KURULTÁJ ÜGY vagy MEGOSZTÁS ÜGY?

BOCS FIÚK!

LEVÉLVÁLTÁS A KURULTÁJ MOCSKOLÁSA ÜGYÉBEN.

Kedves olvasó feltétlenül olvassa végig a leveleket, mert ebben az ügyben is tisztán kellene végre látnunk! Nem személyes sértõdöttség, nem az általam nagyrabeszült Kurultáj szervezõk munkája ellen, hanem éppen az Õ érdekükben kellene végre tiszta vizet önteni a pohárba!

Ki kell deríteni, hogy ki juthatott olyan információkhoz, amely a magyarságnak oly fontos rendezvényt lejárathatja! S ezzel ki lehetne küszöbölni az egymást vádló viszálykodást, a másik magyar megalázását!

Én íme ismét megkövetek minden olyan embert, aki a Kurultáj kapcsán önkéntes munkát végzett, s kijelentem: soha nem volt szándékomban ártani nekik.

Ám nem is Én ártottam a Kurultáj ügyének, sokkal inkább azok, akik a szõnyeg alá akarják söpörni az "aljas vádaskodásokat", s nem a tisztázást, hanem az elhallgatást választják! Tessenek figyelni a levelek dátumaira, s az abban megfogalmazott õszinte goondolatokra! Legyen ez is tanuság a jövõre nézve! Hiszen ha csak annyit válaszolt volna Bíró András a vádakra, hogy: GYERTEK EL MAGYAROK, S NÉZZÉTEK MEG A KURULTÁJT ÉLÕBEN! S OTT MINDEN KÉRDÉSETEKRE VÁLASZT KAPTOK! Akkor bizony a vádaskodó levél lehetett volna a legnagyobb "reklámja" a jó ügynek! BG

(A levélváltás nem tartalmazza a vádaskodást, csak utal rá! A lila szövegû leveleket Bene Gábor BG jelzéssel, a kék szövegûeket pedig Hernádi Péter HP jelzéssel írta!)

HP: 2010/6/24 Hernádi Péter: Biztos vagyok abban, hogy provokáció, és ez nem az Ön írása.

Ugye Gábor?

Üdvözlettel: Hernádi Péter

BG:2010-06-25 13:00 keltezéssel, Bene Gábor válasza:

Kedves Péter!

Én minden írásomat alá is írom, s azt, aki nem ezt teszi: gyáva alaknak tartom!

Ebben az esetben, ahogy ezt ott jeleztem is, csak TOVÁBBKÜLDTEM az írást!

Nem írtam ugyan semmi elítélõt a TOVÁBBKÜLDÉS mellé, csak egyszerûen továbbküldtem. Ez valószínûleg hiba volt, de Én csak értelmes embereknek küldtem, akik fel tudták mérni, hogy a levélben melyek az igaz és melyek a hamis állítások!

Elsõsorban azért küldtem tovább, hogy lássuk végre az ellenünk mûködtetett szalámitaktika szörnyûségét és térjünk már észhez.

Ellenfeleink ugyanis minden apró nézeteltérést, aljas módon kihasználnak! Ebben profik, ez a hívatásuk!

Üdv: BG

HP: Kedves Gábor!

2006 õszén, a Kossuth téren zajló eseménysorozat kapcsán ismertem meg Önt, mint az õszödi beszéd utáni morális forradalom egyik fõ alakját.

Folyamatosan jelen voltam az esti programokon, ahol a jellegzetes nemzeti színû szalaggal körülfogott szalmakalapjában, terelgette, moderálta a színpadi eseményeket.

Nagy tisztelettel érzek azok (így többek között Bene úr) iránt, akik a hatalom kiszámíthatatlan agresszivitása, fokozódó fenyegetõzése ellenére vállalták, hogy az események élére állnak.

Most azonban értetlenül állok a KURULTÁJ rendezvényt kedvezõtlen fényben feltüntetõ írása elõtt.

Tisztelettel kérem Önt, hogy a probléma, félreértés tisztázása érdekében szíveskedjen felvenni a kapcsolatot a fõszervezõvel vagy segítõivel.

Vukics Ferenc és Bíró András Zsolt mindannyiunk számára ismert nézeteltérése (amely az esetemben András, az Ön esetében bizonyára Ferenc felé billenti a mérleget) nem eredményezhet olyan hangulatot, amely az ön által említett „szalámizálódáshoz” vezethet.

