KIT FOG MEGÜTNI?

Kit fog megütni?

A napokban ismét hallottam valakitõl, hogy a narancs a jaffai kibucokban terem legbõségesebben. Persze nem jártam még Jaffában, tehát nem tudhatom, hogy igaz-e az állítás. De nem is errõl, hanem az „alaptörvénykezésrõl” szeretnék most értekezni. Balczó Zoltán kérdésére ugyanis így válaszolt Orbán Viktor az Országgyûlés alsóházában: „…ön azt javasolta, hogy a történelmi alkotmányt állítsuk helyre. Én azt mondom, hogy egy korszerû formában, XXI. századi körülmények között az a tény, hogy nem alkotmányt, hanem alaptörvényt alkotunk, valójában a történelmi alkotmány folytonosságának helyreállítását és jogaiba történõ visszahelyezését jelenti.”

A „narancs” tehát úgy tûnik, hogy kicsi, savanyú, de a mienk! Ám nekem most, mégsem egyértelmû a jogaiba való visszahelyezés, hiszen ennek még a nyomát sem észleltem eddig. Orbán Viktor világos és egyértelmû kijelentése azonnal megfordul, ha azt tapasztaljuk, hogy bár világosan érti a Fidesz elnöke az alkotmány és alaptörvény közötti különbség lényegét, de a miniszterelnök már kevésbé alkalmazza ezt a tudását a további nyilatkozataiban. Ugyanis sorozatosan fedezhetõ fel a kettõ teljes keverése: „….az ország teljes lakosságának kell olyan alkotmányt készíteni, ami mindenkinek tetszik.” „Az új alaptörvény védelmet jelent a hatalommal visszaélõ politikával szemben”

Én készséggel elismerem, hogy igen nehéz dolog függetleníteni magunkat az évtizedeken keresztül berögzült kifejezések használatakor. A beidegzõdött tévtanok hibái azonban, nagyon sok zavart okozhatnak. Elismerem, hogy velem is elõfordult ez a múltban, de most azt tapasztalom, hogy sajnos maga a törvényi normaszöveg is teljesen következetlen az alaptörvény-alkotmány kifejezés használata kapcsán.

A „nemzeti hitvallás” különbözõ kritikái közül kiemelném az SZDSZ alapító Kiss János szavait: „a hitvallás meg kívánja mondani a magyar állam alkotmánya alatt élõknek, hogyan gondolkodjanak, és hogyan vezessék az életüket”, ráadásul a szépreményû jogfilozófus kiporciózásnak nevezi „az egyéni szabadság csak másokkal együttmûködve bontakozhat ki" gondolatot is. „Hiába reménykedik benne Orbán Viktor, nem marad 15-20 éven keresztül hatalmon, mert a jogállamiságot és jogbiztonságot romboló döntéseivel, a fékeket és ellensúlyokat felszámoló, az alapjogokat korlátozó új alaptörvénnyel magát fosztja meg attól a lehetõségtõl, hogy rendbe tegye az ország ügyeit” No ezektõl a mondatoktól szoktam dühbe jönni, hiszen éppen Kiss János párt és eszmetársai voltak azok (pl. Sólyom, Tölgyessy, Stb,), akik soha nem a történeti alkotmányunk õsi és bevált ellensúlyait akarták visszahozni. Most pedig éppen Õk ócsárolják azokat, akik ugyan nem számolhatták fel (mivel nem is voltak) az eddigi álalkotmányosságnak létezõ fékeit és ellensúlyait. Esetleg azt lehetne a 2/3-ad szemére vetni, hogy nem kíván engedni a hatalmi túlsúlyából, ami viszont a nemzetközi helyzet ismeretében nem is olyan meglepõ. Persze OV nagyon is tudja, hogy mit kell elmondania a magyar embereknek és mirõl kell hallgatnia. „Korábban a mindenkori kormányzatok négy évig azt csinálták, amit jónak láttak és utána jött a következõ voksolás …” Én azonban nagyon szeretem a következõ – szintén alapigazságot kifejezõ – mondatát: „Aki nem szokott kapálni, annak a szájából rosszul hangzik, hogyan kell kapálni.”

Becsületére legyen mondva a miniszterelnök megerõsítette azt is, hogy a jogoknak és a kötelezettségeknek egyensúlyba kell kerülnie a jövõben, s még azt is elismerte, hogy az eddigi törvények nem igazán a sértett helyzetét stabilizálta, hanem sok szempontból hibásan az elkövetõt védte. Véleménye szerint minden munkaképes embernek, meg kell találnia a munkát. Nagyon sajnálom azt, hogy az alaptörvényben nem fektették le, hogy az állam kötelessége minden dolgozni tudó és akaró személynek megszervezni a munkát, akár közmunkaként, akár az állami szerepvállalással a magyar élelmiszer feldolgozást újjászervezve. Ez utóbbi hiány okát persze nem is értem.

Kicsit zavarosnak tûnik a számomra az is, hogy: „határon túl élõ magyarokról beszél a leendõ alaptörvény is, Melbourne-tõl Csíkszeredáig”. Hiszen világos különbségek vannak azon személyek között, akik önként, sõt az anyagi elõnyök szerzése miatt hagyták el a hazát, vagy akiknek a politikai okból menekülniük kellett. De ugyanígy nagy a különbség azok között, akiket átlépett a trianoni határ, vagy akik esetleg évezredes települési földjükön élve, már el is vesztették az õsi nyelvüket, s csupán a hitük különbözteti meg a beolvasztó népességtõl.

