények:

Egymillióval hálálja meg Gyurcsány a patai cigányterroristák éjszakai akcióját

Gyurcsány Ferenc egymillió forintot ajánlott fel a gyöngyöspatai cigányok „megsegítésére”; a szemkilövetõ kormányfõ ezt kedd éjszakai Facebook-bejegyzésében közölte. Gyurcsány a pénzt „evakuálásra, szállításra, átmeneti szállásra” ajánlotta fel - olvasható a „Nácikérdés Gyöngyöspatán” címû bejegyzésében. A volt miniszterelnök, „igazat adva” Lévai Júliának, a Galamus-csoport tagjának, azt írta: „Gyöngyöspatán nem cigánykérdés van, hanem nácikérdés. És egyre inkább így van és így lesz az egész országban is” - fûzte hozzá. (Nézd már, hogy tudja a jövõt Fletó, aki pedig bolseviknak született!BG) „Önmaguk tiszta magyarságában és mások sármagyarságában elvakultan hívõ és hitüknek radikális tettekkel nyomatékot adó náci társaságok, csoportok fenyegetnek bennünket” - fogalmazott Gyurcsány, hozzátéve: „Gyöngyöspata egyre mélyülõ drámája nemzeti tragédiává fog pillanatokon belül válni, ha nagyon gyorsan nem cselekszünk”. (no hát eddig is csak õk cselekedtek! BG)

A szocialista gazember szerint dolga van a kormánynak a rendfenntartással, „ha kell, a nácizmus szelleme és gyakorlata elleni hatékonyabb fellépést segítõ új jogi normák állításával”. „Dolga van minden demokratának, hogy ne tûrje a náci mocskot, ne tûrje magyar emberek félelembe hajszolását, félelemben tartását”. Ki menjen demonstrálni, ki nyújtson jogi segítséget, ki adjon fedélt a menekültek feje fölé. Más meg segítsen pénzzel. „Én egymillió forintot ajánlok fel a gyöngyöspatai romák segítésére. Evakuálásra, szállításra, átmeneti szállásra” - írja a bûnözõ. (MTI nyomán, Szent Korona Rádió)

Ha benne van a buliban Furcsán Nyerenc, akkor az USA se maradhat ki.

Az LMP-hez köthetõ Richard Field mellett az amerikai nagykövetség munkatársai is többször jártak Gyöngyöspatán az elmúlt héten – ismerték el a helyiek. Bár a település cigány vezetõi hallgattak róla, a helyi romák elmondása szerint arról készítettek felmérést, hogy melyik család akarja elhagyni a települést vagy menedékjogot kérni más országban. Gyöngyöspatán hétfõig marad a fokozott rendõri jelenlét. A rendõrség hétfõ éjfélig meghosszabbította a fokozott ellenõrzést Gyöngyöspatán. Igazoltatnak és indokolt esetben a gépjármûveket, illetve az igazoltatottak ruházatát is átvizsgálják. A településre lovasrendõröket is vezényeltek. A helyiek elmondása szerint az elmúlt napokban is jártak az amerikai nagykövetség munkatársai Gyöngyöspatán. Felmérést készítettek, hogy melyik család akarja elhagyni a települést vagy menedékjogot kérni más országban. Az amerikai nagykövetség azonban még nem válaszolt arra a kérdésre, hogy jártak-e és milyen céllal munkatársaik Gyöngyöspatán a húsvéti üdültetés elõtt. A kormányszóvivõ a Hír Televízió kérdésére elmondta: a külképviseleteket folyamatosan tájékoztatják arról, hogy mi történik a településen. (hirtv.hu)

BUDAHÁZY György: Gyöngyöspatán õrizetbe vették a Véderõ tagjait:

Ez, ami ott folyik, már a tragikomédia kategóriájába esik. Tényleg nyolc terepszínû ruhás magyar fiatal jelenti a veszélyt, akik önkéntesen szeretnék honvédelmi ismereteiket fejleszteni – ha már az állam erre nulla hangsúlyt fektet –, és nem a több száz semmirekellõ, számosan bûnözõ életmódot folytató kisebbségi? És a rendõrség még a magyarokat veszi õrizetbe, sõt, elõzetes letartóztatásukat kezdeményezik (legalábbis a tv-ben errõl volt szó)? Hát mi folyik itt? Kinek akar ez a magát nemzetinek nevezõ kormány megfelelni? Orbánék egy nap alatt összeütött rendeletekkel próbálják üldözni az elviselhetetlen vidéki bûnözést megelégelõ magyarokat? Pont az ilyen típusú erõszakos rendeletgyártási gyakorlat volt az egyik kifogás az elõzõ rezsimmel szemben! Hát nem változott semmi? A keserves mindenit! Miközben a napokban esett brutális rablógyilkosság áldozatául egy idõs házaspár Szikszón. (Kitûztek 1 millió Ft nyomravezetõi díjat. Míg Csintalan megverõire vagy Szilvássy ajtajának berobbantóira 5-5 milliót tûztek ki anno! Ennyit az egyenlõségrõl. Vannak, akiknek század akkora sérelme is többször annyit ér.) Gondolkozzanak már el az integráció álomvilágában élõk, hogy a kommunista rendszer totalitárius erejével sem volt képes ezt megvalósítani. Pedig törekedett rá. És akkor még volt munka, sõt, KMK, mégse sikerült. Az integráció egy mondjuk 50.000 fõs ilyen csoport országban való széttelepítésével és Böjte atya-féle kollégiumi neveléssel még elképzelhetõ lenne, de egy 1 milliós tömeggel ez már lehetetlen. Képtelenség. Biztos kudarc. (Szentkorona Rádió)

" Soltész Bálint r. százados: A mai napon a délutáni órákban, Gyöngyöspata belterületén egy 58 éves helyi nõ – az eddig rendelkezésre álló adatok alapján- elõzetes szóváltás nélkül, több alkalommal megütött egy, a saját udvarának kapujában álló 50 éves nõt. A bántalmazott nõt, könnyû sérülésekkel szállították kórházba. Az 58 éves nõt a rendõrség azonosította, majd elõállította a Gyöngyösi Rendõrkapitányságra, ahol garázdaság elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indult ellene büntetõeljárás. A gyanúsított õrizetbe vétele mellett, gyorsított eljárásban, ún. bíróság elé állítással folyik a nyomozás.

