A mások szájából kiénekelt sajt és 12 pont.

A mások szájából kiénekelt sajt és a 12 pont.

Valószínûleg sokan ismerik azt a mesét, ahol a róka addig ravaszkodik, amíg a hiú holló énekelni kezd, s ezzel kiesik a szájából a sajt. A Civil Összefogás Fórum és a Magyarok Szövetsége persze nem teljesen így járt egymással, bár írásom hangzatos címébõl erre következtethetne az olvasó. Célom ezzel az írással is az összefogás elõsegítése, amely csak akkor jöhet létre, ha világossá válik a közszereplõk tevékenységének oka, s ha minden civil szervezet önkritikusan áll át (a pártpolitika szolgálata helyett), a nemzetpolitika oldalára. A hazai porondon szereplõ szervezetekrõl azt kell tudnunk feltétlenül, hogy vannak olyanok: amelyeket a pártpolitika mozgat, s vannak olyanok is: amelyeket az önszervezõdõ nemzet - politikai érdekképviseletének hiánya - hív létre. Nem kívánok sommás ítéletet hozni, nem kívánom a szervezeteket minõsíteni, de tényeket írok le, s azt remélem: minden olvasóm el tudja majd dönteni írásomból, hogy miért fontos ezen szervezetek megkülönböztetése.

A CÖF néven elhíresült csoport – nagy örömömre – láthatóan komoly pénzügyi háttérrel és támogatással jött létre, s a média is látványosan megjelenítette minden akcióját. A Magyarok Szövetségének viszont minden megmozdulása agyon lett hallgatva és szerény eszközeit, csak az önkéntesek munkája és fillérjei fejleszthették. Mindez igaz akár a bösztörpusztai gyûlésre - ahol negyed millió ember jelent meg -, akár a Köztársasági elnök palotája elõtti demonstrációra - ahol csak 2-3 ezren voltak. Sõt, a Hõsök terén tartott MSZ zászlóbontást a lakájmédia egy része agyonhallgatta, más része viszont erõsen félrevezetõen tájékoztatott, pl. a „Tanácsköztársaságra” való emlékezés, vagy a „szélsõségesek gyülekezése” jelzõk alkalmazásával. Holott határozott, önszervezõdõen nemzetépítõ mozgalom elsõ megjelenése történt ott, a békességre utaló galambröptetéssel, programbeszédekkel és magabiztos önvédelmi építkezés meghirdetésével.

A CÖF gyûlését viszont ugyanott – nagyon is korrekt módon kommentálta a lakájmédia, s talán az ismert nevek miatt, de éppen így tett az Alkotmány utcában megrendezett tömegdemonstrációjával is. Bár ez utóbbi esetben voltak anomáliák, hiszen a Kossuth téri tüntetõk szervezetével - a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 nevû mozgalommal - nem sikerült a CÖF-nek szót érteni, bár azok akkor már két és fél éve tüntettek folyamatosan, sõt õk adták be sokkal elõbb a demonstrációjuk tervét a hatóságnak. A párbeszéd valahogy mégis elmaradt. Mindez azonban, ma már nem is érdekes. Sõt az sem fontos, hogy a Hõsök terén az 1956-os Nagybudapesti Munkástanács vezetõjével – Rácz Sándorral – történt a CÖF rendezvényén egy kis baki (lecsavarták a mikrofonját), az Alkotmány utcai rendezvénynél pedig, a Jobbik elnökével – Vona Gáborral alakult ki konfliktus.

Az idõ persze elsimítja ezeknek az emlékét, mert az összefogás és az alázatos nemzetszolgálat a legfontosabb ma. Ám éppen ezért lepõdtem meg a minap, amikor hallom, hogy: társadalmi kerekasztalt alakított a CÖF tavaly, de nem hívta sem a MNB 2006 tagjait, sem a Magyarok Szövetségét, sem a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, sem a Magyarok Világszövetségét, sem a CNCS vezetõit, és nem is sorolom tovább. Eközben – nagyon dicséretesen - megjelentettek egy TÁRSADALMI SZERZÕDÉS címû kiadványt, aminek a címe erõsen az MSZ javaslatára hasonlít, pontjai pedig a Visegrádi 12 pontra.

A kötetben egyébként 30 kitûnõ szerzõ fejti ki álláspontját, valamint a következõ kormánynak szóló: nemzetstratégiai ajánlását. A számomra nagyon is szimpatikus névsorban, ott szerepel távoli rokonom Bene Éva, s a nemzeti ügyet képviselõ közgazdászok: Csath Magdolna és Bencze Izabella. De szerepel a Munkástanácsok elnöke Palkovics Imre, valamint kutatók, de történész és jogász is. A kötet tehát elsõ hallásra a Nemzetstratégia címû igen komoly kiadvány újabb kötete is lehetne, de valamilyen okból nem ezt a címet választották, hanem a „Társadalmi Szerzõdés”-t.

