A Nemzet, a Haza, a közjó és a Szentkorona összefüggései.

A Nemzet, a Haza, a közjó és a Szentkorona összefüggései.

Egzakt, precíz, közérthetõ, és mindenre kiterjedõ megfogalmazást kell adnunk a nemzet, haza, politika, közjó és Szentkorona fogalmáról. Felvilágosító munkánk fontos pontjai ezek, ahol a szög fejére üthetünk.

I. rész: a nemzet

A nemzet tagjai a hazáért felelõsséget vállaló nemzedékek tapasztalatai által kiérlelt, elfogadott és így bevált értékeket, valamint célokat követik, mégpedig következetesen. A nemzetet éppen a több nemzedék tapasztalatainak szilárd követése teszi valódi, értékelvû közösséggé. A nemzet lényege tehát a hazát megtartó és a közjót gyarapító értékek követésében ragadható meg, s aki nem ezen értékeket követi, az nem tartozhat a nemzethez! Ez nem egy kirekesztõ meghatározás, hanem az értékek mentén történõ objektív megállapítás, hiszen nem külsõ jegyek és származás, hanem a cselekvés alapján értékel.

Hiába beszél tehát bárki (pl. Gyurcsány Ferenc) nagy lelkesedéssel a nemzetrõl, ha közben az EU csatlakozás és az õ konkrét tevékenysége okán az ország gazdasági és politikai szuverenitását – ezzel a haza megtartását – sodorta veszélybe, s a közjó gyarapítása helyett a saját és elvtársainak a vagyon gyarapítását – ezzel a még megmaradt közvagyon végsõ elprédálását - helyezte elõtérbe. Politikai párt ritkán tagadja meg saját klientúrájának a gyarapodást, de általános közvagyon fosztogató célokat nem tûrhet, viszont a közjó önzetlen szolgálatát, nagyon is elvárhatja tõlük. Ha azonban egy párt nem ezt az utat választja, nem a nemzet céljait és értékrendét követi, akkor az: nem lehet nemzeti párt. Azt a pártot a magyar társadalomnak ki kell vetnie magából, s nem szavazhat részére bizalmat semmiféle bal vagy jobboldali értékekre hivatkozva! Ez alapvetõen erkölcsi kérdés.

A nemzet tehát: a társadalom önszervezõ, irányító, - irányításra hivatott - a jövõnkért felelõsséget vállaló közössége. Tehát értelemszerûen nem a teljes társadalom, hanem annak csupán egy része, amely nem származáson, hanem vállaláson, értékelvû tevékenységen és fõleg a tudati felkészültségen alapul.

A nemzet nem lehet faji vagy vallási alapú, csak értékalapon együttmûködõk olyan csoportja, mely egy irányba mutató közös akaratot képes létrehozni.

A nemzet alapvetõ kötelessége tehát a társadalmi közjó önzetlen szolgálata, a jogok és kötelességek – joguralmi – összhangjának megtartása és megtartatása,

(Széchenyi: A kimûvelt emberfõk száma a nemzet igazi hatalma)

A társadalom önszervezõ, irányító, - irányításra hivatott - jövõért felelõsséget vállaló közösségének alapvetõ feladata a nemzet újjászervezése, megerõsítése. Ez pedig, az egymást jobbára nem ismerõ, de ugyanazokban a célokban és megoldásokban gondolkodó, egymással szót értõknek a feladata oly módon, hogy egy irányba mutató közös akarattal hozzon létre, értékelveket ismertetõ nemzeti fõiskolát, s nyisson a nemzettõl lemaradt társadalmi csoportok irányába, õket próbálja meg beemelni a nemzet sáncaiba.

A magyar társadalom négy részre osztható ma, nemzethez való viszony szerint.

