Jelen írásom a bolsevik tudatipar szerepével kezdõdik, a globalista megmondóemberek gyûlöletének leleplezésével folytatódik, ám a vége "vicces")

TUDÁSSAL a „regõsök” GYÛLÖLETE ELLEN!

„És lészen csillagfordulás megint,

és miként hirdeti a Biblia:

megméretik az embernek fia,

s ki mint vetett, azonképpen arat.”

Wass Albert

„Én magyarságom soha nem tagadtam,

De soha nem is kérkedtem vele.

Nem pávatoll: egy mártír-pillanatban

Csak a bõrömmel együtt jönnele"

Mécs László

Wass Albert és Mécs László sorait nem véletlenül idézem a jelen írásom elõtt. Ismét olyan témát találtam, amely kiveri a biztosítékot a bal-liberális oldalon, de ezúttal remélhetõleg – bár más okból kifolyólag –, de a nemzeti-jobboldalon is.

A magyarországi lakosság tudatát fokozatosan programozták át 1956-ot követõen. Igaz, eleinte nagyon nehezen sikerült mindezt a még viszonylag primitív televíziós technikán keresztül, de ahogyan fejlõdött a „tudomány” egyre jobban vonták el az embereket a józan elemzés és önálló gondolkodás vagy ítéletalkotás területérõl, s tették õket a könnyen befogadható agymosás segítségével, a gondolkodás nélküli „szórakozás” feltétlen híveivé. Nyugaton mindez a baloldali diákmozgalmak leple alatt, míg a keleti blokkban a teljes állami intézményrendszer véleménydiktatúrájának segítségével történt. Marxista képzéssel egy olyan ideológiai átprogramozást hajtottak végre rajtunk, amely alkalmassá tette az embereket a tudatmódosító modernebb eljárások (pl. echelon) befogadására is. Így lett a nép pártidiótává programozva. Ma már sokan nem tudják elképzelni, hogy létezhetne egy olyan világ is, ahol nincsenek politikai (részek) pártok, nincsenek a csoportoknak - egyéni érdeket elõtérbe helyezõ - hatalmi törekvéseik, illetve nem a pénz Istenként való imádása a domináns gondolat. Mindezek mellett a félrevezetõ tévtanok, a materializmus beteges hajszolása, a teljes erkölcsi züllés, a különbözõ függõségek (alkoholizmus, kábítószer, hírfogyasztás, vásárlási õrület) romboló hatása mellett, még az egyre fokozódó igénytelenség is jelentkezett. A divatba hozott kulturálatlansággal együtt járó bûnt és lustaságot is, szép lassan beleültették a nép társadalmi tudatába úgy, mint az egyéneknek járó szabad(os)ság megnyilvánulásait. Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy a lakosság jelentõs része nem volt képes ellenállni a fokozódó nyomásnak, s egyre mûveletlenebb és ostobább lett. A tudatipar pedig lassan nekiállhat legyártani azon mesterséges mûagyag-agyakat, amelyek a teljes személyiségtorzulás eredményeképpen rövidesen szükségessé válnak. Mindez csupán a megfelelõ reklám és PR munka kérdése már, s a méregdrága mellnagyobbítás után jöhet a férfiaknak-nõknek egyaránt „eladható” mûanyag-agyak beültetésének világa. Persze mindez utópisztikusnak tûnhet, de sajnos nem járunk messze az igazságtól.

