Bene Gábor S.: Ima Magyarországért, 2006-2011!

Bene Gábor S.: Ima Magyarországért, 2006-2011!

2006-ban a Hõsök terén nagyon átáztam, de nem is éreztem az esõ hidegét, mert felemelõen volt hitet adó az elsõ köztéri imánk a Hazáért. Idén is meghallgattam - a nagy közös imádságot megálmodó - Papp Lajos professzort, de mindez Verõcén történt, jó idõ volt, s az ég sokkal kevésbé könnyezett, mint 2006-ban. Most azonban nemcsak a verõcei Kárpát-Haza temploma elõtt, hanem az egész országban folyt a szebb jövõért való fohászkodás, már déli 12 órától. Nekünk magyaroknak, a haza azonos a Szent Koronával, az pedig azonos az õsi jogrendünkkel (az igazságos és méltányos jog foglalatával), az úgynevezett történeti alkotmányunkkal. Idén is a magyar joguralmi állam visszaállításáért a Szent Korona fõhatalmáért folyt az ima.

Mivel a koronánk az ég és föld közötti kapcsolat, az örök Istennel való közvetlen érintkezés, így a résztvevõk is megtapasztalhatták, hogy nem csak kulturális, de szakrális (mint fent, úgy lent)

erõtér jött létre ott és akkor. Igaz ugyan, hogy a Magyarok Nagyasszonya - Világ Gyõzelmes Királynõje Szent Korona lovagrend bársonyvánkosán a korona másolata volt jelen, de a hittel oda járulók mindannyian érezték felséges jelenlétét.

Az imanap rendezõje a „strázsán vigyázó” Jelenczki István, aki számos nemzetépítõ filmalkotással lepett meg bennünket, s arányérzéke és bámulatos rendezõi képességei ezen a napon is bebizonyosodtak. A színpadon ugyanis minden vers, dal és próza imádsággá vált, lélekemelõ nemzeti imává, akár Maczkó Mária népdalénekes, akár Kolti Helga vagy Takács Bence elõadómûvészek szerepeltek, vagy maga a rendezõ olvasta gondolatait a mikrofonba.

Az alábbiakban megemlítek pár olyan részletet az elhangzottakból, amelyek nagyon megérintettek. Ha nem idézek egészen pontosan, azt az egyre romló emlékezetem számlájára kell írjam. S így, elõre is elnézést kérek a megszólalóktól.

Bethlen Farkas fõzte nekünk az ételt 2006 õszén a Kossuth téren, s tõle kaptuk az elsõ imát:

„Uram! Nem magamért imádkozom. / Ez a legnehezebb imádság. / Nagy terhem van, / A népemet hozom. / Már meginognék, mint a nádszál, / de erõt önt belém a bizalom. / Láncszem vagyok. / Velem imádkozik a népem, / A magyarok a földön és az égben. / A láncot tartják erõs angyalok. / Imádkozik az ország. / Hozzád emeli, Isten, e nép arcát / és színed elõtt könyörögve ellép, / Uram! / Az egyetértés nagy kegyelmét / add meg nekünk, add meg nekünk. / Legyen az mindennapi kenyerünk! Ámen.”

Papp Lajos a szkíta-hun-magyar küldetést emelte ki, s rávilágított, hogy nekünk orvosolnunk kell a világ bajait. Ezért kaptunk mi õshazaként a Kárpát-Hazát, hiszen nem jöttünk mi sehonnan, inkább csak hazatértünk, visszatértünk ide, ahol „zúg az a négy folyó, s ahol szenvedni jó”! A professzor természetesen utalt egy nagy görög filozófusra (Herekleitosra) aki szerint „a magyaroknak nincs szükségük írott törvényekre, mert a szkíta magyarok a törvényeket a szívükben hordják”! Éppen ezért küzdök évtizedek óta. Az õsi és szokásjogi alkotmányosságunkért, a magyar Szent Korona fõhatalmában rejlõ és a magyar lelkialkatba kódolt igazságérzet visszaszerzéséért, amely nélkül kipusztulunk.