1. Ma létezik passzív nemzetrész is. Õk azok, akik az általános népbutítás okán, a média diktatúra és a hamis politikai közbeszéd hatására passzívvá váltak, nem tevékenykednek a közjó érdekében, mert nem látják értelmét, célját. Lelkükben azonban megtartották a nemzeti öntudatot, csak jelre, vagy „vezérre” várnak.

2. Van azonban egy aktív anti-nemzetrész is, akik bár a lelkük mélyén érzik az igazságtalanságok rendszerét, de a túlélés okán beilleszkedtek abba, sõt annak tudatos kiszolgálóivá váltak és erkölcsileg lezüllve kihasználják nemzettársaikat.

3. A harmadik rétegnek semmiféle lelki, tudati, érzelmi kötõdése nincs a nemzethez, így õk nemzetidegen rétege a magyar társadalomnak. Közülük igen keveset tudnánk a közjó szolgálatára bírni, így velük nem is nagyon érdemes foglakozni, viszont az elsõ két kategória tagjai irányában erõsen kell nyitni.

4. A nemzet valódi tagjai a mindenkori cselekvõ nemzet résztvevõi. Ebben tartjuk számon a jelen idejû cselekvõ közösségünk tagjait, de azokat is, akik a hazát tõlünk megöröklik, hogy õk és utódaik a haza gazdái lehessenek. Ám a cselekvõ nemzetnek részei azok is, akik elõdeink voltak, kitaposták számunkra az utat, megalkották a materiális és szellemi alapot a mi munkánk segítésére.

Nem vagyunk tehát egyedül ma a küzdelemben. Õseink ránk hagytak óriási szellemi kincseket, s ezt át kell tudni adnunk azoknak, akik jogosultak erre. A ránk hagyott materiális javakat a bolsevik-globalista világ elkívánja elrabolni tõlünk örökre, de ezt nem tudják megtenni, ha a szellemi kincseket szétosztjuk.

A nemzet megmaradása és gyarapodása három alapvetõ cél elérésén nyugszik: 1./ a nemzetté válásra alkalmas népességen

2./ a nemzeti vagyonon, és

3./ az újjászervezett, egységes meggyõzõdés szerint élõ nemzet: politikai akaratán.

A nemzet újjászervezésének elsõ lépése tehát, létrehozni egy nemzeti. értékelveket ismertetõ, alkotmányos jogtudatot és nemzettudatot visszaépítõ nemzeti fõiskolát. Ahol a haza, a társadalmi közjó és a Szentkorona modern és tudományos összefüggéseit kell tanítani úgy, hogy a mai élet lehetõségei között minden hallgató megtalálja a számára szükséges önazonossági kapaszkodókat.

II. rész: a Haza ( „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható”)

A haza: nem egyszerûen élõhely, ahonnan jobb megélhetésért kell kivándorolni, hanem a haza a mi otthonunk, amit azért örököltünk meg õseinktõl, hogy benne a saját életünket jól élhessük, és amit az utódainkra hagyhassunk. Az a terített asztal, ahova mindenki leteszi a tisztességes munkáját, de ugyanakkor jóllakhat, és ami mellett jól, de fõleg otthon érzi magát. Az asztalról senki nem csenhet el semmit, és érdemtelenül senki nem telepedhet le mellé. Ha nincs érdem, nincs letelepedés! A Haza a miénk, azt semmi áron nem adjuk. Ha ezt tennénk, akkor eladnánk a múltunkat, elszegényítenénk az életünket, s hitvány módon tennénk lehetetlenné azoknak a jövõjét, akiknek a tõlünk boldogabb élete az elmúlásunk utáni idõkre is kiható életcélunk. A gyermekeink, unokáink iránti felelõsségtõl hajtva tehát, semmit sem dobhatunk ki elõdeink szellemi termékeibõl! Nem engedhetünk, sem a történelmünkbõl, sem az alkotmányosságunkból, de 1956 örökségébõl sem! A történelmi közjogi rendszerünkbe, amelynek évezredes szerves fejlõdése van, be kell építenünk az akkori alulról jövõ és elemi erejû népképviseleti rendszert, 1956 örökségét. Meg kell találnunk a módját, hogyan építsük be az alkotmányosságunk hagyományos rendszerébe a pozitív fejlõdést, amit az elmúlt idõszakból megtarthatunk, mert megélt történelem, s kulturálisan, elõremutató. Mert a haza nemcsak terület, hanem kultúra, történelem és életmód.

