Adjon az Isten minden jót, Hazug szájba (is) igaz szót.

III. rész Régebbi - de aktuális - gondolatok az új-évre!

"Adjon az Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon az Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót."

Simicskó István - a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke - azon kevesek közé tartozik az alsóházban, akiben van bátorság a saját lelkiismeretére hallgatni az egyes szavazások alkalmával. Szerinte sem oldotta meg önmagában az uniós csatlakozás a kárpát-medencei magyarság problémáit és gondjait. Szerinte is joggal fogalmazható meg bírálat az õshonos kisebbség problémáihoz való európai uniós hozzáállás miatt. Hangsúlyozta, hogy: „meg kell adnunk az állampolgárságot a határon túli magyaroknak, akik megtartották magyarságukat és hozzánk akarnak tartozni.” Remélem, hogy valaki még emlékszik arra a levélre, amelyet a Magyar Igazolványok kapcsán küldtem az akkori Országgyûlési képviselõcsoportnak. Abban arról értekeztem, hogy mi legyen a feltétele a külhoni magyar állampolgárság megszerzésének? Akkori álláspontom szerint csak egy feltétel kell: a felmenõi között legyen legalább egy Szent Korona tag, azaz olyan személy, aki állampolgára volt a Magyar Királyságnak. Ha ezt elfogadták volna, akkor az erdélyi magyarérzelmû románok és az együttélésre képes felvidéki tótok is folyamodhattak volna a „Magyarigazolványért”! Mindezt azzal indokoltam, hogy szerintem a „Morva Birodalmi” agymosás és fõleg a Dáko-Román (hazug) Kontinuitás elmélet, oly mértékben vette el a még a józanabb szlovákok, románok ítélõképességét is, hogy a „nagy tömegû idegen” néhány száz fõre korlátozódna. De mindig lehetne hivatkozni arra, hogy nem etnikai alapú a Magyar Igazolvány és ma amikor a "nyelvtörvény" bûvöletében élnek a szlovák politikusok, akkor az orruk alá lehetne dörgölni ezt is.

Sajnos ma már elhalványult a Szentkoronás lelkület a hajdani Magyar Királyság állampolgárainak – nem magyar etnikumú – leszármazottainak körében. Pedig 1920-ban, még azért nem mertek népszavazást rendezni az elcsatolásra váró területeinken, mert attól féltek, hogy a szlovákok, románok, szerbek, horvátok, ruszinok, németek nagy része is inkább a Szent Korona Országait választják, mint a bizonytalan jövõjû, nemzetállamnak hazudott utódállamokat. Mindezt szépen alá is támasztja a Sopron és környékén tartott népszavazás adatai is. (A Szent Korona volt az egyetlen "személy" Európában, aki képes volt évszázados békességet teremteni az etnikailag különbözõ, de egyenlõ esélyû tagjai - nemzetei - között. A vallási különbözõségeket is tudta kezelni, hiszen nálunk nem volt vallásháború! A tótok egyébként a Szent Koronának köszönhetik a fennmaradásukat, nemzetté érésüket!)

„Alkossunk nemzetstratégiát, álljunk ki a határon túli véreink autonómiatörekvései mellett, higgyük el, hogy csak rajtunk múlik” – szólította fel Simicskó István párttársait és az egész nemzetet. Valóban csak rajtunk múlik! Én megköszönöm neki e mondatot, s arra kérem, hogy tartson ki mellette határozottan! Azt hiszem ez az a lehetõség, amivel még (talán az utolsó órában) megmenthetjük azokat, akik nem hagyták el a hazát, hanem a haza hagyta el õket. Nem az évtizedes megalkuvásokkal, hanem ezzel a nemzetpolitikával lehet majd kezdeni az új kormány külügyi tevékenységét!

Csak nehogy valami megint közbejöjjön!

Más téma:

A posztkommunista kormány nem képes tisztességesen politizálni, mert számára már csak egy cél maradt, mindent úgy tönkretenni, hogy a következõ kormány rövid idõ alatt elvérezzen és lejáratódjon a kormányzás lehetetlenné tétele miatt.