Heves MRFK szóvivõ"

Sajnálatát fejezte ki a gyöngyöspatai cigány kisebbségi önkormányzat a településen vasárnap történt "incidens" (ami csak akkor incidens, ha cigány üt magyart - fordított esetben minimum holokauszt) miatt. Ifj. Farkas János, az önkormányzat elnöke közleményében elítélte a történteket.

Mint ismeretes, vasárnap mentõautóval szállítottak a hatvani kórház traumatológiai osztályára egy idõs gyöngyöspatai nõt, akit a faluba vasárnap délután hazatérõ egyik cigányasszony megvert. A cigány önkormányzat elnöke közölte, a történteket elítélik, de úgy gondolják, hogy "a provokációnak, megfélemlítésnek hetek óta kitett roma közösség lelki erejének határán van. Fáradtak, kimerültek vagyunk" - sajnáltatják magukat, bár az kétségkívül érthetõ, hogy a semmittevéshez szokott naplopók még egy kis helyváltoztatástól is halálosan elfáradnak. Hátha még a munkát is kipróbálnák...

"Mivel egyes hírcsatornákon az a rosszhiszemû hír terjed, hogy a sajnálatos incidens a nem roma közösség ellen irányult, szeretnénk nyomatékosítani, hogy a szélsõjobb hónapok óta tartó provokációi, megfélemlítései miatt mi, romák csakis a szélsõjobboldali csoportok egyes tagjait és csoportjait tartjuk a településünk békéjére és közösségünkre veszélyesnek", a vasárnapi esemény pedig "egy rossz válasz volt a nyílt provokációra" - írta a hazudozó (MTI nyomán)

(A belügyminiszter gyakorolhatott nyomást a hatóságokra, hogy akár jogszabály ellenesen is lépjenek fel a Sz. Jövõért Polgárõrséggel szemben.)

Zagyva György Gyula a tegnap éjjel Gyöngyöspatán történtekrõl számolt be. A sajtó nagy része azt állította, hogy a verekedés a Véderõ tagjainak születésnapi ünnepsége kapcsán tört ki, de ez nem igaz. A konfliktus valóban egy baráti összejövetel megtámadásával kezdõdött, ám ez egy helyi lakos születésnapja volt. A politikus értesülései szerint a helyi cigányok haragszanak az illetõre, mert szállást adott a Szebb Jövõért Polgárõrség néhány tagjának. Késõ este egy több tucat fõbõl álló csoportjuk – ugyanazok, akik tegnap délután rátörtek a gyöngyöspatai önkormányzat épületére – meggyilkolásukkal, házuk lángba borításával fenyegették meg a családot, akik értesítették a rendõrséget. Az egyenruhások ki is szálltak a helyszínre, ám nem voltak hajlandóak intézkedni az összegyûlt csõcselékkel szemben. A tehetetlenségüket kifogásoló családtagokkal szemben azonban annál tettre készebbnek bizonyultak. Zagyva úgy tudja, egyiküket megrugdosták és megbilincselték, s még egy állapotos kismamát is lefújtak gázspray-vel. A cigányok eközben odébb álltak, és megtámadtak négy helyi, illetve környékbeli falvakból származó fiatalt. A politikus elképesztõnek nevezte, hogy míg a rendõrök a megtámadott családot bántalmazták, a 60-80 fõs banda "nyugodtan végezhette a piszkos munkát”. ( B.G. - barikad.hu)

A Police.hu hivatalos közleménye szerint semmilyen provokáció nem történt magyar oldalról – a cigányok minden elõzetes „beszólás” nélkül támadtak.

Magyarország összlakossága kb. 10millió, ebbõl kb. 600-800 ezer a cigány.
Szlovákiában erõsen befenyítették õket 2004-ben és most rend van. A betörõt szó nélkül lelõheted Szlovákiában, akár csak az USA-ban. 2004-ben radikálisan csökkentették a segélyeket és akkor romáik lázadást szerveztek, amit a kormány hadsereggel vert le.

Minden országban, akár szegények, gazdagok, fejlettek, demokratikusak, egy halom pénzt bele öltek a cigányság felzárkóztatásába. De ez mindennemû eredmény nélkül történt, mert pozitív diszkriminációval nem lehet segíteni. Az USA-ban sem oldott meg minden problémát a csodaszernek tekintett pozitív diszkrimináció, bár ott a négereket valóban elkülönítették egészen az ötvenes-hatvanas évekig. Martin Luther King többé-kevésbé jogosan lépett fel a fehér diszkrimináció ellen, hiszen ott a négerek között sokan szerettek volna tanulni. A cigányhelyzet teljesen más. Nemhogy nem engedjük õket tanulni, hanem épp ellenkezõleg: évtizedek óta pozitívan diszkrimináljuk, és megpróbáljuk õket valami használható tudáshoz juttatni. Az eredmény azonban siralmas. Ha mégis valamelyik pozitívan diszkriminált cigánynak sikerül is lediplomáznia, nem alkotó jellegû, hasznos tevékenységek vonalán mûködik, nem ott hasznosítja a tudást. (van olyan cigány, aki arra használta a vállalkozói tudását, hogy saját cigány barátainak, ismerõseinek, rokonainak épített (közpénzen támogatott) házakat, amelyek olyan rossz minõségûek voltak, hogy néhány hónap után lakhatatlanná váltak)A négerekre alkalmazott amerikai kvótarendszer meg eleve halálra van ítélve egy olyan országban, ahol a négereknél is lényegesen kisebb a romák tanulási, kiemelkedési hajlandósága. Sajnos a cigányok nagy többségét képtelenség civilizálni, mert csak elenyészõ kisebbségük az, aki ki akar és ki is tud emelkedni. Akik erre képesek voltak, már ezen régen túl vannak, s nem is nagyon szeretnének visszasüllyedni. Így õk, teljesen elszakadnak a roma közösségtõl, nem hajlandóak a régi módon élni, mert más értékrendet választottak. Mindenki tudja, hogy a hagyományos cigány családokkal való együttélést csak és kizárólag a jogok és kötelezettségek egyensúlyán alapuló jogrend betartatásával (részben persze rendvédelmi eszközökkel), és az illegális jövedelemszerzés lehetõségének teljes felszámolásával lehet a jogkövetõ többség számára valamennyire is elviselhetõvé tenni. Természetesen ebbe már beletartozna a szigorú katonasági nevelés, a segély és családi pótlék teljes körû megszüntetése mellett, az igazolható jövedelemszerzés folyamatos ellenõrzése, a gyermeknevelés feladatának alapos ellenõrzése, s szükség esetén annak elvonása is. A cigányok bûnözõ rétege által befolyásolt,s szinte átnevelt cigánytársadalom tagjai naponta deklarálják, hogy le akarnak számolni velük, „gádzsókkal”. Ezt pedig egyetlen másik ország nem tûrné el. Nekünk sem lenne ez kötelezõ! Csak egy tisztességes és a közjóért kiálló politikai osztály kellene az ország élére.

