2010 ELSÕ ÍRÁSA és egy ÚJÉVI RIGMUS

Óév, Újév!

Ázottan s mocskosan osont el az évünk,
köszönjük meg szépen, de több ilyet nem kérünk.
Mikor szükségünk volt egy segítõ kézre,
számtalan gondunkat egy válsággal tetézte.
Itt hagyott bennünket hitehagyott kedvvel,
számos adóssággal, s sok bedõlt hitellel.
Feri is lelépett, visszament celebnek,
jobban meg is felel annak a szerepnek.
Talán így a népnél nem õ lesz a hibás,
leköszönt a Gúnár, és megjött a Libás.
Munkahelyek szûntek, szép remények tûntek,
BKV-és vezérek végkielégültek.
Röpködtek milliók, ki-ki tömte zsákját,
de nem repül a vasút, levágták a szárnyát.
Szárnyaszegve nézünk mi is most magunkba,
az Újévben kezdõdhet majd a lázas munka.
Új erõt kell adnunk az egész országnak,
Jó példát mutatva a környezõ világnak.
Munkát, biztonságot, s tiszta jövõképet,
ezzel kell szolgálni majd a magyar népet.
Ez a dolgunk idén, s ez lesz még sokáig,
hogy fülig érjen a szánk, fülünk meg bokáig.

II. rész Régebbi gondolatok az új-évre!

Adjon az Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon az Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.

A politika világában népszerû és valóban keresztény emberektõl elvárjuk, hogy Szentkoronás lelkülettel álljanak a történeti magyar alkotmányosság mellé. Az általam tisztelt Semjén Zsolt, az egyházak elleni támadásokról nemrégiben megjegyezte: „Azt az egyházat, amely túlélte Nérót, Diocletianust és Sztálint, aligha fogja megrendíteni Gyurcsány és Magyar Bálint. Végül is ki az a Magyar Bálint Diocletianushoz képest?” Elismerve sorainak igazságát, megkockáztatok egy kérdést: Az értékvesztett világban lehet-e a gonoszt kiiktatni úgy, ha az állam felett álló igazságos és méltányos jog magyar hagyományát elvetjük, agyonhallgatjuk?

A Szent Korona – fejlõdõképesen rugalmas – alkotmányosságát, nem reálisan látja ma a politikum, hanem elfogadják a bolsevik beidegzõdéseket. Azt a gonosz, primitív történelemszemléletet és jogi gondolkodást, amelyet a szélsõségesen jogpozitivista Andrej Januarjevics Visinszkij és társai alapoztak meg. Mindez, a mai napig is uralkodó a hazai jogi oktatásban, s ha ez így marad, akkor nem leszünk képesek soha a gonosz kiiktatására. Akkor csak elpazarolunk ismét négy vagy nyolc évet politikai-gazdasági kísérletezésre és a „járt utat a járatlanért el ne hagyj” igazsága helyett, valami olyat akarunk kipróbálni ismét, amelynek nem tudható a negatívuma. Mert azon bevált elvek, amelyek megtartották a magyar nemzetet és annak államát (több mint) ezer esztendõn át, továbbra sem érvényesülhetnek és ezzel pont azt a globális váltógazdálkodást szolgáljuk ki, mely megteremtette Gyurcsányt és Magyar Bálintot.

Azt valószínûleg nem kell bizonygatnom senkinek, hogy a mai gazdasági világválság: mesterséges. Talán azt sem, hogy itthon a gazdaságit megelõzte a politikai és erkölcsi válság, amelyeknek az alapját az 1949-es ál-alkotmány továbbélése adta.

