Változnak az idõk: TOLVAJT KIABÁL A TOLVAJ!

Változnak az idõk: TOLVAJT KIABÁL A TOLVAJ!

Mottó: „Nekem pedig szívem joga, hogy Gyurcsánynak egy szavát se higyjem el. Múlt szerdán az elnökségi ülésen egész másban egyeztünk meg vele, mint amit azóta csinál. Így aztán nekem tök mindegy, hogy mit füstölög. A pártot, a frakciót kb. százszor verte át, szóval egy kezelhetetlen, követhetetlen ember tirádáival nem kívánok foglalkozni. „ Szanyi Tibor

Az már elég gázos, ha Szanyi sem hisz neki! Tegnap kaptam egy videót, ami úgy kezdõdött, hogy Bauer Tamás – volt SZDSZ képviselõ és ávós ivadék –, felszólalt a jogállamért! (sic) Ha nem lenne ilyen szomorú a gyarmatosított hazánk helyzete, akkor nevethetnénk is ezen: A „körmös Bauer” gyereke arról „hadovázik” az utcán, hogy ma Magyarországon felfüggesztették az alkotmányt! (Hogyan lehet valamit felfüggeszteni, amikor még a létezésérõl sem vesz tudomást a teljes politikai osztály? Annak pedig csak örülhetnénk, ha valóban felfüggesztenék az ál-alkotmányt! Bár erre – nagyon félek –, nem kerül sor!)

Az ávós banda - a számtalan tisztességes magyar megkínzása és meggyilkolása közben -, még kékcédulás választási csalásokat is produkált anno 1947-ben, majd 1949-ben bevezették a sztálini parancsra készült hatalmi szabályzatot, amit pofátlanul még alkotmánynak is neveztek. Ezek után 1989-ben éppen Bauer Tamás és elvtársai segítségével fordították a bennünket kifosztó (SZU) Unió irányából a még jobban kifosztó (EU) Unió irányába az akkori ál-jogrendet, illetve a mai ál-alkotmányosságot!

Azután feltûnt a videón Gyurcsány, s a szokásos „tudományos hadova” stílben nyomni kezdte:”Nagy Imre ha élne, megvetné Orbán Viktort!” Ezen állítást nem tudom se értékelni, se leellenõrizni, mert a „ha” értékelhetetlen, s nem alkalmas korrekt álláspont alátámasztására. Szerintem viszont jó, vastag bõr van az arcán, ami felveszi a versenyt az elefánt bõrével is. Hiszen ha kommunista is volt Nagy Imre, de ennek a ripacsnak még a nevét sem lenne szabad a szájára vennie!

Az emberbõrbe bújt gátlástalanság szobrát, minden bizonnyal El Quro táncos-komikusról lehetne megmintázni, ha az ember nem szégyellné, hogy akadtak olyan honfitársaink is, akik õrá szavaztak a 2006-os választásokon. Persze akadnak ma is olyanok, akik a Furcsán Nyerenc – (aki sajnos még mindig nem fegyenc!) – felhívására, kitódulnak oda Nagy Imre szobra mellé és utcára viszik a politikát! (pedig amíg hatalmon volt, hogy prüszkölt ez ellen!) Az ál-szocik és milliárdos vezéreik megbecstelenítették azt a teret, amelyet az 1919-es terror vértanúiról neveztek el. Oda pofátlankodtak a szemkilövõket bujtogató, sõt kitüntetõ bûnbanda irányítói, ahol a Kossuth tériek kitartó csapata tüntetett, éppen az élõsködõ „nyerencek” aljassága, a globalisták, valamint a bolsevikok érdekházassága ellen, majd másfélezer napon át. A nagyeszû lódító persze nem hitte, hogy ilyen kitartó magyarok is léteznek, hisz azt jósolta: „majd megunják és hazamennek!” Azután õ ment haza, mert már a gazdája – a nemzetközi pénzkartell – is, ráunt a folyamatos hazudozásaira. Most pedig tüntet! (vicces!)