Nem akadékoskodni akarok. Csupán felidézem azt, hogy mekkora hajcihõ volt akkor, amikor a Magyarok Szövetsége: Társadalmi Szerzõdés megkötésére hívta fel a pártokat az EU parlamenti választások elõtt. Az MSZ szinte minden Internetes címére érkezett a figyelmeztetés, hogy ezt a címet az SZDSZ már lefoglalta, még a rendszerváltásnak nevezett átverés hajnalán. A Magyarok Szövetsége hallgatott is a társadalom minden részérõl érkezett tanácsokra és szûkítette a kidolgozott anyagot, sõt késõbb csak a képviselõi visszahívhatóság önkéntes vállalásaként, azaz „egyoldalú képviselõjelölti nyilatkozatként” tárta a pártok elé. Az elõzõleg elkezdett Társadalmi Szerzõdés továbbfejlesztése helyett pedig, létrehozta a Tagozati rendszerét, ahol minden önkéntes szakértõ lehetõséget kapott a véleménye elmondására, s ezek alapján született meg a Magyarok Szövetségének: Nemzeti Érdek Programja.

Természetesen - a jelentõs túlhatalommal rendelkezõ pártok és a média - a fülük botját sem mozdították az ügyben. Bezzeg a CÖF ügyesen megtalálta az utat a nyilvánossághoz. Esetleg ennyivel jobbak?

Vizsgáljuk meg tehát, a CÖF Társadalmi Szerzõdésének 12 pontjának szövegét, mennyi benne a megvalósítható konkrétum? A kommentárjaimat kék színnel fogom írni, hogy könnyen meg lehessen különböztetni az alapszövegtõl.

Remélem a hozzáfûzéseimmel érthetõbbé, és világosabbá tudom tenni ezt a kitûnõ, bár tévedésektõl sem mentes szöveget, amelyet megfontolásra ajánlok minden magyarnak, hungarusnak. Különösen azoknak ajánlom, akik azt szeretnék, hogy gyermekei és unokái szeretettel gondoljanak rá évek multával, egy globalista mételytõl megóvott, tiszta erkölcsû hazában, ahol nincs irigység és féltékenység, csak összefogás és szeretet. BG

A Társadalmi Szerzõdés pontjai:

1. Új alkotmány kidolgozása a történelmi hagyományainkat követve, a népfelség elvét helyreállítva, az állampolgárok és a civil társadalom képviselõinek széleskörû bevonásával, végül népszavazáson történõ megerõsítésével. Nekünk nem új alkotmány kell, hanem a régi. Az, amely évszázadokon át megtartotta a magyarságot, még a hódoltság idején is. Akár török, akár Habsburg uralom alatt éltünk: megvédett! Szabadságharcaink az alkotmányosságért folytak, miért is feledkeznénk meg saját bevált jogrendünkrõl? Miért adnánk fel õseink hitét, akaratát?

2. A kormányzati-, kormánypárti politikusok, és közhivatalnokok, teljeskörû elszámoltatása, a nemzeti vagyon eltékozlásáért, az ország társadalmi és gazdasági csõdjéért felelõs személyek erkölcsi-, és jogi felelõsségre vonása. Ezzel egyet is értek. Ám a most megnehezített feloldása a titkosításoknak, ezt keresztül húzza. Térjünk vissza a saját õsi jogelveinkhez, mert a jelenlegi idegen jogrend, rengeteg kibúvót biztosít!

3. A nemzetünk megmaradásához, jövõjéhez elengedhetetlen - még állami tulajdonban lévõ – vagyonunk megtartása, a már eladott javak törvényes visszaszerzése. A köz- és magántulajdon, továbbá a nemzeti vagyon alkotmányos védelme. Állami tulajdon nincs, mert az állam csak kezelõje a köztulajdonnak. Ami valójában nemzeti vagyon. Egy sajátos jogi társaság (a Szent Korona) a tulajdonos, amelynek minden magyar tagja. Ez a nemzeti közbirtokosság – ami a Szent Korona tulajdonlásával – egyszerûsíti le a jogi problémát. Tulajdont szerezni ugyanis, csak tulajdonostól lehet, s ezt most, csak az õsi alkotmányosság biztosíthatja!

4. Termõföldünk magyar kézben tartása, a külföldieket földtulajdonhoz juttató zsebszerzõdések megsemmisítése, az édesvízkészleteink, ásvány- és termálvizeink magyar köztulajdonban tartása, hasznosítása. Ha meglenne a társadalom alkotmányos jogtudata, akkor nem is tûrték volna egy percig sem, hogy a Szent Korona (a közösség) jogát bárki csorbítsa. A termõföld és annak méhe pedig, a jövõ generációjának a megélhetése, amit õseink jogtechikailag biztosítottak is! Nekünk csak ki kell állni mellette, csak vissza kell követelni a jogainkat!

5. A közbiztonság helyreállítása, az élet-, és vagyonvédelem területén az állam kiemelt felelõsségének megteremtése. A rendõrség szakmai, erkölcsi megerõsítése a szabályok betartatása, és a bûnüldözés érdekében. Az államot azért hozta létre a nemzet, hogy képviselje érdekeit. Jelenleg azonban, eredeti feladatával ellentétes feladatot lát el. A jó állam: a közjót szolgálja, a rossz állam pedig: a globalista bûnözõket!

