Lehet-e más a politika?




Lehet-e más a politika?


A herényire zsugorodott MDF valahogyan csak becserkészte magát a választási küzdelemben elindulók közé. Persze ne csodálkozzunk ezen, hiszen az ál-liberálisoknak éppen úgy szüksége van az ál-konzervatívokra, mint fordítva.


Az álságosság persze nem áll meg itt, hanem a politikai színház marketing osztályán landol, éppen az LMP nevezetû képzõdmény kapcsán. Nem tartozom a naivák közé, de mégis meglepett Lányi András nyilatkozata.


A minap ugyanis a Védegylet és az Élõlánc alapítója elárulta, hogy régebben az Egyesült Államok nagykövetségének munkatársai faggatták arról, hogy miért nem áll be a Lehet Más a Politika nevû ál-zöld és átmentési célzatú párt mögé. Lányi András azon kevesek közé tartozik, aki bal-liberális-félig konzervatív voltát soha nem tagadta, sõt mint humánökológus írásaiban és beszédeiben is határozott álláspontot képviselt a társadalom és a természet megóvását illetõen. A globalizáció folyamata, címû könyvescskéje sokáig a kedvenceim közé tartozott, noha nem értek egyet minden állításával. Néhány idevágó passzust azonban, mégis idéznék belõle: „A médiumok által nem közvetített vélemény ellenben észrevétlen marad és lassan elnémul, az elhallgatott esemény mintha meg sem történt volna. Lenni annyi, mint közvetítve lenni.” Mintha a Magyarok Szövetségérõl írta volna ezt a gondolatsort, õk ugyanis nem legitimizálják az országgyûlési választási tülekedést, nem akarnak további ígérgetés halmazt zúdítani a lakosságra, csak nemzetet szeretnének kovácsolni azokból, akiknek már nem most, hanem évekkel ez elõtt is elég volt már hamis választási ígérgetésbõl, s mivel nincsenek benne a "közvetítésekben", így iszonyú reõfeszítéseik ellenére sincsenek benne a köz tudatában. Ám most jött az LMP és nagy hangon (jól kistafírozva valamilyen háttérerõtõl) beígéri, hogy lehet más a politika. Sajnos sokan fogják elhinni, s bedõlnek a maszlagnak, mert a pártpolitika nem is lehet más. Az a hatalom megszerzésérõl, s annak érdek felhasználásáról szól. Ha egy olyan párt kezében összpontosulna, amelyik nem a pártérdek mentén mûködne, hanem a közjót szolgálná és a nemzeti érdeket tekintené mindenek fölött, akkor nem is lenne vele baj. Ám a politika Magyarországon már régen csak és kizárólag pártpolitikát jelent, s nem nemzetpolitikát! Nem értek egyet sok kérdésben Lányi Andrással, de most, meg kell dicsérjem. Kiállt a közvélemény elé és azt mondta: Vigyázat, átverés! Ne szavazzanak az LMP-re, mert Schiffer András pártja eleven cáfolata annak, hogy lehetne más a politika, mint puszta marketing.


Lányit ismert balliberális fiatalemberek keresték meg régebben pártalapítási szándékkal, de késõbb éppen õk fordultak ez ellen, így az LMP mai listavezetõje, akivel 2005 óta nem beszél, s aki Fodor Gábor SZDSZ elnökének való megválasztása után, megpróbálta rávenni, hogy essenek neki együtt Fodornak. „Ilyen fokú gátlástalan cinizmus egy pályakezdõnél nem mindennapi: sokra viheti még.” Mondta Lányi András, s hozzátette:
„Majd egy évvel az LMP megalakulása elõtt felkeresett az Egyesült Államok nagykövetségének két politikai munkatársa, akik kizárólag arra voltak kíváncsiak, hogy az Élõlánc Magyarországért támogatná-e a Védegyletbõl alakuló újabb zöldpártot.” (íme már nem is titok, hogy honnan a kisafirozás!)


Azon persze ne csodálkozzunk, hogy a követség hallani sem akar arról, hogy õk valakit is befolyásolnának a magyar politikai életben. (micsoda képtelenség ilyet gondolni is Irak, Afganisztán után, hogy õk majd „befolyásoljanak”, nahát!)


Az LMP egy kampánypárt, amely a zöldmozgalmak, s a helyi civilek által feltárt ügyeket próbálja a médiában rendszeresen és gátlástalanul kisajátítani, nagy sikerrel. Arra persze nincsenek tekintettel, hogy azokon mások már hónapok óta dolgoznak. (itt érhetõ tetten Lányi András egyéni sértettsége, amit meg is értek) Végül ismét idézet Lányi Andrástól, akitõl fényévnyi távolságra vagyok - mint nemzetben és magyar alkotmányosságban gondolkodó közíró -, ám mégis hivatkozom rá ott, ahol egyet lehet vele érteni. „Amit a ’saját szemünkkel’ tapasztalunk, mindig töredékes, kiegészítésre és értelmezésre szorul. Amit olvasunk, képzeleti képek egyidejû megalkotása nélkül felfoghatatlan. A technikai képszekvencia ellenben eleve értelmezett, magában hordozza kész és továbbgondolást nem kívánó értelmét. A televízió helyettünk álmodik, éspedig mindannyiunk helyett: a legnagyobb többség számára leginkább elfogadható és legvonzóbb álomképeket”


Ha ebbõl nem döbben rá a kedves olvasó, hogy milyen veszélyes, ha helyettünk álmodik a háttérbõl irányított televízió, s nem kapcsolja ki azonnal, s nem kezd helyette az õsi magyar logikával gondolkodni, a hit és a tisztesség szerint élni, akkor ne csodálkozzunk, hogy liberálisok fognak ismét megvezetni minket!



Dr. Bene Gábor S.