Az alkotmányos válság annak a következménye, hogy a népet kihagyták a döntési folyamatból 1949-ben és 1989-ben, sõt, azóta is. Mindig csak a kormányozhatóságról beszélnek a tévében különbözõ szakértõk: politológusok és megmondóemberek. Pedig az idõ elõtti kormányváltásoknál nagyobb baj van a hazai hatalomgyakorlás rendszerében. Olyan túlhatalomra tettek szert a pártok, amelyre nincsenek ellensúlyok beépítve a rendszerbe, így a hatalomgyakorlás diktatórikussá tudott válni, s ez már láthatóan és érezhetõen is, katasztrofális visszaélésekhez vezet. Ennek a megoldását csak egy erõs - az egykori lengyel Szolidaritáshoz hasonló - népmozgalom teremtheti meg akkor, ha a politikai elit nemzeti gondolkodású része ezt nem vállalja fel. A mai társadalmi atomizálást elõsegítõ helyzetben egyetlen ilyen - a Szolidaritáshoz hasonló - népmozgalom van, s ez a Magyarok Szövetsége. Egy nem gyûlölködõ és nem hatalommániás szervezetrõl van tehát szó, amely valójában társadalmi önszervezõdés, s amelynek minden magyar állampolgár és minden szentkoronás lelkületû más állampolgár is látens tagja. Legfeljebb nem tud róla, vagy nem veszi tudomásul. Pedig születésünktõl fogva tagjai vagyunk egy õsi szövetségnek, amelynek megújítása alapvetõ érdeke ma már minden itt élõnek, aki jobban szereti a hazáját, mint a megosztás szerepét (akaratlanul is) betöltõ politikai pártokat és vallásokat. E kemény kijelentés ellenére: nem vagyunk pártellenesek, de a pártok közpénzbõl való támogatását ellenezzük. Nem vagyunk vallásellenesek, de azt valljuk, hogy a hit összeköt, (hiszen egy az Isten) a vallás pedig, sajnos elválaszt és megoszt. Megosztásra pedig, nem épülhet a világ és a jövõ Magyarországa.

Határozottan le kell szögeznünk, hogy nem egyházellenes szándék vezérel bennünket, hanem annak a felismerése, hogy bármely vallás tagja lehet jó magyar, lehet szentkoronás lelkületû és tisztességes ember. Ha az egyházakat sértené a megosztó jelzõ, akkor elõre is bocsánat érte, de arra kérjük õket, hogy lépjenek fel még határozottabban a megosztás ellen. Végezzenek a nemzet, a közösség számára még hasznosabb pasztorációs munkát, mert a liberális erkölcstelenség és gátlástalanság tobzódása az igazi ellenfél, s nem mi, akik hívõk vagyunk. De azt is kérjük, hogy erõsítsék meg a nemzettudatot a saját híveikben is, s álljanak ki a - zsidóból kereszténnyé fejlõdött - kultúra azon értékei mellett, amelyek a hívek egyetemes, de nemzeti érdekeit is szolgálják. Ugyanígy kérjük a politikusokat is erre. Mert mit tett a magyar EU képviselõk csapata akkor, amikor az Unió rábólintott a Benesi Dekrétumok jóváhagyására, s lehetõséget biztosított Szlovákia és Csehország emberi jogi charta alóli mentességére? Ez egyrészt azt is megmutatja világosan, hogy mi is felléphettünk volna jó eséllyel bármilyen „eszement” kívánsággal, másrészt az Adenauer, Schuman, De Gasperi által – a nemzetek egyenrangú Európájaként – indított elképzelés teljes kisiklását is. Az EU ugyanis letagadhatatlan módon – mintegy politikai abszurdként – elfogadta a bolsevik jogi gondolkodás XX. századi termékét: a kollektív jogfosztást, a kollektív bûnösség elvét. Ezt akkor is megkifogásolnám, ha nem éppen a Szlovákiába szakított véreinket érintené legérzékenyebben, mert a szentkoronás gondolkodás és lelkület - ezt az elképesztõ jogtalanságot - nem képes szótlanul eltûrni! Sajnos, azaz érzésem, hogy az Európai Unió jobban fog hasonlítani a Szovjet-unióhoz, mint az alapítóatyák elképzeléséhez.

A politika világában népszerû és valóban keresztényektõl elvárjuk, hogy mellé álljanak a hagyománynak, és a magyar alkotmányosság visszaszerzésének felvetésével, is segítsék a szentkoronás lelkület visszatérését. Mert megoldást csak a kipróbált és bevált jogelvekhez való ragaszkodás hozhat. Joghelyreállító küzdelmeink, szabadságharcaink is errõl szóltak, akár Rákóczi, akár Kossuth de az 56’-os hõsök is ezért küzdöttek. S most, amikor nem kell érte fegyverrel megküzdeni, akkor valakik önként lemondanak a magyar alkotmányosságról?

Szeged, 2010-01-01 Dr. Bene Gábor S.