Létezik-e morális legitimizációja a 2/3-nak?


Ezen írást valamikor februárban vetettem papírra, s valahogy nem került fel a rovat cikkei közé, héhány másikkal egyetemben. Mivel aktualitásából semmit nem veszített, így most - a jobb késõn mint soha - jegyében közreadom!



Létezik-e morális legitimizációja a 2/3-nak?



Napok óta megy a viaskodás, illetve bozótharc a pártpolitika színpadán. Nyilatkozatok és kritikák hangzanak el a képviselõktõl, s a médiaszemélyiségek részérõl – feledve az elmúlt nyolc évben történteket –, megint úgy tesznek mintha…


A szocialisták szinte teljesen elfeledték, hogy éppen õk vitték az országot kátyúba, az LMP pedig úgy tesz, mintha nem is lenne semmi köze a liberális elõdpárthoz, az szabadnak csúfolt demokrácia-tolvajokhoz! Bátran kritizálnak mindenkit, s a szavaik szerint nincs is más „tisztességes ember” ebben a hazában rajtuk kívül! Én azonban nem tudok felejteni, s eszembe jut az is, miként is szerezte meg a hatalmat a jelenlegi pártszövetség? Szerintem kifejezetten kóka és gyurcsány csapatának pénz és hatalom éhsége juttatta hatalomra a Fidesz-KDNP szövetséget, s nem a saját választási programja.


A választásokon 8 millió körüli honpolgárunk szavazhatott volna arról, hogy mire költsék el közösen a befolyt adót. Annak a 3 millió dolgos, sõt értékalkotó honfitársunk adóit, akik még nem estek ki a munka világából! No de ki tud arról, hogy milyen arányban vett részt a szavazáson a közel 1 millió funkcionális analfabéta, akik már évek óta nem tudnak munkához, csak „jövedelemhez” jutni? A választásokon egyébként nem vett részt 8 millió polgár, csupán ennek kb. a fele. De vajon mennyi köztük az önálló gondolkodásra és elemzésre képes személyiség?


Azt persze csak mi: naiv választópolgárok gondoljuk, hogy a tisztességhez az is hozzá tartozna, hogy aki nem tesz le a nemzet asztalára semmit, az ne akarjon dönteni arról, amit mások odatettek. Ez az egyszerû erkölcsi igazság azonban, nem töri át a magyarnak csúfolt hazugságállam régi-új elvtársainak ingerküszöbét! Mindez azért ilyen, mert szinte teljesen hiányzik a nemzettudat


belõlük. Ezért kellene alaposan átgondolni a feladatokat, s tenni is valamit!



Miért nem vagyunk büszkék a tradicionális közjogunkra?



Talán a közeli jövõben újra megismerjük/felismerjük nemzetünk feledésbe merült értékeit, s az õket megalkotó nemzetünk õseit és hõseit. A széthúzás és ellenségeskedés helyett felismerjük végre, hogy a magyarság összetartását a Szent Korona határozta meg mindig, s Õ is fogja meghatározni a jövõben is. A magyarok ugyanis nem széthúzók, csak személyi hatalmat nem tûrtek el maguk fölött soha. A Szent Korona fõhatalmát azonban tisztelték és az uralkodójuk – aki csak elsõ volt az egyenlõk között – csupán a Szent Koronától kapott hatalom illetve szuverenitás birokosaként uralkodhatott rajtuk. Ám ezen „uralkodás” is csak joguralom volt, hiszen a Szent Korona bonyolult személyisége többek között: az igazságos jog forrása is volt. Így valójában az igazságos jog uralmáról beszélhetünk inkább, s nem a király személyes hatalmáról. Ezt a nyugati államok gondolkodói sokáig fel sem tudták fogni, mert náluk természetes volt a király személyes hatalma, hiszen õk a királyi hatalmat Istentõl eredeztették, amíg a magyarok választották a királyaikat.



A spanyolok miért nem annyira megosztottak, mint mi?



A spanyolországi Castellón de la Plana város – amely Valencia tartományban található – minden évben február 23. és március 2. között ünnepeli megalapítását. Az alapítók: Jakab király és neje Violant d'Hongria, azaz Árpádházi Jolánta. Õ volt II. András királyunk gyermeke, Árpád-házi Szent Erzsébetnek és a késõbbi IV. Béla királynak a húga. Jolánta 1235-ben lett I. Jakab - a máig legnagyobb formátumú spanyol király, a nagy honfoglaló -, hitvese. Emlékét spanyolhonban szobrok és róla elnevezett közterületek õrzik. Castellonban is – ahogy az EU-ban mindenütt –, létezik a kétpólusú pártpolitika, hiszen PSOE-szocialista és a PP-néppárt folyamatosan harcol egymással, de Violant d'Hongria, azaz Árpádázi Jolánta ünnepén mégis kéz a kézben ünneplik közös történelmüket, igaz náluk nem maradt büntetlenül a bolsevik vérontás. Az egész ország fejet hajt ilyenkor a kilenc gyermeket szülõ, nagyszerû magyar asszonynak. A spanyolok – velünk ellentétben – a Habsburg uralkodóik közül senkit sem ünnepelnek, nem is idézgetnek tõlük nagy mondásokat, s nem is õrzik ilyen szeretettel az idegenbõl származó királynéik közül, kizárólag a magyar Jolánta királynét.