Ma már a legmodernebb eljárásokkal betett impulzusok hatására, a teljesen polarizált mûgondolkodást már létre is hozták, amely szerint a gyûlölködés az egyetlen társadalmi mozgatórugó, amely mindig valaki vagy valami ellen irányul. Pedig a költõnk világosan megírta:” mindig magunkért, soha mások ellen”! Sõt, ma a gyûlölködés mohó „élvezete” egyenesen „jár” a társadalom tagjainak, mert „megérdemlik”! Elhitették azt is az emberekkel, hogy a pénz dolgozik helyettünk és nekünk nem szükséges keményen dolgozni. Nem kell semmilyen értékteremtõ munkát végezni, mert amíg mi pihenünk: a pénz dolgozik helyettünk! Mindezzel egyetlen céljuk volt az agymosóknak, megszüntetni a számukra oly kellemetlen szakrális világot, amely az értékteremtésre, az ember és Isten kapcsolat bensõséges megélésén alapult. El kellett felejtetniük a társadalommal, hogy létezett olyan korszak, ahol a közhatalom nem a senkik és a leghitványabbak, hanem a közjót legalkalmasabban szolgálók privilégiuma volt. A gyûlölködés, irigység, hatalom és bírvágy mai terjedése tehát, éppen annak a következménye, hogy egyes személyek nem tudták elfogadni a társadalomban nekik kijáró helyet, hanem elõrébb, sõt valós érdemeiknél sokkal elõrébb akartak jutni. Miután mindezt nem tudták sem tudással, sem tehetséggel, sem szorgalommal elérni, így „kénytelenek voltak” (már az ókorban is), hazudni, átírni, kegyetlenkedni, gyilkolni, rabolni. A szkíta õstudás emlékeit –pl: a fantasztikus aranymûvességet –, ma is láthatjuk egyes múzeumokban és kiállításokon. Ám az õsi rovásaink rendre eltûnnek, s az emberiség bölcsõjében (sumer) található égetett agyagtáblák is nyomtalanul pusztulnak. Pedig lassan tudomásul kellene vennie az emberiségnek, hogy csak a tudás (a hamísítás nélküli õstudás) az egyetlen, mely segíthet túlélni a jelen borzalmait, a társadalom és a természet rohamos pusztulását. Csupán a tudás képes legyûrni azt az erõt, amely az „oszd meg és uralkodj” évezredes elvrendszerével fertõzi a világot. A magánpénz monopóliuma a legmodernebb eszközöket is beveti annak érdekében, hogy magukat az Isten helyébe képzelõ pénzmágnások olyan áttörhetetlen véleményhatalmat alakítsanak ki, amely mindent maga alá gyûr. Jelen állapotunkban már simán formálják az arcunkat a saját képükre, a tudatunkat pedig a saját kufárságuk és gyûlölködésük hasonlatosságára.

Különösen a gyûlölködésre való késztetés bizonyítására, idézek pár gondolatot Regõs Péter levelébõl, amelyet a new yorki Hungarian Lobby vezetõjének, Lipták Bélának írt:

„Nézd Béla! A gyengémre tapintottál, s mivel a hangvétel baráti volt a részedrõl, hát én sem mehetek el amellett, hogy õszintén bevalljam (I have to plead guilty), hogy nekem eszembe sincs megbékélni azokkal, akik a népem (?) gyilkosai, mészárosai voltak. Ez nem egy pitiáner jogvita két pereskedö fél között néhány krajcárról, amin lehet vitatkozni, aztán késõbb lehiggadva megegyezni peren kivül….. Én bátran kimondom - mert én nem egy lehorgasztott fejû, gyáva, szar zsidó vagyok, nekem van vér a pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy költõ tudná megfelelõen szavakba foglalni. Aztán ezért csak nyugodtan húzzátok le rólam a vizes lepedõt. Nem érdekel…

Tehát nem Magyarországot utálom, hiszen a fák, az erdõk, a mezõk, a virágok, a folyók, a hegyek, s a völgyek nekem cseppet sem ártottak. Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülözõ nevetséges magabiztosságát utálom. Azt, hogy annak ellenére, hogy a térképen alig található meg ez a gyüszü méretü ország még nagyitóval is, minden nagyhatalmi vezetõt és nemzetet kioktat, lásd azt a barom Antallt és a még nagyobb állat Orbánt. Nem is fogadták õt Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom: közvetve ehhez nekem is van kissé közöm.”

