VÁLASZTÁSI ELEMZÉS?

Társadalomlélektan, vagy választási elemzés?

I.

„Aki egy kampányban tudatosan nem mond igazat, aki egy kampányban tudatosan hazudik, az egészen nyilvánvalóan nem szolgálhatja saját – nemesnek mondott – céljait.” Gyurcsány F.

Elõször a számok: A képviselõház jelenleg 386 fõbõl áll. Ebbõl csak 176-ot választunk meg egyéni képviselõként és 210 fõt pártképviselõként, akiknek nyíltan semmi köze nincs a választókhoz. A zökkenõmenetes kormányzáshoz 194 képviselõre van szüksége a mindenkori kormánynak, s 254 képviselõ azonos szavazta jelent 2/3-os többséget. A számokból világos, hogy jelenleg a Fidesznek a kormányzótöbbség biztosan meg lesz, a 2/3 pedig valószínûsíthetõ. Nem vagyok egy pártnak sem elkötelezve, de most az lenne a jó, ha a Fideszrõl kiderülne a szavazók széles tömegei számára is, hogy valóban nemzeti párt, vagy csak nemzeti szövegekkel operáló liberális gyülekezet, amely a saját és a globalista tõke érdekeit képviseli. Ha ugyanis nincs kétharmaduk, akkor mindig erre fognak hivatkozni, ha nem sikerül megvalósítani az ígéreteiket. A legoptimálisabb persze az lett volna, ha sem az SZDSZ utód LMP, sem a nyílt diktatúrát visszacsempészõ MSZP nem kerül be, s 1/3 a Jobbiké, 2/3 a Fideszé. Ám csak akkor visított volna a hazaáruló banda igazán, ha ezen arányok fordítva állnak fel. A társadalom mai tudatosodási helyzetében ez még álom.

Nem a választók, hanem a szisztéma a hibás!

Az elmúlt évtizedekben a magyar polgárok látóköre nem nagyon szélesedhetett, hiszen állandó szellemi és fizikai elfoglaltságot adott nekik a családról való gondoskodás, az emelkedõ közüzemi számlák kifizetésének és a munkahely elvesztésének a veszélye. Eközben a magyar társadalom nem kereste az évezredes, „józan paraszti” gondolkodást és nem akart nemesebb, tudásbirtokossá válni, mert a „kereskedelmi televíziók Gyõzikéi” elrabolták még azt a kevés szabadidejét is, amelyet erre fordíthatott volna.

A magyar társadalom szavazópolgárnak nevezett része, egyszerûen nem érti, hogy a „képviselõház” miért nem õt képviseli a választások után, s a jelenlegi 386 ál-képviselõ miért nem számolhat el - a költségeit illetõen - tisztességesen? Azt sem tudják, hogy a listára való szavazás és az egyéni választókerületek kombinációja igen ritka a világban, s ezzel a megoldással 210 olyan személy is bekerül majd az alsóházba (mint pártképviselõ és nem népképviselõ!), akiket a pártjaik vezetõi jelölnek és nem a demokráciában hívõ polgárok. A választók tehát jól át vannak verve, s közben megy a maszlag a demokratikus jogokról!

Talán ezért is jelentette ki magabiztosan - a kábítószer élvezetére mindenkit rábeszélõ - Konrád György a minap, hogy a demokrácia nincs veszélyben a szélsõjobboldali párt parlamentbe jutása kapcsán. Vajon milyen demokráciára gondolhatott a nyilatkozó akkor, amikor világosan látható, hogy többpárti diktatúrában élünk. Ahol a képviselõháznak (illetve az azt uraló pártnak) nincsenek ellensúlyai, s magukat a képviselõket sem hagyják a lelkiismeretük szerint szavazni, hiszen pénzbírságot kap az, aki nem a pártvezetés utasítása szerint nyomja a gombot. A magukat liberálisnak hazudó értelmiségiek, ezért olyan biztosak a dolgukban, s ezért nem aggódnak az elszámoltatástól, hiszen a FIDESZ is liberálisnak füllentette magát addig, amíg az volt a sikeresnek látszó szerep. Aki pedig liberális - megbízható is a Konrád-féle füvesek szemében. Persze én – aki nemzeti liberálisnak tudtam magam sokáig –, ma már szélsõséges, fasiszta vagyok a számukra, mert merem kimondani az igazságot, a tabutémáikról alkotott véleményemet pedig, le is merem írni! (nesze neked szólásszabadság és demokrácia!)