A Kárpát-haza a magyar számára a világnak az a helye, ahol otthon van, mert eddig is otthon volt. Ahol saját közösségében, s kultúrájában szabad emberként élhet és ahol gyermekei is eszerint fognak élni. A Haza maga a Szentkorona.

A dolgok lényege szerint elsõ helyen a Teremtõ áll, vagy ha valaki nem hisz a Teremtõben, akkor számára a természet az Isten. A mai liberális, hitetlen és közömbös, szellemiség mellett azonban ezt így kimondani sem lehet. De az igaz Hazában, a teremtõ akarata szerinti világban mindig jelen van az Isten. A világ ugyanis nem tudja bizonyítani, hogy szellemi, vagy anyagi természetû. Hiszem, hogy szellemi, mások viszont anyaginak gondolják, de egyikünk sem képes ezen „hitét” bizonyítani. A magyar értékrend csúcsán a Haza, a Szentkorona áll.

Ha ezt így kimondaná az új „erkölcsi” – tehát a közjog fejlõdésén alapuló – magyar alaptörvény, akkor az, nemzetközi bonyodalmakhoz vezethet? Mi is történne? Az új (szovjet)Unió kiirtana minket? Vagy megszállnak bennünket? Hiszen az agymosással és a táplálkozással – szellemi és fizikai módon is – irtanak minket már régóta! Sõt a pénzügyi megszállás már régen itt van! Ezért nekünk azt kell kimondani, hogy az elsõszámú nemzeti érték: „A Szentkorona, aki azonos a hazával.” Különösen az mutatja ezt, hogy a korona nem a királyság, hanem az igazságos joguralom biztosítéka! Az igazságos joguralom éppen úgy illeszkedik a Hazánkhoz, mint keresztre a Corpus. Ismert és tisztelt egésszé áll össze. A haza ugyanis a sajátos magyar közjogi gondolkodás terméke. A haza a joguralmi állam, ahol nem lehet naponta változtatni a jogszabályokon, mint az úgynevezett jogállamokban, hanem kell hozzá a jogelvek igazságos, méltányos rendszere, kell hozzá a természetjog, amely nem az ember alkotta önös érdek joga, hanem a Teremtõé. (s a teremtésben örök társai vagyunk Istennek!)

