Készül a hatodik ál-demokratikus” választás?

Készül a hatodik „ál-demokratikus” választás?

Több mint három éve lett nyilvánvaló a gondolkodásában még nem gátolt értelmiség elõtt, hogy a jogállam – mint forma és tartalom – teljesen azonos a szocialistának csúfolt rendszerek jogállamával. Akár a náci Németországban, akár a bolsevik Szovjetunióban, akár a kádári Magyarországon, korlátozás nélkül készülhettek a törvények, amelyek kiszolgálták az akkori uralkodó osztályt és fékentartották a lakosságot. Ma is, pontosan ugyanúgy történik mindez, hiszen a jog alkotását teljesen kisajátította a pártok uralta alsóház. A médiamanipulációkkal hatalomba kerülõ pártokat pedig, fogva tartja a pénzügyi lobbi. Az állam felett álló igazságos és méltányos jogrendet (alaptörvényt) elszakították a történelmünk során jól bevált magyar alkotmányos alapelvektõl, s egy olyan öszvér rendszert hoztak létre, ahol papíron szerepelnek ugyan az alkotmányos értékek egy része, de nincs olyan hatalmi ellensúly, amely ennek érvényesülését is biztosítaná.

A jog alkotását ugyanis – a magyar közjogi gondolkodással ellentétben – nem az arra hívatott intézmény ellenõrzi, hanem a történelmi hagyományok nélküli Alkotmánybíróság. Ez utóbbi semmiféle legitimizációval nem rendelkezik (peresze a többi állami szerv sem) ráadásul a megfellebbezhetetlen „ítéletei” valójában áttörik a jogértelmezés falát, s jócskán jogalkotóvá válnak. Pedig ugye a jogalkotásra csak az Országgyûlés van felhatalmazva. Az már csak hab a tortán, hogy ma Magyarországon nincs Országgyûlés, csak egy párthatalmi képviseletet és nem a népképviseletet biztosító: alsóház üzemel.

A demokrácia megcsúfolása volt az, amit három éve tettek a nem létezõ jogállam nevében a rendõröknek látszó egyenruhás bûnözõk. Kiszolgálva a politikai hatalombitorlók igényét, több száz embert vetettek fogságba, menet közben megalázták és megkínozták õket, s a megfélemlítés szándékával indítottak ellenük koncepciós eljárásokat. Aki ezt még ma sem fogadja el tényként, annak úgyis hiába sorolnám fel azon eseteket, ahol a bíróság ítéletben állapította meg mindezt, s a jogaik lábbal tiprása okán: peren kívüli egyezségek sokasága született.

Persze a rendszer úgy van felépítve, hogy sem a fogvatartást jóváhagyó ügyészt (akinek kötelessége lett volna a törvényességre felügyelnie!) sem az elsõ fokon – elhamarkodottan és a bizonyítékok megfelelõ mérlegelése nélkül - ítélkezõ bírót nem vonhat senki felelõsségre!

Pedig a bírói szabad mérlegelés elve nem az igazságtalan és méltánytalan ítéletek meghozatalának szabadságát jelenti. S, a közvetlen bûnelkövetõ rendõrségi vezetõk és az Igazságügyi és Rendészeti miniszter, valamint a kormányfõ személyes felelõsségérõl nem is beszélek.

Valójában a legnagyobb kérdés ma Magyarországon a felelõsség kérdése. Van-e felelõs kormányunk, felelõs alsóházunk, s az állami intézményrendszernek vannak-e felelõs vezetõi?

Mert ha nincsenek, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy Furcsán Nyerec – gyengébbek kedvéért: Gyurcsány Ferenc – az áprilisi választásokat követõen bevonul majd a parlament alsóházi üléstermébe és nagyképûen fog szónokolni a baloldaliság értékrendjérõl. Ennek az értékrendnek a legfõbb tudoraként zúzta szét a lerobbant egészségügy maradék pozitívumait, és az eladósított államunk pénzügyi függõségét a végletekig fokozta úgy, hogy a köznép jelentõs része nem is érzékelte a teljes belsõ és külsõ pénzügyi kifosztásunkat.

Mindezt majd a gyermekeink és az unokáink fogják majd érzékelni, s azok fogják megkérdezni a szüleiktõl, hogy: miként voltatok ennyire vakok?

Képes lesz-e a lakosság a következõ választásokon jó helyre tenni az ikszet?

Képes lesz-e az alsóházat és az azt uraló párteliteket rákényszeríteni a felelõsségrevonás végrehajtására? Mert ha az eddigi tapasztalatokat összegezzük, akkor sajnos egyetlen párt sem tartotta be maradéktalanul a választási ígéreteit!

