A cigányság, mint államalkotó nép.

A napokban egy televíziós riportban szereplõ rendõrtiszt, határozottan kijelentette : hogy a cigányság államalkotó nép! Én, miután a történeti alkotmány híveként vallom a magyar politikai nemzet egységességét, körbe kell járnom e témát. Meg kell vizsgálnom, hogy miért nincs lehetõsége a cigányságnak arra, hogy a jogok és kötelességek egyensúlyának rendszerébe beilleszkedjen. De arra is válasz kell találjak, hogy kik az eredendõ okai annak, hogy ma hazánkban pattanásig feszült a helyzet a cigánykérdést felvetõk, valamint a "megélhetési bûnözést elfogadók" között? Mindezt nem a szokásos sárdobálás módszerével, hanem inkább a realitás talaján tenném.

Államalkotó-e, aki nem akar a közterhekbõl részt vállalni?

Tisztázzuk valamit! Nem arra gondolok, hogy valamely Magyarországon élõ etnikai közösség nem lehet államalkotó, hanem az államot csupán fejõstehénként használókra tekintek így. Tehát nem a liberál-globalisták által unos-untalan elsütött "kirekesztés", hanem értékrendi meghatározás a célom. Túl sokan ugyanis, sommás és egyénileg kigondolt ítéleteket hoznak egyes népcsoportokkal szemben, ami nagyon helytelen. Ám mások - szintén helytelen módon -, nem a nyilvánvaló tények, illetve statisztikai adatok alapján, hanem valamiféle álságos liberalizmus okán védelmeznek hazánkban olyan bûnözõ és parazita életmódot folytató egyéneket, akik kihasználják az állam és az értékteremtõ közösségek áldozatvállaló tevékenységét úgy, hogy erkölcstelenül „megcsapolják” a közpénzeket.

Beszélhetünk itt azokról a régebben lebukott, illetve a közeljövõben leleplezõdõ fehérgalléros bûnözõkrõl, akik önkormányzati vagy más tisztségeket kihasználva, privatizálással okoztak kárt a köznek, korrupcióval fogyasztották a közvagyont, de azokról az ál-nyomorékokról is, akik rokkantnyugdíjat „vásároltak” maguknak.

Sõt azokról is, akik tucatnyi gyermeket hoztak a világra úgy, hogy eltartásukról, iskoláztatásukról és emberi környezetben való életükrõl és felnevelésükrõl nem voltak képesek gondoskodni, s a jövõben sem valószínû ez a gondoskodás lehetõsége. Tisztázzuk azt a tényt is, hogy nem a hódmezõvásárhelyi polgármester leminõsítõ, pontosabban a vagyontalanokat lekezelõ mondatait kívánom megerõsíteni, hanem csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy a gyermekvállalás nem történhet felelõtlenül, s nem lenne szabad az állítólagos „gyermekszeretet” okán annyi gyermeket vállalni, amennyit a szülõ nem képes tisztességes mintaadással felnevelni és iskoláztatni. Már ezért sem, mert ez esetben, joggal merülhet fel a gyanú, hogy bizony azért születnek az ilyen gyermekek, hogy a szülõknek is megélhetést biztosítson az utánuk járó családi pótlék! Sõt, ez esetben felmerülhet a felületes szemlélõben az is, hogy bár a bizonyítás nagy nehézségbe ütközik, de a láthatóan megélhetési gyermekszülés erkölcstelen gyakorlata, egyenesen kívánatossá tehet dupla családi pótlékot eredményezõ, sérült gyermek születését is. Hiszen ha szülõk, csak a családi pótlékból tudnak megélni, akkor a pótlék összegének „megnövelése” már nem nagy lépés az eleve erkölcstelen gyermekvállalástól. Mindez tehát értékrend választás, illetve szocializációs kérdés. Néhány éve a Fidesz akkori képviselõje, Edelényi polgármestere is kimondta: "A cigányok által többségében lakott településeken, például Lakon, például Szendrõládon a terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni" – sõt arról is nyilatkozott, hogy: "utánajártam, és igaz, gumikalapáccsal veri a terhes nõ a hasát, azért, hogy nyomorék gyereket szüljön". Molnár Oszkár, azóta nem Fideszes, de függetlenként is bizalmat kapott Edelényben a polgármesteri székhez. S ez bizony azt jelenti, hogy a helyiek szerint sem hazudott! Elgondolkodtató az, hogy a logika és a helyi emberek ismerete miért ellentétes a pártpolitika diktátumszerû döntéseivel, de a médiában folyó közbeszéd folyamatos csúsztatásaival is!

