Probléma, hogy Budapest a magyarok fõvárosa?

Bene Gábor S: Probléma, hogy Budapest a magyarok fõvárosa?

Nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem. Elolvastam Dobai Miklós újabb cikkét és tátva maradt a szám.

Elõször is szinte hihetetlen a számomra, hogy egy ilyen széles látókörû és jó tollú újságíró ne tudná, hogy a „magyarok” kifejezés a magyarok fõvárosa szókapcsolatban nem egy etnikai megkülönböztetés. A magyar politikai nemzetfogalom – legalábbis Deák óta – nem az etnikai magyarságot jelöli ugyanis, hanem az országlakókat, a Szent Korona tagjait. Igaz errõl az interneten lehet csak hallani, mert a Szent Koronát a liberálisok sokáig nem csak kitörölték a közbeszédbõl, hanem félrevezetõ, primitív nyilatkozatokat tettek róla. Ha pedig tudja a szerzõ – amiben én teljesen biztos vagyok –, hogy az említett szókapcsolat nem kirekesztõ, akkor vajon mi lehet az oka a Budapest a magyarok fõvárosa c. kirohanásának?

Másodszor az is nagyon kellemetlenül érintett, hogy a Monroe doktrína kapcsán hivatkozik az idõmúlásra! Ilyen alapon például arra is hivatkozhatott volna a szerzõ, hogy valamikor a török idõket követõen Pest-Budán többségben éltek a németajkúak, s ezáltal Staudt Gábor Jobbikos fõpolgármester jelölt valójában, csak a német hegemóniát akarja visszaállítani, és a „kódolt germán imádatát” így palástolja! (sajnos hallani ilyeneket ma!)

Pont egy olyan ember írta le a Budapest a magyarok fõvárosa c. cikket, akitõl elõzõleg leközöltem az ún. „zsidótörvényekrõl” szóló folyamatos álságosság - alapos kritikáját?

Hogy van ez?

Miként írhatta le a szerzõ a következõket: „És itt jött a sors iróniája, amikor a kormányzó a megkülönböztetést bevezetõ törvényt elfogadtató és a következõ, még nagyobb szigorítást bevezetni szándékozó törvény beterjesztõjét,….”

Megáll az eszem. Éppen az elõzõ cikkében tisztázta, hogy: nem volt megkülönböztetés! Azonnal tollat ragadtam, hogy írok neki. (persze ilyenkor a számítógépre gondolok!)

Közben újra és újra olvastam az írást, s egyre csak kutattam, hogy mi lehet az indulat oka?

Sokáig töprengtem, de nem sikerült az okot megtalálnom. Az ugyanis egyértelmû, hogy a fõpolgármester nem Staudt Gábor lesz. Pesten rengeteg a megtévesztett ember, akit a média diktatúra teljesen agymosott, s ezek mind azt hiszik, hogy a Jobbik teljesen azonos a fasizmussal. De ha nem is lesz Jobbikos a fõpolgármester, az azért nem mindegy a bolsevik takarítás fényében, hogy a közgyûlésben milyen a viszony a két – magát nemzetinek mondó – párt között! A kiszerûség és a témahiány is felmerült a gondolataimban az írás okaként, de ezeket is gyorsan elhessegettem. A cikk megírása, publikálása, nekem egy óriási talány. Ismét töprengeni kezdtem – de a pártérdek és a nemzeti érdek ütközése sem volt elég hihetõ a számomra –, s egy idõ után úgy döntöttem feladom. Talán valaki (az olvasók körül) el tudná dönteni ezt a fogas kérdést, s így közreadom számomra gondot jelentõ az írás szövegét:

„Budapest a magyarok fõvárosa!

Ezzel a szlogennel kampányol dr. Staudt Gábor a Jobbik fõpolgármester-jelöltje, s ezt komolyan is veszi. Ez utóbbit támasztja alá, hogy az egyik TV csatorna beszélgetõ mûsorában a fõpolgármester-jelölt riporteri kérdésre magyarázni kezdte a szerintem magyarázhatatlant.

Igen magyarázhatatlan, mert nem tudom milyen kritériumok alapján kívánja a Jobbik és annak jelöltje dr. Staudt Gábor eldönteni ki a magyar. Tudjuk, annak idején, még 1823-ban James Monroe az Amerikai Egyesült Államok akkori elnöke mondta ki az azóta róla elnevezett elvet: Amerika az amerikaiaké. Igen, kimondta, de azóta eltelt közel kettõszáz év, s ezalatt sok víz folyt le nem csak a Mississippin, de a Dunán is.