"Leköpik, kõvel dobálják, meglopják az idõseket" - kitálalnak a gyöngyöspataiak

Falugyûlésen a cigánybûnözés áldozatai

Tizenkettedik stáció: Gyöngyöspata és a népszuverenitás?

Az alábbi két dokumentumot Gyöngyöspata polgármestere adta közre!

Elsõ dokumentum, amely leleplezi a hazugságállam szóvirág manõvereit:

Gyöngyöspata többségi társadalma fontosnak érzi, hogy a sokszor egyoldalú, felszínes híradások, nyilatkozatok mellett tájékoztassa az ország közvéleményét arról, valójában milyen folyamatok és történések vezettek az elmúlt hetekben kialakult helyzethez, és egyben rávilágítson arra is, mitõl várja a feszültségek és problémák enyhülését.

A faluban több száz évig békésen élt együtt a magyar többség és a cigány kisebbség. Generációkon keresztül a mezõgazdasági termelés határozta meg a falu arculatát, adta az itt élõk kenyerét. Az elsõ problémák 15-20 évvel ezelõtt jelentkeztek, és egyre súlyosbodtak. Egyre hangosabb és agresszívebb lett egy csoport a falu lakosságán belül (nagyrészt máshonnan betelepített családok), és egyre inkább mindennapossá váltak sok család, ember számára az inzultálások és a sérelmükre elkövetett tulajdon elleni bûncselekmények. Tehát egyáltalán nem hangulatkeltésrõl és politikai játszmáról van csak szó, mint ahogy azt sokan hangoztatják. A problémák nem új keletûek!

Szeretnénk világossá tenni, hogy a sajtó, jelentõs részében gyerekcsínynek és apróbb lopásnak titulált „ügyek” valójában mit is takarnak. A folyamatos fenyegetettség és félelem, valamint megalázottság lett része számos, fõleg idõs ember mindennapjainak, fõként a falunak azon a részén, ami az említett, társadalmi normákat megszegõ családok közelében található. Kialakult a félelemkeltésnek és bûnözésnek egy fojtogató hálója: a deviáns csoportba tartozó gyerekek, tinédzserek nappal, a misérõl vagy éppen a boltból hazatérõ idõs embereket nyíltan szidalmazzák, sok esetben le is köpik, táskájukat rángatják, õket kõvel dobálják. Majd éjszaka bemennek a kertjükbe, fészerükbe, ahonnan ellopnak kisebb és nagyobb javakat.

Lehet ezeket „apróbb lopásnak” is nevezni, de a tevékenység olyan gyakori és módszeres, hogy a végeredmény tragikus: sok létminimum közelében élõ idõs ember kerül lehetetlen helyzetbe, amikor éppen ellopják tûzifáját, vagy annyira fosztogatják a kertjét, hogy föl kell hagynia a termeléssel. De a legfájóbb a pszichés hatás: a folyamatos rettegés miatt a megérdemelt nyugodt öregkor helyett mindennapi félelem és létbizonytalanság lett osztályrésze sok-sok embernek.

Föl szeretnénk arra is hívni a figyelmet, hogy a pusztítás akkor is pusztítás, ha nagyon sok apró mozdulat következménye. Az említett közösségromboló csoport miatt tizenöt év alatt eltûnt, romhalmazzá és pusztasággá vált a Kecske-kõ harminc-hektárnyi oldala, ami elõtte Gyöngyöspata „nyaralónegyede” volt hobbikertekkel, pincékkel, gyümölcsösökkel. A karókat, oszlopokat tûzifának hordták el, a pincéket föltörték, számos esetben a cserép mellett még a tetõgerendákat is elvitték, a gyümölcslopás módszerét sokszor a faágak letörése és elvonszolása jelentette. Most úgy néz ki a terület, mintha bombatalálat érte volna. A termelés leállása miatti anyagi kár is hatalmas, szerény becslések mellett is körülbelül harmincmillió forint évente, de legalább ennyire fájó veszteség, hogy Gyöngyöspata egyik legfontosabb közösségi színterét veszítette el, vészesen rövid idõ alatt.

A faluban két hétig tartózkodó Szebb Jövõért Polgárõrség tevékenysége országos szintû felháborodást váltott ki, de az éremnek másik oldala is van: a falu lakóinak nagy része úgy érzékelte, hogy összességében (nyilván ebben a jelen lévõ rendõri erõknek is szerepe volt) két évtizede nem érzett nyugalom és biztonságérzet volt tapasztalható. A faluközpont hídján megszûnt a gyerekbandák vámszedése (szó szerint értendõ!), az idõsek nyugodtan el tudtak menni misére, a postára vagy a boltba, nem kellett feléjük repülõ kõdaraboktól, köpésektõl, szidalmaktól tartaniuk, és éjszaka is nyugodtan alhattak.

