Bálint Sándor: Advent

Advent

Advent, másként ádvent, ádvënt, a félegyházi nép ajkán ádvint, Istensegíts székelyei körében edvent (adventus Domini, ieiunium Spiritus Sancti) az Egyház tanácsa szerint szent idõ; az elõzõ évszázadokban még négyhetes böjti elõkészület karácsony ünnepére, a Megváltó érkezésére.

Igen jellemzõ, hogy a középkor hazai liturgikus gyakorlatában advent elsõ vasárnapjának evangéliuma – eltérõen a Missale Romanum elõírásától – Jézusnak a szamár hátán való jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik meg. E jellemzõ megfontolások szerint a századok Királya vonul be az új egyházi évbe, amely – mint mondottuk – a polgári esztendõtõl eltérõen adventtól-adventig tart. A mi áttekintésünk is, éppen úgy, mint a jeles napokhoz fûzõdõ európai hagyományvilág, természetesen ehhez a liturgikus esztendõhöz igazodik.

Csopak hajdani templomtitulusa Jézus jeruzsálemi bevonulása volt.* A búcsúnap a fentiek értelmében nyilvánvalóan advent elsõ vasárnapjára esett.

Advent: így neveztetnek – írja* Bod Péter – a mostani rendtartás szerént a karácson elõtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög ekklézsia a maga böjtit. De idõvel a deák ekklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon: mert a Krisztusnak négy adventtussa, eljövetele vagyon. Midõn a testben megjelent. Midõn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midõn halála óráján elmégyen az emberhez. Midõn eljõ az utolsó ítéletre.
Rendszerint kezdõdni szokott Szent András napján. Minthogy ezek a napok a Krisztus testben eljövetelérõl való szent elmélkedésekre készülõ napok voltanak, kezdették ezeket megbõjtölni.

Bod Péter magyarázata a középkor szimbolikus szemléletét idézi föl. Eszerint az advent négy hete csakugyan Krisztus négyféle eljövetelét jelképezi: III. Ince pápa fogalmazása szerint megjelenik a test felhõjében, a kegyelem harmatában, a halál tusájában és az ítélet tüzében.

Az adventi idõszak az elõkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet régebben böjttel is megszenteltek. Ezért emlegetik a szegedi öregek kisbût, tápaiak ádventbût néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig húsételtõl való megtartóztatás. E böjtöket az ország több vidékén az öregje, így a bokortanyák evangélikus tirpák népe is tartotta.* A zajos mulatságtól is tartózkodott, csak a disznótorok családias hangulatában olvadt egy kissé föl.

Régen ádvent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, amelyet hazánkban egyes helyeken (így a budai cisztercita plébániatemplomban) felújítottak.

Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa. Így él Ausztriában, Horvát, Cseh, Lengyelországban is, ami páratlan kedveltségét mutatja. A rítuskongregáció készséggel hozzájárult e középeurópai liturgikus hagyomány életbenmaradásához. A hitújító Szkhárosi Horvát András szellemeskedésnek szánt szójátékkal így gúnyolja:

Fegyverrel õrzi pápa õ szerzését,
Nagy Karácsony elõtt agyaras miséjét.*

Az Evangyéliomi Kenyér Morzsalékok és Apostoli Búza Kalászok egyik prédikációjában* Padányi Bíró Márton így szól: Most ezekben a szent napokban, egyéb idõknek szokásán kívül, még nap felkölte elõtt, hajnalban a Názáreti Mária Szent Szûznek angyali üdvözlésérül avagy az Isten Fiának megtestesülendõségérül szentmisét hallgatunk, melyet is mi magyarok az eõ nagy tiszteletéért és méltóságáért aranyos misének nevezünk.

Esztendõ által való innepek napján – rendelkezik* a révkomáromi magyarszabók céhregulája – és egész adventban az arany misék idejin ifjabbik a mesterek között tartozik a gyertyákat meggyújtani.

A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Hagyományõrzõ helyeken alig veszik észre, ami pedig egyébként nehezükre esik: a korai fölkeléssel, a hóval, faggyal járó áldozatot. A havat különben még a templomba menés ideje elõtt illik elsöpörni, de ezért e korai munkáért sem zúgolódik senki. Nagyzsámon (Jarnul Mare) ádventben a gyerekek hajnali harangszóval kelnek. Megjelölt helyen gyülekeznek és házról házra járva költögetik csengõvel és énekszóval az alvó híveket, hogy idejében odaérjenek a hajnali misére. Utolsó nap mindenûn kapnak valami ajándékot, amelyen aztán igazságosan megosztoznak. Nagymányok német faluban a hajnali misékre kirendelt ministráns és orgonafújtató fiúk régebben az iskolában háltak, hogy a korai szolgálatot el ne aludják.*

A katolikus Csíkban régebben a betlehemes játékot is elõadták a hajnali misén. Csak így indultak a falu házaiba betlehemezni.*
A hajnali mise sejtelmes varázsához még a századforduló táján is sok hiedelem fûzõdik. Számos erdélyi magyar helyen* azt tartják, hogy rorátétemplomozás alatt be kell zárni minden ajtót, ablakot, különösen pedig az ólat, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltve, a rendkívüli idõben történõ harangozás elõl emberi és állati hajlékokba húzódnak és ott kárt okoznak. Fõleg a teheneket szokták megrontani.

A fiatalságot is megfogja a hajnali misébõl kicsendülõ bizakodás, hiszen az ifjú szívek várakozása és ádvent hangulata közön olyan nagy az egyezés. Az Alföldön ha rorátéra harangoznak, cukrot vagy mézet eszik a lány, hogy édes legyen a nyelve, és így minél elõbb férjet édesgessen magához. Máshol az elsõ hajnali misére való harangozáskor a férjhezmenendõ lány a harang kötelébõl kis darabot igyekszik szakítani és azt a hajfonópántlikájába varrja, s a hajában viseli, hogy farsangkor sok kérõje legyen.*

A szerelmi varázslat igazi ideje, hathatós napjai: Szent András, Borbála, Luca, Tamás, beköszöntõül Katalin szintén ádventba esnek, amely egyúttal a téli napfordulat idõpontja, a természet újjászületésének elõkészítése, az embersors folytonosságának kozmikus szolgálata.

Az advent népszerû szentjeihez fûzõdõ profán hiedelmek jó részének semmi köze az illetõ szent életéhez, legendájához. Az éjszakák mostanában a leghosszabbak, tehát ez az idõszak varázslatra a legalkalmasabb. Minthogy pedig az Egyház ajánlja a szentek segítségül hívását: a néphit a maga mágikus várakozásait vonatkozásba hozza az említett napok szentjének nevével és hatalmával, azonban nemcsak a vallás tanítása és ajánlása szerint kéri közbenjárását, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.

Bálint Sándor, 1975. Fehérvasárnap