Bevallom, hogy Vukics Ferenc személye számomra nem elfogadható, azonban a Magyarok Szövetsége jó néhány tagjával kitûnõ viszonyt ápolok! Sõt! Ez érvényes más szervezetekre vagy akár egyes pártok tagjaira is. Mert ugye van Jobbikos magyar, Fideszes magyar, Magyarok Szövetsége tag magyar, akiket egytõl-egyig testvéremnek tartok, és ha találunk közös célokat, akkor kötelességünk az együttmûködésre törekednünk. A vitáknak helye van, a veszekedéseknek, a viszálynak nincs!

Az említett írással Ön megsértette a szervezõket, és mindazokat, akik hisznek az összetartozás erejében, a magyarság feltámadásában.

Kérem Önt, hogy szíveskedjen tájékozódni az ügyben, és ha tévedése bebizonyosodik, jó néhány lehetõség áll rendelkezésére a helyesbítéshez.

Például egy: bocs fiúk;-)

Tévedni emberi dolog, bár belátni igen nehéz.

Üdvözlettel: Hernádi Péter

Baja

BG: Kedves Péter!

Szerintem én egyetlen magyarral sem vagyok haragban, sõt.

Viszont én is értetlenül állok a " KURULTÁJ rendezvényt kedvezõtlen fényben feltüntetõ írása" megnevezéssel szemben, hiszen öles betûkkel írtam ki, hogy KAPTAM és KÜLDÖM! (Egyébként nagyon vártam, sõt várom az írásban szereplõ aljas vádak tételes cáfolatát, amelyet sajnos a mai napig nem kaptam meg! Megjegyzem: a vádak jellege belsõ információkra utal, s így a szerzõt épp Bíró András köreiben kellene keresni szerintem! Ám Én nem akartam semmiféle megosztást, boszorkányüldözést, csak a vádak tételes cáfolatát. Bízom benne, hogy megjön!)

Ismétlem: Én mindig és minden írásomat alá is írom, sõt azt, aki nem ezt teszi: gyáva alaknak tartom és elítélem!

Ismétlem: Ebben az esetben elkövettem azt a hibát, hogy nem írtam az érkezett anyaghoz semmi elítélõt, csak továbbküldtem.

Meggyõzõdésem, hogy a szalámitaktikát saját békétlenségünk és saját alázatunk hiánya okán tudják alkalmazni ellenünk!

A továbbküldés oka tehát az volt, hogy az MSZ vezetés, de a Kurultáj mostani szervezõi is olvassák el ezt a szörnyûséget és térjünk már észhez!

Ellenfeleink ugyanis nagyon jól vannak tájékoztatva, s minden apró nézeteltérést profi módon kihasználnak annak érdekében, hogy hiteltelenítsék az ügyünket, s lejárassanak bennünket! Vukics Ferenc több alkalommal elmondta, hogy a Kurultájt bármikor szívesen látják Bösztörpusztán, de valahol mégis elakadt az ügy. Ez lett az eredménye! Ezért írhatta valaki ezt a levelet, de még most sem vesszük észre, hogy saját hibáinkat használják ki ellenfeleink!

Sajnos, az eredeti levelet a továbbküldést követõen töröltem, de egy Horváth nevû egyéntõl kaptam s szerintem, akinek elküldtem látnia kellett és most is ott kell, hogy legyen az e-mail címe, ahonnan számomra érkezett!

Ha az anyagot a nyilvánosságnak szántam volna, akkor mindenképpen véleményezem is.

Ám én, csak 30-40 MSZ vezetõnek és a rendelkezésemre álló Kurultáj szervezõk címére küldtem el, s nem is értem, hogy azok, akiknek küldtem, miért nem reagálnak? Viszont néhány olyan embertõl is kapok levelet, aki nincs is rajta ezen a két levlistán.

Felettébb érdekes, nem?

Tehát, elõször is ki kellene deríteni, hogy kitõl származik a levél, s el kellene azon gondolkodni, hogy mi okból nem tudnak - még az elkötelezett magyarok sem - együtt dolgozni a közös ügyünkért?

De azon is érdemes, hogy nekem mit kellett volna akkor tennem, amikor megkaptam az ominózus levelet?

Lehetséges változat: 1.Kitörölni és úgy tenni mintha semmit sem kaptam volna.

2. Továbbküldeni megfelelõ magyarázattal mindenkinek.

3. Elküldeni azoknak, akik levonhatják a következtetést!

Én ez utóbbit választottam, de nem számoltam azzal a profizmussal, hogy még a kommentár nélküliséget is azonnal ellenem lehet fordítani, s azzal sem, hogy a továbbküldést valaki úgy értelmezi, mintha én írtam volna.

Elismerem, hogy hibáztam! A 2. változatot kellett volna elküldenem, s így nem érhetett volna ilyen vád, hogy”Az említett írással Ön megsértette a szervezõket, és mindazokat akik hisznek az összetartozás erejében, a magyarság feltámadásában." Én senkit sem szándékoztam megsérteni!