Ennél kisebb súlyú dolgok, de tény, hogy a szokásos ordibálás, kiabálás is megszûnt, valamint a lopott kábelek égetésébõl származó, rákkeltõ anyagokat tartalmazó füst sem rontotta a falu levegõjét. A lakosság nagy részének hozzáállását, és a már hosszú évek óta kialakult nyomást jelzi, hogy a 2800 lakosú faluban pár nap alatt 1005-en írták alá azt a petíciót, ami a Szebb Jövõért Polgárõrség helyben maradását kérte, amikor annak hatósági kiutasítása került szóba.

Tisztában vagyunk azzal, és fontosnak tartjuk deklarálni, hogy nem a helyi cigányság egésze felelõs a fent leírt problémákért, számos becsületes és a közösséget építõ család is él itt köztük. Ezért megértjük és sajnáljuk, ha ebben a két hétben bármilyen sérelem érte õket. De fontosnak tartjuk a nyilvánosság elé tárni, hogy sok száz ember, köztük kiemelten idõsek és gyerekek, hasonló félelemben és sokszor megaláztatásban él már nem két hete, hanem sok éve. Azt szeretnénk elérni, hogy az õ problémáik se legyenek szõnyeg alá söpörve vagy bagatellizálva, hanem mind a hatóságok, mind a politika és a média segítsen rajtuk is. Decemberben az iskolában hárman ájulásig vertek egy gyermeket, akit szülei át is írattak másik iskolába. Tettük indoklásakor azt válaszolták, szórakozásból cselekedtek. Az ilyenek miért nem érdekes hírek a jogvédõk és újságírók számára?

Kiemelendõ az is, hogy az átlagosnál nem rosszabb bûnözési statisztikák hátterében félelem és kiábrándultság van, nagyságrendekkel több a valódi bûneset, mint amit hivatalosan lajstromba vesznek. Az egyik korábbi helyi képviselõ munkájának hála egy civil gyûjtemény is született, amiben a rendõrségi statisztikáknál nagyságrendekkel több bûncselekményt dokumentáltak 2006-ban.

Csak a valódi integráció és rendfenntartás segíthet.

De csakis az a fajta integráció, ami világosan különbséget tesz a közösséget építeni és az azt rombolni akaró egyének között, etnikumra való tekintet nélkül. Támogatni és segíteni kell mindenkit, aki rászorul, ha annak valódi célja a békés együttélés és az alapvetõ társadalmi normák betartása. De minden létezõ eszközzel föl kell lépni azokkal szemben, akik életmódjukkal, magatartásukkal másokat megkárosítanak.

Nyugalmat és biztonságot akar a falu, ehhez kérjük mindenki segítségét.

Úgy érezzük, fordulóponthoz érkeztünk: vagy tovább erõsödnek az eddigi folyamatok, és a Kecske-kõi pincék után a lakóházak kerülnek sorra 5-10 éven belül, hogy cserepenként és téglánként lebontsák azokat, mint ahogyan az Ózd egyes részein, Arlón vagy sok-sok névtelen áldozattá vált észak-magyarországi kis faluban történt, vagy igazi rend szabja meg majd a mindennapokat. Csakis ekkor virágozhat föl újra a falu. A turizmus, a borászat, a gyümölcs termesztése mint perspektíva légvár marad, ha a háttérben félelemkeltõ rablóbandák mûködhetnek.

A falu a tervek szerint földet és vetõmagot ad együttmûködésre nyitott helyi cigány családoknak, hogy így fogódzót kapjanak a kiemelkedéshez. Kapát és vetõmagot is sokak adnának õszinte emberi jó szándékból és jól felfogott önös érdekbõl is. Vályogvetõ, valamint kosárfonó vállalkozás beindítása is szerepel az önkormányzat tervei között.

Gyöngyöspata segítséget vár. Nagyobb, állandó és hatékonyabb rendõri jelenlétet, szigorúbb bírósági és gyermekvédelmi gyakorlatot, a rövid hírnév elmúltával is rendet és nyugalmat a közösség minden tagja számára! Segítõ kezeket kérünk, hogy segítõ kezeket nyújthassunk egymásnak.

Gyöngyöspata község lakossága

A másik dokumentum, amely a közvéleményhez szeretne eljutni:

Az utolsó szó jogán Gyöngyöspata Képviselõtestülete részérõl

Gyöngyöspata Képviselõtestülete, s a ma még jelentõs többségben a településen élõ tisztességes emberek az utolsó szó jogán, mivel rajtunk kívül már mindenkit meghallgattak, szólunk az ország vezetõihez, a magyar közvéleményhez és a médiához.

Minden törvénytisztelõ és rendet akaró embernek helye van Gyöngyöspatán, ha embertársait tiszteletben tartva tesz eleget kötelességeinek és gyakorolja jogait, óvja mindannyiunk környezetét, egészségét.

Ezt az alapvetõ elvárást azonban Magyarország sok száz településén éppen így megfogalmazzák, tehát ne kezelje senki elszigetelt egyedi jelenségként. E gondokat ne tartsuk Gyöngyöspata egyedi problémájának.

A média, s a politikai erõk, tisztelet a kivételnek, leginkább a maguk kénye-kedve szerint, pusztán önös érdekbõl vagy politikai tõke reményében, sokszor elferdítve, tájékozatlanul, túlzó módon nyilatkoznak, lejáratva, megbélyegezve egy ezeréves múlttal büszkélkedõ települést. Értjük ez alatt a falu tisztességgel dolgozó lakóit, annak vezetõit. Mi több, nemzetközi fórum elé viszik becsmérlõ módon községünk nevét, rasszistának, kirekesztõnek, megnyomorítónak bélyegezve az itt élõ jó szándékú embereket.

A jövõbeni hasonló megnyilvánulások elkerülése érdekében nyomatékkal kérjük országunk és a parlamenti pártok vezetõit, hogy helyben tájékozódjanak a tényleges helyzetrõl a falu vezetésétõl s a helyi emberektõl. Kérjük a médiát, hogy pártok és szervezetek érdekeitõl mentesen, valóban függetlenül, s kerülve a szenzációhajhászást, tájékoztassák a nemzetközi és hazai közvéleményt a gyöngyöspatai történésekrõl.