A rejtélyek.

Az alaprejtély az, hogy miért nem gyûjtötte össze a Fidesz azt a 200-300 ezer aláírást tavaly egy népszavazásra, amely egyrészt lecsökkentette volna az alsóház képviselõinek számát 176 fõ egyéni képviselõre, s egyúttal biztosította volna számára a hõn áhított 2/3-os többséget könnyedén, sõt abszolút biztosan? (ha érdekelnek a részletek, kattints ide: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

Ne feledjük azt se, hogy az elmúlt két választási ciklus alatt, a korrupciós botrányok túlnyomó többségét kormánypárti politikusok „lobbizták” ki maguknak, s nem a Fidesz, hanem a szenzációra hajtó sajtómunkatársak, vagy az állami szervekben visszamaradt tisztességesek borították ki a bilit. A Fidesz persze kihasználta a lehetõséget, de nem vitte túlzásba. Hogy az ellenzék köreiben miért nem sikerült a kormány folyamatos korrupcióit, valódi botránnyá robbantani: az rejtély. De az is rejtély, hogy ha Orbán Viktor 1989-ben tudta és kimondta a következõket: „ Kiszesek közül nincsen normális, tárgyalóképes ember. Egyetlen ember van, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal, mert az, próbára teszi az ember képességeit. Az a Gyurcsány nevû ember.” Nos, ha ismerte és tudta róla, hogy „komolyan kell venni” akkor vajon mi oka lehetett arra, hogy mégsem vette komolyan abban a négy esztendõben, amikor miniszterelnökként lehetõsége lett volna rá? Remélem, ez sem marad örök kérdés, s legalább közvetetten választ kapunk erre a rejtélyre is, a következõ négy esztendõben.

Miért Schifferre cserélték Dávidot?

Bár a választások utáni nyilatkozatokban sûrûn elhangzott a politikai váltógazdálkodás szükségessége és a következõ választásokon való MSZP siker emlegetése, sõt erre adhat magyarázatot az is, hogy a politikai maffia közötti elosztási százalékokat (30 az ellenzéknek, 70 a kormánypártoknak) kikotyogó Dávid Ibolyát lecserélték - a Lányi Andrást megrövidítõ LMP vezéralakjára -: Schiffer Andrásra. (Õ ellene nyert egy pert a Lovas István újságíró, mert uszító és gyilkosságra felbujtó rapszöveget hozott nyilvánosságra a TASZ honlapján.) Az amerikai diplomácia (?), vagy inkább a Wall Street által támogatott LMP váltja tehát fel, a kényelmetlenné váló és ide-oda kapkodó MDF vezetést, valamint annak, a kiszámíthatatlanul szavazgató képviselõit. Ám az új párt retorikája lényegében a két most kibukott rendszerváltó (?) párt (normális politika, rasszisták és antiszemiták ellen?) irányzatainak elegyét fogja követni, némi zöldmozgalmi beütéssel.

A magyarnak mondott politikai osztály korrupciós osztályzatát még most sem állította ki a választópolgár elégtelenre, s nem buktatta meg az Maszopot annyira, hogy a FIDESZ-KDNP is rákényszerüljön a politikai bûncselekmények és gazdasági korrupció teljes felszámolására. Pedig a választópolgárok a jövõben már nem fognak megelégedni a retorikai elszámoltatással! Ezt az is alátámasztja, hogy az LMP-re leadott szavazatok mögött nem csak a liberális – tehát volt szabaddemokrata – szavazók állnak, hanem sok-sok csalódott Fideszes, Maszopos, Fórumos. Az LMP-re tehát azért volt nagy szükség, hogy azon szavazókat, akik elhitték a szélsõséges és fasiszta minõsítését a Jobbiknak, áttereljék a hangzatos nevû és eddig nem kompromittálódott „ellen jobbik” párthoz. Az éceszgéberek tehát megint kitûnõ munkát végeztek, s a politikai színház elõadása zavartalanul folytatódik az átfestett SZDSZ roncstelepen, ahol a portástól a pártigazgatóig lecseréltek mindenkit, s a „zöld-liberalizmussal” és az új cégtáblával lehet majd folytatni a kirablásunk demokratikus és jogállami látszatát. Mert a látszat elhitetéséhez, gátlástalanul értenek!

