Látszólag nem, de valójában Fekete Gyuláról írok

Látszólag nem, de valójában Fekete Gyuláról írok.

Mottó:

pártpolitika helyett, nemzetpolitikát akarnak a szövetséges magyarok!

Bóna Mária Ilona levelének egy mondata indított arra, hogy leírjam a MTA újabb erkölcsi halála és Fekete Gyula fájdalmas eltávozása kapcsán alábbiakat. Íme Mária gondolatébresztõ mondata: „Önök egy olyan nemzetért küzdenek, ami már nincs és olyan emberekkel akarják föltámasztani, akik erre teljességgel alkalmatlanok!”

Máriát nagyon tisztelem a folyamatos nemzetszolgálatáért, de most vitatkoznom kell vele, ezen egy mondat vonatkozásában, hiszen a nemzet – ha megfogyva is, de – létezik, s csak a nemzet állama került idegen érzelmû köztörvényes bûnözõk kezére. A nemzet megfogyatkozásának legelsõ felismerõje Fekete Gyula író - szociológus, akinek a halála váratlanul ért ugyan minket, de a kezébõl kihullott zászlót tovább fogják vinni tisztelõi, barátai, harcostársai. A nemzet nem hal meg addig, amíg áldozatkész és tisztalelkû fiai és leányai lesznek, amíg meghallják Gyula bátyám intelmeit, amíg harcolunk a népességfogyás, az abortusz liberális beállítása és az erkölcstelen nemzettudat rombolás ellen.

A nemzetet pedig (Mária szavaival ellentétben) - nem feltámasztani kell, hanem csak ébreszteni hipnotikus álmából, amelyet részben a magukat baloldalinak maszkírozó bolsevikok, részben az õket keblükre ölelõ globalisták bocsátottak rá. Ebben a mély álomban a nemzet tagjainak nagy része nem ismeri fel, hogy az állam intézményrendszerét ellenséges célra használja a kollaboráns ún. médiaértelmiség és a haszonelvû politikai osztály. De ellenséges célt követnek a nemzetinek hazudott intézmények: a Távirati Iroda, a Tudományos Akadémia, a Magyar Televízió és még sorolhatnám.

Most akadt a kezembe egy 2007. május 18.-án az Index által leközölt MTI hír, amely arról számol be, hogy televízióadást indít a Magyar Tudományos Akadémia. Nagyon dicsérendõ törekvés gondolná az ember, ha beleolvas a tervekbe:„Vetélkedõk és tudományos klipek is lesznek az õsszel induló új, tematikus csatornán, ahol magyar tudósok is vezethetnek majd mûsort. Kérdés, hogy hol lehet majd fogni a csatornát, hiszen a kábelszolgáltatóknál túlkínálat van tudományos adóból.” Ez igen! Magyar tudósok vezetik a vetélkedõket, s már õsszel indul is – gondolhatnánk az elsõ mondat olvasása után. De második mondat már helyrebillenti a naivitásunkból adódó lelkesedést. Gondolatban ugyanis azt írták oda, hogy: „vakulj magyar, várhatod a tudományt nyugodtan, hiszen a pénzalapú kapitalizmusban „túlkínálat” van tudományos adásokból. Neked a Gyõzike családi cirkusza jár csak, meg néha a szád. Ez utóbbit persze elõbb-utóbb befogjuk!”

Senkit ne tévesszen meg tehát, hogy nem ez szerepel az MTI híradás soraiban, mert bármit is írtak le, gondolni ezt gondolták! Erre a legjobb bizonyíték az, hogy az óta sincs tudományos csatorna az MTA jóvoltából, pedig már elmúlt a jelzett idõpont régen. A következõ idézetben mindenki maga keresse meg a valós gondolataikat, mert a „politikai korrekt” szavai mögött, mindig fellelhetõek a hamisságok, az ellenünk irányuló szándékok is:

„Tudományos televíziós csatorna indítására készül a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a mûsor sugárzását õsszel kezdenék meg - erõsítette meg a testület internetes honlapján megjelent hírt az MTA kommunikációs igazgatója csütörtökön az MTI-nek. Fábri György elmondta, hogy országos sugárzásban gondolkodnak, a nézõkhöz alapvetõen kábelen keresztül jutna el az adás. Tájékoztatása szerint megkezdték az indítással kapcsolatos tárgyalásokat, és cégbírósági bejegyzés alatt áll a Tudásmédia Mûsorszolgáltató Zrt., amely a csatornát üzemelteti majd. „

Ne legyünk naivak, ha el is indult volna a beígért adó, valószínûleg csak a pártpolitikát szolgálta volna a magyarság helyett. A társadalom tagjait ugyanis rászoktatták arra, hogy fogyasztóként viselkedjen a Tv elõtt is. Sajnálatosan hírfogyasztók, sorozatfogyasztók, vetélkedõfogyasztók, fõzõcske és „minden hülyeséget” fogyasztók alkotják ma a Tv nézõk zömét. Nem jelenik meg itt a magyar érdek és a kultúra csak nagyon szõrmentén és nagyon kicsiny százalékban. Persze az MTA nem áll a helyzet magaslatán, hiszen még arra sem volt képes, hogy a tarthatatlan finnugor elmélet kapcsán rendezzen egy olyan konferenciát, ahol azokat a tudósokat is meghívja, akik a valós magyar õstörténet kutatásával, vagy a nyelvi rokonságunk kérdéseivel foglalkozik. Ott van például egy olasz nyelvész, aki egy jelentõs kapcsolatot tételez fel és bizonyít is, a Rómát alapító etruszk nép és a magyar között. De ott vannak a hazát elhagyni kényszerült nyelvészeink és történészkutatóink, akik valóban azon dolgoznak, hogy bemutassák a valódi magyar õstörténetet és mûveltséget, valamint a nyelvünk igaz eredetét! De az idegenbe szakadt magyar tudósokról, akik a Nemzetközi Magyarságkutató Intézetet megalapították, sem a magyar kormány, sem az MTA nem akar hallani. Nekik ugyanis a legfõbb céljuk, a magyarság valós történelmének a megismertetése, kutatási eredményeik publikálása!

