Parlamenti beszédem szerkesztett változata.

Dr. Bene Gábor S. beszéde az alkotmányosságról.

A parlamentben megrendezett tudományos konferencián. 2010-12-10

Nagy tisztelettel köszöntök minden érdeklõdõt és az elõadó urakat is. Emlékezetembe tódul egy kép, amikor a „Nullum crimen sine lege” elvének áttörésérõl vitázott a parlament alsóháza, s egy általam nagyon tisztelt képviselõ felszólalásában felhívta társainak a figyelmét arra, hogy fel sem tudják mérni: mit fog majd ennek a jogpozitivista alaptételnek áttörése eredményezni.

Valóban nehéz a következményeit felmérni, mint ahogy a történeti alkotmány mellõzésének a következményeit is.

Meg kell említenem az „alkotmányozás” kapcsán a magyar nyelv különlegességét. A nyelvünk ugyanis képes beszéd. Szavai, kifejezik a dolgok belsõ tartalmát és lényegét. Így ha az alsóházat nem törvényhozásnak, hanem „alkotmányhozásnak” nevezné a népünk már sok-sok évszázada, akkor Én is elfogadnám ezt a magyar közjogi gondolkodástól eddig teljesen idegen fogalmat – az „alkotmányozást” – de így ma, sajnos csak törvényt hozhat a magyar alsóház és nem alkotmányozhat, hisz az alkotmányunk valójában törvényekké nemesült szokásjogból áll. Ahogyan Frank Ignác írta egykor az alkotmányról: „..legerõsebb törvények, amelyek már írásba foglalásuk elõtt (mintegy élve) gyökeret vertek”, s szerintem nemcsak a nép, de a vezetõink lelkében is. Közjogi gondolkodásunk tehát elismeri, hogy a racionális világ szabályai felett, létezik egy felsõbb szabályrendszer, amely az Isten, vagy a természet közvetlen parancsa. Valójában az a szerves jogfejlõdés, amely megszakadt 1944. március 19-én a német katonai megszállással, majd 1949-ben a buharini alkotmány lefordításával teljes mellõzés állapotába került, immár 62 esztendeje folyamatosan nyugszik. A Sztálin parancsára és a szovjet katonai jelenlét zsarolásával, valamint Rákosi tevõleges részvételével bevezetett ál-alkotmányt – vagy ha így jobban tetszik hatalmi szabályzatot – az 1989 évi XXXI. törvénnyel módosította az akkori diktatúra szintén illegitim Országgyûlése. Ez a „módosítás” azonban a moszkvai bolsevik kiszolgálás irányából átváltott a brüsszeli globalista kiszolgálás felé, s lehet nem volt ez szándékos, de az eredmény a jelenlegi kiszolgáltatottságunk és kifosztottságunk. Ennek az ál-alkotmánynak köszönhetõ a közvagyon szinte teljes eltüntetése, az értékrend nélküli rétegek támogatása, a jogok-kötelezettségek teljes káosza, a létbizonytalanság és a nagy munkanélküliség. Ez lett az eredménye annak, hogy nem teljesítette a politikai osztály azt a kötelességét, amely az alkotmányos magyar államok sorába, valamint a szerves jogfejlõdésben kialakult alkotmányos jogfolytonossághoz vezette volna vissza államunkat 1989-ben. Az állam és a politikai osztály, azóta sem látja el azt a funkciót, amely okán a nemzet létrehívta.