Szerintem mind Bíró, mind Vukics tisztességes, vállalható magyar ember, mindkettõjüket tisztelem a magyarságért végzett óriási munkájuk okán. De nem érzem úgy, hogy megsértettem volna õket, vagy bárkit, így nincsenek bocsánatkérési szándékaim.

Bár az én bocsánatkérésemen múlna a magyar összefogás teljessége, mert akkor minden pillanatban és mindenkitõl bocsánatot is kérnék!

Honfiúi szeretettel: Bene Gábor S.

HP: Kedves Gábor!

Akkor itt egy fatális félreértés támadt.

Mivel egyesek a dologba belekeverték a Nemzeti Hírhálót is, javasolom, hogy a Nemzeti Hírhálón keresztül adjon ki egy nyilatkozatot, hogy semmi köze az említett íráshoz.

Örülök, hogy nem az Ön tollából származik az írás!

Sok erõt és jó egészséget kívánok!

Tisztelettel:

Hernádi Péter

BG: Kedves Péter!

Elküldöm Önnek a levélváltásunkat, amelynek komoly tanúságai vannak a számomra.

Ám lehetséges, hogy mások számára is! Ha komolyan gondolja annak szükségességét, hogy a Nemzeti Hírhálón jelenjen meg egy nyilatkozat, akkor Én szívesen közreadom a levélváltásunkat, amelyben Ön is hitet tesz a magyarságszolgálat mellett, s így folyamatában könnyebben érthetik meg az emberek is a gondot, amit én az alkotmányos jogtudat hiányának és a nemzettudat alacsony szintjének szoktam nevezni.

S, hogy Önt is idézzem: „ha találunk közös célokat, akkor kötelességünk az együttmûködésre törekednünk. A vitáknak helye van, a veszekedéseknek, a viszálynak nincs!”

Ha eddig nem találtunk volna közös célt, akkor most mondjuk ki: ne szervezõdjön többé külön sem a Kurultáj, sem a Magyarok Országos Gyûlése, mert egy a cél, egy az akarat!

S köszönöm, hogy helyettem is kimondta a legfontosabbat: „A vitáknak helye van, a veszekedéseknek, a viszálynak nincs!”

Kérem, járuljon hozzá mielõbb, hogy megjelentethessem levélváltásunkat!

2010-06-30

Tisztelettel és honfiúi szeretettel: Bene Gábor S.

Ui: Kedves Olvasó!

Ma reggel akadtam rá a gépemen erre a levélváltásra, amely még 2010 júniusában zajlott.

Igaz nem kaptam felhatalmazást a levélváltás közzétételére, s eddig nem is tettem meg, de történt valami ami miatt ez fontossá vált a számomra!

2010 decemberében találkoztam személyesen is Bíró Andrással, akit ISMÉTLEM: jó magyar embernek és nem ellenségnek, de még ellenfélnek sem tekintek.

A találkozás nem volt igazán kellemes a számomra, mert elõször megvádolt a gyalázkodó levél írásával, majd közölte: „tudjuk, hogy Vukics elvtárs írta”!

(Érdekes, hogy az MSZ-ben soha nem hallottam senkitõl elvtársozni Andrást!)

Majd „igen határozottan” felhívta a figyelmem arra, hogy kérjek bocsánatot!

Azt hiszem, a fenti levélváltás szövege már igazolja, hogy nem csináltam nagy ügyet a bocsánatkérésbõl, bár nem érzem magam kifejezetten bûnösnek. Annak említésére azonban, hogy nem kívánok ismét bocsánatot kérni, Bíró András egy egész pohár, finom egri bort öntött az arcomba. (!?)

A párbajképesség szabályai szerint ennek komoly következményei vannak.

A nemzeti oldal megosztottsága azonban nem erõfitogtatást, hanem erõfelmutatást követel ma tõlünk. Én akkor kijelentettem: Nem kívánok a jövõben Bíró Andrással beszélni, mert számomra nem létezik. Viszont ha ehhez tartom magam, akkor ismét a „megosztás politikája” gyõzött! Ezért most már határozottan kérem, sõt követelem, hogy tételesen cáfolja meg az ellene felhozott vádakat! (nem hiszem, hogy nehéz lenne õket cáfolni!)

A tételes cáfolattól ezek után, nem tudok eltekinteni!

Hernádi Péter szavaival élve: „A vitáknak helye van, a veszekedéseknek, a viszálynak nincs!”

Remélve, hogy írásom eljut minden érintetthez: Bene Gábor S.

Szeged, 2011-01-18