Gyöngyöspata Képviselõtestülete a továbbiakban nem járul hozzá a faluban tervezett, vagy már engedélyezett demonstrációkhoz, felvonulásokhoz, pártrendezvényekhez, s követeli, hogy a jogvédõ szervezetek által gerjesztett hisztéria-hadjárat szûnjék meg!

Békét akar minden gyöngyöspatai lakos! Nyugalmat, amelyben biztonsággal végezheti mindennapi munkáját. A falu vezetése egy olyan, jogok és kötelességek egyensúlyán alapuló Magyarország példásan mûködõ településén akar munkálkodni, ahol az ott élõk mindezeket betartva és elfogadva élnek, élhetnek.

Az utolsó szó jogán: Gyöngyöspata nyugalmat, békét akar!

Gyöngyöspata, 2011. március 25.

Gyöngyöspata Képviselõtestülete

Záró gondolat:

A magyar keresztútnak Én eddig csak 12 állomását jelöltem meg, s nagyon remélem, hogy a hátralévõ kettõ nem fog polgárháborúba torkollni, bár ezt nagyon szeretné a bankárkaszt bizalmát is elvesztõ hazai liberális baloldal. A 12.-ik stáció azonban Jézus halála, így a magyarságnak a piéta és a temetés lenne még hátra, ha ezt a párhuzamot nagyon komolyan vesszük. A nemzet tetszhalála, a szívmûködésének gyengesége, a lélegzetvétel szinte teljes hiánya azonban valóban bekövetkezett. Nekünk írástudóknak az a feladatunk, hogy feltámasszuk a Nemzetet. Nemcsak imával és tettekkel, hanem a Kárpát-medencében harmóniát teremtõ Szent Korona tisztelet újjáélesztésének hirdetésével is, hiszen a magyar néplélek Szent Koronája hallhatatlan. Meg kell találnunk a megoldásokat minden problémára. Nem szabad senkit sem gyûlölni, hiszen a gyûlölet az öl, sõt legyõz. Ha képesek leszünk gyûlölni, akkor legyõztek a gyûlölködõk. Mert a saját képükre tudtak minket formálni, s az Õ képük nem a JóIsten képe. Nem kell a megoldásért éppen Szlovákiába szaladni. Egyszerûbb elolvasni alaposan, de mai szemmel és mai erkölcsösséggel az „Oktató füzet õrsparancsnokoknak”. címû kiadvány részét, amelyet az alábbiakban egy 1930 körül kiadott, csendõröknek szánt oktatókönyvecskébõl másoltam ide:

(A szöveg helyesírását a mai szabályokhoz igazítottuk, az alcímek, kiemelések az eredeti szövegben találhatókkal megegyeznek.)

A cigányok

A cigányokat ma már a világ összes államában megtaláljuk. Egyformaságukat, egymáshoz való hasonlatosságukat csodálatosan megõrizték, és az õket környezõ más nemzetiségekbe beolvadni nem voltak képesek. Mindenütt hasonló foglalkozást ûznek: jóslás, kártyavetés, kovács, üstfoltozás, lókereskedés, zenélés és lopás a szakmájuk.

Ami a jellemüket illeti, lusták, bosszúállók, kegyetlenek; arcátlanul hazudnak, mert szégyenérzetük hiányzik és gyávák. Ezek a tulajdonságaik belügyi szempontból annyiban fontosak, hogy merész bûntettekre nem képesek, áldozatukat vagy alvás közben vagy orvul támadják meg, vagy e célra mérget használnak. A veszéllyel járó bûneseteket inkább mellõzik.
Feltûnõ határtalan lustaságuk, tunyaságuk; szeretik a szabad életet, vándoréletet, nem szeretnek más felett uralkodni, de engedelmeskedni sem. Legnagyobb szerencséjüknek tartják, ha lustálkodhatnak. Ma a vándorlásuk már igen megkötött, s ezen állandó lakhelyhez való kötöttség folytán a cigányok bûnözése javulást is mutat.
Határtalan lustaság, állati étvágy és érzéki szerelem következménye, hogy jogtalan vagyon szerzésére törekszenek, mások terhén akarnak élõsködni, s dolgozni nem akarnak. A cigányok kiváló, szinte ösztönszerûen tájékozódó érzékkel bírnak, elsõrangú kémek. Kikémlelik a bûneset elkövetéséhez szükséges adatokat, de az elkövetés alatt is inkább õrt állanak, a végrehajtást inkább másra bízzák, mert ehhez gyávák és lusták.

