Szájzár a holokauszt ügyben.



Szájzár a holokauszt ügyben.



„Sem a gyûlölködés, sem a problémákról való hallgatás nem hozhat megoldást!” BGS


,,Üldözik a zsidókat, mert azt mondják, gazemberek. - Üldözzék a gazemberséget! S jaj a zsidóknak, ha azok...” Karinthy Frigyes




Véleményem szerint értelmes ember nem tagadhatja a nácik, a bolsevikok, a fasiszták vagy más nevet viselõknek az emberiség (fajok, nemzetek, államok, hívõk, stb.) ellen elkövetett bûneit.



Ami a holokausztot illeti, az elõzmények ismerete, valamint az okok feltárása adhat némi magyarázatot (de nem felmentést) a probléma vizsgálatához.



A téma iránt érdeklõdõknek javaslom elolvasásra Herzl Tivadar : „A zsidó állam” c. mûvét, mivel a pesti születésû szerzõ definiálta a zsidó fajt és leírta annak okát, hogy miért szükséges nekik önálló állam. Ha létezik a téma megértéséhez autentikus szerzõ, akkor õ az!



Idézek néhány gondolatot tõle:


„Elnyomás és üldözés által nem vagyunk kiirthatók. A történelem egyetlen népe sem bírt ki annyi küzdelmet és szenvedést, mint mi. A zsidóheccek nyomán mindig csak a férgese hullott le a zsidóság fájáról. A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók nagyobb számban élnek. Ahol nincs, oda magukkal hurcolják a bevándorló zsidók. A zsidókon való felülkerekedés eme lehetetlensége csak erõsíti, és elmérgesíti a gyûlöletet. A nép körében napról napra, óráról órára nõ az antiszemitizmus, és még tovább kell nõnie, mert okai továbbra is fennállnak és nem küszöbölhetõk ki. A távolabbi ok az, hogy a középkorban elveszítettük asszimilálódó képességünket, a közvetlen ok pedig az, hogy túltermelésünk van középintelligenciában, amelynek nincs elhelyezkedési, sem emelkedési lehetõsége, nevezetesen nincs egészséges levezetõdése és nincs egészséges emelkedése. Lefelé felforgatókká proletárosodunk el, minden forradalmi pártnak az altisztjeit mi szolgáltatjuk és egyidejûleg félelmetesen nõ pénzhatalmunk.”



Tehát Herzl világosan leírja, hogy a zsidóság egy jelentõs része - más népekhez nem tud és nem is akar, alkalmazkodni. Megvilágítja azt is, hogy a kapitalizmus és a kommunizmus közös gyökerét éppen a zsidó nemzet adja. Elismerem, hogy sok tisztességes zsidó gondolta a kommunizmust, valóban kommunizmusnak. Azt hitte, hogy valóban a közösségi érdek fog dominálni. Ám a magyar lélektõl még a közösség érdekében történõ erõszak is idegen. Ha valaki meg akarja érteni a holokauszt tagadásának a kialakulását, annak meg kell értenie a zsidóság sajátos helyzetét, s azt is, hogy a megvalósult zsidó állam miért nem a béke szigete, az antiszemitizmust miért éppen a zsidók egy meghatározó rétege gerjeszti? De meg kell érteni azt is, hogy egyetlen áldozat is áldozat, s a számháború csak azok érdeke, akik káoszt akarnak és antiszemitizmust, vagy helyesebben anti judaizmust. Az antiszemitizmussal és a holokauszttal kapcsolatos számháborút tehát csak a tudás és a korrektül bizonyított álláspont szüntetheti meg.
A nemrégen megszavazott BTK módosítás – sajnálatosan – nem ezt, segíti elõ! Logikátlan, provokatív és torz szülemény!