Hogyan higgyünk egy olyan rendszernek, ahol ez elfogadottá vált?

Gyurcsány és bandája nem csak a nemzetben gondolkodók tömegeit károsította meg, hiszen a nemzeti vagyon eltékozlása minden polgár osztatlan közvagyonát érintette. Tíz millió magyar ember volt a „köz-tulajdonosa” annak a vagyontömegnek, amelynek a kezelõje a magyar állam volt!

Mikor és ki írta alá a megbízást a kezelõnek vagy a parlamenti alsóháznak arra, hogy a köz-vagyonunkat értékesítse? Mert ha a szabad választások által biztosított „felhatalmazásra” hivatkozik a felelõs kormányfõ, akkor bizony mi az Õszödön elhangzott beszédre – mint önbevallásra – fogunk hivatkozni!

Kedves Olvasó!

Ha szeretné, hogy ott vigyorogjon az alsóház elsõ soraiban (büntetlenül) Gyurcsány Ferenc, akkor feltétlenül szavazzon az ál-szocialista párt jelöltjeire és listájára.

Ezzel lehetõséget ad arra a Fidesznek, hogy a mentelmi jogra való hivatkozással sajnáltassa magát, hogy miért nem tudja beváltani a felelõsségre vonás irányába tett ígéreteit.

És megint megússzák?

Minden gondolkodó embernek figyelnie kell az új esztendõben, hogy miként akarnak minket ismét manipulálni a pártok!

Figyelni kell a szövegekre, s az ígéretekre.

De csak azt kell komolyan venni amit szerzõdésszeûen be is akarnak majd tartani!

Mert ha szorul a hurok, akkor mindent le fognak írni és szerzõdést fognak kötni a választókkal!

Szerintem rövidesen elõjönnek a szerzõdéskötés ötletével, mert azt könnyû lesz ellopni.

De a tartalom az nem biztos, hogy elfogadható lesz. Nekik nem az a céljuk, ami nekünk.

Figyeljetek, nehogy megint kicsússzanak a kezünkbõl!

Nehogy megint megússzák!

Mert akkor búcsút inthetünk a jövõnek és a múltban gyökerezõ alkotmányunknak.

Szeged, 2009-12-25 Dr. Bene Gábor S.

Több mint három éve lett nyilvánvaló a gondolkodásában még nem gátolt értelmiség elõtt, hogy a jogállam – mint forma és tartalom – teljesen azonos a szocialistának csúfolt rendszerek jogállamával. Akár a náci Németországban, akár a bolsevik Szovjetunióban, akár a kádári Magyarországon, korlátozás nélkül készülhettek a törvények, amelyek kiszolgálták az akkori uralkodó osztályt és fékentartották a lakosságot. Ma is, pontosan ugyanúgy történik mindez, hiszen a jog alkotását teljesen kisajátította a pártok uralta alsóház. A médiamanipulációkkal hatalomba kerülõ pártokat pedig, fogva tartja a pénzügyi lobbi. Az állam felett álló igazságos és méltányos jogrendet (alaptörvényt) elszakították a történelmünk során jól bevált magyar alkotmányos alapelvektõl, s egy olyan öszvér rendszert hoztak létre, ahol papíron szerepelnek ugyan az alkotmányos értékek egy része, de nincs olyan hatalmi ellensúly, amely ennek érvényesülését is biztosítaná.

A jog alkotását ugyanis – a magyar közjogi gondolkodással ellentétben – nem az arra hívatott intézmény ellenõrzi, hanem a történelmi hagyományok nélküli Alkotmánybíróság. Ez utóbbi semmiféle legitimizációval nem rendelkezik (peresze a többi állami szerv sem) ráadásul a megfellebbezhetetlen „ítéletei” valójában áttörik a jogértelmezés falát, s jócskán jogalkotóvá válnak. Pedig ugye a jogalkotásra csak az Országgyûlés van felhatalmazva. Az már csak hab a tortán, hogy ma Magyarországon nincs Országgyûlés, csak egy párthatalmi képviseletet és nem a népképviseletet biztosító: alsóház üzemel.

A demokrácia megcsúfolása volt az, amit három éve tettek a nem létezõ jogállam nevében a rendõröknek látszó egyenruhás bûnözõk. Kiszolgálva a politikai hatalombitorlók igényét, több száz embert vetettek fogságba, menet közben megalázták és megkínozták õket, s a megfélemlítés szándékával indítottak ellenük koncepciós eljárásokat. Aki ezt még ma sem fogadja el tényként, annak úgyis hiába sorolnám fel azon eseteket, ahol a bíróság ítéletben állapította meg mindezt, s a jogaik lábbal tiprása okán: peren kívüli egyezségek sokasága született.