Mindezt el lehet fedni a szavak átértelmezett használatával, illetve a szavak eredeti jelentésének módosításával. Nem csak a bolsevik diktatúra, de a mai hatalmi struktúra is ezzel próbál operálni a saját védelmében. Most is tetten érhetõ volt ez a csúsztatása a szavaknak, ezen értelmezési zavar a közbeszédben, amikor az elõzõekben fordító szinkrontolmács egyszerûen nem volt képes megkülönböztetni a birtok és tulajdon szavak közötti alapvetõ különbséget, ami egyébként a magyar jogi gondolkodásban legalább ezer éves hagyomány, sõt a monetáris diktatúra, a pénzügyi megszállás elleni harcunk egyik legfontosabb alapja is. Hiszen ma pontosan az a világ legfõbb gondja, hogy nincs egy végsõ tulajdonszerzési korlát. S így, ma már a világ vagyontömegének több mint fele néhány tucat kiemelkedõen gazdag család kezébe került. S ezen vagyontömegek már nem a közjót, nem az emberiség közös céljait és az életminõséget, hanem csak és kizárólag a magánprofitot szolgálják. Ez eredményezi a kíméletlen profit maximalizálást, a fenntarthatatlan „fejlõdést”, a felelõtlen környezetszennyezést, a természeti kincsek stratégiátlan felélését és sorolhatnám. Addig azonban, amíg mi magunk sem vagyunk tisztában az õsiség birtokelméletének emberiségvédõ gondolatával, amíg nem tudjuk azt, hogy a birtokos a jogok és kötelezettségek egyensúlyában volt korlátozva a termelõeszközei feletti rendelkezési jogban, de nem lehetett a birtokát jelzálogjoggal megterhelni, tehát az árveréshez vezetõ hitelcsapdába nem volt becsalható a magyar birtokosság. Ma, amikor a lakások százezreit akarják elárverezni az adósságcsapda miatt, nagyon aktuális ez a téma. Az õsiség birtokjoga miatt a jobbágytelek is – mint egy származékos birtokjog –, sokkal nagyobb biztonságban volt hazánkban, mint ott, ahol az õsiség törvénye nem védte meg a birtokost. Sajnos a mai polgároknak már ki van mosva az agya, s nem értik a tulajdon-birtok közötti különbség fontosságát és szerepét a fenntartható gazdálkodás, a szerves, természet közeli értékrend megtartásában. Lehet ezen nevetni kedves Nótári úr, de a világ legnagyobb drámája az uram, hogy gátlástalanul lehet maximális vagyonokat szerezni, s ezzel nem szükséges a közjót is szolgálni a magánérdek primátusa mellett. Pedig az esetek óriási százalékában a közjót szolgálta a régi magyar nemesség az adott korszak, adott viszonyai között. Meg kell például nézni, hogy milyen nagy emberi drámák történtek annak következtében, amikor I. György uralkodása alatt, elindult az a - ma már nagyon is megkérdõjelezhetõ – „fejlõdés”, mely elkergette az angol parasztot a még megmaradt a földjérõl, s ezzel mintegy elõkészítette az egész világra kiható ipari forradalmat. Ezen „fejlõdés” tette az akkori világ pénzügyi-kereskedelmi központjává a londoni City-t, magánosította elõször a közpénzrendszert, közben kegyetlenül kiirtotta a gyarmatok õslakóit, valamint elhurcolta Afrikából rabszolgának a bennszülöttek százezreit. (Milyen erkölcsi mintát ad nekünk, ennek a felfogásnak pénzuralmi gátlástalansága?)

Hazánkban – éppen az õsiség védelme miatt –, nem történhetett ez meg, tehát nem nekünk kell lehajtanunk a fejünket. Mi nem elmaradott népség vagyunk, hanem a közép és újkor legtisztességesebb közjogi gondolkodásával bíró õsi nemzete. A magyar szuverenitás elmélet, amely a király- és népszuverenitás egyeduralommá válásának lehetõségét küszöböli ki, s megteremti a tartalmi és nem a látszat hatalommegosztásnak a világon egyedülálló rendszerét. Lényege, hogy a fõhatalom birtoklója (tehát a Szentkorona feje) és a nép/nemzet (tehát a Szentkorona tagjai) nem birtokolhatják a szuverenitás teljességét, mert fölöttük áll az alkotmányos joguralom és a fõhatalom tulajdonosa: a Szent Korona.

Ezzel a korona szuverenitás elmélettel valójában, a megosztott és ellenõrzött hatalomgyakorlásnak egy olyan ellensúlyokkal és fékekkel biztosított rendszerét valósította meg a magyar közjogi gondolkodás, amely egyedülállóan biztosítja az államhatalom mûködési rendjét a közjó és a közhatalom érdekében. A helyes és jó hatalomgyakorlásról ma is sokat hallunk a közbeszédben. De a pénzuralmi véleménydiktatúrában nincs egy olyan stabil pont, amelybe kapaszkodva meg lehetne teremteni az állam autoritását és legitimitását. Mindez csak a történelmi alkotmányosság továbbfejlesztése, s alapelveinek visszavételével lehetséges.

Elõttünk a lehetõség, hogy helyre tegyük alkotmány szavunk értelmét, ezáltal a jogrendet is. Ha a magyar közjogi gondolkodás talaján járunk, akkor elismerem: megvan a felhatalmazása arra a mai magyar alsóháznak, hogy meg tegyen egy fontos lépést. Jogfolytonossági törvényt hozhat! Még alaptörvénynek is nevezheti, bár az 1848. áprilisi törvények – amelyek jelentõsen módosították az akkori magyar alkotmányosságot – mégsem vindikálták maguknak a jogot, hogy áprilisi törvények helyett alaptörvénynek nevezzenek, egy törvényt! Nem hívható tehát „alkotmánynak” a törvény, mert az egész és a rész viszonyában állnak. Viszont alaptörvénynek vagy akár sarkalatos törvényeknek nevezhetik!

A joghierarchia csúcsán tehát a történeti alkotmánynak kell állnia, amelynek nem kritériuma, hogy írott legyen. Nyugodtan lehet íratlan, szokásjogi alapú is. Hiszen Anglia és Izrael is bizonyíték arra, hogy a konvenciók nagyon is képesek betölteni az írott törvény szerepét. S a magyar közjogi gondolkodás egyébként is fejlõdõképes, sõt egyes elemeiben a mai világ számára is nagyon elõremutató!