6. Emberközpontú, egészségkultúránkat fejlesztõ, közcélú egészségpolitika, az ezt megalapozó, átlátható és ellenõrizhetõ társadalmi egészségbiztosítással, annak intézményrendszerével. Az érintettek méltányossági, és döntési jogával. A társadalombiztosítást már jó régen kitalálták és jól is mûködött addig, amíg a rossz állam rá nem tette a kezét. A bevált rendszer álljon vissza, s a szolidaritást erõsítsük!

7. A nemzetfogyás, a népesség összetételének további, a magyarságot katasztrófába sodró változásainak megakadályozása, a családok feltételekhez kötött kiemelt állami támogatása, a családsegítõ adózás bevezetése és a fiatalok itthon tartása. A jó állam (a Szent Korona) jó tulajdonos is, tehát a közjót fogja szolgálni. Ha a családsegítõ adózás rendszere kidolgozottan mûködne már, akkor a felelõsségteljes állampolgároknak lenne sok gyermeke, s így neki lenne sok jövedelme is. A támogatás alapú gondolkodást kellene törölni, hiszen ma a dolgozó réteg teljesítménye tartja el a heréket! Nem támogatás kell, hanem munkahely és közmunka! Mert a dolgozót nem kell támogatni, csupán az elvonást csökkenteni a gyermekszám szerint. Mert így az igazságos!

8. A magyar vidék, a falvak életképességének megteremtése, iskoláik, orvosaik, templomaik, boltjaik, postáik megtartása, a termelõk szövetkezéseinek, termékeik piacra juttatásának támogatása és segítése. Még a szocializmusnak csúfolt államkapitalista kizsákmányolás idején is életképes volt a magyar vidék. Pedig akkor a hozzá nem értés uralkodott a téeszekben. Mi lett volna akkor, ha nem a jó elvtárs, hanem a jó gazda az elnök? Mi lenne ma, ha a Hangyaszövetkezet ismét önszervezõdne? Ne várjuk a sültgalambot, hanem szervezõdjünk és válasszunk jó elnököt, készüljünk az önkormányzati választásokra helyi programmal!

9. A munkavállalók zömét foglalkoztató kis- és középvállalkozások védelme, megerõsítése, megújulásuk segítése. A fenntartható fejlõdésüket, munkahelyteremtésüket, zöldipari beruházásaikat középpontba állító gazdaságpolitika. Csak az élõmunka közterheit kell radikálisan csökkenteni, s máris csodát fog tenni a magyar kreativitás! 1920 után: Trianon, s világválság ellenére tett gazdasági csodát a nemzet!

10. A nemzettudat felébresztése, építése történelmünk és keresztény hagyományaink alapján. Minõségi köz-, és felsõoktatás, tantervek, valamint pedagógusképzés. Az alapiskolákban az erkölcs- és hittan tanulásának kötelezõ választhatósága. Magyarságtudományi kutatás, nyelvünk, õsi írásunk, s történelmünk tanuságainak felmutatása kell a nyugatmajmolás helyett. Európa elsõ, igazi vallásbékét teremtõ országának apostoli hagyományát, egyházi függetlenségét visszaállítani!

11. A Magyar Köztársaság határain kívül az Európai Unióban, vagy a közösségen kívül élõ magyarok állampolgárságának visszaadása. A szülõföldön maradás érdekében, területi- és kulturális önállósági törekvéseik támogatása. Népszavazást tartani az államformáról, de mindenkinek szavaznia kell, aki az államalapító és államalkotó nemzetek jogkövetõ tagja a Kárpát-medencében, hisz õk a Szent Korona tagjai. A háromszintû autonómiát a korona védõernyõje alatt kell létrehozni, hogy ne az ellenségesség erõsödjön, hanem a megbecsülés.

12. Nemzetépítõ, értékõrzõ, nyelvünket ápoló és védõ, törvényben szabályozott, mértékadó közszolgálati, és kereskedelmi média megteremtése, amely közvetít a politika és a civil szervezetek, a közszereplõk és a polgárok között. A globalista világot a média, a hitelezés, az oktatás, az egészségügy, a párt és nemzetpolitika, valamint a gazdasági kizárólagosság területén kell leginkább visszaszorítani, ehhez csak az õsi jogelv, a „jogtalanság jogot nem alapít”, s a magyar alkotmányosság tud segítséget adni.

Követeljük vissza azt az alkotmányt, mely a természetjog alapján, az állam felett álló igazságos és méltányos jogrendet visszaadja - a mai idegen jogrend helyett! Ezért küzdöttek fejedelmeink, Rákóczi kurucai, Kossuth honvédei és 56 hõsei is. Mi se legyünk náluk kevesebbek, mi se adhatjuk alább, mert a jövõ számon kéri!

Szeged, 2010-03-06 Dr. Bene Gábor Sándor