A Magyar Zsidó Világszövetség New Yorkban élõ szóvivõjétõl, ez a hangnem nem is meglepõ! Sõt, Landeszmann György fõrabbi „klasszikus” kijelentései, vagy a Tilos Rádió kereszténygyilkolásra buzdító „jópofasága” után ez szinte már „normális” ebben az értékvesztett és elállatiasodott világukban. Le szeretném szögezni, hogy szerintem nem létezik olyan, hogy „zsidó kiválasztottság” vagy „zsidó jellem”. Nem létezik etnikai alapon szervezõdõ zsidóság sem, hiszen akkor õk is élnének a lehetõséggel, s olyan kisebbségi önkormányzatokat hoznának létre, mint a többi hazai nemzetiség. Az persze számomra is furcsa, hogy pl. a 2001-es népszámláláson, csupán 13 ezer ember vallotta magát izraelitának. Vajon mi lehet az oka annak, hogy ilyen kevesen vállalják a zsidóságukat? Állítólag ma, úgy 100 ezer körülire becsülik õket Magyarországon. Talán éppen a „regõsõk” gyûlölettõl izzó gondolatai hibernálják a zsidóság egyszerû és tisztességes tagjait egy olyan félelembe, amelybõl szinte lehetetlen megszabadulni?

De nézzük csak az idézet fontos és félelemkeltõ gondolatait.

Azon túl, hogy „a gyûszû méretû szar ország”…vagy… „Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülözõ nevetséges magabiztosságát utálom” kitételekkel szórakoztat bennünket, sajnos belénk próbálja táplálni a magyarságból egyébként hiányzó gyûlöletet, s a saját (gyûlölködõ) képére kíván minket formálni. Pedig aki képes átvenni a másik ember utálatát, az meg is tanul tõle gyûlölködni. Az ilyen ember pedig idegenné válik a magyar néplélektõl, elszakad a szkíta hagyománytól. Ha jól végiggondoljuk, akkor csupán ez lehet az egyetlen célja Regõs Péternek! Mert érezhetõen az utálatra és gyûlölködésre akar szorítani minket. Népünket akarja megfertõzni, megváltoztatni. Azt a népet, amely a gyûlölködésre õsidõk óta képtelen. Ha ugyanis képesek lettünk volna gyûlölködni, akkor már régen kiirtottunk volna minden idegent a Kárpát-medencébõl, hiszen lett volna alkalmunk rá éppen elég. Így áll szemben egymással a Magyar Küldetés – amely a másokért élés szeretet filozófiájára épül –, s a talmudi kiválasztottság hamis mítosza, amely a másokból élést hozta magával. A hamis kiválasztottság tudat egyúttal a felsõbbrendûség és az uralkodás lehetõségét is megcsillantja nekik, pedig eredetileg csupán a kufárság szipolyozó rendszerét kívánták vele takargatni. A hamis kiválasztottság tudata neveli a szerencsétlen zsidó népréteget az utálatra, ez adja a szájába a gyûlölködés, valamint az általuk beképzelt szellemi felsõbbrendûség nevetséges magabiztosságát, amely nem a magyar karakter sajátossága, hanem éppen a kufároké. Talán azért is ilyen óriási a gyûlöletük ellenünk, mert sok ezer éve nem sikerült az õsi szkíta nemességet a saját karakterük irányába fordítani, bár azt elismerem, hogy voltak apróbb sikereik. A germánságot például sikerült nekik „felsõbbrendû” fajjá alakítaniuk akkor, amikor azok rádöbbentek az elvesztett elsõ világégés okaira, amikor a kufár szellemiségû pénzhatalom szorításában sikerült nekik megfelelõ demagógiára is szert tenniük. Akkoriban a Horthy korszak Szentkorona tisztelete megóvott minket a fertõzéstõl. A mai viszonyok között azonban a Szentkorona védõernyõje hiányzik, s így vajon mi fog bennünket megvédeni a „regõsök” által ránk csorgatott gyûlölet fertõzésétõl?

Vizsgáljuk csak meg, hogy ki is valójában dr. Regõs Péter?

