A jó senkit nem bánt, s mindig igazságosan ítél!

A jó senkit nem bánt, s mindig igazságosan ítél!

„Békesség most tinéktek, emberek.

Örvendezzél, derék világ,

Hangozzatok, jámbor legendák,

Zsolozsmák, bibliák, imák.” Ady Endre

A rászoruló milliók nem tudhatják, hogy nem azok az igazi támogatóik, akik hangzatos szavakkal az egyenlõség, szabadság, testvériség lózungjait hirdetik. A kisemmizett emberiséget - és közte a magyarság szellemi és anyagi javaktól megfosztott rétegét - csak azok képviselik igazán, akik a valódi jogállamiság érdekében végzett munka kapcsán akarják a jövõt, a bevált alapokra visszahelyezni. Mert a bevált alapok – az 1944-tõl félretett és 1949-tõl egy jogellenes alaptörvénnyel helyettesített - magyar alkotmányosság volt, amely mindig több volt, mint egyszerû jogrend. Mindig alkalmas volt továbbá a közjó érdekében szükséges modernizációra, de nem volt alkalmas a diktatúra vagy abszolutizmus kialakítására.

A Habsburg történelemhamisítók nem véletlenül próbálták az alkotmányosságunkat kijátszani - s mivel nem sikerült -, neki estek a magyar õstörténetnek. A bolsevik történelemhamisítóknak, pedig mindezt csak tovább kellett vinni, s nekik az új tudatmódosító eszközökkel sikerült is az alkotmányosságunk és a magyar nemesi demokrácia minden pozitívumát a köztudatban haladásellenes (retrográd) elemmé minõsíteni. Aki ma az összefogásra buzdít mindazokkal, akik a megoldást csak a súlyosbodó megélhetési, lakhatási, egészségügyi gondokra keresik – azok még egyvalamit nem látnak világosan. Összefogás csak azonos vezérelvek mentén lehetséges, s e vezérelveket éppen a baloldalinak nevezett gondolkodók próbálták kiiktatni a magyar gondolkodásból. Kiiktatták, mert a magyarságot több mint ezer éve megtartó közjogi gondolkodás nem a nép, hanem a nép nevében uralkodó és a szovjetek által támogatott szûk politikai osztály hatalomban maradását veszélyeztette volna, ha nem járatják le, nem törlik ki még az emlékét is. A magyar közjogi gondolkodás vezérelveit azon jogelvek alkotják, amelyek a természetjog talaján és az évszázados közjogi küzdelmek eredményeként váltak a magyar alkotmányosság pilléreivé. Ennek a közjogi szemléletnek ma még a maradékát is nevetségessé igyekszik tenni a - hatalom bitorlásában és a népámításban fél évszázados gyakorlatot szerzett - politikai osztály. Amelyet a rendszerváltásnak nevezett idõszak átmentett és gazdasági hatalommal ruházott fel. Csak egyetlen jogelvet említenék a sok közül, hogy világossá váljon a hatalmi struktúra megalapozott félelme az igazságosságtól. Ez a félelem nem csak erkölcsi, de jogi alapon is létezik, mert a jó és a rossz harca fog láthatóvá válni ezen õsi jogelv társadalmi tudatosításával.

Az el, így szól: Jogtalanság, jogot nem alapít!

Ha a jelen rendszer nem hivatkozna az 1946. évi I. törvényre, akkor nehezebb lenne a dolgom. Ám ez a „jogszabály” (amely a Habsburgok szennyesét is kihasználva) Magyarországot a köztársasági államformába kényszeríttette, csak bolsevik mércével született jogszerûen. Ám az is sokat elárul a Rákosi-Kádár korszak jogfolytonosságáról, hogy ezen államforma létét a mai politika egyetlen pártocskája sem kérdõjelezi meg.

