Öntsünk végre tiszta vizet Horthy pohárába!

Öntsünk végre tiszta vizet Horthy pohárába!

Kulturális globalizáció vagy kettõs mérce uralkodik a hazai tudatban és a médiában? Remélem egyik sem, s így könnyedén lesz olvasható jelen írásom kedvenc újságomban. Beleolvastam ugyanis a Délmagyarország c. lap olvasói leveleket közreadó sorozatába, s meglepve tapasztaltam, hogy milyen sokan vindikálják maguknak a jogot az ítélkezésre egy tervezett Horthy szobor elleni ügyben. Sajnos még egy általam nagyra becsült személyiség is Horthy Miklós lejáratását kívánja fokozni, pedig néhány éve még reálisan ítélte meg a magyar helyzetet, például a haszidok hódmezõvásárhelyi ügyében. A kérdés tehát nem szobor ügy, hanem sokkal inkább egyfajta „önkéntes kulturális” globalizáció, tehát a magyar múlt igaz tényeinek, valamint történelmi értékeink feladása.

Nézzük tehát, hogy miképpen kíván, „nem történelemtudományi”kérdésekkel foglalkozni az említett olvasói levél írója: „a kormányzó magyar állampolgárok jogfosztásához és fizikai megsemmisítéséhez nyújtott segítséget”. Az idézet tehát Erdélyi Miklóstól származik, aki a Pintér István történész által leírt állításokat, mint a Hódmezõvásárhelyi Zsidó Hitközség ügyvezetõ elnöke ítéli hamisnak. De saját álltásával ellentétben, kifejezetten egy történelemtudományi véleményt fogalmaz meg, egyébként tudománytalanul. Vajon miért van ilyen ellentmondás a gondolataiban? Talán nem veszi észre, hogy azt szajkózza, amit a bolsevik rendszer táplált a tudatába, s adott a szájába? A választ csak Õ tudhatja, de sajnos olyan állítást tesz, amely tudatlanságot áraszt, sõt ellenállást gerjeszt. A tények ugyanis: makacs dolgok. Mert a magyar állampolgárságú, valamint a külföldrõl – elsõsorban Ausztriából, Szlovákiából, Lengyelországból, sõt még Romániából is – idemenekült zsidók, éppen Horthy Magyarországán voltak a legnagyobb biztonságban, egészen a német megszállás, azaz 1944. március 19.-ig. Horthy kormányzó – bár elõre látta tettének veszélyes következményeket – mégis felhívta Koszorús ezredest, s 1944. augusztus 26-án az esztergomi páncélos hadosztályt felrendelte Budapestre, hogy megakadályozza a Gestapót a fõváros zsidó lakosainak elhurcolásában! Ez egy példátlan eset volt, mert a megszállt országok vezetõinek egyike sem próbálkozott hasonló ellenállással. Horthy Miklós azonban nem egyszer tette ezt meg, hiszen nemet mondott Hitlernek akkor is, amikor Lengyelországot rohanta le a náci és szovjet hadigépezet. A menekültek – köztük jelentõs mennyiségû lengyel zsidó – Európában egyedül hazánkban talált befogadásra és biztonságra, egészen a szuverenitásunknak elvesztéséig.

De vajon miért írja mégis Erdélyi Miklós a következõket? „Kinyilvánítjuk, hogy Horthy Miklós kormányzót, teljes felelõsség terheli 437 ezer zsidó vallású magyar állampolgár fizikai megsemmisítésében való közremûködéséért.” S vajon kinek a kinyilvánítása ez? A Hódmezõvásárhelyi Zsidó Hitközség, vagy csak a szerzõ egyéni álláspontja? Bár minkét esetben szereptévesztés van, hiszen a Nürnbergi Bíróságot, illetve a Szövetséges Hatalmak vezetõinek véleményét akarják felülírni. Ráadásul nagyon sok zsidó személy és szervezet van azzal tisztában, hogy éppen Horthy személyének köszönhetõ az, hogy olyan sokáig volt a zsidóság biztonságban Magyarországon. Ezek közül néhányan támogatták is anyagilag a Horthy családot portugáliai számûzetésükben. Ugye nem valószínû, hogy olyan személyt támogattak volna, akit „teljes felelõsség terheli 437 ezer zsidó vallású magyar állampolgár fizikai megsemmisítésében való közremûködéséért”?