A Fidesz-KDNP politikusai folyamatosan nyilatkozzák, hogy következõ kormány nem fog félni a szembenézéstõl és elszámoltatják az országot tönkretevõ (bûnözõk) csoportját. Adja Isten, hogy mielõbb sikerüljön mindez. Az aggályom egyedül az, hogy a nyugdíjas réteget már megint sikerülni fog a „válság ellenére nagylelkû” szólamaikkal és a januártól beígért 4%-os nyugdíjemeléssel megvásárolniuk. Pedig a 13. havi nyugdíj második részletét az idén a nyugdíjasok nem kapták meg. Jövõre meg is szüntetik, s ezzel a vidéki és fõleg a kisnyugdíjasokat hozzák lehetetlen helyzetbe. Hadd hulljon a férgese! - mondja egymás közt a - magyargyûlõkkel jól feltöltött - politikai bûnözõ csapat, s közben nagy erõvel készíti elõ, hogy az új kormánynak olyan nehézségei legyenek azonnal a választások után, hogy ne legyen képes kezelni a helyzetet. A nyugdíjkorhatár feltornázása szintén ezt a célt szolgálja, mert ezzel még az így megnyíló munkahelyek felszabadulását is akadályozza, de elodázza a szükséges nyugdíjkorrekció végrehajtását is.(például a kiugróan magyas nyugdijaknál meg kellene vizsgálni azt, hogy valódi értékteremtés következtében szerezte-e azt a nyugdíjas?Mert ha nem, úgy azoknak kellene a felesleget szétosztani, akik résztvettek az értékteremtésben!) Ahogy közelítünk a választásokhoz, úgy fog majd a kormány és az ál-szocialista tábor erõsödni az ígéretekben a következõ kormány terhére. Ha kabaréban lennénk, akkor azt lehetne mondani az ál-szocialisták tevékenységére, hogy: ügyes!

Az ellenzék viszont nem tehet semmit, mert „alkotmányos megoldás” nincs, szokták mondani az okos „megmondóemberek”. Úgy be van betonozva a hatalomba a kormány, hogy semmilyen rés nem maradt, ahol lehetõség nyílna a további országrombolás megakadályozására. Ugye milyen hibátlan a hazai jogrend, amelyet az 1949. évi XX. tv. biztosít a - csalással hatalomba került - párt(ok) számára? Nem véletlenül mondják sokan, hogy hibátlan alkotmány nincs. Különben is, az említett (jogellenesen született) jogszabály (?) nem is alkotmány, csupán a jogrendet (vagy rendetlenséget) megalapozó alaptörvény és annak is hitvány. Azt már nem is kell említenem, hogy semmilyen törvényi felhatalmazással (legitimitással) nem rendelkezõ csõdület hozta, amit akkor az átmentés megszervezése érdekében „kerekasztalnak” neveztek el.

Hamis, hazug rendszerben élünk épp úgy, mint az ez elõtti negyven évben. Ez egy ál-demokrácia, ahol a „legfõbb hatalom a népé” szlogennel úgy variálnak, játszadoznak a politikusok, ahogy csak akarnak. Vajon véget fog-e vetni ennek a folyamatnak a választások utáni kormány, vagy már a választások is nevetségbe fulladnak majd, az alacsony részvétel miatt? És„felhatalmazást” kap-e majd az új kormány a kb. 17- 20 százalék rászavazó választóktól? Vagy döntenie kell a kormányfõ jelöltnek, hogy az Mszp-vel vagy a Jobbikkal alakít kormányt?

S ha igy lesz, akkor melyiket választja majd?

Az idõ majd megadja a választ, de addig is építsük a nemzetet, emelkedjen rezgésszám és készüljünk fel minden veszély túlélésére! Mert ne feledjük, hogy gonosz és a jó közötti egyensúly felborult ugyan, de rossz is hasznos lehet, ha a fejlõdésünk motorjaként értelmezzük!

A jó és a rossz közötti egyensúly helyreállítását magunkon kezdve harcoljunk, s a rossz oldalra állott (de jószándékú) emberek megtérítése már csak idõ és akarat kérdése a számunkra.

Szeged, 2010-01-02 Dr. Bene Gábor S.