De akkor mi is a célja az Akadémiának? Vajon miért van az, hogy sem a magyarországi kormányok, sem a magyarnak és tudományosnak nevezett Akadémia nem támogatja mindig és következetesen a nemzet érdekét, s a nemzettudat visszaerõsítését?

Ez persze nem is újdonság, hiszen ugyanez történt a Habsburg idõkben, a Rákosi-kádár korban, de az ún. rendszerváltás utáni években is. Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszter például 1877-ben így nyilatkozott: ,,...én az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külsõ tekintély szempontjából az elõnyösebb, a finnugor származás principiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. a kormány a jövõben csakis a tudomány ama képviselõit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát."

Az Akadémia tisztességes tudósai még ma sem közölhetik szabadon kutatásaik eredményeit, s

nem vitázhatnak szabadon azokkal, akik pedig a nyugati világban jelentõs elismertséget szereztek. Ha elvétve egynéhány ilyen tanulmány meg is jelenik, ezek soha sem kerülhetnek megvitatásra és az iskolai tankönyvek anyagába pedig, csak az uralkodó politikai osztály kiszolgálói által megszûrt anyagok juthatnak el. Ám így, sohasem válhatnak köztudottá, nem lehetnek a nemzettudat erõstõi. Az ifjúság pedig, ezzel veszíti el történelmére és nemzeti öntudatára építhetõ tartását, büszkeségét, élni akarását. Lehet, hogy ez a cél? A nemzet fogyását sem az MTA kezdte el tudományos alapon firtatni, hanem egy kisparaszti sorból született író-politikusunk, aki nemrég távozott el közülünk. Fekete Gyula minden megszólalásában arra hívta fel a figyelmünket, hogy milyen rettenetes a magyarság egyre fokozódó fogyatkozása, amely nagyrészt a politika által mesterségesen lenyomott nemzettudat és az erkölcsi felhígulás eredménye. A kádár korszak szomorú mérlege az a sok millió abortusz, amely az anyaméhben legyilkolt magzat milliók szörnyûséges segélykiáltása is egyben. Legyenek ezek a sorok emlékeztetõk, hogy nagyon sok alkalmas ember pusztul bele a tehetetlenségbe, ahogy Gyula bátyám is. Nekünk kötelességünk emlékezni arra a hatalmas munkára, amelyet õ végzett el, s amiért egész életén keresztül harcolt is. Mindenkinek ajánlom elolvasásra egyik legutolsó értekezését a demográfiáról, amely a Magyar Nemzetstratégia c. könyv 527.-ik oldalán található.

Legyenek ezek a sorok virágok a sírján és méltató gondolatok a temetésén, mert sajnos csak lélekben tudok ott lenni a végsõ búcsúzáskor.

Isten veled Gyula bátyám!

Gondolataid velünk maradnak örökké és minden percben egyre aktuálisabbá válnak, hiszen ma már jól látható az is, hogy a nemzet ébredezik ugyan, de a nép és az ország lakossága még nem érzékeli a valós veszély nagyságát! Ám a teljes ébredés halaszthatatlan! Felerõsödött és láthatóvá, sõt hallhatóvá vált egy olyan parazita irányzat, amely magáénak kívánja a földünket, a vizeinket, az életterünket, s közülünk néhányat, csak rabszolgának akar a saját földünkön. Ma már bizonyítható az, hogy a több ezer éve általunk lakott Kárpát medencét meg akarják szerezni tõlünk. De most nem janicsároknak hurcolják el a kisdedeket, hanem az abortusz keretében legyilkolják. S a felnõtt magyarok egy részének is más hazát szánnak a kufárok azzal, hogy kivándorlásra késztetik! Egyre jobban fogyunk, nekik egyre könnyebb lesz a legyõzésünk és nekünk egyre nehezebb a jövõt tervezni. Mindezek ellenére nekünk szent kötelességünk maradni és megmaradni. Mert õseinknek sem volt könnyû, de nem adták fel, s nem menekültek el. Gyula bátyámnak is lett volna még dolga, de õt elszólította az Úr. Nyugodjon békében, segítsen nekünk, fogja meg a kezünket ha eltévedünk.

Ma az a feladat, hogy azokat is visszacsábítsuk, akik elhagyni kényszerültek a hazát!

Ma az a feladat, hogy a MTA „tudományos” adásai nélkül is erõsítsük a nemzettudatot!

Ma az a feladat, hogy rádöbbentsük a kollaboránsokat a labanc lét erkölcstelenségére!

Mert mindenkire szükségünk van, akinek magyar lelkülete van!

Márai szerint viszont:"A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezõje, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt."

Tehát Bóna Mária mondata így hangozna helyesen: Önök egy olyan nemzetért küzdenek, amely már ébredezik, s olyan emberekkel akarják fölébreszteni a népet, akik hittel és elszántan fújják a kürtöt, egészen a halálig.

Szeged. 2010-01-27 Dr. Bene Gábor S.