Mi lehet az oka, ennek a nyilvánvaló ellentmondásnak? Talán éppen az a globalista kánon, amely szerint minden tilos: ami a nemzeti érzést vagy nemzeti büszkeséget emeli? S minél többször hangzik el egy nem teljesen megalapozott állítás, annál hihetõbbé válik? Ám nem szabadna közben felednünk, hogy Dél-Erdélyben Antonescu idejében nem kellett német megszállás a tömegterrorhoz, a kivégzésekhez, amelynek az áldozata lett a szinte teljes zsidó-magyar lakosság, de még ma is utcák vannak elnevezve a tábornokról. Vajon miért nem ez ügyben ír levelet szerzõnk a szegedi román konzulnak? Mert hogyan is állunk akkor a Horthy-fasizmussal? Szögezzük le: a fasizmus jobboldali, a nácizmus pedig baloldali mozgalom, s elemi tudatlanság összekeverni a kettõt. (elismerem, nehéz letenni a „szocialista” korszak alatt belénk ivódott tévtanokat, s az elmúlt húsz év sem segített eleget a tisztánlátásban!) Viszont a Horthy korszakban nálunk nem volt se fasizmus, se nemzeti szocializmus! A Horthy-éra az utolsó évszázadok legtisztább kezû és lelkû korszaka volt. Addig tartott, amíg a német (nemzeti) szocialisták ”harmadik birodalma” megszállta a szövetségesét, s el nem kezdték az itteni „szocialista” átalakítást, azon a március 19-ei vasárnap hajnalán. A numerus clausus, tehát a „zárt szám” témája is izgalmas lehet. Mert, az elsõsorban zsidó értelmiségiek vezette terrorisztikus „tanácsköztársaság” után megszavazott 1920 évi XXV. Törvénycikk §-a így szól: „A tudományegyetemekre, a mûegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétõl csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethûségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.” Itt tehát nincs semmi meglepõ, hiszen minden nemzetállamnak elemi érdeke az értelmiség nemzethûsége és erkölcsi megbízhatósága. Sõt a létszámkorlátozás is teljesen érthetõ. Nézzük tovább a törvény szövegét:„Az engedély megadásánál a nemzethûség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelõl a felvételt kérõk szellemi képességeire, másfelõl arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetõleg elérje az illetõ népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.” Van ebben a szövegben említés a zsidók, vagy más népfajok negatív megkülönböztetésérõl? Hiszen éppen azt írja, hogy:” arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetõleg elérje az illetõ népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”! Ez bizony éppen a jogok biztosítását mutatja, s nagyon örülhetnénk, ha az utódállamok közül bármelyik ilyen törvénnyel biztosítaná a területén élõ magyarok egyetemi felvételét. Hozzá kell tegyem, hogy még a német elvárásoknak való megfelelés sem tartatta be ezen „zárt számokat” az illetõ egyetemeken, s több zsidó fiatal nyert felvételt az arányszámnál. Az évtizedes félretájékoztatás ellenére tehát, egy haja szála sem görbült meg ettõl a „zárt szám” törvénytõl egyetlen zsidónak sem. (a nácik nehezteltek is érte Horthyra!) Ám a magyar ember nyíltsága itt is meglátszott, hiszen hazánkban minden átláthatóan történt, míg más államokban igazságtalan és rejtett megkülönböztetés létezett. Több amerikai orvosegyetem – így pl. a Cornell University School of Medicine – hallgatóinak száma az 1918-1922-es 40%-ról az 1940-1941-es 3,57%-ra csökkent. Vagy a Boston University School of Medicine, ahol az 1929-1930-as 48,4%-ról az 1934-1935-ös 12,5%-ra zuhant. De példálódzhatnék Romániával, Lengyelországgal, Oroszországgal,Kanadával, stb.

Ki is akkor az antiszemita? Talán Horthy Miklós? Ugyan már!

1939 augusztusában még Sztálin elvtárs is szövetséget kötött Hitlerrel, sõt már szeptemberben majdnem egyszerre rohanták le, illetve osztoztak meg szegény Lengyelországon. A különbözõ színû „szocialisták” persze nem csak a lengyel állam felosztásában értettek egyet, s nem csak a világhatalom megszerzésének szándékában hasonlítottak egymásra, hanem a mesterséges gyûlölet kultusz és a kiválasztottság mítoszának a saját hasznukra történõ lenyúlásában is. A nemzeti jelzõvel illetett német szocialisták: árja felsõbbrendûségük hitét, a nemzetellenes jelzõvel illethetõ vörös szocialisták pedig: a „különös anyagból gyúrt párttagok” osztály felsõbbrendûségét hirdette. Nem a baloldaliság, hanem a hozzá nem értés az, amely Magyarország geopolitikai, illetve stratégiai helyzetét félredobva azt állítja, hogy ki maradhattunk volna az európai két pogány közötti háborúból.