Talán fel sem merült volna bennem mindez, ha az állam valóban azt a funkciót látná el Magyarországon, amit õseik államalkotó akarata szerint el kellene látnia! Például az ország külsõ védelmének megszervezése, a legszélesebb érdekképviselet biztosítása a polgárainak, s közjó érdekû szolgáltatások biztosítása a gazdaság, az jogszolgáltatás helyett az igazságszolgáltatás és a sokszor megígért belsõ rendvédelem területén. Az államnak például állami munkahelyteremtéssel kell gondoskodna végre azon polgárairól is, akik valami miatt nem képesek a „szocialista párt" vezetése által többször kifejtett öngondoskodásra. Mert mindenképpen munkát, s ezzel a polgárainak és családjainak megélhetést kellene biztosítania az államnak, hiszen ez az egyik alapvetõ feladata! Nem a „szocializmusnak” hazudott államkapitalizmusnak, a „közveszélyes munkakerülés” néven elhíresült - jogszabályi - munkakényszerét sírom vissza, hanem csupán leírom annak a magyar államnak a kötelességét, amelyet a Szent Korona tagjai – az etnikai különbség nélküli Hungarusok –, tehát a magyar politikai nemzet hozott létre. Én az õsi, igazságos és joguralmi államra gondolok akkor, amikor leírom azon elvárásaimat, amelyek nem egyéni ambíciók miatt, hanem a közjót akaró nemzet akaratából fogalmazódtak meg egykor, a jogok-kötelezettségek egyensúlyaként.

Mindez kifejezõdött az évszázadokig bevált közjogi rendszerünkben. Abban az õsi, de nem elavult, s a hatalommegosztást mellérendelten biztosítani akaró Szent Korona állameszmében, amelyrõl a bolsevik és globalista ál-elit minden mocskot elmond, de amely folyamatos fejlõdésben volt egészen 1944-ig. Azt sem állítom, hogy minden a legtökéletesebben mûködött volna 1944 elõtt. (hiszen már a Monarchia korszakában kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk!), De azt igenis állítom, hogy a nagy gazdasági világválság és Trianon minden drámája ellenére akkor, aki dolgozni akart, annak lehetett munkája, sõt abból tisztességesen meg is élt! Mûködtek a hagyományos cigány szakmák, a nagynéném falujában a vályogvetõ cigányokat igen megbecsülték a minõségi munkájuk nyomán, s a cigánykovácsok sem ácsingóztak segélyért a falvakban. Nem létezett nálunk megélhetési bûnözés, sõt Európa legmagasabb szintû közbiztonsági rendszerét jöttek tanulmányozni hozzánk nyugatiak.

S ma, miért nálunk a legmagasabb a segélyezés mértéke egész Európában?

Mert a munkaképes lakosság közel egynegyede él segélybõl. Tehát egészséges, felnõtt férfiak és nõk kapnak teljesítmény nélkül a többség által megtermelt javakból. Ráadásul az agymosó médiavilág és a politikai közbeszéd hazugságai miatt nem is fogják fel, hogy a megalázó segélyek nem járnak nekik automatikusan, hanem az csak adható! Bizonyos területein az országnak úgy elvadult már a helyzet, hogy a segélybõl élõk 95 %-át kitevõ cigányság egyes – erkölcsileg igen lesüllyedt – primitív elemei, egyenesen követelõdznek már! S ha nem elég a megélhetéshez a segély, akkor nem munkát követelnek, nem piacképes képzést igényelnek, hanem lopnak, rabolnak, zsarolnak, stb. A családjukat ellátni képes, tisztességesen élõ cigányság pedig elszenvedi mindennek a következményeit, hiszen a többségi táradalom - a folyamatos rossz tapasztalatai miatt -, gyanakodva néz már rájuk is, mert az államhatalom tehetetlensége folytán hibásan általánosít. Ma Magyarországon, ha valaki nem a Rózsadombon él, s van némi rálátása erre a jelentõs társadalmi problémára, akkor nem dugja a fejét a homokba, nem a valóban létezõ „cigánybûnözés” letagadásával és eltusolásával van elfoglalva, hanem a megoldáson töri a fejét. Átgondolja, hogy miképpen is lehetne végre a cigányságot úgy helyzetbe hozni, hogy az, ne a teljes társadalom értéktermelést végzõ tagjainak vállára nehezedjen. S ez által, ne további társadalmi feszültségeket okozzon.