Beer Miklós váci megyés-püspök is érzékeli a veszélyt, amely a magyarságot fenyegette és fenyegeti. S jelezte, hogy az apostoli királyság feltámasztásához, valódi hitvallókra van szükség. Két jelenlegi prófétát emelt ki beszédében a jelen korszak magyar közszereplõi közül, Papp Lajos professzort és Ángyán József professzort, akik a magyar lélek és a föld megõrzésére szólítnak fel minket. Elhangzott a rendezvényen Papp professzortól a következõ idézet is: „Törpe nép, amely nemes eszményekre nem tekint fel tisztelettel, amely múltját semmibe veszi és így önmagát, a maga faját alacsonyítja le.” Mi szkíta-magyarok mindig le tudtuk gyõzni a sátáni idõket, mi képesek vagyunk az ég és föld, vagyis a fent és lent egységét létrehozni, s így a szeretet parancsot tovább adni. A magyar-székely mesékben soha nem mások, hanem önmagunk legyõzése áll, ez a szeretet óriási ereje, az értékmegtartó erõ. A Szent Korona országaiban a mellérendelés, az egymás teljes jogú elfogadása volt a sajátos állameszme. Ezért lett a megmaradásunk záloga, maga a Szent Korona. Az angyal hozta Szent Korona eszmeisége, amely a szkíta rítusú vérszerzõdéstõl napjainkig az emberi együttélés, a helyes és jó hatalomgyakorlásról szólt, miközben minden közjogi aktusa az egyeduralmi helyzet akadályozását szolgálta. Ha a jelen politikai osztály felismeri örökségünk jelentõségét, akkor a volt Magyarország lesz is!

Vukics Ferenc a Magyarok Szövetségének alapítója, s elsõ elnöke nemcsak a küldetést, hanem az önszervezõdés fontosságát és az egységet hangsúlyozta. A nemzet szerepének és felelõsségének elemzése, Zétényi Zsolt nemzetkoronázó gondolatának sajátos említése, a magyar mûveltség, a hagyomány és az õsi erényekbõl fakadó kultúránk megtartására is biztatta a jelenlévõket. Ám a magyar emberek egymás iránti szeretetének és bizalmának visszaszerzését kérte számon, s a családi szeretet megtartására biztatott minket, amely a nemzetépítés alap fontosságú feltétele is.

Molnár V. József a Magyarok Szövetségének szakrális vezetõjeként, néplélek-kutatói minõségében a népi katolicizmus néprajzi elemei közül most, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának különlegesen magyar üzenetét foglalta össze, amely áldott melegséget, a Teremtõ Isten alkotásának melegségét árasztja. Mert a régiségben a búzamagot mézes pálinkába ágyazták, hogy a búzacsíra erõt kapjon tõle. Beszélt a magyar Szent Korona példátlan ajándék voltáról, mely a közénk született Jézust, mint örökös királyunkat, Szép Szûz Máriát pedig örökös királynõnkként idézi meg.

Hazánk sorsának jobbra fordulását sokan remélik, s várják a csodát. Mi ott Verõcén tettünk valamit. Imádkoztunk, megidéztük a múltat a jövõ érdekében!

S ha nekem is megadatott volna a lehetõség a szólásra, akkor az alábbi cselekvés pontokat javasoltam volna, a már elengedhetetlenül szükséges értékrend váltásunkhoz:

1./ Keressük meg a valódi társainkat, s önszervezõdve erõsítsük, segítsük egymást, magyar szeretettel! Segíts magadon, s az Isten is megsegít!

2./ Becsüljük a múltunkat és a másik magyar embert, no meg szolgáljuk alázattal a közös ügyünket, a Szent Korona értékrend visszaszerzését!

-

3./ Dolgozzunk rajta, hogy egyre tisztábban lássuk a világot, mert nem elég a legjobb pártra szavazni! Hisz Széchenyi szerint is: „a pártoskodás megosztja a nemzetet.”

-

4./ Ne azt erõsítsük, ami elválaszt a másik magyartól, hanem ami már legalább ezer éve összeköt vele!

-

5./ Tudással harcoljunk a gyûlölet ellen, mert a gyûlölet szétrágja a lelket!

-

6./ Higgyünk a cselekvõ nemzetben, de ne higgyünk a szép és ígérgetõ szavaknak!

-

7./ Ne pártpolitikát, hanem önszervezõdõ, megosztás nélküli nemzetpolitikát akarjunk! S tegyünk meg mindent, hogy a nemzet egysége helyreálljon!

-

8./ Sohase higgyük el másoknak, hogy önzetlenül kikaparják a gesztenyét nekünk! Amiért nem dolgozunk meg, annak eredménye nem a mienk!

-

9./ Vegyük komolyan a 2006-ban kezdõdött erkölcsi forradalmat, s ahhoz mérjük magunkat! Törekedjünk az önellátásra, mert az a függetlenség esélye!

-

10./ Vállaljunk bõséges gyermekáldást! Övék a jövõ, s nem pénzt, hanem szeretetet akarnak! Ne a sok gyermek születésétõl féljünk, hanem a gyermektelenségtõl!
-

11./ Adjon az Isten erõt és kitartást a közjogi küzdelemhez, de ne várakozzunk a sült galambra és szerezzük vissza az alkotmányos jogtudatunkat! Ez utóbbit ugyanis, nem véletlenül „rabolták el” tõlünk!

Közös Istenóhajtásunk, 2011. március 27-én volt, a Kárpát-Haza Verõce településén: Bene Gábor S.