A most készülõ törvényben tehát nem utalni kell a kereszténységre és a Szent Koronára, hanem vissza kell helyeznünk a koronát az Õt megilletõ helyre, a fõhatalomba! A Szentkorona-tan valójában azonos az alkotmánnyal, mert szokásjogi jogfejlõdés eredménye, s az önök által elgondolt törvénynek pedig, ebbe a természetes jogfejlõdésbe kellene beilleszkednie, s nem „új utakat” találni! (A népi bölcsesség mondja: A járt utat a járatlanért, el ne hagyd!)

Sajnos a mai magyar népességnek – s különösen a társdalom atomizálódott részének – nincs már alkotmányos jogtudata, s a nemzettudat is felszámolódott, majdnem megszûnt. Ma már – a kulturális globalizáció miatt –, lassan csupán lakosságról beszélhetünk. Ez egy nagyon szomorú következménye annak, hogy az elmúlt húsz évben a nemzeti büszkeséget, s közjogi hagyományokat eltüntetõ bolsevik internacionalizmus folytatódott, bár átalakult. Viszont fel is erõsödött a nemzetellenes folyamat, köszönhetõen a divatossá vált amerikanizmusnak. Ma, sajnos még az egyetemeken sem hatnak oda, hogy alkotmányos jogtudata és magyar elkötelezettsége legyen a következõ jogász generációknak. A jogi karok és tanszékek élén ott maradtak a régi elvtársak, s átalakultak liberálissá. Ezt nem vádként mondom hanem változást remélve és sajnálatos tényként állapítom meg.

Végül, el szeretném mondani azt, hogy nagy a felelõsség Önökön. Én tisztelettel kérem Önöket arra, hogy a természetjogi elvek irányába induljanak el, s ebbõl a szemszögbõl közelítsék meg a kérdést, és ne a hit-lélek nélküli jogpozitivizmus oldaláról. Gondolják át szavaim igazságát, mert kötelességük ezt keresztülvinni, hiszen ez a magyar joghagyomány útja. A Szent Korona személye a közjogi gondolkodásunk lényege. Legyünk büszkék erre, mert nekünk – a gyakorlatban is bevált –, szkíta eredetû, s régiségében is modern közjogi gondolkodásunk van. Ne akarjunk mindig nyugati mintát követni, ne onnan várjuk segítséget, hanem biztos kézzel nyúljunk vissza a saját hagyományainkhoz. Amit nem haladott túl az idõ, azt be kell beépíteni az önök által tervezett törvénybe, alaptörvénybe.

Ez a törvényhozás azonban, csak az alkotmányos jogfolytonosság kimondása esetén erõsíti meg a magyar állam legitimációját, amellyel kapcsolatban komoly kérdõjeleink vannak! De nagyon pozitívan módosíthatná a jelenlegi kormány legitimitását is az alkotmányos joghelyreállítás, mert egy legitimitás hiányos államnak nem lehet legitim (legfeljebb legális) kormánya!

Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy a jelen állam nem egyszerûen jogfolytonos a Rákos-kádár diktatúrával, hanem mellette még (de jure) illegitim is. Ám a tényleges (de facto) legitimitása is csak abból ered, hogy 1989-ben tévedésbe ejtették, s azóta is tévedésben tartják a társadalom többségét a jogi legitimitás vonatkozásában. (A témát kerülõ közbeszéd állapotából jól látható, hogy a tudatunkért folyó harc folyamatos, a fogyasztóvá degradálásunk alapos.)

Beszéltem azokról az alapvetõ problémákról, amelyeket sem a közbeszéd, sem a véleménydiktatúra nem tárgyal. Megszólaltam, mert fel kell hívni a képviselõk figyelmét arra, hogy szent kötelességük a közhatalom gyakorlás áttekintése. Kötelességük a Szentkorona fõhatalmának a biztosítása, s helyre kell állítsák a jogfolytonosságot a történelmi állammal, valamint a történeti alkotmánnyal! Ha elmulasztják ezen kötelességüket, a jövõ biztosan számon kéri majd. Széchényi is késõn döbbent rá, hogy nem lehetséges semmilyen modus vivendi a monetáris diktatúra gátlástalanságával. A mai pénzügyi megszállás kiszolgálói viszont nem akarják észrevenni azt, hogy a bankárkaszt túlzottan zárt egység, s ma még talán megfizetik szolgálataikat, de a leszármazottaikra már nem lesz szükség. Ezért

gyermekeik, unokáik fogják majd felelõsségre vonni a mai kötelességszegõket. Különösen a kereszténydemokraták felé üzenem, hogy a jogpozitivizmus bizony szemben áll a hittel, s tagad minden természetfelettit. Ezt is a „nagy elsötétedés” korszaka indította el, de mostanára a monetáris diktatúra legfõbb jogi érve lett. Gondoljátok meg kereszténydemokraták! Ti is érzitek, hogyan erõsödött napról-napra a média agymosás és milyen módon vették ki a joghagyományuk tiszteletét a magyar emberek tudatából. Talán még nem késõ!

Bár egy kicsit hosszúra sikerült a beszéd, de köszönöm, hogy meghallgattak!