Én nagyon sajnálom azon cigányokat, akik akár az iskolázottságuk, akár a tisztességük okán felemelkedtek, s látniuk kell társaik, esetleg rokonaik segélyezett helyzetét. Õk ugyanis értik azt, hogy ez a megalázottság éppen abból származik, hogy a liberális értelmiség olyan taktikát választott az ál-rendszerváltáskor, amellyel az összes olyan munkahely megszûnt, ahol a cigányság szakmai képzés nélkül is tudott dolgozni. Értik azt is, hogy éppen ezek a liberálisok uszítják a leszakadó cigány réteget a többségi társadalommal szembe, a szájukba adván hazug szavakat: miszerint a magyarok - akik valójában befogadták õket, sõt adóikból biztosítják a megélhetésüket is - fajgyûlölõk! Azt is értik a tisztességes cigányok, hogy erre azért van szüksége a liberális ál-elitnek, hogy ne döbbenjenek rá a munka nélkül nyomorgó cigányok arra, kik is okozták az õ leszakadásukat, s ne derüljön ki hová kerülnek azok a milliók, amelyeket a költségvetésbõl a cigányság felemelésére szán a magyar Országgyûlés. A cigányság jelentõs része tisztességes, sõt sokan szakképzettek, iskolázottak, így van munkájuk is, de éppen ezért azt is látják, hogy a többségi társadalomnak a jelentõs része is nagyon le van szegényedve, s rengeteg munkával keresik meg azt a nevetséges összeget, amelyet a szakképzetlen és rossz körülmények között élõ (s, így segélyezett) cigányok csak úgy „puszira” kapnak a magyar államtól. Így történhet meg az, hogy nem vonzó a fiatalság számára a tanulás. Sem szakmát, sem a beilleszkedéshez szükséges alapmûveltséget nem kívánják a fiatalok megszerezni, de az állam ellátását nagyon is igénylik, s egyre komolyabb igényeik támadnak. Ráadásul ezekben a segélyes családokban már a harmadik, vagy negyedik generáció születik és nõ fel úgy, hogy a segély az egyetlen „pénzkereset”, pontosabban az egyetlen legális jövedelemforrása az egész családnak.

Hibás-e a szociális rendszer, amely a gyermek felelõtlen nemzését okozza?

Bármely etnikumnál problémát okozna az, ha olyan személyek vállalnának nagy számú gyermeket, akik - akár objektív, akár szubjektív okokból - képtelenek azok eltartására!

Éppen ma hallottam, hogy sok rendõrt szeretnének kiképezni a cigányság soraiból. Ez persze elfogadható lenne akkor, ha már megtörtént volna az, amit értékrendi váltásnak gondolok.(Ám ehhez még pár esztendõre és tanulásra szükség van!) Ha valóban a munka és annak öröme vinné a cigány fiatalokat a testületbe, ha általánosan is elfogadná a társadalom és az állam is azt a mondatot, amit ma elküldtem az Echó televízió SMS számára: „A cigányságnak munkahelyekre, a rendõrségnek pedig az álságos liberalizmustól mentes új törvényekre van szüksége!” (az SMS valószínûleg soha nem fog megjelenni!) A televíziós riportban szereplõ (rendõrtiszt) azt mondta, hogy a cigányság államalkotó nép! Nos, erre a kijelentésre sokféleképpen lehet reagálni. Ha például ragaszkodva a realitásokhoz megkérdezném: mikor és hol alkottak a cigányok államot? Nos, akkor elõbb-utóbb rám sütnék a rasszizmus bélyegét! Nem mintha félnék a liberális-globalisták megbélyegzésétõl, de csupán annyit jegyzek meg, hogy ha egy munkaképes ember adózik, s így hozzájárul a közterhekhez, az bizony hasznos tagja, sõt alkotója egy államnak! Ám aki folyamatosan csak kivesz abból a közösbõl – az bármilyen etnikumú –, erkölcsileg nem lehet államalkotó, tehát sokkal inkább élõsködõ és ezzel: államromboló. Orbán Viktor szájából hallottam nem régiben az alábbi gondolatot: „A mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született. Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk.” Én magát az állítás igazságát nem tagadom, csakhogy a szerencsétlen, munkalehetõségtõl megfosztott cigányságnak nem feleslegesen születnek gyermekeik, hiszen - amint már fentebb is említettem -, ezen gyermekek utáni családi pótlék „tartja el” az egész családot, s ezzel sajnálatosan újratermeli a társadalmat fejõstehénnek használókat! Aki nem hiszi ezen állításaimat, az járjon utána és cáfoljon meg konkrét számadatokkal!

Ennyi kritika után azonban nézzük a javaslataimat az ügyben:

- Az új államtörvényben (tehát nem az alkotmányban, ami nekünk õsi örökség!), szabályozni kell az állam munkaszervezõ kötelezettségét azok számára, akik dolgozni képesek és akarnak.

- A fenti kötelezettség alapján biztosítani kell a gyermekek utáni adókedvezményt úgy, hogy az a család tisztességes megélhetését és a gyermek valós szükségleteit fedezze, de maximum a saját adója erejéig.

- Aki munkaképesen sem vállal munkát, illetve vagyonából nem teljesíti maradéktalanul az állampogári és szülõi kötelezettségét, attól meg kell vonni a szülõi jogokat, a nevelést az államnak át kell vennie, azonban a szülõk vagyona vagy a közjó érdekében kikényszerített közmunka terhére.

- Semmiféle olyan segélyt, családi pótlékot, stb. nem szabad folyósítani egészséges és munkaképes felnõttnek, amely megbontaná a jogok és kötelezettségek reális egyensúlyát.

- A gyermekeknek csak akkor lehet kötelezettsége, hogy a szüleiket eltartsák, ha a szülõ is teljesítette a gyermek nevelésével, taníttatásával, ellátásával kapcsolatos kötelezettségét.

Végül csak annyit: Évek óta arra várok, hogy valaki cigányellenességgel vádoljon meg!

Szeged,2011-03-28 Dr. Bene Gábor S.