Lepattant a M(r)áz, Ágostonról.

Lepattant a M(r)áz, Ágostonról.

Ma már úgy tûnik, hogy a hazai ál-elit teljesen belevetette magát a pártpolitika mocsarába, s csak kampányban tud gondolkodni. A napokban olvastam megint a szélsõségesekkel való riogatásról, s azonnal az ugrott be, hogy ugyan így mocskolták a véreskezû elvtárselõdök Horthy Miklóst is.

Pedig Horthy – minden bolsevik hazugság ellenére – megtette azt Hitlerrel szemben, amit a jelenlegi „államvezetõink” nem mernek megtenni a globalista pénzhatalommal szemben, azaz nem mernek neki ellentmondani! Ez a gyávaság sajnos igen ragályos a politikusaink, de az ál-elit körében is.

A Nézõpont Intézet igazgatója – aki egy nagyon furcsa nézõpontból szemlélõdik –, nemrégiben elárulta nekünk, hogy a „politikai bûnözés elszámoltatása nem más, mint maga a választás”. Milyen érdekes, hogy ma, ezt az elfogadhatatlan képtelenséget állítja minden politikai megmondóember Magyarországon! S ha ez így van, akkor merre lakik az alkotmánynak hívott 1949. XX.-as tv.-ben (az általam törvénytelen törvénynek nevezett hatalmi szabályzatban) lefektetett népszuverenitás, amely a 2. §. második bekezdésében így hangzik: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”

Mráz Ágoston mondata valahogy nem illeszkedik a fenti idézethez, hiszen a bûnözést (bármilyen is az!) a BTK azaz a büntetõ törvénykönyv alapján kell megítélni. Én pedig megkérdezem: Akkor most bûnpártoló-e az, aki mentegeti a politikai bûnösöket? (szerintem az, de a jelen joggyakorlat és a politikai nyilatkozatok sajnos, nem ezt mutatják!)

Ráadásul, ha a politikai bûnözésrõl szóló butaságot valaki, a Horthy Magyarország Közigazgatási Bírósága elõtt merte volna kijelenteni, annak bizony azonnal cellát biztosítottak volna. Ennyit a Horthy rendszer „fasizmusáról” amit a Rákosi-Kádár rendszer minden eszközzel próbált a nép tudatába erõszakolni!

A sajátos nézõpontot képviselõ igazgató, nem elégedett meg ennyivel, hanem kifejtette, hogy Magyarországon csupán kétféle politikai erõ létezik: az egyik az Orbán-hívõk szektája (Fidesz, KDNP), a másik pedig, az összes többi párt. Szerintem vagy súlyos fájdalmai lehettek, vagy nem aludta ki magát, mert köztudott, hogy a fehér és a fekete szín között számtalan színárnyalat létezik, s ezt csak a színvakok nem érzékelik. Ez utóbbit azonban a legkevésbé feltételezem róla, lévén jogosítványa is. Rosszindulatot sem tételezek fel róla, tehát vagy a kialvatlanság esetleg a fájdalom vette el a józan ítélõképességét, vagy nagyon megrémült az elszámoltatást beígérõ Jobbiktól, s ezért beszélt félre.

Abban a kérdésben azonban, meg kell védenem az igazgató urat, hogy a magyar alkotmányról beszélve ismét butaságot mondott. Egy intézeti igazgatótól ugyanis nem várható el, hogy tudomása legyen arról, hogy a magyar alkotmányt a szemétre dobta a kommunista korszak és a „rendszerváltók” sem ismerik el, sõt nem is akarnak róla tudomást venni! Azért kell megvédenem Mráz Ágostont, mert ha a lakájmédia soha nem beszél az igazi magyar alkotmányról (legfeljebb gúnyolódva!), hanem az idegen jogrendet bevezetõ ál-alkotmányt tekinti a magyar jogrend alapjának, akkor egy szegény intézeti igazgató honnan is tudná, hogy milyen a valódi alkotmány?

Ezért történhetett, hogy befejezésül azt állította, hogy a magyar alkotmány nem ad arra lehetõséget, hogy a népképviselõket visszahívjuk, és arra sincs lehetõség, hogy a parlamentet feloszlassák. Erre azt állítom, hogy ilyet a – Kádári elitek és utódaik által „fasisztának” titulált – Horthy rendszerben valaki nyilvánosan elmond, azt azonnal bevitték volna a Lipót-mezõre, mert annyira nyilvánvalóan képtelenségnek érezték volna akkor.

Hiszen akkoriban nem csak papíron volt lehetõség a visszahívásra és az államfõnek joga is volt – megfelelõ indoklás mellett – feloszlatni az alsóházat, s új választásokat kiírni, de még az általa kinevezett miniszterelnököt is visszahívhatta. Mindez nem a diktatúra jele, hanem az ellensúlyokkal való hatalomgyakorlás mintapéldája. A diktatúra jele az, amit ma tapasztalunk Magyarországon. Ahol az alsóház – tehát a visszahívhatatlan népképviselõk – nem képviselik a népet, de megválasztják az összes – õket ellenõrzõ testület vezetõjét. (Pl. Alkotmánybírákat, Legfõbb ügyészt, Legfelsõbb Bíróság elnökét, Állami Számvevõszék elnökét, MNB elnökét, stb.) Azt már nem is említettem, hogy magát az államfõt is õk választják, de még a saját szabályzatukat, sõt az állítólagos alkotmányt is õk módosíthatják. Erre mondta egyszer egy német szociológus,(Klaus Offe), hogy ez olyan mintha a focisták állapítanák meg a szabályokat a fociban!

Ha belegondolunk, ez a polgári életben azt jelentené, hogy én választom meg a saját adóellenõrömet, kiválasztom a rendõrt, aki megbüntethet, s ha a nejem válni akarna, akkor én határoznám meg, hogy ki tárgyalja az ügyünket.(sic)

Szóval lepattant a demokrácia mázából egy darab. Persze a m(r)áz alatt, vannak még érdekességek. Amikor a közönség soraiból nem a vastaps és a lihegõ helyeslés érkezett, hanem bekiabálták a népképviselõk visszahívhatatlansága és a parlamentet feloszthatatlansága okán, hogy: „Elég szomorú!”, akkor Mráz sértetten így felelt: „Ez egy érdekes lakossági fórum, ahol kommunikálni kell a hallgatókkal.”

Szerintem már nem kell, hiszen a kocka el van vetve!

Az ikszet már sokan tudják, hogy a valódi magyar alkotmányosság pártja mellé kell tenni!

Szeged, 2010-03-05 Dr. Bene Gábor S.