Hogyan lop a cigány?
Különösen feltûnõ a nagy ügyesség és nyugodtság, mellyel a cselekményt elkövetik, mellyel a tett színhelyére behatolnak s onnan menekülnek. Mindig több õrtálló segítségével követik el a tettet, hogy annál nyugodtabbak s biztosabbak lehessenek a végrehajtás alatt. Ezen õrszemek igen jó látással és hallással bírnak, hisz már gyermekkorban erre gyakorolják õket. Egyedül ritkán lop a cigány, nem szereti a magányt, így sokszor az egész karavánnal indulnak lopni. Az asszonyok rendszerint õrt állnak, a gyermekek a kisebb réseken bebújnak, s onnan a lopott tárgyakat kiadják stb.
A cselekmény színhelyén észlelhetõ feltûnõ nyugodt végrehajtás majdnem biztosan cigány mûködésre vall.
Jellegzetes az az óvatosság is, mellyel visszavonulásukat biztosítják. Sokszor az ajtókat bezárják, sõt, belülrõl lekötik dróttal, vagy valamilyen tárgyat állítanak az ajtó elé, vagy megtámasztják azt, hogy a szomszéd szobában alvó vagy lakó egyének a lopás végrehajtása alatt rájuk ne támadhassanak.
Az ajtónak ily módon való biztosítása igen gyakran fordul elõ s jellemzõ "cigány elõvigyázatosság", önbiztosítási eszköz. A cigány annyira óvatos, hogy még a bezárt ajtót is betámasztja, ha pedig az ajtó befelé nyílik, úgy a kilincset a keresztfához köti, s pedig dróttal, nehogy azt elvághassák. Ily eljárás cigánymunklára vall. Pl. fadorongot tesz az ajtón keresztbe, s a dorongot a kilinccsel összeköti.
Gyávasága folytán csak oly cselekményekre vetemedik, melynek végrehajtásához szembeszállás, nagyobb nehézség nem szükséges. Szembõl nem igen támad a cigány áldozatára, dulakodásba nem igen bocsátkozik, orvul, lesbõl támad még akkor is, ha többen vannak a cigányok. Oly házba nem törnek be, hol egy-két férfi van, inkább a lakatlan helyiségeket, irodákat szemelik ki. (Bõsárkányi és jánosházi eset.) Bármennyire felkészül is a cigány támadóeszközökkel, ha azokat használni kellene, inkább menekül. Ily helyzetben már inkább tesz lövést az õt üldözõjére, de azt is csak sötétben vagy védett helyrõl.
A cigány rendkívül fél a szélvihartól, oly esetben elkövetett bûnesetek tettesei nem cigányok, a szél a cigány örök ellensége.
Emberélet elleni bûncselekmény esetében, ha erre egyáltalán vetemednek, az elkövetési mód is jellegzetes lehet a cigányok mûködésére. A végrehajtás kegyetlensége cigánytettre vall. Pl. Egy csendõrt támadtak meg éjjel, ki egyedül az erdõszélén pihent; számtalan késszúrással ölték meg, sõt, több szúrást még a halál beállta után is tettek, ami a boncolás során nyert megállapítást. Ebben egyrészt gyávaságuk nyilvánult meg, tudniillik, hogy teljesen biztosak legyenek, hogy a halál beállott, de ezen lejárás feltétlen vérszomjukat is igazolja.
Bûncselekményeik egyik fõ rugója: a nyers élvezeti vágy, a kielégíthetetlen bírvágy s falánkság. Ha valamit látnak, ami vágyaikat felébreszti, úgy arról lemondani nemigen tudnak, hanem annak eltulajdonítására törekszenek. Sokszor tisztán a meglátás ingerli a cigányt a lopásra, így velük szemben áll az igazság: "az alkalom szüli a tolvajt." Ezen okból sok helyen cigányt nem engednek belépni a szobába, elõtte nem mutatnak tárgyakat, mert a cigány mindent lát, mint a róka, s azt megkívánja, s a cigány maga is bevallja: "Nem tudunk mi másképp, fektess a cigány sírjára egy aranyat, s meglásd, kinõ annak keze, és elviszi".
Lólopásoknál elég ravaszul járnak el. Vásárok elõtt lopják a lovakat -mindenki a közeli vásáron keresi s ott reméli feltalálni a lovát - addig azokat messze, a 2. vármegyébe vitték el.
Ami a cigányok által elkövetett gyermeklopást illeti, az csak rémmese. Van a cigánynak elég gyermeke s elég baja saját gyermekeivel, nincs szükségük más gyermekekre, hogy még azokat is táplálják. Ezzel inkább ijesztik a gyermekeket, s ez a mese rég elmúlt idõkrõl maradt fönn a cigányokról. A vörös haj (bola kammerskó = a nap haja) szerencsét jelent a cigányoknál; így ily hajú gyermek, a szerencse gyermeke, feltalálása cigány körökben gyanús, de nem tudunk ily gyermeklopási esetrõl sem.
Gyakori a cigányok vásári tolvajlása is. A férfi cigány inkább a lóvásáron keres prédát. A lólopást a cigány vásár után hajtja végre, mégpedig úgy, hogy a lóvásárról hazatérõket bizonyos helyekrõl megfigyeli, és különféle módszer szerint a vezetékló kötõfékszárát elvágja, mire a ló elmarad a szekértõl. A cigányfiú ezután felkap a lóra s azzal a karavánhoz vágtat, mely nyomban hozzáfog az átalakításához. Befogják valamely szekérbe, rossz hámot tesznek rá stb. s azután az egész karaván elhajtat a hetedik határba.
A csendõr vegye alapos vizsgálat alá a lójárlatokat, s azonnal felfedezi, hogy a lopott lónak nincs járlata, vagy az elõmutatottal nem egyezik; mindenesetre a sikert még jobban elõsegíti az is, ha a nyomozó csendõr némi lóismerettel is bír. A cigányoknak ugyanis minden lovukról van járlatuk, sõt az elhullott gebék járlatai is köztük vannak, s így könnyû az ellopott lóról is járlatot elõmutatni; tehát a lóismerõ nyomozó ha megtekinti a járlatot és a lovat, legyen az bármennyire is átalakítva, azonnal észreveszi az eltéréseket.
A cigánynõ, mint vásári tolvaj többedmagával lép a sátorhoz, s míg az egyik a sátor egyik végén a kereskedõvel alkudozik, azalatt társnõje a sátor másik végén elemeli az árut.
Hogy mi mindent összelopkodnak a cigányok, arra nézve jellemzõ, hogy egy cigányasszony vásáron megmotoztatván, szoknyája belsõ zsebében három kendõ, kebelében több harisnya, szoknyája alatt egy rúd szalámi, ingujjában egy lopott csirke, a szoknyája szegélyében, valószínû már régebbi lopásokból eredõ, három darab százkoronás találtatott.
Végtelen sok útja-módja van a vásári tolvajlásnak, s általában a körülmények szabják meg, hogy a tolvaj mily módon ér könnyebben célt. Legkönnyebb a lopás ott, ahol sokan tolonganak. Ilyenkor a vásári cikk nézegetése után sokszor fizetetlenül kerül a látszólagos vevõ zsebébe.

