GONDOLATOK HÚSVÉT VASÁRNAPJÁRA.

A hihetetlen, húsvéti feltámadáshoz sokan viszonyulnak kétkedve, még a hívõk között is, hát még az ateistává züllesztettek és fogyasztókká alázottak körében. A világ azonban változik, s nagy léptekkel halad egy új dimenzió felé, s ezen a vasárnapon az igazán hivõ emberek - a látszólagosan materiális tapasztalattal szemben - azt mondják, hogy Jézus a halált éppen azzal gyõzte le, hogy nem akart megszabadulni tõle, hanem a teremtõben bízva elszenvedte. Aki bízik, az fel is támad ismét, az anyagi világ sekélyességét megszégyenítõ módon. Húsvét tehát annak a feltámadásnak az ünnepe, ahol Jézus megmutatta a hitetleneknek, hogy létezik egy világ az anyagon és a szenvedéseken túl. Létezik, ha eléggé nagy és kitartó a hitünk. A sírban csak a lepel maradt. Az a gyolcs, amelyet ma torinói lepelként ismerünk. Ez õrizte meg a jézusi arc vonásait, a test alakját, egy szinte tökéletes negatív fotóként. Még az anyag is Jézus mellett tanúskodik tehát, s a materiális gondolkodók mégsem borulnak térdre, s nem fogadják el a tényt, amit pedig a kor szintjén senki sem hamisíthatott. Ám a materiális világ csak ebben tud gondolkodni: a hamisításban. Winston Churchill is csak abban a statisztikában tudott hinni, amit maga hamisított. Ez ma is „trendi” csak nézzünk magunk köré. S milyen szörnyû, hogy a honfitársaink nagy része farkasvakságában nem látja mindezt! Ilyen az anyagias világ, s ilyenné lett köröttünk minden, mert hagytuk!

Pár éve a Kossuth téren az erkölcsi forradalomról beszéltem, s arról, hogy nincs más lehetõségünk csak a társadalom felrázása a mély és materialista álomból, az egyház kiszabadítása az állam fogságából, az emberek belsõ tisztaságát felmutató összekapaszkodás és a hamis politikai színház lebontása. Sajnos a színház, azóta is mûködik. Most éppen a „Megtévesztõ Választások” címû darabot adja elõ, nagyon gyenge színészekkel, de tökéletes színfalakkal és világítással. A letompított nézõk közül pedig, egyre többen teszik fel a kérdést: kire szavazzak?

A húsvéti válasz egyértelmû: a feltámadásra és az életre, a hamissággal szemben az igazságra! A tiszta igazságra, amely csak egy úton - a jézusi úton - közelíthetõ meg. Arra kell tehát szavaznunk, aki világosan kimondta, hogy: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” A feltámadás hite nem legenda, hanem az élet teljessége. Kiszabadít az önzés és a test rabságából, visszavisz minket az eredeti állapotunkba, s ha akarjuk, ha nem, megtalál bennünket az Isten.

Örök társak lehetünk ismét a teremtésben: az országvédõ harcunkban, a közjogi igazságkeresésünkben, de a hétköznapi tevékenységünkben is. Ez tehát az õszinte hit az üdvösségben, amit csak akkor szerezhetünk meg, ha valóban társaivá válunk a szenvedésben, de a feltámadó megújhodásban is.

Szeged, 2010-03-31 Dr. Bene Gábor S.