Gerõ, a Habsburgoknak hidat verõ?

Gerõ, a Habsburgoknak hidat verõ?

Királyságot akarunk? Címmel rendeztek egy konferenciát nemrégiben a fõvárosban. Nagyon érdekes, hogy annak a Gerõ Andrásnak engedi meg a politika és a médiavilág felvetni ezen nagyon is aktuális kérdéseket, aki a Habsburg Intézet igazgatója. Hozzáteszem ezen intézet kapta meg, azon állami támogatás forint millióit, amelyet a Magyarok Világszövetségétõl vont el az országgyûlés még 2001-ben. Remélem érthetõ az üzenet: nem a magyar összetartozást kell támogatni, mert magyaroknak nem kultúra, s nem világszövetség kell - az Ogy. szerint -, hanem kutatás a Habsburgokról.

Nézzük, miket mond Gerõ: „Autoritás – azaz tekintélyteremtõ – gondok vannak ma Magyarországon.” Egyetértek vele, bár megjegyzem, hogy az autoritás hiány abból is adódik, hogy maga az állam sem legitim – sõt egyenesen törvénytelen – ha szigorúan a jog oldaláról vizsgáljuk. „Soha nem volt nyilvános vita arról, hogy milyen legyen az államforma.” Ezzel is tökéletesen egyetértek, hiszen alkotmányos nonszensz az, hogy állítólag minden hatalom a népé, de a nép nem foglalhat állást azon ügyben, hogy milyen államformában kíván élni. „Az lenne a minimum, hogy népszavazás legyen az államformáról, mert eddig ilyen nem volt.” Hogyan is lehetett volna akkor, mikor Károlyi Mihály liberális szabadkõmûvesnek az volt a célja, hogy szétrombolja az ezeréves államot, mert felismerte, hogy õ gnómsága csak egy kisebb és liberálissá züllesztett államnak lehet a vezetõje, hiszen vannak korlátai a képességeinek. (Ebben legalább jól érzékelte a valóságot!) Rákosi viszont maga mögött tudhatta a szovjet haderõt és ezért nem gondolt még egy képmutató népszavazásra sem. Végül Szûrös Mátyás örült, hogy átmentheti magát és elvtársait egy másiknak látszó rendszerbe, ahol persze szinte azonnal lapátra tették azok, akiket átmentett.

Gerõ persze idézi a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetõjét is, mint a témához hozzászólót: „Navracsics azt mondta, hogy ha király lenne, az sem lenne független a pártoktól. Szerintem – mondja Gerõ – a nyugati minta azt mutatja, hogy a királyok mindig függetlenek, kívül vannak a struktúrán, sõt még nem is szavazhatnak a választásokon.” Témánál vagyunk. Hiszen az alapprobléma szerintem is a pártstruktúra, amely minden esetben rátelepszik a közérdekre és sajátos (part) rész érdekeket jelenít meg. Tulajdonképpen úgy kellene megoldani a problémát, hogy csak olyan személyekbõl lenne szabad megválasztani a királyt – hiszen az 1920, évi I. tvc. biztosítja a szabad királyválasztást - vagy akár a kormányzót, akik nem kötõdnek pártokhoz és saját teljesítményük jogán rendelkeznek tekintéllyel.

„A magyar állam ezer éve önérték, ahol a király nem esik választás alá.” A mondat ragyogó, de nem igaz. A magyar állam nem önérték, hanem alkotmányos érték, hiszen a nemzet államalkotó akarataként jelent meg egészen 1949-ig. Ha ma megkérdeznénk az állampolgárokat, nagy része bevallaná, hogy nem érzi sajátjának az államot, mert az állam az eredeti funkciójával ellentétes feladatokat teljesít. A magyar királyt pedig, mindig választotta a nemzet. Ezt még a Habsburgok is tudták, bár folyamatosan próbáltak ellene tenni. „940 évig volt Magyarország királyság és az erõt, s a legitimizációt a királyi tekintély adja.” Elárulom a titkot Gerõ Andrásnak, hogy joghatályosan nem is szûnt meg a királyság. Sõt, azon jogalkotási és hatalomgyakorlási manõver, amely hazánkban mûködik, éppen arra a nyers és tudatlan erõre épít, amit sajnos a becsapott társadalom, a rendõr, az ügyész, a bíró, minisztériumok, stb, s minden közalkalmazott kiszolgál. A társadalom nagy része azt sem tudja, hogy az erõ nem ad legitimizációt. Így a jelen rendszer - de jure - törvénytelen, - de facto - pedig csalás.