A fehérterror vádja is teljesen nevetséges, hiszen Sámuel (Szamuelly) Tibor által bevezetett vörösterror alkalmazta elõször a Dunába lövetést, mint késõbb a nyilasok által is követhetõ módszert. Átlagban minden vörös hatalomban töltött napra minimum 4 gyilkosság esett. Híres április 20.-i gyõri beszédében így fogalmaz Szamuelly: ”A vértõl nem kell félni. A vér–acél: erõsíti a szívet, erõsíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünhöz vezet. Ki fogjuk irtani, ha kell az egész burzsoáziát!” Ezek a gyilkosok minden vizsgálat vagy bírósági ítélet nélkül likvidálták az embereket. Tehát Szamuelly-re igaz, hogy: „magyar állampolgárok jogfosztásához és fizikai megsemmisítéséhez nyújtott segítséget”, de nem igaz Horthy Miklósra!

Sõt! Horthy Miklós hatalmának megszilárdulása után felszámolta a bolsevik terrorgyilkosságok miatt revánsot vevõ tiszti különítményesek önbíráskodását, sõt világviszonylatban is példamutató közbiztonságot, rendet, erõs gazdaságot, és a kor szintjén demokratikus választási rendszert hozott létre. Vezetésével, a magyar nemzet viszonylag rövid idõ alatt megkezdte a visszazárkózást európai partnereink szintjéhez! 1926-ban értékálló, új pénzt vezetett be, amely Európa egyik legerõsebb valutája lett, s csak a megszálló hadsereg „szovjet hadipengõ” néven kiadott, mértéktelen és ellenõrizetlen nyomtatása tudta azt tönkretenni 45-ben. Trianon hosszantartó és szörnyû gazdasági következményei, az óriási jóvátétel fizetése és a gazdasági világválság ellenére hatalmas fejlõdésnek indult akkor az ország. A magyar zsidóság kifejezetten támogatta a gazdasági fejlõdést, s a magyar kreatív szellem, valamint a munkáskezek által is világhírûvé vált a Ganz, a Tungsram, a Weiss Manfréd, a Láng, a Hoffer, a Chinoin, a Richter. Húsz év alatt két millió magyarral növekedett az országunk lélekszáma, a külkereskedelem egyenlege 1930-tól kezdve mindig pozitív volt. Nem tartotta rettegésben senki a lakosságot, sõt a harmóniát teremtõ Szent Koronánknak õsi, alkotmányos értékrendjét, igencsak tisztelte a nép, s korszak minden politikusa.

400 politikai jellegû újság láthatott napvilágot, nem volt sem bolsi, sem náci, sem globalista cenzúra. Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, ám korrekt választások voltak, tükrözték a társadalmi akaratot, és mindenki dolgozhatott, aki csak akart. A korszak szintjén kétségkívül az 1938-as, magyar választójogi törvény igen modern, mert a szavazás szinte általános, titkos és kötelezõ. S ha nem volt felsõ iskolája, akkor is minden 26 éves férfi és 30 éves nõ választhatott, ha írni-olvasni tudott, volt jövedelme és a választókerületének állandó lakója volt. Horthy Miklós alatt nem volt tervbe véve új alkotmány, mert tudták, hogy rendelkezünk a kontinentális Európa legrégibb alkotmányosságával, s csak azt kellett mindenkinek betartani. A német megszállás utáni idõben pedig nem volt szuverén a magyar állam, így nem kérhetõ számon rajta az, ami abban a korszakban történt. Az akkori „szocialistákat” egyébként is felakasztatta a vörös „szocialista” Rákosi Mátyás.

Mindezek alapján Horthynak valóban járna egy szobor, s ehhez a zsidó honfitársainknak éppen úgy kellene adakozniuk, mint például nekem.

Én tehát felajánlok 10.000 forintot. Remélem, Erdélyi Miklós is megteszi!

Tisztelettel: Dr. Bene Gábor S.