Elõször is szóvivõje a MAZSIHISZ-t is magában foglaló Magyar Zsidók Világszövetségének, tehát elvtársa a pufajkás Zoltai Gusztávnak. Másodsorban különbözõ „politikailag korrekt” tehát az igazságot mélyen elkerülõ sajtóorgánumnak is a munkatársa. (pl. A torontói Menorah, a budapesti Mazsihisz lap az Új Élet, stb.) A feltûnõen védettnek tûnõ, s ez okból nagyon is „bátor” tollforgatónak tehát kell, hogy legyen még valami „háttértámogatása”, hiszen még Orbán Viktort is lemeri barmozni, sõt a zsidóvédõ apukával rendelkezõ Antall Józsefhez hasonlítva, még a „nagyobb állat” jelzõt is leírja róla. Bevallom, nem is gondolhatok másra, hogy „hõsünk” is a MOSZAD-ügynöke! Igaz a rossznyelvek szerint minden zsidó a Moszadnak dolgozik, bárhol is legyen a világon. De vajon ebben a „minden alapot nélkülözõ nevetséges magabiztosságában” tudja-e „regõsünk”, hogy kik a felelõsek a második világégés kialakulásáért? Tudja-e, hogy ki volt Adolf Hitler pénzügyminisztere, vagy ki adott neki pénzügyi tanácsokat a háború alatt? Ha mindezeket kikutatná, akkor talán másokat kezdene gyûlölni? Aliga.

Ám szinte mindegy, hiszen a „regõsök” csak a globális tõkekoncentráció hatalmának ócska kitartottai közül kerülnek ki, s cinikus, mindenkit lenézõ stílusukban a „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejû” népi mondásunkat ismerhetjük fel csupán.

Ha már épp a zsidómentõ magyarságot nevezi „regõspéter”, a népe gyilkosának-mészárosának, akkor nézzünk egy kicsit körül. Elõször is szögezzük le, hogy egyetlen zsidó személyt sem gyilkolt le senki a német megszállás elõtti Magyarországon!

Vizsgáljuk meg, hogy kik is a felelõsek a zsidóság Magyarországról történt elhurcolásáért?

Az alábbi angol külügyminiszteri jegyzék megjelent Juhász Gyula, “Magyar-Brit Titkos Tárgyalások 1943-ban” c. könyvében, Kossuth K. Bp. 1978. (Brit levéltári okmány (iktatási szám F. O.371/34498./C12035)

„Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier egyetemi tanár a Zsidó Képviselettõl (Jewish Agency) azon félelmének adott kifejezést, hogy Magyarországot megszállnák a németek, ha a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot, ami a 800 000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már elõterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier egyetemi tanár azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.”

Ehhez csak annyit, hogy az elfogultsággal nem vádolható hazai Statisztikai Hivatal 1948-as kimutatása szerint maximum 128 000 zsidó áldozata lehetett a német megszállásnak, hiszen Koszorús õrnagy harckocsiezrede 1944. július 5-én elfoglalta Budapest stratégiai pontjait és ezzel megakadályozta a zsidók kiszállítását Magyarországról. Így Eichmann-t, egyedül ezzel az akcióval tudták és merték fegyveresen akadályozni egész Európában. A hozzánk menekült európai zsidóság (800 000 fõ!) tehát hálás lehetne Koszorús õrnagynak és az akkori magyar kormánynak, s talán ki kellene közösíteniük maguk közül a „regõsöket”!

Konklúzió:

Ha „regõsünk” aki a „népe (?) gyilkosanak, mészárosainak” nevezi a magyarságot, ezzel nemcsak a tudatlanságát bizonyítja. Mint ahogy azok a kommunisták sem, akik oly sokáig az utolsó csatlósnak nevezték Magyarországot. Mert nem valószínû, hogy ne tudták volna az igazságot: A Tiso-féle Szlovákia volt az utolsó csatlós, sõt létezett egy titkos megállapodás Nagy Britanniával.

(1. Magyarország felajánlja a szövetségeseknek a feltételnélküli megadást.

2. A szövetségesek fogják megállapítani, mikor lép életbe. Idõközben a szövetségesek katonai egyezményt kötnek Magyarországgal.

3. Nagy-Britannia vállalja, hogy az eseményekrõl Amerikát azonnal, a Szovjetet egy hónappal késõbb értesíti. Nagy-Britannia azt kívánta, hogy Magyarország más úton ne vegyen fel kapcsolatot a nyugati hatalmakkal.

4. A brit nagykövet azt tanácsolta, hogy Magyarország ne provokálja a német katonai megszállást..)

Lehetséges, hogy azonos a célja „regõsünk” mocskolódásának és a Rákosista propagandának? Sajnos, szinte biztosan így van.