„Ha az ország államformát választhatna, akkor azt kell vizsgálni, hogy nekünk mi a jó, mi a nemzet érdeke? Abban egyetérthetünk, hogy népszavazással az államforma megváltoztatható, de ha maradna is a hagyományos magyar királyság, természetesen nem azzal a monarchiával gondoljuk a folytatást, amely négyszáz éven át próbálta a magyar alkotmányosságot megszüntetni.

Ha a népszavazás a köztársasági államforma mellet döntene, akkor sem lehetne eltekinteni a hatalommegosztás sajátos magyar fejlõdéseként létrejött és a hatalom valódi tekintélyét egyedül biztosító Szent Koronáról.

Õ ugyanis biztosítaná Gerõ vágyát: a valódi legitimitást és autoritást is a magyar államnak úgy, ahogyan ezer esztendõn keresztül történt.

„Szerintem a magyar polgárosodás útja lenne a királyság.” Szerintem viszont

arra van szükség, hogy sokan megértsék nem a király személye a fontos, aki bármennyire is felkészült, de emberi hibái mindig lesznek. Sokkal inkább a korona a fontos, amely a magyar hagyományokban: Szent, s így egyúttal személyiség is, sõt az államot megfékezõ igazságos jogrend jelképe és foglalata is. A jogalkotásnak és az államnak ugyanis ellensúlyra van szüksége ahhoz, hogy valóban a közjó érdekében tevékenykedjen. Ellensúlyt pedig, csak egy igazán autoriter személyiség, jelen esetben a magyar államot ezer éve jelképezõ korona adhat. A szabad királyválasztás egy lehetõsége a nemzetnek, de a Szent Korona jogaiba való visszaemelése: kötelessége!

Ne feledjük: addig alkotmányos államról nem beszélhetünk Magyarországon, amíg a Szent Koronát nem érzi minden magyar polgár a legfõbb és legtekintélyesebb õsi erõvel bíró és csak tisztelhetõ hatalomnak!

„A király kívül van a struktúrán, s így alkalmas egy tekintély pontnak, alkalmas a közösség megjelenítésére, az összetartozás kifejezésére.”

Sajnos megtapasztaltuk a XX. század második felétõl, hogy a hatalom birtokosai és bitorlói nincsenek kívül a struktúrán. Így alkalmatlanok tekintélypontnak, közösségmegjelenítõnek és az összetartozás kifejezésére.

Ezen feladatokat a Kárpát-medencében utoljára a Szent Korona tudta ellátni, s nincs semmi okunk arra, hogy ne Õ rá bízzuk ezt, a jövõben is!

„A spanyolok visszahívták a Burbonokat, s a király autoritást ad. Az európai demokráciák történetében legitim dolog népszavazással eldönteni az államformát.” A spanyolok valóban visszahívták a Burbonokat, de nekünk a fentiek miatt nem kellenek a Habsburgok. Még akkor sem, ha a Magyar Vöröskeresztben nincsenek sikkasztásos ügyek. A népszavazás valóban legitimizáló hatású lehet akkor, ha a változtathatatlan alkotmányos jogelveket betartó állam írja ki azt.

Én azonban nem látok a környéken ilyen államot!

„..de nálunk nem volt még alkotmányos demokratikus királyság” Még jó, hogy nem Habsburg György állítja ezt a butaságot. Nekem szinte kínos azt írni egy történésznek, hogy ne füllentsen. „A magyaroknak hamarabb volt parlamentjük, mint székük.” Mondta gróf Teleki Pál, utalva arra, hogy õseink lovon üléseztek az õsi országgyûléseken. A magyar nemesi demokrácia sokkal különb volt a korabeli európai államberendezkedés valamennyi abszolutista uralmánál.

Alkotmányunk, pedig a legõsibb! Csak végre vissza tudjuk szerezni a Gerõ-féle ál-tudósok és a politikai bûnözõk ellenére!

Akkor már kereshetünk magyar királyt akár Árpád vérébõl is, vagy kormányzót, de államfõt is. Mert nem a forma, hanem a tartalom a fontos!

Szeged, 2010.01.14. Dr. Bene Gábor S.