III. Rész: a közjó

A nemzet meghatározásánál szóba került közjó annyit jelent, hogy a legtöbb területen, a legtöbb ember – valójában a teljes társadalom – számára a legjobbat érjük el életminõségben, igazságosságban, méltányosságban és szeretetben. Ezt magyarként csak együtt, egymást erõsítve, tehát önszervezõdve tudnánk elérni. A közjó tehát a haza, a nemzet jövõépítõ akarata, a Szentkorona által biztosított közösségi javainak társadalmi célú felhasználása, stb. A lakosságnak felmutatott gyanús ügyletek, média-trükkök, politikusi visszaélések, valamint társadalmi igazságtalanságok, stb., mind azt a célt szolgálják, hogy a népesség képtelen legyen elfogadni a politika világának erkölcstelenségét. Az így, a mesterségesen kialakított általános politikaundor okozza a nemzet tehetetlenné válását és ez az általános bizalmatlanság lett, akaratvesztésének a legfõbb oka is. A politika nem úri huncutság, hanem a nemzeti akarat érvényesítése, vagyis a közjóra törekvés eszköze. Csakhogy nem pártpolitikában, hanem nemzetpolitikában kell gondolkoznunk! A média gerjesztette politikaundor, vált mára a közjó iránti közömbösség legfõbb okává. A „pénzügyeskedõ” háttérerõ megakadályozza az ebbõl való kitörés lehetõségét, szigorúan felügyeli a politika színházát. A közjót szolgálná egyébként az a közoktatás is, amely a nemzettudatot erõsítené, sõt az a köztájékoztatás is, amely a valóságos társadalom, valóságos eseményeit és igaz híreit, problémáit tárná fel. De azt szolgálná a közgyógyítás is, amely elõször a megelõzésre koncentrál, s csak akkor gyógyít, ha az elkerülhetetlen. S a közjót szolgálná az a közpénzrendszer is, amely nem a spekulációt, hanem a szükséges értékek elõállítását segítené elõ. A közjót kell tehát az összes alapvetõ nemzeti értéknek szolgálni, segíteni. Ám a mai értékvesztett világunkban mindez nem így van. A ma uralkodó liberális eszmék megfertõzték a társadalmat, s mivel a „divat-eszme” tagadja a hagyományt, így a társadalom nagy része is ezt teszi. Elhitették az emberekkel, hogy csak a saját szabadsága (szabadossága) a fontos, nincs abszolút igazság, nincs közjó, mert már nem is tudják, hogy mi lenne az. Helyette a pénzvezérelt média világ mondja meg, hogy a divat-eszme szerint mi a jó az embereknek, s azok ezt jobbára el is hiszik. Az álságossá vált közbeszéd, megtévesztõ módon sulykolja belénk, hogy: mindent el kell tûrnünk, mert ez a tolarencia! Ide vezetett tehát a politikaundor, amit mesterségesen ültettek el az emberek fejébe, s most már ez akadályozza a közjóért való közös kiállásunkat is! A mai úgynevezett modern világban eluralkodott az önzés és a siker orientált gátlástalanság. A közbeszédben lassanként csak a szociális kérdésekrõl hallunk, mert a rászorultak megsegítése - az önhiba vizsgálata nélkül is - divatos téma lett. A médiában csak az újraelosztás feltételeit tárgyalják folyamatosan, és a dolgozó, az értékteremtésben részt vevõ réteg csak kapkodja a fejét, hogy megint nélküle és ellene döntenek azok, akik – állítólag –, éppen az õ érdekeit lennének hívatottak képviselni. Miért lehetséges mindez, miért aljasodott le így a politikum, a közélet? Sajnos elterjedt az a mondás a közéletben, hogy: Az igazat minden bolond képes elmondani, de jól hazudni, komoly elõképzés és nagy tehetség nélkül lehetetlen. Mindez megmutatja a társadalmi morál hatalmas csökkenését az 1956 õszéhez - joghelyreállító szabadságharcunk erkölcsi tisztaságához és emelkedettségéhez - viszonyítva, de a Horthy korszak keresztény erkölcseihez képest is.

A mai viszonyok között az „egyéni jó” annyira megkísérti az embereket, hogy megfelelõ morális tartás nélkül a közösség iránti hûség erénye alulmarad, s gyõz a divatos önzés, az egyéni érdekek önzõ igazságtalansága. A politikai közösség - tehát a nemzet -, éppen a közjó megvalósítása érdekében jött létre, s ennek az évezredes szövetségnek az újra kötésére szervezõdött a Magyarok Szövetsége is, amely valójában nemzet újjászervezõ, mai népmozgalom.

A Magyarok Szövetsége ebben az erõsen értékvesztett világban hirdeti, hogy: a közjó támogatásával mindenki a saját, s a gyermekei javát szolgálja! Nekünk tehát a magyar küldetést kell komolyan vennünk. Az pedig a viszonylagosítás szabadelvûségének (relativizálás liberalizmusának) a megtörése. Az igaz és a jó szeretetkategóriáinak továbbadása a világ népei számára is. Mindezt tegyük úgy, hogy nagy hangsúllyal tekintünk a közjóra.