Orbán kijelentette azt is, hogy dönteni fognak a választójogi törvényben arról, hogy a szavazati jog milyen formában kerüljön számukra bevezetésre, de ennek a legegyszerûbb módját – az önkormányzati tanácsként mûködõ felsõházat –, mégsem valósították meg az alaptörvényben. Amely utóbbit egyébként, érdemes lett volna pl. államtörvénynek titulálni, hogy ne keveredjenek végre ezek a fogalmak.

Hiszen Orbán Viktor több riportban is hangsúlyozta már, hogy az „alkotmány” (?) közösséget akar teremteni, ezt szolgálta a nemzeti konzultáció is. Csak hogy a legalább ezer éves alkotmányunk közösségteremtõ ereje nem a konzultációból, a papírok kitöltésétõl függ, hanem a Szent Korona feltétlen tiszteletébõl és ezzel a valódi magyar alkotmány tiszteletébõl, az erkölcsös életforma megtartásából ered.

Ha már ennyire kritikus vagyok, akkor nézzünk egy klasszikus Orbán Viktor mondatot: „A hatályos alkotmány nem védte meg az embereket” Sõt, tegyük hozzá egyenesen segítette a kirablásukat! Az már csak hab a tortán, hogy az a törvény amire OV gondol, az nem is alkotmány (mert abból nekünk csak egy van!), nem is hatályos, mert egy teljesen illegitim korban, teljesen illegitim csoportosulás tervezgette, írta és szavazta meg!

A miniszterelnök mindezt elegánsan kikerülve csupán arra szorítkozott, hogy „többek között azért gyenge a mostani alkotmány, mert nem demokratikus, a népnek nem volt beleszólása annak megalkotásába.”

Fejtegette azt is, hogy a hiányosságait az Alkotmánybíróság pótolta, de arról is elfelejtkezett, hogy az AB több alkalommal helyezkedett szembe a képviselõk jogos elszámoltatási elképzeléseivel, s így már régen leleplezõdtek, hogy valójában a bolsevik banda hatalmi átmentésének biztosítékaként lettek besuszterolva az egyébként is idegen közjogi rend intézményei közé.

Ha már OV szerint sem védte meg az embereket az 1989-ben átalakított hatalmi szabályzat – amit nagyon szeret mindenki alkotmánynak csúfolni –, ha már a nemzeti vagyont sem volt képes közvagyonnak tekintve megtartani, ha már maga OV is így fogalmaz: „így ki lehetett fosztani az embereket, a jövõjüket zálogba lehetett adni”, akkor bizony joggal vártuk el az új alaptörvénytõl, hogy mindezeket a hibákat orvosolja! Sajnos ez a várakozásunk nagy része még nem teljesült!

Úgy kellene szerepeltetni az alaptörvényben vagy államtörvényben a nemzeti vagyont, amely a Szent Korona tagjainak közös és oszthatatlan tulajdona, tehát olyan közvagyon, amelyet az állam csak kezel, de felelõsséggel és a jó-gazda gondosságával!

Szemezgessünk egy kicsit a bennünket gyûlölõ „európai” és bal-liberális értelmiség véleményözönébõl: Miért aggódunk? Címmel, közölt terjedelmes írást az elfogadott új magyar alaptörvényrõl a Die Zeit címû német hetilap internetes oldalán két németországi alkotmányjogász: "Mélyen aggódunk, hogy Magyarország ezzel az új alkotmánnyal kockára teszi azt a hírnevet, amelyet a tekintélyelvû rendszerbõl alkotmányos demokráciába való átmenet modellországaként szerzett" A két alkotmányjogász, Maximilian Steinbeis és Christian Boulanger, aggódása sem véletlen. Szerintük "ez az eljárás aggodalomra ad okot mindenkinek, akinek fontos az alkotmányjog és az alkotmányos kultúra" , hiszen "aláássa a jogállamiság elvét” mert a "nemzeti hitvallás…. kötelezõ zsinórmérték az alkotmány értelmezéséhez.”

Megjegyzik azt is, miután az új alaptörvény tagadja a jogfolytonosságot a jelenlegi alkotmánnyal, elvileg érvénytelenné kellene nyilvánítani a magyar alkotmányjognak az Alkotmánybíróság által az elmúlt húsz évben kifejlesztett alapját. (ezen utóbbi állítással kivételesen egyetértek!)
Végül azonban sommás megállapítást tesznek a szerzõk, amelyben benne sûrûsödik minden butaság, amit derék szocialistáink és liberális nemzetárulóink eddig elhintettek nyugaton: „kísérlet arra, hogy Magyarországot egyoldalúan Orbán Viktor miniszterelnök és az õt támogató politikai erõk érdekei és preferenciái szerint alakítsák át". Nekem persze úgy tûnik, mintha fel se tûnne a számukra, hogy az Orbán Viktor nevet kicserélve Gyurcsány Ferencre, a képlet továbbra is teljes marad, hiszen a centralizált és rendeleti kormányzás nem éppen most vezetõdött be hazánkban, s a történeti alkotmányhoz való visszatérés, sem éppen mostanában lett elõször idõszerû. Deák Ferenc 1861-ben írta felirati javaslatában: „…visszaköveteljük õsi alkotmányunkat, mely nem volt ajándék, hanem kölcsönös szerzõdések által állapíttatott meg, s a nemzet életébõl fejlett ki….”

Bármi történjék tehát: mi visszaköveteljük………!

Mindenesetre, a globalista-bolsevikoknak szabad a pálya az aggódásra, legalább valamitõl megütné õket – az önzõ és akarnok emberekre oly jellemzõ – guta!

Szeged, 2011-04-27 Dr. Bene Gábor S.