Az alkotmányos és erkölcsi válságot megoldja-e egy választás?

A társadalom régóta érzi már, hogy nincs minden rendben Magyarországon. Ám a megoldást ez idáig nem találta meg, mert olyan erkölcsi fertõben tocsog a politikai színház nézõtere is, hogy ma itt közvagyont lopni, szinte cowboy romantikának számít. A romabûnözés emelkedését és ennek állami támogatását problémaként felvetõ Jobbikot, úgynevezett „vad cigányellenességgel” vádolók persze, ugyanabban a „zöldre átfestett liberalizmusban” fognak majd segédcsapatokat találni, amely már sokszor bebizonyította, hogy önérdekû és alkalmatlan a nemzeti érdekek és értékek képviseletére. Akiket õk képviselnek, azok a nemzetközi pénztõke cápái, a pénzmultiplikátort üzemeltetõ magánbankok és kiszolgáló személyzetük. A termelõtõke hazai képviselõit semmiképpen nem támogató, s a közbeszerzéseken jókat keresõ holdudvar viszont a helyzet változatlanságában érdekelt. Nekik feltétlenül szükségük van a cigányságnak azon lumpen és bûnözõ rétegére, amely majd rasszizmusról és antiszemitizmusról fog visítozni azért, hogy nehogy kiderüljön, kik is azok, akik lenyúlják azon forint milliárdokat, amelyeket a cigányság felzárkóztatására szánt a költségvetés. (a hisztéria egyúttal a többi tolvajról is elvonja majd a figyelmet!)

A magyar társadalom nem rasszista, a Jobbik még kevésbé. Mivel mi magyarok, évszázadokon át befogadtunk minden jó szándékú idegent (késõbb már a kevésbé jó szándékúakat is!), így ma sem a cigányság eltérõ bõrszíne, vagy kultúrája a probléma, hanem az államot megszálló liberális megmondóemberek törvényszintûre emelt igazságtalanságai, amelyek az általuk „védett” cigányságot a bûnözés útjára, a segélyek kikövetelésére és a segélyeken való lumpen élet - folyamatossá válására kényszerítették. Mert liberális banditáknak meg kell osztani a társadalmat, s szembe kell állítani minden érdekcsoportot, hiszen a folyamatos figyelemelterelõ elõadáshoz és a társadalmi félelemérzet-, valamint kiszolgáltatottság növeléséhez, éppen erre van szükségük!

A Jobbik, csak kimondott egy tabutémáról alkotott véleményt, amelyet lehet ugyan tagadni, de nem érdemes, mert aki ebben az országban él, az tudja az igazságot akkor is, ha baloldali!

Nincs abban semmi elitellenesség, hogy a társadalom ráunt az állam által, (szinte) kikényszerített bûnözésre és a munkanélküliségbe szorított cigányság támogatását szétlopó cigányvezetõkre, de az intellektuális bûnözõkbõl és a nemzetellenes ál-törvényeket és a globális multicégek adókedvezményét megszavazó politikusokból is. De ráuntak az elitnek nevezett pártvezetõi és államigazgatási garnitúrák tehetetlenségére is, s a Jobbik elleni „szélsõséges” támadások sem tudták elvenni a kedvét akkor, ha a „józan paraszti ész” logikájának mérlegére tették a voksolást. (még nem elegen tettek így, bár a megoldásra nincsen pártok által keresztülvihetõ lehetõség, csak a szívós nemzetépítõ munka, a nemzettudat felélesztése, az erkölcsi megújhodás és az értelmiség önszervezõdése az alkotmányos tudatosság terjesztésének érdekében!)