Nézzük a tényeket! Az 1946. évi I. tvc. (köztárssági törvény) megszavazását úgy érte el Vorosilov, hogy megzsarolta Nagy Ferenc – kisgazda miniszterelnököt –, az összes élõállat és gabona lefoglalásával és Szovjetunióba kiszállításának a kilátásba helyezésével. A kisgazda politikusok pontosan tudták, hogy a sztálini parancs – éppúgy, mint egykor Ukrajnában –, tömeges éhhalált fog okozni, s nem mertek a szovjetekkel szembehelyezkedni. Ennyit a zsaroló jogtalanság alapította rendszerrõl, amit az 1989-es „rendszerváltók” mint törvényes tehát legitimizáló hivatkozást jelöltek meg. A jogtalanság jogot nem alapít elve alapján, tehát nemcsak a jogrend, hanem az egész államrendszer, amely erre épül, de jure - azaz jogi szempontból – teljes mértékben törvénytelen.

A rászoruló milliók azonban ezt nem tudhatják, s így joggal hihetik azt, hogy azok az igazi támogatóik, akik hangzatos szavakkal az egyenlõség, szabadság, testvériség lózungjait, valamint a jogállamiság, demokrácia szóvirágait pufogtatják a televíziók képernyõjén, a rádiók stúdióiban, s a lapok hasábjain. Az értelmiséget pedig vagy megvették, vagy félelemben tartják, s így azok is kiszolgálják a hatalmat, sõt hirdetik a rendszer további népbutító hazugságait.

A rászoruló millióknak összefogást meghirdetni - a politikai és világnézeti hovatartozásuktól függetlenül -, csak a magyar Szent Korona emberközpontú látásmódjában sikerülhetne. Hiszen a régi magyar királyság – Európában szinte egyedülálló módon – a nemesi demokrácia intézményrendszerét építette ki. S nem volt soha „Nagymagyarország”, hanem a Szent Korona Országaiként és a népei megelégedésére mûködött itt Európa közepén. A török elleni végvári harcokban és a Habsburgok elleni joghelyreállító küzdelmekben megedzõdve a Kárpát-medence népeinek közös, s mindenkinek megélhetést és jövõképet biztosító államaként funkcionált (ha csonkítottan is, de) egészen 1944-ig. A Horthy rendszer - minden létezõ hibája ellenére - 1920-tól 1939-ig, tehát 19 év alatt, szinte hihetetlen gazdasági csodát produkált, s az Elsõ Világháború és Trianon sújtotta országból egy komoly gazdasági erõt felmutató országgá tette hazánkat. Persze akkor a Horthy vagyon egyetlen fillérrel sem nõtt, s a kenderesi földbirtoka egy centiméterrel sem gyarapodott a kormányzói tisztsége alatt.

A jó állam – jó kezelõje a közvagyonnak, a rossz állam – rossz kezelõje és kótyavetyélõje annak. A jó (állam) senkit nem bánt, de mindig igazságosan ítél! A jelen állama e feltételeknek nem felel meg semmilyen módon, sõt a jogtalanság jogot nem alapít elve alapján még törvénytelen is.

Ráadásul a szeretet is kikopott a társadalomból, s ma már az sem érdekes a lakosság számára, hogy a magyar földet titkos árveréseken eladják, az állam eladósítását fokozatosan kifizethetetlenné tették, de még arra sem figyelnek a kifosztott testvéreink, hogy a parlamenti (illegitim) alsóház megszavazza a karácsonyfa állítás költségein való spórolást! (sic) Mert az idei az elsõ év 1957-óta, hogy a parlamentben nem állítanak karácsonyfát Jézus születése alkalmából. Mindez a "jókeresztény" Szili Katalin és a szavazógombot nyomkodó egyéb "keresztények" kemény munkája eredményeképpen történhetett.

Mi - a szegedi Magyarok Szövetsége csoport - állítottunk karácsonyfát a köznek, s megpróbáltunk a legszegényebbeknek apró ajándékkal kedveskedni, bár az igazi ajándékot, a nemzet felemelésének lehetõségét, a széleskörû nemzettudat növelõ programot nem tudjuk beindítani csak akkor, ha a társadalom ráébred az önszervezõdés szükségességére és milliószám válik éhessé a jóra és igazra.