A nehezen kicsábított tömeg – kb. 1000 fõ –, agymosottak, zombiként vegetáló és magukat szocialistának tartó érzelmi roncsok, nem értettek meg semmit a múltból. Sõt, zavaros emlékeikben a szabadságharcunk 50.-ik évfordulója is, valami bolsevik hõstettként él. Az oda sereglõk számára ugyanis semmi sem valódi, sem a kádári korszak emlékei, amit már régen meghamisítottak nekik, sem a vérengzõ pufajkások felvonulásai, amit mostanában a Magyar Gárda ellen felélesztett vak gyûlöletükkel próbálnak átmosni. A milliárdos vezér hívására odaérkezõk, vagy maguk is a hazugságállam nyertesei, vagy a skizofrénia által a virtualitásba zakkant szegények, akik valóban elhiszik azt a sok kábító szöveget, amit El Quro szugerál beléjük. (sajna már évek óta) A nihilista deviancia lovagja pedig odaáll Nagy Imre mellé, s még hivatkozik is rá: ”Nagy Imre ha élne, megvetné Orbán Viktort! Mert nem a demokratát, hanem a despotát és nacionalistát látná benne!” Nem tisztem Viktort védeni, hiszen õ még képes rá. De Nagy Imrét az elvtársai által, arccal lefelé és dróttal összekötözött kézzel eltemetett bolsevikot, éppen a halottak napi megbékélés okán: kötelességem megvédeni! Hiszen õ volt az, aki kommunista mivolta ellenére szembeszállt Rákosival, majd Moszkvával is. Megtenné ezt valaha is ez a ripacs? Szembe merne szállni a global-kapitalista pénzhatalom érdekével? Nagy Imre viszont nem csak szép szavakat mondott, hanem elkezdte felszámolni a Rákosi korszak büntetõtáborait, s lassan kiengedte a börtönökbõl a különbözõ koncepciós perek elítéltjeit is. Nagy Imre szavai mögött nem egy milliárdos senki, hanem egy – még a tévedéseiben is – magyar lélek állt, aki a következõket írta: „A magyar nép nem soviniszta, de nem is kozmopolita, nem is akar, nem is fog azzá válni. A néptõl idegen, ostoba politika, amely nem más, mint a nemzeti nihilizmus, amely a hazaszeretet és nemzeti érzés erényeit elutasítja, magatartásával éppen a sovinizmus veszélyeit szítja fel.” Vajon tudja-e Gy F, hogy mennyi emberben indította el az õ ostoba politizálása a nemzeti érzést? Vajon tudja-e azt, hogy a Fidesz 2/3-a éppen az õ ál-nemzeti lódításának, mocskos szövegeinek és hazug nihilizmusának a logikus és közvetlen következménye? Szerintem egy súlyos beteggel van dolgunk, aki mindezt – de fõleg a saját hazaárulásának óriási felelõsségét – képtelen belátni!

Ahogy szónokolt, s csalónak nevezte OV-t, saját eltorzult személyiségét is megpróbálta erõsíteni: „Megcsalja Magyarország alkotmányosságát, s mindent, amire fölesküdött! Megcsalja az elmúlt húsz év és az azt megelõzõ évszázadok összes tisztességes eszményét!” Vajon tudatában van-e annak, hogy amire õk fölesküdtek, az már a létében is egy csalás? Vajon tudja-e, hogy az elmúlt húsz év közvagyon kifosztó, adósságcsapdába szorító idõszaka annak a jogrendnek a folytatása, amit az erõvel nyakunkba ültetet ál-alkotmány képviselt 1989-ig! Esetleg az is eszébe juthatott a fenti mondatokkal való pózolás közben, hogy éppen az 1949-tõl elmúlt 51 esztendõ csalta meg a magyar évszázadok összes tisztességes eszményét? Mert a valódi, magyar, történeti alkotmányosság helyett a Moszkvának (1949), majd Brüsszelnek (1989) való kiszolgáltatást, éppen az õ elvtársai hozták össze! Nem tisztem tehát OV-t megvédeni a gyurcsányista támadásoktól, de ha éppen a „fõhazug” ordítja, hogy: „Hazudott, csalt és végül lopott!” akkor csak kinyílik a bicska a zsebemben! S amikor azzal folytatja, hogy: „Érezve a felelõsséget, érezve az alkotmányosság iránti kötelezõ tisztelet súlyát, azt kell mondanom, hogy Magyarországnak tolvaj kormánya van!” No akkor felmegy a pumpa, mert ami sok, az sok! Hiszen bagoly mondja bagolynak, hogy nagyfejû! Ám az ott tolongó baglyok és agymosott birkák mindebbõl semmit sem látnak, hiszen, a tárgyilagosságot semmibe vevõ szónokok népbutító szövege nem véletlen vezetik õket a vissza homályba. A kommunisták és utódai szemérmetlenül lopnak és hazudnak. Ma is úgy, mint régen. (Különösen akkor teszik ezt, ha mi, nem a helyzet magaslatán állunk!) Õk eddig nem tisztelték a gyülekezési jogot és a vélemény nyilvánításának jogát. De ma is semmibe veszik a legalapvetõbb emberi jogokat. Akkor lövettek, mert úri kedvük szerint az szolgálta az érdekeiket. Ma pedig a lenézett utcai politizálás fegyveréhez nyúlnak, mert az szolgálja az érdekeiket. Megszorító csomagot készítenek, ha a gazdáik azt parancsolják. Lehazudják a napot az égrõl, ha valamivel lebuknak. Ez a politikai osztály bal oldalának erkölcsi szintje.