A magyar küldetés csak annyiban hasonlít Jézus küldetésére, hogy Trianonban minket is keresztre feszítettek, s a nehéz feltámadás idõszakát éljük meg most.

III. Rész: a Szentkorona

A Szentkorona állameszme különös rendszer, amely egy valóságos tárgyhoz fûzõdõ jogi, politikai, társadalmi és gazdasági elvonatkoztatás, ahol a tárgyat élõ személyként képzelte el a magyarság, s bonyolult személyiségként kezelte.

Mint tárgy: Koronázási beavató ékszer. Az egyetlen fennmaradt õsi királyi korona Európában. Aurája van, tehát mérhetõ a kisugárzása.

Mint szimbólum: a Kárpát-medencét lakó nemzetek közötti kapcsolat és összetartozás, valamint a Magyar Államot alapító magyar nemzet tagjait és a nemzet összességét megjelenítõ, sõt az államterületet is szimbolizáló személy. A Szent Korona mindig jóval több volt, mint egy egyszerû szimbólum, sok-sok évszázadon át az ország állami létét és más államoktól való (szuverenitását) függetlenségét is megjelenítette. Ezt a folyamatot a bolsik törték meg 1949-ben.

Mint jogalany: A Szentkorona közjogi elvonatkoztatás, erkölcsi-jogi tanítás, az állami fõhatalmat is jelképezõ személyiség, a fõhatalom teljességének egyedüli letéteményese, tehát a teljes szuverenitás egyedül nála jelenik meg.

Mint a hatalommegosztás biztosítéka: A közérdekû kérdésekben hozott döntéseket, bírósági ítéleteket Szent István koronájának nevében kell meghozni, mert az, a Kormányzót/Államfõt és a Nemzetet (tehát a hatalom közvetlen gyakorlóját és a népet) együtt, s azonos jogokkal felruházva személyesíti meg.

A jogi tanná vált Szentkorona-eszmével megerõsödött közjogi gondolkodás, illetve az alkotmány megtartásáért folyó küzdelmek edzették a magyarságot és alakították ki a korona által „uralt” államot: a Szent Korona Országainak szövetségét!

Mint harmóniateremtõ: Itt a Kárpát-medencében, utoljára a Szent Korona volt képes egységet teremteni, pl. a politikai nemzeten belül.

Nem volt jelentõs széthúzás sem a vallási, sem a nemzetiségi különbségek miatt a Szentkorona - egyenlõ esélyû - tagjai között. Békés egymás mellett munkálkodást eredményezett: a szlovák, román, magyar, szerb, horvát, ruszin, örmény stb. országlakosok között, akik szeretve tisztelték az „angyal hozta” koronát.(Csak amióta, az õket befogadó magyarságot kifosztották és kirekesztették: azóta gyûlölnek minket, részben tudatuk alatt munkáló lelkiismeret, részben a saját nacionalista uszítóik hatására!) A törvényt tisztelõk imádságos szeretettel, a törvényt kényszerbõl megtartók, félve tisztelték a Szent Koronát. Senki sem volt közömbös iránta, s így jött létre a személyek és népek (Hungarus) harmóniája, itt a Kárpát-medencében.

Mint misztérium: Sajnos a magyar emberek körében megkopott a tudata annak, hogy mindannyian a Szent Korona tagjai vagyunk. Pedig a nehéz történelmi helyzetekben mindig ennek a tudata és a koronától kapott erõ segített, és soha nem a pénz, amit bálványoznak és istenné is emeltek a bolsik. (Ami az aranybornyú imádatával kezdõdött, s a dollár „mindenhatóságának” összeomlásával fog végzõdni, mert ezekkel a papírokkal nem lehet mit kezdeni, ha elértéktelenedik.!) A Jóistentõl származó beavató koronánk, objektíve akkor is egyedülálló a világon, ha valaki nem hívõ! Titokzatos erejével, magnetikus aurájával magához húz minket. A kíváncsiságot páratlan tiszteletté oldja, s a szeretet odaadását éri el.