A cigányok jó tulajdonságai
Jó tulajdonsága a cigánynak nincs, ha olykor ennek ellenkezõjét véljük is észlelni, úgy az csak színlelt. A cigány háládatlan, bármely elõnyben részesült is. Pl. Beteges öreg cigányasszony hideg szélvész idején egy parasztnál 3-4 napig hajlékot kapott, eltávozásakor soha el nem múló háláról beszélt, és ígérte hogy házát cigányok többé nem zaklatják, arra Isten áldását kéri stb. Rá 7 napra kifosztották az egész parasztlakást, s megállapítást nyert, hogy jelzett cigánynõ csak kiszemlélte a helyi viszonyokat, hamis kulcshoz nyomatot készített stb. Az ellopott tárgyak meg is kerültek utólag a cigánytanyán elásva.
A cigány nem vallásos, ha azt mutatja, úgy csak félelembõl teszi, mert Istenben egy felsõ hatalmat lát, egy szellemet, kitõl fél, retteg, s ez a szellemfélelem képezi az igazi cigány egész vallásosságát. Nem is csinál nagy különbséget Isten és Ördög között (Devel = Isten, beng = ördög). Számára mindkettõ földöntúli hatalom, melyek jót és rosszat egyformán tehetnek vele.
Tolvajszerszám, méreg
Ritka, hogy a cigány jó betörõeszközzel rendelkezik. Bár ügyes kovács és lakatos születésénél fogva, mégsem készít különös eszközöket (még álkulcsot sem), mert:
1. ahhoz is lusta,
2. fél azt magával hordani.
Mindenkor találunk a cigánynál horgot és ehhez spárgát, drótot stb. 2-3 horgot a hátulsó részen ólomgolyóval illeszt össze. Ezen horog nagysága és szerkezete különféle célokra szolgál, csak éppen nem halászatra, amit a cigány nemigen gyakorol.
Cigánynevek
Különösen sok nehézséget okoznak a hatóságoknak a cigányok nevei, melyeket egyébként is kb. csak 100 év óta viselnek; mikor is hivatalból erre kötelezve lettek. Ez természetesen a cigányoknak egyáltalán nem kellemes, mert jól tudják, hogy a katonai sorozás, birói üldözés, elõéletüknek nyilvántartása, személyazonosságuk megállapítása csak úgy lehetséges, ha egy állandó jellegû nevük van. Hogy ezen névjelöléssel járó hátrányokat valahogy kijátsszák, a cigányok elõneveinek száma igen kevés. Majdnem minden cigány Horváth, Karika, Sárközi, Kolompár, Balogh elõnevet visel, s így vajmi nehéz pusztán ennek alapján a személyazonosság megállapítása. Németek Weiss, Kreütz, Röck, Kiefer, Handstein, Merck, Muffel név alatt ismeretesek.
A személyazonossági eljárás csalhatatlan eszközeitõl, úgy az ujjnyom-rendszertõl irtóznak, mert tudják, hogy ezen eljárás során örök idõre kilétük nyilván lesz tartva.

A cigány testi tulajdonságai
A cigány testi képessége egészen másképp ítélendõ meg, mint más emberé.
Ha cigányt gyanúsítunk, sose mondjuk azt, ember erre nem volt képes: a cigány mindenre képes. Így fõleg bizonyos távolságok megtétele tekintetében a cigány rendkívül sokra képes. Jó út, rossz út, fiatal vagy aggkor, könnyûszerrel vagy teherrel való gyalogolás a cigánynál számításba nem jön; képes utakat elképzelhetetlen rövid idõ alatt megtenni. Csak egy akadályt ismer: ez a szél, ezzel szemben tehetetlen. A közönséges tolvaj szereti a viharos, szeles idõt, éjjelt lopásra felhasználni, a cigány ezt sohasem teszi.
Ha az õ legnagyobb ellensége, a szél fújni kezd, úgy a cigány megbúvik, mint az üldözött vad, s ha mégis szélben kell mennie, úgy erre kétszer annyi idõ kell neki, mint más embernek.
A cigány a testi fájdalom iránt igen érzékeny (fél a vérzéstõl, mindent beismer), ellenben a legborzasztóbb sebekkel képes menekülni, futni. Sebei igen gyorsan gyógyulnak, "szinte látni lehet a seb gyógyulását". Ezen két körülmény ugyancsak fontos a nyomozó szolgálatban, ha azt bíráljuk, hogy egy megsérült cigány képes volt-e még ezt, vagy amazt elkövetni, vagy ha az állapítandó meg, hogy egy bizonyos seb mikor keletkezett. (Egy elgázolt cigány, kinek gyógytartalmát orvos legalább 3 hétre vélte, már a 3. nap ablakon át szökött meg a kórházból, magával vitte a lepedõt, ágyi ruhát stb.)
A belsõ betegségeket is jól bírja a cigány, gyógykezelés és ápolás nélkül.
Sok a vénember, cigánynõ, kik bámulatos életerõvel bírnak, frissek, mozgékonyak.”

Az 1930 körül kiadott, csendõröknek szánt oktatókönyvecskébõl persze az is kiolvasható, hogy az elõítéletek nem véletlenül alakultak ki. A magyarság gyûlölete azonban egészen új keletû a cigányság körében. Talán azt kellene alaposan végiggondolnunk, hogy kinek az alapvetõ érdeke összeugrasztani a cigányokat és a magyarokat? Végül egy olyan személy írását emelem ide, akit a liberális közbeszédben folyamatosan szélsõjobboldalinak állítanak be. Olvassuk el a gondolatait, s állapítsuk meg egyértelmûen, hogy mitõl is lett Õ szélsõséges?

Toroczkai a cigánykérdésrõl.