Csak azt tudjuk tanácsolni mindenkinek, hogy: A „kerecseny és karácsony” szeretetteljes ünnepén és az újesztendõben is, öleljük át egymást. A szertüzek fényében fogjuk meg egymás kezét és tegyük félre az ideológiát, mert csak az önfeláldozó összefogásban fog feltárulni egy szebb magyar jövõ, ahol az etnikailag nem magyar Hungarusoknak is éppen úgy terem lehetõség, mint azon leszármazottaknak, akik Árpáddal érkeztek vissza az õsi földre.

Csak az igazságosságot kell visszaszereznünk és csak az alkotmányos jogtudat, segíthet rajtunk. Mert hiába küzdünk ki részeredményeket: béremelést, gázártámogatást, lakásvédelmet akkor, ha az alapokkal baj van.

Ha a jogot olyanok alkothatják, akik médiamanipuláció révén kerültek be az alsóházba, akik a pártérdekek mentén politizálnak, s nem veszik észre – sem a lakosság, sem a nemzet érdekeit.

Ha a kis eredmények eltöltenek bennünket elégedettséggel, akkor a nagy célt elveszítjük a szemünk elöl.

A szeretet igazságosságát valamikor, körülbelül kétezer évvel ezelõtt találták meg õk hárman, (a napkeleti bölcsek, a pártus birodalom mágusai, vagy más fordításban: a királyok) a kisded személyében, amely a megváltónak született! Leborultak és hódoltak elõtte, s hogy a hollétét az õt megölni készülõ Heródes királynak el ne árulják, más úton tértek haza.

A Heródesek sajnos azóta már elszaporodtak, s újszülötteket és anyákat ölnek egyre modernebb fegyverekkel, s éppen a „betlehemi” részén a világnak. De már errefelé - a Kárpát-medencében is - így történnek a dolgok, csak tudati, egészségügyi, szociális, lelki és táplálkozási eszközökkel. S mindez azért, mert õk más nemzet gyermekei és nem szentkoronás-lelkületûek! A Gázai övezethez hasonló népirtás a Magyar Királyság területén soha nem történt, mert a magyar néplélek és a nemesi demokrácia is toleráns volt az idegenekkel szemben. Olyan toleráns amilyet mostanában nemigen tapasztalhatunk meg a világ más részein. (Mi csak akkor korlátoztunk bárkit, ha az a honalapító többség érdekeit komolyan veszélyeztette, de nem irtottunk sem indiánokat, sem más õslakókat!)

Akkoriban magát hitte Messiásnak Heródes, ma viszont a pénzvezérelt politikai csoportok és népek gondolják magukat messiásnak vagy a világ csendõrének. A Heródesek hajlamosak a túlzásokra saját személyükkel, népükkel kapcsolatban, s képesek elhinni a saját felsõbbrendûségüket, akár Führerként, akár Generalisszimuszként, akár Államelnökként, de még az is elõfordul, hogy egy-egy "jobbképességû" pártvezér hiszi el mindezt önmagáról.

A felsõbbrendûségi tudat sokat segít neki az önbizalom határtalanná tételében, s ilyenkor azt sem veszi észre, hogy valójában a gonosz szolgálatába állt. S így képviselve a rosszat, sohasem a saját-rosszban, hanem ellentétpárjában, a jóban látja meg a veszélyt, amely az általa megszerzett túl-hatalomra leselkedik. Pedig a jó soha senkit nem bánt alaptalanul és mindig igazságosan ítél! Igazságosan kell tehát ítélnünk, ha jók akarunk maradni. S a magyar lelkialkat alkalmas is erre, csak fel kell ismernünk a gonoszt, amely mozgatja a rosszat. Bizalommal kell lennünk minden jó üggyel szemben, de nem szabad a hiszékenységbe zuhannunk! Ki kell állni a bûnözõk megbüntetése és a megtévedt jó-szándékúak megtérítése mellett! Ahogyan Wass Albert írta:" Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

Legyen tehát áldott az ünnepünk, de élesítsük az elménket és kovácsoljunk a szavakból kardot. Amely a nemzeti önvédelem legjobb fegyvere lehet holnapra.

Kedves Küzdõtársaim a közjogi harcban!

ÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁN NEKTEK: BENE GÁBOR S.