Súlyos szavak ezek, de az is bizonyíték, hogy nincs pártos megoldás, ami Bács-Kiskun megye 06. számú egyéni választókerületében történt, Izsákon, az 5. sz. szavazókörben:

A Jobbik jelöltjére 82-en, az MSZP jelöltjére 45-en szavaztak. Ezzel szemben a jegyzõkönyvben fordítva tüntették fel az eredményt. A városi képviselõ testület egyik tagja felhívta a jegyzõ figyelmét arra, hogy ordító a különbség: egymásnak fordított tükörképe a két pártra, illetve annak jelöltjeire leadott szavazatok száma. Ennek ellenére az eredmény fölülvizsgálatáról hallani sem akartak, és hazaküldték a panasztevõt. Késõbb mégis összehívták az 5. sz. izsáki szavazókör szavazatszámláló bizottságát, és megállapították, hogy valóban „tévedés” történt: a Jobbik-ra adott szavazatok számát az MSZP rovatába, az MSZP-re leadottakat pedig a Jobbik rovatába írták! A tévedés itt összesen 74 szavazattal torzította a két párt jelöltének eredményét. „Természetesen” a Jobbik kárára. Ilyen a jelen képviseleti demokráciája és a pártrendszerben mûködõ szavazás ma, Magyarországon. (persze másutt is, csak ott ügyesebben csalnak!) Az egész szisztéma a csalásra, lopásra és hazudozásra épül. Nem csak a politikában és a választásokon, hanem a gazdaságban is. Mindenütt becsapnak, meglopnak minket, az állítólagos néphatalom, népszuverenitás birtokosait. (sic)

A közvagyonnak mindannyian résztulajdonosai vagyunk?

Néha olyan érzésem van, hogy a választásokkal átruháztuk a közvagyont a képviselõk ellenõrizte (sic) kormányra, s az, azt tesz vele amit akar. Pedig ilyen felhatalmazást nem kaphatnak, hiszen a közvagyont nem egy generáció, hanem a történelmi magyar államok minden generációja építette. Az erkölcstelenség világában azonban, úgy tûnik csak a materiális közvagyonra tart igényt a politikai osztály, de a szellemi örökségünkre – pl. a történelmi alkotmányra – nem! Azt 1949-ben ellopták és letagadják! Ez volt a kifosztásunk elsõ stációja, mert a szellemi értékeink nélkül, nem tudjuk megvédeni a materiális javainkat sem!

Sajnos az általános meglopottság, a nemzet közvagyonának (egyébként teljesen törvénytelen) szétlopása és az általános bizonytalanság érzésének elhatalmasodása nem fog megváltozni, hacsak a Fidesz nem fog komoly gazdasági, alkotmányos és erkölcsi fordulatot végrehajtani a következõ hónapokban, években. Ha a politikai korrupció szintje és arcátlansága marad, ha az állami jogfolytonosság a Rákosi-kádár rendszerrel megmarad és a magyar alkotmányos gondolkodás hatalommegosztási elméletének és gyakorlatának nem ad teret a jövõ kormánya, akkor már most bukásra van ítélve!

A közgazdasági hazugságok tengerében éppen olyan nehezen lehet eligazodni, mint a választási logikátlanságban. De jó lenne, ha a FIDESZ is felfigyelne arra, hogy a magyar munkavállalók négyszer nagyobb értéket állítanak elõ ma, mint a rendszerváltás éveiben. A bérek azonban – minden látványos hazudozás ellenére – nem nõttek ilyen ütemben, s ma a lengyel munkavállalókkal szemben 4 millió forintos értékvesztésben vagyunk! A megnövekedett teljesítményhez, arányosan növekedõ bérezéshez viszonyítva azonban: 11 millió fölötti a bérelmaradás családonként. Mindezen többletteljesítmény profitját a multik viszik ki az országból, s a megmaradt jövedelmeink megtakarításainak hasznát pedig, elsõsorban a pénzmultiplikátort „üzemeltetõ” magánbankok szerzik meg tõlünk, kamatfizetés formájában!

Vajon mi lesz a Fidesz és a Jobbik válasza ezekre a tényszerû veszteségeinkre? (A választás és az államadósság kapcsolatáról, majd a következõkben írok.)

Szeged, 2010-04-12 Dr. Bene Gábor S.