Magyarország (no meg más európai államok) történelmében ez alatt voltak olyan idõszakok, amikor hasonló jelszavak következtében tisztes családok lázasan kutatták felmenõik házasságleveleit és keresztleveleit, hogy bizonyítsák magyar származásukat. És itt jött a sors iróniája, amikor a kormányzó a megkülönböztetést bevezetõ törvényt elfogadtató és a következõ, még nagyobb szigorítást bevezetni szándékozó törvény beterjesztõjét, dr. Imrédy Béla miniszterelnököt szembesítette azzal az irattal, mely bizonyította, hogy õ is érintett az általa bevezetett korlátozásokban. Imrédy – s ez becsületére legyen mondva – ájulásából felocsúdva, azonnal lemondott.

Ilyen történelmi elõzmények után tisztelettel kérdem dr. Staudt Gábortól, és a mögötte álló Jobbiktól az alábbi személyek közül – szerintük – ki nem minõsül magyarnak. Hát kezdjük: Kohn Sámuel (Hazai Samu néven a monarchia utolsó közös hadügyminisztere, majd a Horthy korszakban jeles tábornok), Lieb Mihály (Munkácsi Mihály néven híres festõ), Pehm József és Ferenc (az elõbbi Mindszenty néven hercegprímás, az utóbbi az elsõ ágfalvi csatában életét áldozza, hogy Sopron és környéke magyar maradjon), Knausz Ferenc (vitéz Szombathelyi Ferenc néven a magyar honvéd vezérkar fõnöke, Újvidéken kivégezték).

Hosszú a sor, nem folytatom! De azt még befejezésként megkérdezem az ötlet kiagyalóitól és az azt felvállaló dr. Staudt Gábor fõpolgármester jelölttõl, hogy milyen megfontolásból tagadná meg, esetleg, olyanoktól a magyar jelzõt, mint Banda Ede, Rátz Aladár, vagy Boross Lajos és a mögötte álló száztagú zenekar.

Aki ennek ellenére egyetért a szlogennel, nyugodtan szavazzon a Jobbik jelöltjére!

Dobai Miklós”

Eddig az idézet, s innen a válaszom folytatódik:

Ha nem a Jobbikot, hanem engem kérdezne a szerzõ, akkor a kérdésre (….hogy milyen megfontolásból tagadná meg, esetleg, olyanoktól a magyar jelzõt, mint…) nem is válaszolnék, hiszen a költõ (Tamási Áron) már megválaszolta: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan!”

Remélem, akad majd az olvasók között olyan, aki autentikus választ tud adni arra, ami itt történik.

Azt is remélem, hogy senki sem fogja Radnóti Miklós, Reiner Péter, Krassó György, stb magyarságát megkérdõjelezni csupán azért, mert õk büszkék voltak a magyarságukra annak ellenére, hogy fajilag zsidók voltak.

Remélem, a MAZSIHISZ is tiszteli õket annyira, mint én!

Remélem nekik fogunk a jövõben szobrot emelni, Horthy Miklós, Wass Albert, Mindszenty József, stb. mellett.

De azt is remélem, hogy minden zsidó szervezet számára elítélendõ lesz minden bûncselekmény, amelyet zsidó honfitársaink követtek el az elmúlt évtizedekben, mert nem a magyarokkal és nem a zsidókkal, de nem is a cigányokkal van itt a baj. Sokkal inkább a politikai bûnözésre szakosodott liberálisok gerjesztette nyomor, illetve élõsködõ gazdagodás itt a fõprobléma! S ha ezek a bûnözõ liberálisok magyarok, vagy cigányok, esetleg zsidók, akkor ne legyen kímélet velük szemben a származásuk miatt!

Mérjünk végre egyenlõ mércével barátaim!

Ezért arra kérek minden írástudót, hogy fogalmazzon nagyon pontosan! S arra kérem a pártpolitikusokat, hassanak oda: mielõbb váltsanak le ügyészeket, bírákat, akik nem mértek azonos mércével. Akik nem sújtottak le a törvény teljes szigorával a milliárdos csaló, politikusbûnözõkre, de elmarasztalták a Kossuth térieket, s úgy ítélkeztek, mintha azok valóban fel lettek volna fegyverezve! A tiszta kezû ügyészek és bírák pedig csukjanak börtönbe minden bûnözõt, s engedjék ki végre azokat, akik pontosan a bûnözõkkel szemben kívántak fellépni, s a valódi magyar alkotmányos rend helyreállítását tûzték ki célul.

Nem csak Budaházy Gyurit kellene végre haza segíteni a családjához, hanem azokon a szegény sorsú cigány családokon is (romákon?), akiket visszahozott Kanadából a honvágy, s most épen nincs lakásuk.

Dobai Miklós újságíró és a száztagú cigányzenekar minden tagja biztosan befogad egy-egy családot, hiszen õk aztán valóban magyarok, ha már a szívük hozta õket haza.