Persze a rendszer úgy van felépítve, hogy sem a fogvatartást jóváhagyó ügyészt (akinek kötelessége lett volna a törvényességre felügyelnie!) sem az elsõ fokon – elhamarkodottan és a bizonyítékok megfelelõ mérlegelése nélkül - ítélkezõ bírót nem vonhat senki felelõsségre!

Pedig a bírói szabad mérlegelés elve nem az igazságtalan és méltánytalan ítéletek meghozatalának szabadságát jelenti. S, a közvetlen bûnelkövetõ rendõrségi vezetõk és az Igazságügyi és Rendészeti miniszter, valamint a kormányfõ személyes felelõsségérõl nem is beszélek.

Valójában a legnagyobb kérdés ma Magyarországon a felelõsség kérdése. Van-e felelõs kormányunk, felelõs alsóházunk, s az állami intézményrendszernek vannak-e felelõs vezetõi?

Mert ha nincsenek, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy Furcsán Nyerec – gyengébbek kedvéért: Gyurcsány Ferenc – az áprilisi választásokat követõen bevonul majd a parlament alsóházi üléstermébe és nagyképûen fog szónokolni a baloldaliság értékrendjérõl. Ennek az értékrendnek a legfõbb tudoraként zúzta szét a lerobbant egészségügy maradék pozitívumait, és az eladósított államunk pénzügyi függõségét a végletekig fokozta úgy, hogy a köznép jelentõs része nem is érzékelte a teljes belsõ és külsõ pénzügyi kifosztásunkat.

Mindezt majd a gyermekeink és az unokáink fogják majd érzékelni, s azok fogják megkérdezni a szüleiktõl, hogy: miként voltatok ennyire vakok?

Képes lesz-e a lakosság a következõ választásokon jó helyre tenni az ikszet?

Képes lesz-e az alsóházat és az azt uraló párteliteket rákényszeríteni a felelõsségrevonás végrehajtására? Mert ha az eddigi tapasztalatokat összegezzük, akkor sajnos egyetlen párt sem tartotta be maradéktalanul a választási ígéreteit!

Hogyan higgyünk egy olyan rendszernek, ahol ez elfogadottá vált?

Gyurcsány és bandája nem csak a nemzetben gondolkodók tömegeit károsította meg, hiszen a nemzeti vagyon eltékozlása minden polgár osztatlan közvagyonát érintette. Tíz millió magyar ember volt a „köz-tulajdonosa” annak a vagyontömegnek, amelynek a kezelõje a magyar állam volt!

Mikor és ki írta alá a megbízást a kezelõnek vagy a parlamenti alsóháznak arra, hogy a köz-vagyonunkat értékesítse? Mert ha a szabad választások által biztosított „felhatalmazásra” hivatkozik a felelõs kormányfõ, akkor bizony mi az Õszödön elhangzott beszédre – mint önbevallásra – fogunk hivatkozni!

Kedves Olvasó!

Ha szeretné, hogy ott vigyorogjon az alsóház elsõ soraiban (büntetlenül) Gyurcsány Ferenc, akkor feltétlenül szavazzon az ál-szocialista párt jelöltjeire és listájára.

Ezzel lehetõséget ad arra a Fidesznek, hogy a mentelmi jogra való hivatkozással sajnáltassa magát, hogy miért nem tudja beváltani a felelõsségre vonás irányába tett ígéreteit.

És megint megússzák?

Minden gondolkodó embernek figyelnie kell az új esztendõben, hogy miként akarnak minket ismét manipulálni a pártok!

Figyelni kell a szövegekre, s az ígéretekre.

De csak azt kell komolyan venni amit szerzõdésszeûen be is akarnak majd tartani!

Mert ha szorul a hurok, akkor mindent le fognak írni és szerzõdést fognak kötni a választókkal!

Szerintem rövidesen elõjönnek a szerzõdéskötés ötletével, mert azt könnyû lesz ellopni.

De a tartalom az nem biztos, hogy elfogadható lesz. Nekik nem az a céljuk, ami nekünk.

Figyeljetek, nehogy megint kicsússzanak a kezünkbõl!

Nehogy megint megússzák!

Mert akkor búcsút inthetünk a jövõnek és a múltban gyökerezõ alkotmányunknak.

Szeged, 2009-12-25 Dr. Bene Gábor S.