Azt állítják magukról, hogy segítenek szegényeken, s megcsúfolják a hétköznapi valóságot. S minél nagyobbat hazudnak: annál hihetõbbnek tûnik mindez a megtévesztett és agymosott rétegnek. A Gyurcsányt éltetõk bedõltek egy téveszmének, majd átalakultak a kaptalista „reklámnarkó” fogyasztójává, a milliárdos kommunistát csodáló, s benne vallásosan „hívõ” barmokká. Ezen szenvedélybetegeknek - az elõadókkal együtt - egy kitûnõen felszerelt gumiszobában, egy alaposan felkészült Pszichiátriai Intézetben lenne a helyük. Lehet, hogy ezért vetett véget a Lipót mezõnek Gyurcsány? Felismerte, hogy neki is ott a helye?

Furcsán Nyerenc elvtárs persze nagyon hatásos is tud lenni. Fejedelmi többesben nyomta a következõ épületes dumát: „A legrosszabb pillanatunkban sem gondoltuk azt, hogy nem nekünk kell az alkotmányhoz idomulni, hanem az alkotmánynak kell hozzánk idomulni! Igen! Demokratikus mivoltunkban különbek voltunk és különbek vagyunk!” Az persze érezhetõ, hogy mennyire felkészült hazudozóval van dolgunk, de abban igazat adok neki, hogy valóban nekünk kell a történeti alkotmányossághoz – tehát a Szent Korona igazságos és az államot is korlátozó hatalmához – igazodnunk és nem fordítva!

Ám a demokratikus mivoltú MSZP-rõl már árnyaltabb a kép. Szerintem nem véletlenül kiáltott egy agyament globál-bolsevik a „vezérüknek”, hogy: Feri! Ne hagyjon el minket! Hiszen ahhoz azért kellett bátorság, hogy Fletó a jelen helyzetében – amikor még békésen ücsöröghet a képviselõházban – hirtelen utcára hívja a Magyar Ál-demokratikus Chartát! Álljon itt a felhívásuk figyelmeztetõül, hogy a „jogállamért” ki kell állni mindenkinek, különösen annak, aki nem tudja, hogy ez részükrõl csupán egy ócska, politikai színház!

”Álljunk ki a jogállamért!

Orbán Viktor és kormánya sorra iktatta ki a politikai döntéshozatal rendszerébõl azokat az alkotmányos fékeket és ellensúlyokat, amelyek demokratikus korlátok között tarthatnák az uralmát. Pártkádereket nevezett ki a közhivatalok élére és új, immár csak neki szolgáló intézményeket hozott létre. Az alkotmánybírák jelölésének monopolizálása jelezte, hogy a demokratikus jogállam kulcsintézményét is be akarják tagolni uralmi rendszerükbe.

Az alkotmánybíróság jogkörét drasztikusan csökkentõ mostani föllépés nemcsak az iránya, de kendõzetlen durvasága miatt is fölháborító. A testület döntésére még aznap felelt a hatalmi gõg: tudatván mindenkivel, hogy ebben az országban – legyen bár jogsértõ – csak a kormányzat akarata érvényesülhet.

Mi, magyar demokraták nem hagyhatjuk ezt válasz nélkül. Tiltakozzunk az Alkotmánybíróságot ért otromba kormányzati támadás ellen! November 2-án, kedden a Magyar Demokratikus Charta tüntetést szervez a demokrácia védelmében.

Mutassuk meg, hogy nem félünk az arrogáns és bárdolatlan hatalomtól!”

Utószó: „Minderrõl Nagy Imre utolsó szavai jutnak eszembe, amikor elvtársai a bitófa alá tuszkolták azért, hogy legyen kire kenni a felelõsség mocskát! Nagy Imre jól ismerte az elvtársait, s tudta mennyire határtalanul gátlástalanok, s mennyire aljas minden gondolatuk. Az élcsapat, amely saját elvtársainak ezreit tudta megkínozni vagy bitóra, de legalább is Recskre vagy Hortobágyra küldeni, nem finnyáskodik azon, hogy Nagy Imre társaságában és a Kossuth tériek által „belakott” tüntetõhelyen bonyolított le egy olyan utcai demonstrációt, amit a „nagyvezérük” rettenetesen elítélt annak idején. No persze változnak az idõk! Bár a hirtelen támadt csendben egyszerre csak megszólaltak az én kedves és nagyra becsült tüntetõtársaim: „Gyurcsány, takarodj! Gyurcsány, takarodj!” Õk mentették meg a nemzeti becsületet, ettõl a tolvajok vezette buta csürhétõl.

Azt pedig, hogy az utcára telepített globál-kommunista színházban, egy kopasz huligán magyarnak képzeli magát, de értékrend és tartás nélkül, sõt ennek nyomdafestéket nem tûrõ módon ad hangot… hát Istenem.

Tamási Áron Írta:„Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan.”

2010-11-03 Dr. Bene Gábor S.