Minden magyar erõfeszítés benne rejlik, mint ahogy fennmaradásunk szent titka is. Ha találkozol vele, akkor érezned kell a magyar küldetést! Kocsis István, neves Szentkorona szakértõ írta: „Az égbõl alászállt Szent Korona megerõsíti a magyarságot annak hitében, hogy Isten sajátos értelmet szánt a magyar létnek.” Hiszen a mi égi királynénk viselheti egyedül a Szent Koronát a fején. Még a pápaság is elfogadta ezt az ábrázolást, s az egyház a korona „szent” mivoltát is magáévá tette. Sõt még a reformátusok sem tiltakoznak a korona szentsége ellen.

A korona fantasztikus erejét a rajta véghezvitt átalakítások, a képcserék sem tudták teljesen megszüntetni - de el kell ismernünk -, hogy csökkentették. Ám még így is tartja a kapcsolatot a fenn és lenn, az égi világ és a földi között. (Csak az önmagunkban való hit hiányzik, hogy méltóak legyünk rá!)

A Szent Korona mint személy: Miként is fogható fel élõ személyiségnek és miképpen tekinthetõ a magyar államhatalom legmagasabb alanyának a korona?

Mint tudjuk a hatalomba kerülõ személyek is gyarló emberek, akik hibázhatnak. A koronánk személyisége az absztrakciónak (elvonatkozatás) egy nagyon korai megjelenése, amely az emberi hibát küszöböli ki az uralkodásból, azaz szakrális királyhelyettesítõ személlyé emeli a koronát. Így lett vallásokon felülemelkedõen „Szent” a Korona, így vált államfõvé, nemzetegyesítõvé, jogi személyiségû föld- tulajdonossá, a joguralom foglalatává, s ezzel a nép és az állam védelmezõjévé! A Személyként „viselkedõ” Szentkorona minden, a nemzetbõl eredõ közhatalom egyedüli tulajdonosa, amelynek birtokosai voltak: a király és a nép, illetve az államfõ és a nemzet! (de egymásra utalt egyenrangúság közösségében!) Ez egyúttal a hatalommegosztás sajátosan magyar elve is, amely egyedülálló elv a világon. Más népeknél ilyen tiszta hatalommegosztási elv nem fejlõdött ki. A korona tagjai tehát mellérendeltségben alkotják a jogot és egymással is betartatják.Ez a valódi jogrend, az igazságos joguralom rendszere. Arisztotelész három jó és három rossz államformája szerint a királyság elve a szeretet, az arisztokráciáé a megfontoltság, a demokráciáé a szabadság, csakhogy mindhárom hajlamos a romlásra és torzulásra, sõt az ellentétbe való átcsapásra is. Mivel a szegények kormányzata a demokrácia, így könnyen válhat a szabadságból szabadosság! Mivel a gazdag arisztokrácia kormányzata, sokszor nem a közjót szolgálja így lesz abból oligarchia: ahol csak a vagyonosok érdekei érvényesülnek. S ha a király csak a saját egyeduralkodói érdekét követi, akkor zsarnok lesz! Ám a számszerû, az erénybeli és vagyonbeli egyenlõséget vagy egyenlõtlenséget egyedül az összetett elvû alkotmányosság joguralma tudja kiegyensúlyozni! Ha a középosztály kellõen erõs, szervezett és nagy, akkor meg tudja akadályozni, hogy akár a túl gazdagok, akár a túl szegények javára billenjen el a hatalmi mérleg! Inkább kell tehát a törvényt vezetõnek választani - a koronánk éppen ezt jelképezi -, mintsem bármily kiváló emberi személyt, aki csak õre és kiszolgálója lehet a mi közjogi gondolkodásunkban a törvényi igazságnak, azaz a Szent Koronánknak! Arisztotelész ezt a politikai rendezettséget és joguralmat gondolta politeiának!