A magyar országgyûlésnek nevezett alsóház a kettõs mérce szerint alkotott törvényt e témakörben. Azért van erre - a szájzár jellegû szabályozásra - szükség, mert vannak, akik tagadnak számokat és tényeket a zsidó holokauszt kapcsán? Ám ezzel szemben vannak olyan képviselõk is az alsóházban, akik nem hajlandók tudomásul venni a nemzetellenes szocialisták vagy bolsevik brigantik bûneit, vagy az 56’-os forradalmunkat ellenforradalomnak nevezik! Az már közismert, hogy a hatmillió zsidó áldozatot emlegetõk erõteljesen csúsztatnak, hiszen a szám nem felel meg a valóságnak. A Jad Vachem (hitelesebbnek tûnõ) adatai (kõbe vésve) mintegy másfél millióval kevesebb áldozatra utalnak. Hasonló - eltérõ -, számadatok publikálása vezetett a „számháborúhoz”, és ingatta meg a közvéleményt a valós események korrekt megítélésében. Bár arról nincsen tudomásom, hogy bárki is tagadta volna, hogy a történelemben igenis voltak szörnyûséges népirtások. (még az ószövetségben is olvashatunk ilyet)



Nézzük csak a törvény szövegét: A Btk. új, 269/C paragrafusa alapján "aki nagy nyilvánosság elõtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bûntettet követ el és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ".


Katyn-t, a Gulágokat, a délvidéki partizán mészárlásokat , valamint az örmények, a mexikói õslakosok, az írek vagy a kurdok „megtizedelését ” , illetve azok tagadását vajon miért nem tartalmazza a BTK új törvénye?




Tegnap találkoztam Reiner Péter barátommal, aki zsidó származása ellenére nem örvendezett a holokauszttagadás büntetõjogi tiltásán, sõt azt a megjegyzést tette, hogy: „megalázták õseinket is ezzel”. Egyetértek vele, mert a jelenlegi ál-képviselõknek minden „döntése” megalázó rájuk. A folyamatos bûnpártoló tevékenységük miatt, de minden egyéb esetben rossz fényt vet - még a véletlenül jó cél érdekében meghozott – döntéseikre is. Nem a politikának, hanem a tudománynak kellene a különbözõ népirtásokkal foglakoznia, hiszen éppen azon okból van zavar a kérdésben, mert a politika beleavatkozik a történelemtudomány munkájába!



Nekem persze egyszerû, hiszen több alkalommal leírtam már a véleményemet a náci tettekrõl, a bolsevik õrületrõl, a globalista mészárlás napi gyakorlatáról, s így nem rettegek a hatalomtól, s az általa irányított bíróságok döntéseitõl. Azonban ez a módszer alkalmatlan a cél elérésére.



Sokkal egyszerûbb lett volna a büntetõjog eszköztára helyett: egy nemzetközi bizonyító eljárást kezdeményezni a valós tényekrõl, mellõzve a számháborúsdit! Ebben az eljárásban össze lehetne vetni a valós bizonyítékok tömegét a nemrégen felszabadított orosz levéltári adatokkal, a kikényszerített vallomásokat a koncentrációs tábor tényleges lehetõségeivel, valamint az ásatások során elõkerült csontok tömegével. Mindezt, szigorúan objektív, tudományos és abszolút pártatlan alapon.



Én magam nem vagyok a kérdésben szakértõ, ám Reiner Pétert mindenképpen ajánlanám a tudományos munka pártatlanságának felügyeletére, hiszen családtagjai is odavesztek – tehát érintett – de azért is, hogy ne csak egyoldalú vélemények alakuljanak ki, hanem végleg elejét lehessen venni a további pro és kontra bizonyíték áradatnak. Ebbõl a munkából persze ki kellene az olyan személyiségeket zárni, akik már elkötelezték magukat a végeredmény mellett így vagy úgy. Nem a BTK módosítás hiányzott tehát, hanem az egyértelmûen tudományos megközelítés, amely minden – jogos vagy jogtalan – kételyt eloszlat! Az idõ múlásával ugyanis nem csak az emlékezet homályosul, hanem új bizonyítékok is elõkerülhetnek, amely ezt a sajnálatos ügyet egyértelmûen lezárhatná, s a zsidóság új generációjának nem egy állandó bizonytalanító „suttogópropagandával” és nem egy holokauszttagadók elleni szájzártörvénnyel, hanem az egyértelmûen bizonyított tényekkel kellene találkoznia. Ugyanezt szeretném elérni végre a magyar holokauszt kapcsán is, amelyet Titó partizánjai, a Szovjetunió hadserege és az NKVD, valamint a Rákosi-féle ÁVO és ÁVH követett el – magyar állampolgárokkal szemben (beleértve a svábokat, a cigányokat, a szlovákokat és a zsidókat is), válogatás nélkül.



Dr. Bene Gábor S.