A cigányság beilleszkedni vágyó, értelmesebb, becsületesebb és dolgozó részét igenis integrálni kell a magyarságba. Ismerek olyan cigányokat, akiknek ez sikerült, le is magyarozzák, parasztozzák õket a fajtársaik. Hiba lenne, ha mi is kivetnénk magunk közül õket. Ha tesznek érte, vagyis akár fegyverrel is harcolnak Magyarországért, a magyarságért, vagy más módon szolgálják az ügyet, segítsük õket, hogy a magyar nemzet részei legyenek. Egyébként Hunnia koncepciója is ezt tartalmazta. Azokkal a cigányokkal azonban, akik a létünkre törnek, a lehetõ legbrutálisabb eszközökkel le kell számolni, a bûnözõ rétegét a halálbüntetés visszaállításával ki kell végezni vagy életfogytiglani kényszermunkatáborba kell zárni. A cigánymaffiával szemben pedig nekünk magyaroknak össze kell fognunk, ahogy azt példaként a Betyársereg teszi. A cigányság széles tömegei számára pedig a segélyezés teljes megszüntetésével a túlélésük egyetlen lehetõségévé kell tenni a munkát. És ne mondja nekem senki, hogy nincs munka, mert ha normális kormányzat lenne, akkor egy vészesen fogyatkozó népességû országban lehetne munkát találni, s legalább az idegen bevándorlást is meg lehetne akadályozni azzal, hogy a már itt születetteket fognánk munkára. Azon cigányok pedig, akiknek nem tetszik majd az új rendszer, maguktól fogják elhagyni a hazánkat.

Nem tudok egyetérteni a következõ megállapításoddal sem: „Én nem akarok velük „integrálódni”, és a családomat sem akarom velük „integrálni”. Mint ahogy mondjuk a románokkal, szlovákokkal, németekkel, mozambikiakkal, stb. sem.”

Egyrészt sohasem voltam soviniszta. Másrészt – tetszik vagy nem tetszik - nem tudtuk volna a magyar nyelvet, kultúrát, mentalitást megõrizni, ha nem keveredünk a velünk egy sorsközösségben élõ népekkel (elsõsorban éppen az általad is említett németekkel és szlovákokkal, kisebb részt a többi szláv néppel, illetve a románokkal, a kunokkal, a jászokkal, örményekkel), egyszerûen azért, mert a magyarságot folyamatosan irtották, ezért kívülrõl is kellett az utánpótlás. Ha manapság a Csodaszarvas legendájának földjérõl, a Turáni Alföldrõl ide keveredik egy rokonunk, idegennek nézik, annyira sikerült ez a keveredés. Benned is folyik tót (szlovák) vér, ahogy bennem is sváb, olasz és egy kis horvát is, noha túlnyomórészt mindketten magyar génekkel rendelkezünk, és nem lettünk rossz magyarok. A senkivel sem keveredõ népek, mint a cigány vagy a zsidó sokkal több degenerációt „termel”, mint mi. Természetesen nem szabad szorgalmazni a vegyes házasságokat, de nem ez a baj, hanem az, hogy még mindig nincs elég öntudata sok magyarnak, s a vegyes házasságból született gyermekek többség ma még elveszik a magyarság szempontjából (ellentétben a XIX. századdal, amikor ez éppen fordítva volt). Ugyanakkor azzal sem tudok egyetérteni, hogy a mozambikiakat egy szintre emelted a németekkel vagy a szlovákokkal. Ez már vulgársovinizmus. A Szent Korona alattvalóit, velünk évszázadok óta együtt élõ, velünk keveredett európai, északi népeket egy szinten említeni a primitív, kannibál négerekkel, számomra semmiképpen sem elfogadható álláspont. Ez a gondolkodás inkább Slotára vagy Funárra jellemzõ, én a magam részérõl nem akarok velük semmiképpen sem szellemi közösséget vállalni. Mellesleg például a felvidéki magyarság öntudatra ébredésének talán utolsó lehetõsége éppen Slota, mert az otromba szlovákosítás sokaknál kontraproduktív hatást vált ki. Míg az õsi magyar intelligens hozzáállásnak köszönhetõen a legtöbb népet sikerült beolvasztani, hasznos részévé tenni a társadalmunknak, lásd például a Békés megyei tótokat (szlovákokat).

Remélem, hogy a stációk összeállításával, egyes cikkek magyarázataival sikerült az olvasónak alapos rálátást biztosítanom a cigánykérdésre. Amit ma a média produkál ebben az ügyben: egyértelmûen szolgálja a „megbízók szándékait”, tehát a belháborút, vagy polgárháborút Magyarországon. Sajnos ezt a tényt már több év óta bizonyítottnak látom, s ma már Önök is láthatják, hová fog vezetni a pozitív diszkrimináció nevû félrevezetés.

Végezetül idézek az MSZ általam vezetett tagozatának alaptörvény tervezetébõl: 16§. (4) A nemzetiségek tagjaival szemben semmiféle megkülönböztetés (sem negatív, sem pozitív) nem engedhetõ meg, a megkülönbözetés ugyanis büntetni rendelt bûncselekmény.

Szeged, 2011-05-01 Bene Gábor S.

Ui:

Csillebérc a cigányjárás után

Olyan információhoz jutottam melyet érdemesnek találok megosztani. Házunkban lakik egy kertész végzettségû ember, aki parkok, telkek gondozását végzi. A minap érdekes munkára kérték fel. Rendet kellett tenni a cigányok után Csillebércen. Ugyan csak egy-két napot tartózkodtak ott, az egész területet fertõtleníteni kellett. Az épületek között, ahol éppen rájuk jött a szapora ott végezték el a dolgukat, a környék az ürülékektõl bûzlött. A kertészek is csak különleges ruhában mehettek oda, és elõttük végezték el a fertõtlenítést.

A lakóépületekben a párnákat el kellett tüzelni a tetvek miatt, nem is

vegytisztították õket, az ágyakat fertõtlenítõ szerrel mosták át.

Az egész költséget a vöröskereszt fizette!

Kérem tegyék ki az oldalra, hogy más is láthassa, milyen kisebbségrõl beszélünk, kikhez akarnak minket lealacsonyítani, ha már õket nem lehet felemelni hozzánk! Az információt személyesen kaptam. A vöröskereszttõl bizonyosan utána lehet érdeklõdni hitelességének, bár én hiszek a barátomnak, régóta ismerem.

G. József

2011. április 29.

Ehhez már nem is lenne ildomos, bármit is hozzáfûzni! BG