Mint alkotmány: A Szent Korona foglalata és szimbóluma is egyszerre, az állam felett álló – tehát az államot is korlátozó –, igazságos, méltányos jognak.

A Szent Korona tehát a (természetfeletti) szakrális király jogutóda, s a magyar nemzet jogi igazságérzetének megjelenítõje, de nem a királyság, hanem a joguralmi állam biztosítéka.

Ha vissza kívánjuk állítani a joguralmi állam természetjogi rendszerét, akkor ragaszkodnunk kell a szokásjogi normákhoz is, de meg kell határoznunk taxatíve a nemzet értékrendjét, az alkotmányos elveket is. Világossá kell tennünk azt is, hogy az ezt sértõ törvény, vagy rendelet, mint a nemzet akaratával ellentétes jogszabály, megsemmisítésre kerül, de nemzetellenes normák megalkotóit büntetõ és kártérítési szankcióval is súlytani kell.

A kiemelt 14 nemzeti érték:

A Szentkorona. A Haza.

A nemzeti vagyon (leltár szerint!)

A politikusok kizárólagos kötelessége: a közjó önzetlen szolgálata. [1]

Munka

Otthon

Család

Egészség vagy inkább betegségügy

Nemzettudatú oktatás és fõleg nevelés!

Igaz tájékoztatás

Nemzetté tevõ kultúránk

Rend

Szabadság, amely a nemzeti értékrendet nem sérti.

Nemzeti szimbólumok

Jus resistendi.(tehát az alkotmányellenes hatalommal való szembeszegülés joga)

A törvényhozás - akárhogyan is ellenkezik a Szentkorona alapelveivel - tavasszal alkotni fog egy alaptörvényt vagy sarkalatos törvénycsomagot, amelyet a társadalom megtévesztése okán alkotmánynak fog nevezni. Ez a átnevezés, sokkal nagyobb jelentõséggel bír, mint ahogy elõször gondoltam. Ugyanis ez a kulcsa a bolsevikok, majd a globalisták általi tévedésbe ejtésnek, s ezt használja majd ki tavasszal a törvényhozó hatalom arra, hogy tévedésbe tartsa a jóhiszemû polgárokat. Ezt a csalást, vagy népszerû mítoszt a „pénzügyesítõk” háttérereje erõlteti a politika színházára, hiszen a magyar alkotmányos berendezkedés tudott legtovább (1944-ig) ellenállni a monetáris diktatúra mindent elnyelõ nyomásának. A pénzoligarchia tehát, azért akar új alkotmányt, hogy örökre zárjuk ki az életünkbõl a joguralom igazságos rendszerét, felejtsük el szokásjogainkat, az õsi alkotmányt végképpen felejtsük el, mert azon még felépülhetne a természetjogi alapú õsi jogrend modernizálása is. Sajnos én nem hiszek azoknak, akik tavaly nem akarták örökre eltüntetni a kommunista utódpártot! (Lásd a nephatalom.hu honlapon!) Lesz tehát egy új alaptörvény, amihez utóbb az egész államapparátus ragaszkodni fog mindaddig, amíg a FIDESZ lesz hatalmon. (S mivel a csodavárás nem jön be, így visszajönnek majd az elvtársak, más pártnév alatt és újabb arcokkal, de jönnek!) S ez annak lesz köszönhetõ, hogy a Fidesz nem fogja teljesíteni a társadalom elvárásait.) Ha majd a törvényhozás jelenlegi összetétele megváltozik, ez a FIDESZ befolyásának csökkenésével fog járni. A jelen helyzetben az a lenne legfontosabb, hogy olyan alaptörvényt hozzanak, mely igazodási alapként jelöli ki a nemzeti értékrendet. Ha pedig be is betonozza, akkor minden jogszabálynak ez az értékrend lesz majd a hivatkozási alapja. Ha ezek az alapok a bevált természetjogi elvekre épülnének, akkor legalább a „lehetséges” megvalósulna. Sajnos a „kívánatosnak” a lehetõsége távol áll a jelenlegi realitásoktól. Törvényt pedig most hoznak. Ezért hatni kell rájuk, hogy az általunk kínált megoldás az õ távlati céljaikat is támogatja. Ha csak annyit ért meg az átlagember, hogy: minden természetes személynek vannak hibái, rossz tulajdonságai, gyengeségei. Tehát nem bízhatjuk rá a fõhatalmat, hanem egy olyan „személyt” kell megbíznunk, aki hibátlan – s ez a Szentkorona! –, akkor meg fogják érteni azt, hogy nem elég a preambulumban megemlíteni, vagy hivatkozni rá, mert a közjog csúcsán a helye!