Vajon miért lett a magyarság kishitû?



A Jolantát tisztelõ spanyolok üzenetét kellene ma végre tudatosítania minden magyarnak, mert nem csak „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”, de a lelkünk még tisztább és erõsebb, mint másoké. Csak hogy sokunknak, nincs tudomása a magyar múlt nagyszerûségérõl, elhiszi a médiabutítás által belénk sulykolt kisszerû meséket a primitív õsmagyarokról, s így gyermekeink nem a magyarságukra büszkék, hanem igyekeznek hasonlítani valamely állítólagos „európai kultúrnéphez”. Így merül feledésbe õseink nagyszerû hagyományai, erkölcsi és jogi gondolkodása. Pedig még Hunyadi Mátyás korában is, Európa arcát meghatározó apostoli királyság voltunk, de még a mai világnak is tudnánk jó példát mutatni, ha mi magunk nem feledkeznénk meg értékeinkrõl, s nem más nemzetek majmolásával, valamint az aranyborjú imádatával lennénk elfoglalva.



Merjünk végre hinni önmagunkban, merjünk szembeszállni a modernség mítosza alatt ránk erõltetett divattal és butaságokkal. Helyette tanuljunk õseinktõl, akik nem ezt a mai –erkölcstelen és hagyománytagadó – Magyarországot hagyták ránk, hanem egy fejlett erkölcsû és folyamatosan fejlõdõ jogrendû országot, amelynek csak vissza kellene térnie például az alkotmányos hagyományaihoz és máris élhetõbb, értékelvûen gazdagabb és boldogabb hazánk lehetne. Sem az õseink, sem az utódaink nem ezt érdemlik tõlünk. Az õsök akaratát és lefektetett jogi és kulturális hagyományait nem dobhatjuk a szemétre, sem napi politikai érdekbõl, sem hiúságból, sem lusta tudatlanságból! De ha így teszünk, akkor az utódainkat fosztjuk meg attól az értéktõl, amit az õseink halmoztak fel a számukra is. Mi – a jelenlegi generációk –, csak nemzetpolitikában gondolkozhatunk, ami egybefoglalja a jelent, jövõt és a múltat is. Mindez nem múltba révedés, de nem is tagadása a világ fejlõdésének!


Az õsszerzõdésünk megújításával, a közjó iránti alázattal, de büszke öntudattal öleljük át a múltunkat, s nyújtsuk át a jövõ nemzedékének joghelyreállító szabadságharcaink eszméit és azok megalkotóinak tudását. Ne feledkezzünk meg arról, hogy minden magyar testvér és a Szent Korona alkotórésze, akárhol is él: Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben vagy bárhol.


De azt sem lenne szabad elfelejteniük a törvényhozóinknak, hogy nekik a 2/3-ad csak törvényhozásra adott felhatalmazást! Ám nagyon is szükség lenne egy nemzetvédelmi vagy alaptörvényre, amelyben mindent lehetne szabályozni, ami nem ellentétes a történelmi alkotmányunkkal, de csak Jolánta keresztényi alázatával, közjót szolgáló hûségével. Nem lenne szabad e morális legitimizációt elfeledni!




2011-02-16 Dr. Bene Gábor S.



Utóiratként :


lássunk egy hozzám érkezett levél tartalmas gondolatait!



" A technika alapvetõen minden népet kiszakított a szakralitásból, a valóság hamis érzését keltette, és kelti. Ettõl nem védett meg bennünket sem a vérszerzõdés, sem a Szent Korona, semmilyen alkotmány. Nemzetünk sem volt elég bölcs, másokhoz hasonlóan, hogy visszautasítsa a technika képére korlátozott fejlõdést, miközben lelkében, szellemében és nemzeti érzelmeiben elkorcsosult. Még ma sem elég bölcs ahhoz, hogy a teljességet válassza, visszatérjen a szervességhez. Fél, hogy kimarad abból a dáridóból, már ugyan csak kicsinykébõl, ami még hátra van. "


Akik ott voltak vasárnap Verõcén, egyszerüen megértik a sorok közötti üzenetet!