Mindkettõ a simán a faji alapú antiszemitizmust gerjesztette, mert csak ezzel lehet az „oszd meg és uralkodj” elvét tökéletesen megvalósítani, s a bankokrácia hatalmát tovább erõsítve, a magyarság kirablása ellen védekezõket szélsõséges nácivá alacsonyítani.

Csak ezzel az eszközzel lehet sakkban tartani a pártok tagságát, és a hatalomban lévõ képviselõket megzsarolni. Az általános zsidógyûlöletre annak a pénzimpérumi vezetõrétegnek van szüksége, amely sohasem riadt vissza a történelem hamisításától és a vérfürdõtõl sem. Ha sikerülne a teljes zsidó nép ellen irányítani a magyar közhangulatot, akkor el lehet bújni a zsidóság mögé és lehetne kórusban visítani, hogy: antiszemiták a magyarok!

Persze akkor is lehet ojvékolni, ha valaki nyíltan kimondja a lényeget? Ne feledjük a hamisan éneklõ „regõs” szavait „….lásd azt a barom Antallt és a még nagyobb állat Orbánt. Nem is fogadták õt Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom: közvetve ehhez nekem is van kissé közöm.” Vajon ez most politikailag korrektnek vagy egy zsidó ember aljasságának minõsül az új médiatörvény szerint?

A hazai politikai osztálynak persze vannak zsidó tagjai, akik tisztességesek és vannak olyanok, akik „regõsök” csupán. A faji gyûlöletre gerjedõ szerencsétlenekre pedig rásül a kufárság álarca, s valóban gyûlölködõkké válva nem veszik észre, hogy ki és felhasználták õket a hatalom megtartása és a pártokráciába öltöztetett bankokrácia védelmében. Pedig ha tudással lennének képesek védekezni a gyûlöletkultusszal szemben, akkor nyíltan kimondhatnák, hogy csak Irán, Észak-Korea, Kuba, Szudán és Líbia központi bankjai nem Rotschild érdekeltségûek. S ebben nem az a legfontosabb, hogy a Rotschildok zsidók, hanem az, hogy 2001 elõtt még Afganisztánban és Irakban sem volt magánpénzrendszer, de még demokrácia sem. (nem mintha szeretném a bolsevik rezsimeket, de a globál-pénzimpérium még annál is gátlástalanabb!)

A világhatalmak vezetõit tehát meggyõzte a pénzhatalmi háttérerõ arról, hogy nekik „jár” a kisemberek kamatrabszolgaságából származó haszon. Meggyõzte õket, hogy a bankok nem mehetnek csõdbe, mert akkor „válság” lesz! S a pénzhatalmi média által irányított államok „demokratikusan” megválasztott vezetõi ennek is bedõltek, s nem a népet, hanem a monetáris diktatúrát szolgálják inkább. Nem a zsidó népet kell tehát ostorozni, hanem csak azokat a többnyire zsidó személyeket, akik világuralmi õrületükben – akár bankárként, akár politikusként –, kihasználják a pénzmultiplikátor jövedelemelszívó hatását, tönkre tesznek országokat, népeket, s csak gazdagodni akarnak, de azt korlátlanul.

Csak ezért generálnak faji gyûlöletet a társadalmakban, s ehhez eszköz a pártrendszer, s ennek áldozata a tisztességes magyar és zsidó ember. De ennek áldozata a többi nép is, amely gondolkodásképtelenné vált az agymosás hatására. A tudást pedig vissza kell szereznünk, mert nélküle soha nem fogja fel sem a világ, sem a magyar társadalom a következõ vicc teljes értelmét:

„A fiatal Grósz kérdi a rabbit, hogy miként lehetne õ is olyan gazdag, mint a Rotschildok.

A rabbi készségesen felvilágosítja, hogy adjon kölcsön pénzt a megszorult gojoknak, majd kérje vissza a tízszeresét.

(lehetõleg svájci frankban!) Ez már több ezer éve bevált módszer.

- No jó, én gazdag leszek, de nem fognak majd ezért engem gyûlölni a gojok?!

- Bizony, bizony, ez az antiszemitizmus! – válaszolja sajnálkozva a rabbi.”

Szeged, 2010-12-30

Dr. Bene Gábor S.