Ezt elõször el kell fogadtatni a lakosság nagy részével. Én nem vagyok biztos abban, hogy a népszavazáskor (ha lesz esetleg ilyen) az emberek a Szentkoronát akarják majd, de át kell adni az embereknek az õsi közjogi tudást.

Mint tudjuk, a pártpolitika létrejöttének egyetlen oka az, hogy elhitesse az emberekkel a többségi uralom jogosságát. Pedig évszázadok óta egy nagyon szûk kisebbség szervezi meg és uralja az államok intézményrendszerét, s ezzel lehetõséget kap arra, hogy éljen a közhatalommal a közjó érdekében, vagy visszaéljen és a jól megfizetett „alkalmazottaival” kizsákmányoltassa a többséget. A józan ítélõképességétõl megfosztott állampolgár-rabszolgák pedig a sötétben tapogatózva, de a megnyomorítóikat hûségesen kiszolgálva éltek/élnek. Az alkalmazott vezetõréteg jól, vagy kevésbé jól, de az alsóbb osztály nyomorogva, hónapról hónapra tengõdve – viszont a tökéletes illúzió világában él–, ahol a televízió és a befolyásolt tudatállapot, a „népképviseleti demokráciának a hite” eltakarja a valójában kifosztott emberek szeme elõl a riasztó valóságot. A küszöbön álló „New World Order” világdiktatúrája fogja az emberiség teljes „háziállattá szelídítését” végrehajtani. Mindennek az alapvetõ mozgatórugója az a TULAJDON, aminek a szentségét egyedül a történelem folyamán a magyar közjogi gondolkodás törte meg, s amely nem bolsevik köztulajdont (azaz a kisebbség által korlátlanul magáncélra kihasználható rendszert), hanem valódi és biztosítékokkal teli közösségi, de magánkézben mûködtetett tulajdont, un. birtokjogot adott, kizárólag az arra érdemes közjószolgálóknak. Ez volt az õsiség törvénye, amelynek tûzzel-vassal történõ kiirtásához a magyar történelem nagy alakjai is akarva-akaratlanul hozzájárultak. A magyar Szentkorona állameszme tehát nem valami ósdi butaság – mert akkor nem küzdenének ennyire ellene a pénzelit megbízottjai –, hanem egy óriási szellemi produktum, amelynek továbbfejlesztése hozhatja el a pénzkapitalizmus reális alternatíváját.

(„ami tegnap igaznak tetszett, ma már nem az”)

Ne feledjük, hogy kereskedelmi bankok hazánkban nem kívánják bõvíteni a hitelezési tevékenységüket, sõt, szûkítik, drágítják, ráadásul kivonják a pénzt a vállalatokból, és a nemzeti banknál tartalékolnak. Ami további válságszituációt teremt. Nem arról van szó tehát, hogy a válság hatására gyengül a gazdaság, hanem a bankok magatartása miatt gyengül, és ezt csak mi érzékeljük válságként!

Rihmer István javaslatai alapján, leegyszerûsítette, majd bonyolította: BG